Éppen egy esztendeje, hogy a Munka Törvénykönyvének (Mt.) módosításáról viták zajlanak. A megszavazott változás immár tény, de a véleménykülönbségek továbbra is markánsak. A kormányzat az Európai Unió igényeire hivatkozik, és állítja: a változtatások a munkavállalók érdekét szolgálják. Hasonlóan gondolkodnak a munkaadók is, igaz, akad, amelyik nyíltan kijelenti: a mostani módosítás a versenyképesség megtartását is célozta, mégpedig úgy, hogy rugalmasabb foglalkoztatásra ad lehetőséget. A szakszervezetek viszont úgy látják, a változtatások többsége – főleg a jelentősebbeké – nem kedvez a dolgozóknak. Összeállításunk valamennyi nyilatkozója sajnálja, hogy a korábban szakmai vita mára politikaivá "fajult", s a félbeszakított tárgyalások miatt nem születhetett megegyezés a tárgyalófelek között.
Minden törvény annyit ér ...
Az az állítás, mely szerint a Munka Törvénykönyve mostani módosítása kedvezőtlen a munkavállalók számára, tényszerűen nem felel meg a valóságnak – nyilatkozta lapunknak Pál Lajos, a gazdasági miniszter megbízottja, aki a módosítás egész folyamatát végigkísérte kormányzati oldalról. A miniszteri megbízott rámutatott: a legtöbbet vitatott, a munkaidő szabályozásáról szóló fejezetben a munkáltató jogai szűkültek, ugyanis ahhoz, hogy rugalmasabb munkaidőben foglalkoztathassa a dolgozókat, kollektív szerződés szükséges. Ehhez viszont a munkahelyi szakszervezetnek is hozzá kell járulnia. "Arról is kellene beszélni, hogy jó pár olyan szabály szerepel a mostani módosításban, amely a munkáltatóknak hátrányos. Az esélyegyenlőség, illetve a terhes és kisgyermekes anyák foglalkoztatásáról szóló rész az eddigieknél több jogot biztosít a munkavállalóknak" – fogalmazott a miniszteri megbízott.
Azzal az állítással viszont egyetért Pál Lajos, hogy a törvény körüli vita sajnálatos módon átpolitizálódott, de ez nem a kormányzat oldaláról indult. "Véleményem szerint több bizottsági ülés, egyeztetés volt a szociális partnerekkel, az viszont igaz, hogy tavaly szeptember után nem folyt igazi párbeszéd a munkaadók és a munkavállalók képviselői között. Pedig a kormány nyitott volt arra, hogy az ezeken a kétoldalú tárgyalásokon születő egyezségeket elfogadja" – állítja a kormányzati oldal képviselője.
Érdeklődésünkre – mi a helyzet pillanatnyilag az Mt. korábban tervezett átfogó felülvizsgálatával – Pál azt felelte, ez a folyamat nem állt le, de tagadhatatlanul lassult, hiszen "sajnos a munka világát szabályozó törvény a választási kampány része lett".
Arra is kíváncsiak voltunk, vajon valóban olyan fontos-e az Mt., hiszen egyre többször hallani, hogy a munkaadók gyakran visszaélnek fölényükkel, semmibe veszik a jogszabályt, az állásukat féltő dolgozók pedig még igazuk biztos tudatában sem mernek perelni, csak ha már az utcán vannak. "Természetesen minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. Az Mt.-ből sok minden hatályosul. Emellett nagyon fontos, hogy erősítsük a munkaügyi ellenőrzést, és ebben a folyamatban a szakszervezeteknek is komoly szerepük van. Nem kellene például tűrniük, hogy sok munkahelyen egyáltalán nincs érdekvédelmi szervezet. Jó lenne, ha azért is küzdenének, hogy minél több munkavállalót védjen kollektív szerződés – ma csak minden második dolgozó élvezheti hazánkban ezt a védelmet" – szögezte le Pál Lajos.
