A Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség (KÉSZ) tagszervezetei 2001 nyarán a sajtóból értesültek arról, hogy a Pénzügyminisztérium új jogszabályt készít elő egyes adótörvények 2002-től érvényes módosítására. Tekintettel a készülő változtatásokra, a KÉSZ rövid távon is megvalósítható ajánlásokat fogalmazott meg a törvény-előkészítő minisztérium számára. Tette ezt annál is inkább, mert észrevételeivel hozzá akart járulni az adó- és járulékszabályok érdemi egyeztetéséhez. Ezen túl az érdek-képviseleti szövetségnek meggyőződése, hogy a kisvállalkozások támogatásában olyan megoldásokat kell keresni, amelyek e kör fejlesztését és erősítését segítik.
Veszélyben a működés
A személyi jövedelemadót érintően alapvető követelmény, hogy – a családtagok számától függetlenül – a mindenkori minimális bért ne terhelje adó. Amennyiben ugyanis az állam számára fontos, hogy a minimálbér színvonala közelítsen az európai normákhoz, ezt úgy tudja elősegíteni, ha az ehhez kapcsolódó terheket enyhíti. A munkaadók jelentős része ugyanis – s ez különösen igaz a mikro- és kisvállalkozásokra – további működése veszélyeztetése nélkül nem képes a növekvő költségek elviselésére.
Mint ismeretes, a működő vállalkozások messze túlnyomó többsége kis-, azon belül is mikrovállalkozás. E kör szempontjából a 10 millió forintos beruházási adókedvezmény bevezetése elismerésre méltó, de nem elégséges lépés volt. Ugyanis a többség éves nyeresége általában nem nyújt fedezetet akár egy közepesen komoly beruházásra sem. A jelenlegi rendelkezések különösen az egyéni vállalkozók számára teszik szinte lehetetlenné a beruházásokhoz szükséges eszközök megtakarítását. Egyfelől, mert a pénztartalékolás szabályai meglehetősen bonyolultak, másfelől pedig a piaci kamatok alkalmazásának hiánya miatt lényegében veszteség keletkezik az alkalmazásakor.
Ahhoz tehát, hogy a mikrovállalkozások számára lehetőség teremtődjék a beruházásokhoz szükséges pénzeszközök felhalmozására, a KÉSZ javasolta, hogy 10 millió forint erejéig maximálisan 5 éven keresztül mód nyíljon a nyereség adómentes megtakarítására, amennyiben a forrást – a megtakarítási periódus lejártával – ténylegesen beruházásra fordítják. Ez az intézkedés a szürkegazdaság visszaszorításában jelentős lépés lenne.
Felülvizsgált tételek
Az érdek-képviseleti szövetség azt is a megtakarítások ösztönzésének tartaná, ha a tőkeszámlán tartott értékpapírok árfolyamnyereségének adója ismét nulla százalék lenne. Ugyanakkor a KÉSZ különösen fontosnak tekinti az átalányadózás értékhatárának emelését. Nem csupán azért, mert az infláció követése miatt erre szükség van, s nem csak azért, mert az átalányadózás hatálya alá bejelentkező vállalkozások bevétele biztos adóbevételt jelent. A korrekció azért is fontos lenne, mert a családi gazdaságok átalányadózási értékhatára 6 millió forint. Indokolt, hogy az ipari, kereskedelmi és szolgáltató mikrovállalkozások is azonos lehetőségekkel rendelkezzenek, mint a mezőgazdaságiak. Ezért a KÉSZ azt javasolta, hogy az átalányadózás értékhatára 6 millió forint, a kereskedelemben érvényesített értékhatár 25 millió, a külön nem jelölt tevékenységek levonható költséghányada pedig 45 százalék legyen. Szorgalmazta továbbá az adójóváírás lehetőségének kiterjesztését az egyéni vállalkozókra.
A KÉSZ a társasági adó esetében mindenekelőtt az adóalap-növelő és -csökkentő tételek felülvizsgálatát tartja szükségesnek, annak érdekében, hogy fogyatkozzon az adminisztrációs terhet jelentő, mellőzhető előírások száma. E tételek száma ugyanis olyan nagy, hogy a vonatkozó paragrafus alpontjainak felsorolásakor lassan kifogynak a jelölésre használt ábécé betűi.
