Nyelvvédelem

Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági reklámok és üzletfeliratok nyelvi követelményeit tartalmazó törvényjavaslatot. A magyar nyelv védelmében e jogszabály célja, hogy a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, valamint az egyes közérdekű közlemények közzétételének nyelvét szabályozza. "Az idegen nyelvi hatások – fogalmaz a törvényjavaslat – olyan méreteket öltöttek, amelyekkel a magyar nyelv egészséges önfejlődése, szűrőképessége és átformálóereje csak nehezen képes lépést tartani. A nemkívánatos hatások ellensúlyozása törvényhozási lépéseket is sürget."

Ütköző érdekek

Kevesen tudják, hogy 1997 januárjában már született egy kormányrendelet, amely leszögezte: a kereskedő határozza meg az üzletében forgalmazni kívánt termékek körét, valamint az üzlet elnevezését, ám ennek utalnia kell a bolt szakjellegére, az ott vásárolható árukra, szolgáltatásokra, s meg kell felelnie a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályoknak. A rendelet egy év türelmi időt szabott.

A határidő lejárta után gyakorlatilag alig változott valami, a cégfeliratok továbbra is a hangzatosnak hitt angol nyelven maradtak meg az üzletek portáljain, s a különféle vonzó szolgáltatások is ezen a nyelven közölték a vásárlóval – a reménybeli külföldivel –, hogy mire számíthat, ha betér az étterembe vagy a boltba. Így például a levegő hűtését nagybetűs air condition jelzi ma is, mint ahogy azt is, hogy pénzváltásra is van lehetőség (change).

A kerületek sem foglalkoztak túl sokat a cégfeliratok szabályozásával, mintha arra vártak volna, hogy a "hisztéria" elül magától. Kivétel a legfrekventáltabb V. kerület volt, ahol – annak ellenére, hogy a Belváros már akkor is egy külföldi világváros képét mutatta – odafigyeltek a rendeletre.

Varga Andrea a saját bőrén tapasztalta, milyen szigorú tud lenni egy önkormányzat, ha akar. Üzletét – egy pizzériát, amely Don Pepe névre hallgatott, s hallgat ma is – nagy hirtelen bezárták. Az önkormányzat iparkereskedelmi osztálya érvényt akart szerezni a rendeletnek, de darázsfészekbe nyúlt. Az eljárást ugyanis össznépi felháborodás követte – a Don Pepe védelmében megmozdult a média is –, így az önkormányzat meghátrálni kényszerült. Született ugyan némi kompromisszum – a Ristorante-Pizzéria felirat mellett fel kellett tüntetni az étterem szót is –, de a pizzériával nem sokat tudtak kezdeni.

Óvatos önkormányzatok

Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a jogszabályokat összhangba kell hozni. Jelenleg ugyanis azt lehet tapasztalni, hogy bár a cégbíróságoknak is korlátozniuk kellene az idegen hangzású nevek elterjedését, e kötelezettségüknek gyakorta mégsem tesznek eleget. Az önkormányzatoknak viszont erősebb önkontrollal kell működniük, hiszen tevékenységük lényege elsődlegesen a gazdasági szektor megbecsülése és segítése lenne. Annál is inkább, mivel a vállalkozók csaknem 50 milliárd forint iparűzési adót fizetnek be a fővárosban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vállalkozók kibújhatnak a törvény kötelezettsége alól. Az elnök szerint a vállalkozóknak is feladatuk a magyar nyelv védelme.

A Don Pepe pizzéria – annak idején – négy és fél napig volt zárva, ami komoly anyagi veszteséget jelentett a tulajdonosnak. De lenyelte a békát, tartva attól, hogy ha nem az idegen hangzású névért, akkor majd más ürügy alapján záratják be az üzletét. Rizzo úr olasz, és csak nagyon törve beszél magyarul. Rómából érkezett, és évek óta működteti éttermét, amelynek portálján ékes olasz nyelvű feliratok jelzik, hogy elsőrendű és eredeti itáliai ételféleségeket kínál.

Rómában számtalan kisebb-nagyobb üzlet működik, köztük magyar vállalkozások is. Ez utóbbiak magyarul hirdetik szolgáltatásaikat – éppen ezzel téve vonzóvá magukat –, ám a hatóság ezt ott nem tiltja. Az olasz tulajdonos azt mondja, a törvényt természetesen betartja, azt azonban nem látja be, hogy ez miért védené egy ország anyanyelvét.