Módosítás a jogharmonizációért
"A mostani módosítást alapvetően úgy tekintem, hogy az EU-hoz való csatlakozást, a jogharmonizációt szolgálja" – összegezte véleményét Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) elnökségi tagja. Rolek úgy látja, a módosítás alapvetően növeli a dolgozók számára nyújtott garanciákat, hiszen kilenc átvett jogelvből nyolcnál egyértelmű, hogy a munkavállalóknak kedvez. Rendkívül megszigorodtak például a csoportos létszámleépítés szabályai, s a diszkrimináció ügyében is hasonló a helyzet. Rolek szerint még gondokat jelenthet a munkáltatók számára, hogy a most megszavazott módosításban már nemcsak a közvetlen (ez eddig is így volt), hanem a közvetett diszkrimináció fogalma is szerepel. A bizonyítási teher a munkáltatóké (mint korábban is), így ez esetleg problémákat okozhat számukra.
"A legbonyolultabb a munkaidővel kapcsolatos jogharmonizáció, ugyanis az uniós irányelv más fogalmakat használ, mint a magyar jog. Az uniós jogban a túlóra fogalmával nem találkozunk, ott – és most már nálunk is – az a szabály, hogy egy héten 48 óránál nem lehet többet dolgoztatni, míg a módosítás előtti Mt. ennél sokkal több munkára adott lehetőséget" – mondta lapunknak Rolek Ferenc.
Arra a kérdésre, hogy valóban elősegíti-e az új szabályozás a rugalmasabb foglalkoztatást, és így növeli-e a versenyképességet, Rolek azt felelte, hogy nem. Véleménye szerint arról van szó, ha szolgaian átvettük volna az EU irányelveit, az ellehetetlenítette volna a munkáltatókat, a rugalmasságot elősegítő változtatások nem növelik, csupán fenntartják a versenyképességet.
Rolek szerint az Mt. érdekegyeztetése egy esztendeig tartott, ebből az első félévben lezajlott társadalmi párbeszéd szakmainak tekinthető, sok formális és informális fórumon találkoztak a szociális partnerek. Ennek eredményeként több kérdésben egyetértés alakult ki – bár ennél a törvénynél teljes, százszázalékos egyezség soha nem volt korábban sem. "Később politikai okokból felborult az egyetértés" – fogalmazott Rolek. Hozzátette: érdemes lenne az egész törvényt újból áttekinteni – ez a munka megindult, de most lelassult –, ám ez nem sürgető, hiszen az Mt. jelenlegi, módosított állapotában működőképes.
A vívmányokhoz kellenek a feltételek
Más nyilatkozókkal némileg ellentétben Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elnöke úgy véli, a jelenlegi módosítás felkészíti hazánkat a csatlakozásra, s a korszerű piacgazdaság elemei most kezdtek beépülni a régi Mt.-be. Szűcs utalt arra a tényre, hogy a 780 ezer magyar vállalkozás közül csak 4-6 ezer a közepes méretű, néhány száz nagynak mondható (multinacionális) társaság működik nálunk, s 98,5 százalék a mikrovállalkozások aránya. Eszerint a kisvállalkozások a magyar GDP előállításában igen jelentős szerepet játszanak, ezért igenis rendkívül fontos a munkaidőkeret ügye. "Feltétlenül rugalmas munkaidőre van szükség. A szociális biztonság és a bérek miatti folyamatos életszínvonal-emelkedés feltételeit a termelés oldaláról is meg kell teremteni, nem tartható a szakszervezetek merev álláspontja, vagyis az, hogy minden régi vívmány maradjon meg" – jelentette ki az IPOSZ elnöke. Szerinte most az elsődleges feladat a munkahelyek védelme, s lényeges a betartható és finanszírozható törvényi szabályozás. Szűcs úgy érvel, nagy probléma egy kicsi üzemben, ha valaki hiányzik, a munkáltatók itt még azt is nehezen tudják megvalósítani, hogy a nyolc órán túli helyettesítést fizessék. (A helyettesítésért, más munkakörének ellátásáért a dolgozónak ezentúl csak akkor jár különdíjazás, ha így munkája meghaladja a napi nyolc órát.) "Ez pedig elkerülhetetlen, hiszen sok esetben a megrendelő igényéhez gyorsan kell alkalmazkodni, ha pedig a munkáltató nem tartja be a szállítási határidőt, kötbért fizethet, s esetleg ezután nem marad pénz munkabérre."