Gyakori a tőkehiány
Az érdekképviseletek ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják a nem vállalkozás érdekében felmerült költségek társaságiadó-törvény szerinti meghatározását is. Ezek ugyanis vitára adnak alapot, megfoghatatlanok, s ezzel bírságolási lehetőséget teremtenek, és beavatkoznak a vállalkozások döntési, kockázatvállalási folyamatába.
A társasági adó feltöltési kötelezettsége különösen a kisvállalkozások számára jelent – ráadásul igen érzékeny időszakban – esetenként nagyon nehezen áthidalható átmeneti forgótőkehiányt. Arról nem is szólva, hogy sokszor a végleges kötelezettség kevesebbnek is bizonyulhat. Ennek elkerüléséért lenne szükség arra, hogy ha a feltöltési kötelezettség nem éri el az 1 millió forintot, akkor el lehessen tekinteni ezen összeg befizetésétől, s csak a végleges adófizetési kötelezettséget kelljen teljesíteni. Amennyiben a kötelezettség meghaladja az 1 millió forintot, természetesen a teljes feltöltési kötelezettség vonatkozna az érintettre.
A kis- és középvállalkozásokra egyébként is jellemző az alultőkésítettség. A vállalkozási forma megválasztásakor azonban szerepet játszik az is, hogy a kis- és középvállalkozók körében csekély a saját erő. Ezért a vállalkozások gyakran vesznek igénybe külső forrásokat, de az sem ritka, hogy családi összefogással jönnek létre és működnek, illetve alkalmanként az egyes tagok saját megtakarításaikból pénzeszközöket engednek át a vállalkozás részére. Pontosan a tőkehiány miatt hátrányos az a szabályozás, amely a külső forrás bevonása esetén előírja, hogy a fizetett kamatnak a saját tőke háromszorosát meghaladó részére jutó arányos összege adóalap-növelő tétel.
Ezért a KÉSZ azt javasolja, hogy a szabályozásban a saját tőke négyszeresét vegyék alapul, illetve hagyják figyelmen kívül a nem tagoktól, tulajdonosoktól származó kölcsönforrásokat; továbbá csak a mindenkori jegybanki alapkamat feletti összegre vonatkozzék a korlátozás.
Nyugtaanomáliák
Az áfatörvényre szokás azt mondani, hogy az adótörvények közül a legegységesebb törvény, csupán az adó mértékével van probléma. A vállalkozások azonban nem így látják. Képviselőik szükségesnek tartják például a gépi nyugtaadási kötelezettség felülvizsgálatát azon szolgáltatóknál, akik kizárólag a megrendelőnél végzik szolgáltatási tevékenységüket (például elektromos háztartásigép-javítók, vízvezeték-szerelők stb.). Azokban az esetekben ugyanis, amikor a vállalkozó egyáltalán nem végez a telephelyén javítást, akkor vagy – igen drága – hordozható számlázókészüléket kell beszereznie (és a szerszámok mellett azt is vinnie), vagy minden kiadott kézi nyugtát külön kell a gépbe beírnia otthon. Ez a megoldás korántsem garantálhatja az adóalap-eltitkolás kikerülését, viszont egész biztosan többletkiadást jelent azoknak a kisvállalkozóknak, akik munka, illetve nyugdíj mellett végezik a szolgáltatatást: esetenként hiányszakmákban vagy ellátatlan körzetekben. A gépi nyugtaadás alóli felmentés egységesítése ugyanakkor azért is szükséges, mert a különböző megyei adóhatóságok eltérő gyakorlata miatt azonos feltételek esetén is különböző lehet az elbírálás.
Az előbbinél fajsúlyosabb, és igen sok vállalkozót érintő problémát oldana meg, ha azon vállalkozások számára, amelyek bevétele alatta marad az áfa-visszaigénylési értékhatárnak, lehetőség nyílna az éves áfaelszámolásra.
Vevői kezesség
Különösen indokolt lenne az úgynevezett vevői kezesség megszüntetése, mely intézmény lényege, hogy ha az eladó a neki kifizetett áfát az adóhatóságnak nem fizeti meg, akkor az adóhatóság a vevőtől visszakövetelheti az áfa összegét. Mivel a vevőnek az eladóra semmiféle ráhatási lehetősége nincs abban, hogy a felszámított és megfizetett áfát befizesse, ezért a vevői kezesség értelemszerűen nem tartozhat a normális üzleti kockázat körébe.