Hámory Tamás magyar vendéglőt üzemeltet a főváros XV. kerületében, és soha, egyetlen percre sem jutott eszébe, hogy a Víg Matróz elnevezést angolosítsa. Szerinte az idegen hangzású nevek használatának sokféle oka lehet. Ha egy sörözőt – ahol csinos asztalok és kényelmes fotelek várják a vendéget – pubnak neveznek, ezzel azt is jelezni kívánják, hogy a létesítmény egy jobbféle italozó, tehát az elnevezés megválasztása egyben színvonalat is jelöl.

Szalai András építész már sokféle portált épített és tervezett át, nem csak a Belvárosban. Véleménye szerint a rendszerváltás óta megváltoztak az igények, a vállalkozók felszerelhetik a lehető legkorszerűbb eszközökkel irodáikat, boltjaikat. Ma már azonban a külső megjelenésre is sokat kell adni: az üzleteknek – legyen az ügyvédi iroda vagy rétesbolt – figyelemfelkeltőknek kell lenniük. Sok millió külföldi keresi fel évente hazánkat, akiknek eligazodását az idegen nyelvű feliratok (is) segítik. Ha alaposabban körbenézünk a városban, akkor felfedezhető, hogy az elegáns réztáblán, amely például az ügyvédi irodákat hirdeti, angolul is ott a felirat: advocat. Ez a tendencia természetes, noha mindez nem károsíthatja a magyar nyelvet. Ez azt jelenti, hogy a feliratok, a cégjelzések tekintetében a magyar feliratnak elsőbbséget kell élveznie.

Ellenállás várható

Harag Emil fejvadász a rendszerváltás óta foglalkozik cégek elnevezésével. Véleménye szerint ez nem egyszerű feladat, mert az igények sokrétűek: az elnevezésnek egyértelműen tükröznie kell a vállalkozás tevékenységét, anélkül hogy hosszasabb cégismertetőre lenne szükség akár a hirdetésekben, akár az utcai portálokon. Vannak nagyon ötletes, kifejezetten magyar cégjelzések, például a gépírásoktatásra "kitalált" Fakopács. Ám annak ellenére, hogy régi magyar szóról van szó, a cégtáblán mégis magyarázó szöveg írja le a tevékenység körét. Az érdeklődő így már valóban teljes és megfelelő információt szerezhet a szolgáltatásról. Harag Emil szerint az idegen nyelvű feliratok nem annyira ártalmasak, mint amennyire ezt szeretnék elhitetni, de mindenképpen szükség van arra, hogy magyar nyelven is feltüntessék a szolgáltatás jellegét.

A törvény, amely kihirdetése után hatvan nappal lép érvénybe, türelmi időt is kiszab. A hatálybalépés előtt kihelyezett reklámok esetében 120 napot, a cégfeliratok megváltoztatása, illetve a törvény szerinti közlése esetén pedig egy év türelmi időt határoz meg. Ez gyanúsan hasonlít az 1997-es rendelethez, amely a tapasztalatok szerint nem működött megfelelően. Az ellenőrzési jogkör továbbra is az önkormányzatok jegyzőihez tartozik, a reklámok alkalmazása pedig a fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez.

Mint minden törvénynél, biztosan ennél is tapasztalható lesz az ellenállás. Még akkor is, ha ez a rendelkezés túlságosan nagy érvágást nem jelent majd a kereskedőknek, vállalkozóknak. Dr. Nagy András ügyvéd szerint várhatók majd perek is, amelyek – szokás szerint – évekig elhúzódhatnak. A törvény – mondja az ügyvéd – úgy rendelkezik, hogy kétséges esetekben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása az irányadó. A törvény – hangsúlyozta az ügyvéd – a magyar nyelv védelmét szolgálja, s ez minden szempontból jogos. De nem tekinthetünk el a fejlődéstől, s attól, hogy az elmúlt évtizedben olyan fogalmak kerültek be a magyar nyelvbe, amelyekre eddig nem találtak megfelelő kifejezést. Ma már egyre többen dolgoznak olyan munkakörökben, hogy tevékenységük során kénytelenek ezeket a szavakat megtanulni és használni.

"Nyelvügy" természetesen külföldön is van. Lengyelországban az 1980-as évek végén a sikeresnek mondott üzletemberek főként angolul beszéltek, s Kínában – az ősi írásjelű feliratok mellett – angolul is kiírják, hogy milyen szolgáltatásra számíthat, aki betér az üzletbe. A magyarországi helyzet rendezését minden bizonnyal segíti majd a törvényi szabályozás, amely a gazdasági reklámok és üzletfeliratok nyelvi követelményeiről kimondja: az üzlet feliratain az üzlet elnevezését – a vállalkozó neve és a vezérszó kivételével –, valamint az üzletben és az üzlet kirakatában a fogyasztók védelméről szóló tájékoztatást magyar nyelven kell megjelentetni.