A pihenőidőről Szűcs úgy vélekedik, hogy "aki a szolgáltatószektorban a hét végén nem nyújt szolgáltatást, annak nem lesz kuncsaftja. Megváltozott a társadalom, a gazdaság, és aki ebben a társadalomban akar megélni, annak olykor hétvégén is dolgoznia kell" – mondta. Az IPOSZ elnöke kiszámolta: egy esztendőben 104 hétvégi nap, 20-30 nap szabadság, 13 munkaszüneti nap, átlagosan 15 nap betegszabadság van, ez több, mint a 365 nap egyharmada.
Az IPOSZ egyébként arra készül, hogy a kisvállalkozások mindenképp betartják a törvényt, de ehhez a munkavállalóknak is partnereknek kell lenniük. "Nem korszerű taktika a szakszervezetek részéről, hogy minden, ami jó a munkavállalónak, maradjon, hiszen a feltételeket is meg kell teremteni a vívmányokhoz."
A szabályozás egyébként minden tekintetben a változásokhoz kell, hogy alkalmazkodjon. Szűcs szerint elképzelhető, hogy a későbbiekben valaki egyetlen napon három munkahelyen is fog dolgozni, mindenütt csak három órát – mert ennyi ideig van szükség a munkájára.
Hiányzott a kellő tolerancia
Értékrendjükben a konzervatív kormányok – a világon mindenütt – sokkal közelebb állnak a munkaadói értékekhez, mint a szociáldemokrata kormányok. Ezért munkáltatói képviseletként természetesnek tartottam volna, ha a munka világára vonatkozó összes szabály megalkotásánál jobban támaszkodtak volna a munkaadók véleményére – mondta lapunknak Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkára. Hozzátette: emlékszik és megértette, hogy a Horn-kormány idején sokkal nagyobb ambíció mutatkozott a kormányzat részéről a szakszervezeti érdekek megértésére, elfogadására. "Most nem érzékelte az ember, hogy a kormány előre konzultált volna a munkaadókkal, s ezt követte volna az érdekegyeztetés. Arra számítottam, hogy felhőtlen lesz a munkaadók és a kormány viszonya" – összegezte véleményét a főtitkár. Ennek ellenére a MOSZ nem érzi magát sikertelennek, de úgy látja, számára a legfájdalmasabb pont a társadalombiztosítás reformjával kapcsolatos kormányzati álláspont. A főtitkár nem érti, miért nem kezdte már meg a kormányzat a fix összegű egészségügyi hozzájárulás leépítését. "A nagy munkaigényű szektorok – és a mezőgazdaság ilyen – arányaiban több járulékot fizetnek más ágazatoknál, és az megpecsételi ezeknek az ágazatoknak a sorsát" – jelentette ki Horváth. A MOSZ számításai szerint az agrárszektorban a bérre visszavetítve 2,5 százalékponttal több egészségügyi hozzájárulást fizetnek a munkaadók, mint más ágazatokban. Ez a munkaerő-igényes szektorokat – a mezőgazdaságot vagy például a textilipart – igen nehéz helyzetbe hozza.
A minimálbér eddig soha nem tapasztalt mértékű (csaknem 57 százalékos) emelése és a fenti jelenség együttesen Horváth Gábor számára sikertelenséget jelent, hiszen a munkaadóknak a törvényesen fizethető legkisebb bér ügyében nem sikerült érdemi kompenzációt kiharcolniuk. "Számomra érthetetlen, hogy a konzervatív kormány nem volt toleránsabb ezekben a kérdésekben. Mindezt azért bocsátottam előre, mert ebben az összefüggésben jelenik meg a Munka Törvénykönyve módosítása, ezek a tényezők együttesen éreztetik hatásukat. Az Mt. módosításában valóban van néhány elem, amely a foglalkoztatás rugalmasságát segíti elő, így az Mt. ez irányba mutató kilépést jelent a megcsontosodott rendszerből" – fogalmazott Horváth. A MOSZ főtitkára ezért pozitívan értékeli a változtatást, bár hozzáfűzi: ez a mezőgazdaságban nem hozott érdemi változást, a szektor jellege miatt.