Az áfakörhöz tartozó vállalkozók számára a bankszámla fenntartása mindenképpen kötelező. E rendelkezés következtében azonban az igen kis forgalommal és nyereséggel működő mikrovállalkozások is kénytelenek – egyre magasabb kezelési költség mellett – bankszámlát nyitni és fenntartani, annak ellenére, hogy erről jellemzően csupán az áfa- és egyéb közteherbefizetéseiket bonyolítják. A vállalkozók érdekképviseletének véleménye szerint az adófizetés biztonsága nem azon múlik, hogy milyen formában történik. A kis- és különösen a mikrovállalkozások számára igen komoly és felesleges megterhelést, viszont a bankoknak lényegében ellenszolgáltatás nélküli bevételt jelent ez a kötelezettség. Éppen ezért – elsősorban a "kicsik" védelmében – igen fontos lenne e szabály eltörlése.
Az alanyi áfamentesség értékhatára hosszú évek óta változatlan, annak ellenére, hogy az infláció mára erőteljesen leszállította e határ reálértékét. A KÉSZ az értékhatár 4 millió forintra történő felemelését, ugyanakkor az átalányadózó egyéni vállalkozónál az értékhatár 6 millió forintra való emelését javasolta.
Áfabuktatók
Az áfa megfizetésekor jelenleg a piaci árak az irányadók. A kormány egyik rendelete alapján azonban a munkáltató köteles megtéríteni dolgozói MÁV-bérlete árának 86, buszbérletének pedig 80 százalékát. A vonatkozó szabályozás ellentmondásos, ugyanis nincs egyértelműen rögzítve, hogy a piaci árnál – jogszabály által kötelezően – alacsonyabb árú szolgáltatás esetében nem kell az áfát a piaci ár alapján megfizetni. Ezért az áfatörvénynek az erre vonatkozó bekezdését módosítani kellene, mégpedig úgy, hogy a jogszabályi kötelezettség alapján nyújtott szolgáltatás esetén a ténylegesen kifizetett ellenérték legyen az áfa alapja.
Az áfatörvény szellemével teljesen ellentétes, hogy a kizárólag exportszolgáltatást végzők a hatályos árbevételi korlátozás következtében (vagyis azért, mert belföldi értékesítésük nem éri el az alanyi áfamentesség értékhatárát) egyáltalán nem igényelhetik vissza az áfájukat. Méltányos lenne e szabályozás felülvizsgálata.
Tarthatatlan ellenőrzési – és bírói – gyakorlatnak ítéli a KÉSZ, hogy az áfatörvény szerint nem megfelelő módon kiállított bizonylatokért (számla, egyszerűsített számla), valamint a bizonylatokkal kapcsolatos nyilvántartások hiányosságaiért nem a számlakibocsátót, hanem az azt elfogadó személyt vonják felelősségre. Az esetek döntő többségében a vevő – a kiállított számla alapján – nem tudja az eladóra vonatkozó információkat ellenőrizni, a helytelen számlát nem javíthatja, s nem egészítheti ki a szükséges, hiányzó adatokkal. Szinte kizárt, hogy egy vállalkozó – vásárlás esetén – elkérje az üzlet cégiratait azért, hogy az adószámát ellenőrizze. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a vállalkozók miért is sürgetik e szabály megváltoztatását.
Az általános forgalmi adó mértékeinek felülvizsgálata – értelemszerűen csökkentése – természetesen a Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség célkitűzése is, mivel azonban ezt az európai követelmények is előírják, végrehajtására előbb-utóbb sor kerül. A többi kívánalom viszont nem jogharmonizációs kérdés, így – bármennyire is szükséges és ésszerű lenne – a változásra kevesebb az esély.
Az adózás rendje
Az adózás rendjéről szóló törvény (ART) még "szülői" szerint is megérett az átírásra. Hírlik, hogy az ez irányú előkészületek megkezdődtek, így – ha lehet – még az előbbieknél is fontosabb, hogy az érintettek a törvény-előkészítők tudomására hozzák az eddigi gyakorlattal kapcsolatos aggályaikat.
