Szakképzés
Tanulmányok alatti munkavégzésről akkor beszélünk, amikor a 16. életévét betöltött középiskolai tanulóval tanulószerződést kötnek a gyakorlati szakképzésre. Az említett tanulószerződésben szereplő feleket és a tanulószerződésre vonatkozó tartalmi elemeket, az egyéb követelményeket jogszabály határozza meg, ennek megfelelően a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvényben előírtaktól eltérő szerződést a társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazásánál nem nevezzük tanulószerződésnek.
A tanulószerződés alapján szakképzésben részesülő tanuló díját 2001. január 1-jétől legalább a minimálbér 7 – 2002-től 6 – százalékában kell megállapítani, ennél kevesebb nem, több azonban lehet.
A tanulószerződés alapján szakképzésben részesülő tanuló a társadalombiztosítás szempontjából biztosított, foglalkoztatója az a gazdálkodó szervezet – ideértve az egyéni vállalkozót is –, amelyik biztosítja részére a gyakorlati szakképzést.
Járulékalapot képező jövedelem
A járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a szerződésben rögzített díj teljes összegét kell alapul venni, tehát nem kizárólagosan a minimálbér 7 százaléka a járulékalap, ha ugyanis a szerződésben annál magasabb összegű díjat rögzítettek, akkor azt kell figyelembe venni (például ha a tanuló díja 5000 forint, akkor nem a minimum 2800 forint után kell teljesíteni a járulékfizetési kötelezettséget, hanem az 5000 forint után).
Tb-terhek
A járulékalapot képező díj után 31 – 2002-től 29 – százalékos mértékű társadalombiztosítási, 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási és 8 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot kell fizetni, azaz a járulékfizetési kötelezettség általános rendszerű.
Amennyiben a tanuló magán-nyugdíjpénztári tag, 2 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és 6 százalékos mértékű tagdíjat fizet.
A tanulószerződés alapján szakképzésben részesülő tanuló részére a jogszabályban meghatározott díjon felül egyéb juttatásokat is szoktak a foglalkoztatók biztosítani, például természetbeni juttatást (étkezési hozzájárulást) vagy a jó munkavégzés esetén jutalmat. Mivel az említett tanuló biztosítottnak minősül, a foglalkoztató által a részére kifizetett, s az összevont adóalapba tartozó, nem önálló tevékenységből származó adóköteles juttatások után járulékfizetési kötelezettség keletkezik (a természetbeni juttatás után csak társadalombiztosítási-, a jutalom után társadalombiztosítási-, egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-, valamint tagdíjfizetési kötelezettség).
A tanulószerződés alapján szakképzésben részesülő tanuló után nem kell fizetni tételes egészségügyi hozzájárulást.
Szakmai gyakorlat
A szakmai gyakorlatot végző tanuló nem biztosított, a gyakorlat elvégzéséért kifizetett költségtérítés, ösztöndíj önmagában adómentes juttatás, járulékalapot nem képez, utána járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség nem keletkezik.
Amennyiben a szakmai gyakorlatot végző tanulóval, hallgatóval munkaszerződést vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó szerződést kötnek, a foglalkoztatott tanuló, hallgató díjazása már nem tekinthető költségtérítésnek, illetőleg ösztöndíjnak.
Hallgatói munkadíj
Nem képez járulékalapot a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az intézménytől kapott díj – ami legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese lehet –, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, valamint hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történik, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll.
Az előző bekezdésben meghatározott összeghatáron felül kifizetett díjakra vonatkozóan – attól függően, hogy a hallgatót milyen jogviszonyban foglalkoztatják – a biztosítási, a járulék- és az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget a későbbiekben részletezettek szerint kell elbírálni.
A hallgatói pénzbeli juttatási normatíva éves összege 2001-ben 70 000 forint, a felsőoktatási közfeladatokat ellátó nem állami és nem egyházi intézmények 1996. szeptember 1-je előtt felvett nappali tagozatos hallgatóinál 80 000 forint.
Munkaviszony
A munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban a társadalombiztosítási kötelezettségek megállapításánál az általános szabályokat kell alkalmazni, ugyanis a társadalombiztosítási jogszabályok nem tesznek különbséget a felnőtt- és a diákmunka között.
A munkaviszonyban álló diák biztosított részére kifizetett mindennemű járulékalapot képező jövedelem után járulékot kell fizetni.
Egészségügyi hozzájárulás
Számtalan esetben értelmezik félre azt a jogszabályi rendelkezést, hogy a 18 éven aluli, Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár gyermek, illetőleg a közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló, hallgató jogosult a természetbeni egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. Ezt az előírást a foglalkoztatók úgy értelmezik, illetve akarják értelmezni, hogy a tanulók, hallgatók biztosítottak, a foglalkoztatójuk pedig a középiskola vagy a felsőoktatási intézmény. A tanulói hallgatói jogviszony biztosítási kötelezettséget nem keletkeztet, ezért fontos arra is figyelmet fordítani, hogy a munkaviszonyban álló tanulók, hallgatók után a tételes egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetni.
A tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alóli mentesítéseket az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho.) 7. §-a tételesen felsorolja.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok:
– megbízási jogviszony [a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) megbízásra vonatkozó előírásait kell alkalmazni, a megbízási szerződést ügyellátásra (szellemi tevékenységre) kötik],
– felhasználási szerződéses jogviszony (a szerződést szerzői jogvédelem alatt álló mű elkészítésére, megvételére vagy előadás megtartására kötik),
– vállalkozási jellegű jogviszony (a Ptk. vállalkozásra vonatkozó előírásait kell alkalmazni, jellemző az eredménykötelem és a saját eszköz használata, továbbá hogy a vállalkozó nem rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal),
– bedolgozói jogviszony (a bedolgozói jogviszony jellegzetessége, hogy a bedolgozó – a kivitelektől eltekintve – otthonában végzi a munkát),
– segítő családtagi jogviszony (segítő családtagként dolgozhat a tanuló-hallgató az egyéni vállalkozó családtagnál a vállalkozásban, vagy annál a társas vállalkozó családtagnál, aki nem jogi személyiségű társas vállalkozás tagja a gazdasági társaságban).
A gazdasági társaság választott tisztségviselőjére – kivéve az ügyvezetőt – szintén az itt ismertetett szabályokat kell alkalmazni.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ha valaki szellemi szabadfoglalkozású magánszemélyként adószámmal rendelkezik, az nem jelenti, hogy vele kapcsolatban nem keletkeznek társadalombiztosítási kötelezettségek. Ezeknek a személyeknek mindig keletkezik valamilyen alapjogviszonya (megbízási jogviszony, felhasználói szerződéses jogviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony), amelynek alapján a biztosítási, a járulék- és/vagy az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget el kell bírálni.
A munkavégzésre irányuló jogviszonyokban a biztosítási kötelezettség akkor terjed ki a díjazás ellenében személyesen munkát végzőre, ha az e tevékenységből származó díjazása eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (jelenleg 12 000 forintot), illetőleg ha a jogviszonya nem a hónap teljes tartama alatt áll fenn, akkor naptári naponként az említett összeghatár 30-ad részét (jelenleg napi 400 forintot).
Fontos, hogy a díjazás összegéből figyelmen kívül kell hagyni a vagyoni jog ellenértéke címén kifizetett összeget, valamint a jogszabály szerinti költségtérítés összegét.
Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség kiterjed a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban díjazás ellenében személyesen munkát végző tanulóra, hallgatóra, úgy járulékfizetési kötelezettség keletkezik, amelyhez általánosságban kapcsolódik a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség (a tanulói, hallgatói jogviszony nem mentesítő tényező).
Ha a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a munkát végző tanulóra, hallgatóra, arra kell figyelmet fordítani, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó jövedelem (kivéve a költségtérítést) 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját képezi, a fizetési kötelezettség a kifizetőt terheli.
Vállalkozói tevékenység
A tanuló, a hallgató jellemzően családi vállalkozásnak – gazdasági társaságnak – a tagja, de előfordulhat az is, hogy a fiatalok önállóan hoznak létre gazdasági társaságot. Egyéni vállalkozó csak nagykorú személy lehet, így ezt a vállalkozási formát általában a felsőoktatási intézmények hallgatói választják.
Ha a tanuló, a hallgató tagként személyesen közreműködik a gazdasági társaság tevékenységében, úgy biztosítottnak minősül. A személyes közreműködést nem vállaló tőkéstárs tag nem biztosított (például a tanuló vagy a hallgató a betéti társaság kültagja), de utána is keletkezhet százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség (például a 35 százalékos mértékű adóterhet viselő osztalék után).
Az egyéni vállalkozó tanuló, hallgató a vállalkozói igazolvány átvételétől annak visszaadásáig vagy jogerős visszavonásáig biztosított.
A vállalkozási tevékenységet végző biztosított tanulók, hallgatók esetében társadalombiztosítási-, nyugdíjjárulék-, magánnyugdíjpénztáritagdíj-, valamint tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezik (esetenként százalékos mértékű – például cégautóadó vagy 35 százalékos mértékű adóterhet viselő osztalék után).
A vállalkozási tevékenységet végző tanuló, hallgató 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot nem fizet, de nem is jogosult az egészségbiztosítás pénzbeli szolgáltatásaira (táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre és gyermekgondozási díjra).
A járulékok alapja a társas vállalkozó esetében a személyes közreműködéséért kifizetett tagi jövedelem, az egyéni vállalkozónál a vállalkozói kivét vagy az átalányadó alapját képező jövedelem.
A gazdasági társaság a tanuló, a hallgató tag után köteles a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni, kivéve ha ez alól a jogszabály mentesíti (például keresőképtelen – Eho.-törvény 7. §-a). Az egyéni vállalkozó tanuló, hallgató önmaga után fizeti a hozzájárulást.