Érdeklődésünkre Horváth azt is kifejtette: szerencsétlennek tartja, hogy a megállapodáshoz nem sikerült közelebb jutni, "sokkal több kompromisszumkészségre lett volna szükség a szakszervezetek részéről, együttműködésük nem volt megfelelő" – mondta.
Uniós igények mögé bújva...
Hihetetlen társadalmi értetlenség, tájékozatlanság és bizonytalanság övezi a Munka Törvénykönyve módosítását. Az előkészítésben érintett konkrét szereplők – a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány – közt egyfajta süketek párbeszéde folyt, illetve folyik – mondta lapunk érdeklődésére dr. Tálas Miklós munkajogász, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) jogi irodájának vezetője. "Régen rossz, ha egy ilyen, milliók mindennapi életét befolyásoló fontos törvény ügyében nem a tények alakítják a közvéleményt, hanem az a döntő, hogy ki állít valamit, s annak milyen médiahatalom van a kezében" – fogalmazott dr. Tálas. Szerinte az Mt. rendkívül bonyolult jogszabály, a mostani módosítást – hiszen csak a napokban jelent meg a Magyar Közlönyben – eddig csak néhány jól informált jogász ismerhette, mégis se szeri, se száma az erről szóló ellentmondó nyilatkozatoknak. A nyilatkozók java része – politikusok, képviselők, újságírók – nem, vagy csak részben értve miről kommunikál, politikai beállítottsága szerint kommentálja a törvényt. A mostani módosítás egy grandiózus, mintegy kétszáz paragrafust érintő változtatás. A módosult paragrafusok jelentős része tartalmilag túlmutat az Európai Unió igényein, s valójában a munkavállalók foglalkoztathatóságának rugalmasabbá tételét, az ezzel kapcsolatos munkaadói kiadások csökkentését szolgálja. Ez a szakszervezetek szerint rontja a munkavállalói pozíciókat.
Dr. Tálas szerint egy kormánynak nem szégyene, hanem éppen kötelessége az ország versenyképességét óvni, növelni. Ezt a korábbi kormányok is megtették. Ha ez csak a munkavállalók eddiginél rugalmasabb foglalkoztatása segítségével történhet, ezt meg lehet beszélni a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal. Józan érveléssel, megfelelő, a versenyképességet nem rontó ellentételezésekkel sok mindent el lehet fogadtatni. "Ha ez a cél, erről kell beszélni, nem kell ködösíteni, az uniós csatlakozás igényei mögé bújni, s az állam által most szükségesnek ítélt kedvezőtlen változtatásokat a propaganda minden eszközével előnyösnek hirdetni" – fogalmazott dr. Tálas. Szerinte itt a baj: az Mt. ügye a valódi társadalmi párbeszéd hiányára, s annak az egész társadalomra hátrányos következményeire figyelmeztet. Ennél a módosításnál csak látszategyeztetés folyt. Kezdetben a kormányzati szakértők, később már a politikai többség állította – és állítja ma is –, hogy a munkavállalókra nyilvánvalóan hátrányos, az európai jogharmonizációhoz nem kapcsolódó változtatásokat is az EU-igények miatt kötelező megtenni, s az a dolgozóknak kedvezőbb. Ha pedig őszerintük kedvezőbb, akkor nem kell a szakszervezeteket meghallgatni, velük a módosításokról érdemben tárgyalni, s kellő kompenzációk mellett európai módon alkukat kötni. Mára ez a rossz gyakorlat érződik a szakmai berkekben is, ami ezek után már a kihirdetett törvény végrehajtását is akadályozni fogja. Ráadásul rövid távon nem is várható változás, hiszen választási kampánytéma lett a munkaügyi törvénykezés. Ez megingatja a törvényi szabályok stabilitása iránti bizalmat, ami szintén nem jó a munkavállalóknak.