Ezek sorában az érdekképviselet mindenekelőtt azt várja, hogy a már egyszer átellenőrzött vállalkozás – illetve időszak – felülellenőrzésére a továbbiakban ne legyen lehetőség. Elvárható: az adóhatóság legyen olyan felkészült, hogy az esetleges hiányosságokat képes legyen feltárni. Ellenkező esetben ugyanis korlátozás nélkül visszatérhet egy-egy adózó ellenőrzésére, ami sem a munkaszervezés, sem az adózók közérzete szempontjából nem lehet célszerű.
Kiemelten fontosnak tartja a KÉSZ a számla-, illetve a nyugtaadás elmulasztásával kapcsolatos, üzletbezárásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát. Mindenképpen a jogbiztonságot erősítené, ha az intézkedéssel kapcsolatban az adózó fellebbezhetne. Vonatkozik ez különösen arra, amikor az üzletbezárásra az alkalmazott hibájából kerül sor. Sérelmezi a KÉSZ azt is, hogy a szabályozás nincs tekintettel azokra az esetekre, amikor az üzletbezárásokkal – az árbevétel-kiesésen túl – egyéb kárt is okoznak: például megromlanak az élelmiszerek, az alapanyagok.
Az egyéni vállalkozók már több éve hozzászokhattak, hogy a pénzügyminiszter – egyes szakmákban – irányelveket ad ki a minimálisan elvárható jövedelmekről. S aki e mértéket nem éri el, számíthat arra, hogy az adóalapot képező jövedelmét becsléssel állapítják meg. Az érintett érdekképviseletek már a vonatkozó törvénycikk megszületése óta tiltakoznak ez ellen, mondván, hogy a rendelkezés diszkriminatív – hiszen a társas vállalkozókra nem vonatkozik –, illetve értelmetlen szakmák szerint meghatározni, hiszen az egyéni vállalkozó jövedelme is származhat többféle tevékenységből. Ráadásul a már hosszú évek óta felsorakoztatott érveken túl a minimális bér – mely után az egyéni vállalkozóknak mindenképpen társadalombiztosítási járulékot kell fizetni – már olyan magas, hogy az esetek nagy részében szükségtelenné is teszi a jövedelmi minimumok előírását.
Az éves adóbevallások határideje jelenleg február 15-e, ám a KÉSZ szerint célszerűbb lenne február 28-ára áthelyezni. Ez mindenképpen lehetőséget biztosítana az alaposabb munkára, mely nyomán a hibák is jobban kiküszöbölhetők lennének a bevallások összeállításánál. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az adóbevallás elkészítéséhez szükséges igazolások nem érkeznek meg a bevallási határidőig, s emiatt módosításokra van szükség – annak összes következményével együtt. Ésszerűbb határidő mellett ennek gyakorisága is jelentősen mérséklődhetne.
Az adózó és az adóhatóság számára egyaránt előnyös lenne, ha az előtársaságnak csak akkor kellene külön adóbevallást készíteni, ha nem jegyeznék be, vagy ha a bejegyzés nem történnék meg az adómegállapítási időszak végéig (jellemzően december 31-ig).
Méltányossági elv
Az arányosság és a méltányosság elve azt igényelné, hogy a törvény – az elkövetés módját és körülményeit megvizsgálva – különböztesse meg a szándékosságot a gondatlanságtól s a figyelmetlenségtől. A ma érvényes Art. szabályai azonban nem tesznek különbséget sem a vétlen vagy a szándékos hiba, sem a vétség nagyságrendje szerint. Indokolt lenne, hogy a büntetés mértéke arányban álljon az elkövetett hibával.
Indokolatlan viszont, hogy adóbírság terheli a jogosulatlanul benyújtott támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmet akkor is, ha az összeget nem utalták ki. Nyilvánvaló: az adózó és az adóhatóság nem egyenlő félként ítéltetik meg, ezt mutatja az is, miszerint az adóbírság alapja az adókülönbözet, ugyanakkor az adózó javára megállapított adókülönbözetet a bírság megállapításánál nem veszik figyelembe.
Ténykérdés, hogy a tavalyi második pénzügyi törvénycsomag nem tartalmazta a Kis- és Középvállalkozók Érdek-képviseleti Szövetségének javaslatait. A KÉSZ azonban bízik abban, hogy az illetékesek végül belátják: a törvény által érintettekről, az érintettek nélkül nem lehet igazán jó, a fejlődést segítő szabályokat alkotni.