A jogász szerint szomorú, ha több mint tízévi demokrácia után ide jutott az ország, hiszen a fenti "tünetek" egyfajta közbizalomvesztést is jelentenek, valami olyasmit, ami a taxisblokád idején volt tapasztalható. Az ügyvéd emlékeztetett: akkor is a józan érdekegyeztetés vezette ki az országot a válságból. Most is ez kellene; ennek az ügynek szerinte ez a fő tanulsága.
Kedvezőtlen pozícióban a munkavállalók
"Akárhogyan is nézzük, a mostani módosítás fajsúlyosabb változásai nem előnyösek a munkavállalóknak, bár kisebb jelentőségű dolgokban nekik kedveznek" – összegzi véleményét Czuglerné dr. Ivány Judit, a Munkástanácsok Országos Szövetségének jogi szakértője.
A dolgozóknak előnyös változások közt említi a szakértő a közvetett diszkrimináció fogalmának bevezetését, a csoportos létszámleépítés szigorodó szabályait, és a munkaviszony létesítésekor az eddiginél sokkal komolyabb tájékoztatást a nekik járó jogokról és juttatásokról. Ezek azonban a szakértő véleménye szerint nem ellensúlyozzák több lényeges körülmény negatív változását. A munkajogász szerint a helyettesítési díj megszűnése lényegében azt jelenti, hogy az érintettnek intenzívebben kell dolgoznia a korábbi munkájához képest, más munkáját is el kell látnia, és mindezt a többletszolgáltatást ugyanannyi pénzért végzi. Csak akkor juthat a dolgozó mindezért több bérhez, ha az, akit helyettesít, nála magasabb besorolású. Czuglerné szerint ez már csak azért sem jó szabályozás, mert nincs is minden munkahelyen besorolás. A törvény értelmezésével tehát előreláthatóan sok gond lesz, "félő, hogy aki jobb helyzetben van, annak az értelmezése lesz a nyerő" – véli. Arról már nem is beszélve, hogy sok új szabály annyira bonyolult, hogy abban még egy egyetemi tanárnak sem könnyű eligazodnia.
A szakértő szerint egy másik, a dolgozókat igen súlyosan érintő változtatás, hogy ezentúl nem kell beleegyezniük abba, ha a munkahely telephelye megváltozik. Ez az első ránézésre kissé kacifántos szabály azt jelenti, ha például a győri Danone áttenné székhelyét Székesfehérvárra (az a másik telephelye), a győri munkás köteles lenne ezentúl Székesfehérváron dolgozni, kivéve ha bizonyítja, hogy az új munkahely jelentős sérelmet okoz például családi életében. (Nem kell egyébként azonnal a Győr-Székesfehérvár távolságra gondolni, elég, ha elképzeljük, hogy a munkavállalót a Rákóczi úti irodából ripsz-ropsz Csepelre helyezik át, a cég másik telephelyére. Mindjárt másfél órával messzebbre kerül például a gyerek óvodájától...) Igazát azonban ilyen esetben a munkavállaló bíróság előtt bizonyíthatja, akkor is, ha az aránytalanság nyilvánvaló. Mindehhez eddig a dolgozó beleegyezését kellett kérnie a munkáltatónak, ezentúl azonban erre utasíthatja alkalmazottját. Az utasítás megtagadása pedig rendkívüli felmondással járhat, természetesen végkielégítés nélkül. Ez a szakértő szerint méltánytalan.
"Kiolvashatóan kedvezőtlen az éjszakai munka új szabályozása is" – teszi hozzá a munkajogász. Ez a fajta műszak ugyanis 22 órától másnap reggel 6-ig tart, új elem, hogy akkor jár érte pótlék, ha az éjszakai munka a két órát meghaladja. Czuglerné attól tart, a munkáltatók majd úgy rendezik át az éjszakai műszakot, hogy két órára szóló pótlékot megtakaríthassanak. Nagyon előnytelen a munkavállalóknak az is, hogy ezentúl a több műszakos munkarendben dolgozók számára az összevont heti 2 pihenőnap az eddigi 42 óra helyett 40 óra lett. "Szombat délután négytől hétfő reggel nyolc óráig pontosan 40 óra telik el, tehát a főnök akár szombaton is dolgoztathatja emberét (délután négyig), mégis kiadhatja az egybefüggő heti két pihenőnapot.
