A Munkaerő-piaci Alap Irányító Testületében (MAT) májusban megegyezés született a minimálbér-emelés kompenzálásának koncepciójáról. Bár a munkaadók ezzel kapcsolatos eredeti javaslatát a kormány elutasította, a béremelést követő tapasztalatok alapján mégis engedett a munkáltatók és a munkavállalók igényének. Noha a megpályázható egymilliárd forintos keret a szociális partnerek által javasolt mértéknél jóval kisebb, azonban előrelépés, hogy a kompenzációs javaslat zöldutat kapott, s június 1-jétől a munkaügyi központokban átvehető a pályázati adatlap, valamint a részletes tájékoztató. A kompenzációs igényt június 20-áig lehet benyújtani ugyanitt.
Bár a befizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke évről évre csökken – 2000-ről 2001-re például 33 százalékról 31-re módosult –, viszont az 1997 óta létező egészségügyi hozzájárulás (eho) összege folyamatosan nő: induláskor 1800 forint volt, s a tavalyi 3900 forint után az idén már 4200. Ez utóbbi "havi penzum" alapján kérdőjelezik meg a munkaadók a terhek tényleges csökkenését, mert az ehót a bér nagyságától függetlenül fizetni kell.
Növekvő terhek
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségében (MOSZ) számszerűen is kimutatták, hogy a tb-járulék és az eho együttes mutatója, a "tb-teher" a bér százalékában 2000-ről 2001-re mind a nemzetgazdaság egészében, mind az agrárágazatban csökkent: az előbbinél 37,43 százalékról 35,32 százalékra, az utóbbinál pedig 39,72 százalékról 37,66 százalékra. Ennek ellenére azonban a tb-terhek meghaladják a nemzetgazdasági átlagot a rosszul jövedelmező, alacsony béreket fizető, nagy élőmunka-igényű mezőgazdaságban. S található még néhány, hasonló gondokkal küszködő ágazat, ilyen a kereskedelem, a textilipar, a bőr- és cipőipar, a vendéglátás.
Ez a teher tovább nő a minimálbér emelésével, félő tehát, hogy kedvezőtlen hatása lesz a foglalkoztatottságra és az átlagbéremelésre is – fogalmazták meg az első minimálbér-emelési javaslatok hírére a munkaadók. Mindjárt léptek is, és kompenzációt kezdtek szorgalmazni a várható kedvezőtlen hatások ellensúlyozására. Az eho mérséklését vagy éppenséggel eltörlését látták volna a legkézenfekvőbb megoldásnak.
A hosszú hónapok tárgyalásai után május elején a témában megállapodás született, igaz, végül nem az eho környékén találtatott meg. Nem talált ugyanis megértésre a munkaadók képviselőinek az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT) elhangzott javaslata, miszerint – különös tekintettel az élőmunka-igényes ágazatokra – a kormány a béremelésből adódó többletterhek arányában az egészségügyi hozzájárulás területén "lépjen vissza". A kormányzati oldalon nem talált kedvező fogadtatásra az a munkaadói javaslat sem, hogy a Munkaerő-piaci Alapból különítsenek el nagyobb összeget, mintegy húszmilliárd forintot kompenzációra.
A téma ezután az érdekegyeztető fórumról a MAT, a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete elé került, mely grémium az alap bizonyos forrásai felett döntési jogkörrel bír. Ott ismételték meg a munkaadók és a munkavállalók a javaslataikat: de immáron a változatlanul tekintélyes nagyságú kompenzációs keret elkülönítésére helyezve a hangsúlyt.
A MAT-ban csak egyhangú döntés születhet, a kormányzati oldal viszont változatlanul elutasító álláspontra helyezkedett. Közben pedig olyan hírek érkeztek, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is ringbe szállt a témában. S ezek a hírek valósnak bizonyultak. Olyannyira, hogy egy idő után a kamara a Gazdasági Minisztériummal közösen már javaslatot is letett a MAT asztalára. A MAT-ban elfogadott kompenzációs terv azonban eltér a kamarai javaslattól, a Munkaerő-piaci Alapból ugyanis támogatásra egymilliárd forintot különítenek el, mely forrásra az öt alkalmazottnál többet foglalkoztató munkáltatók pályázhatnak, mégpedig az ország egész területéről. A kamara eredeti javaslata ezzel szemben azt szorgalmazta, hogy a kompenzációra a tíz százalék feletti munkanélküliségi rátával sújtott megyékben és a húsz főnél többet foglalkoztatók esetében, illetve a leginkább rászoruló ágazatokban kerüljön sor. A MAT-ban végül is az ettől jelentősen eltérő koncepciót hagyta jóvá a három oldal.
| KISOSZ-javaslat a korrekcióra |
|---|
| A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) májusi közgyűlésén ugyancsak foglalkozott a minimálbér megemelésének kedvezőtlen következményeivel, megállapítva: a nehéz helyzetbe került vállalkozókon az esetleges pályázati úton elnyerhető támogatás nem segít. Tekintettel arra, hogy a kormányzat a túlzott jövedelemkiáramlás inflációs hatásától tart, így a KISOSZ szerint a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a mindenkori minimálbér mértékéig a személyi jövedelemadóban visszaállítanák a nullakulcsos adót, azaz az adómentességet. Ezzel a kormányzat is jelezné a gyengébb vállalkozásoknak, hogy a minimálbér megemelésével nem az elvonást szándékozik fokozni, hanem valóságos jövedelmet kíván biztosítani. |
Szűkös a keret
A külső szemlélő számára talán a legnagyobb meglepetést a munkavállalói oldal jóváhagyása jelentheti. Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára, aki tagja volt a munkaadói oldal hatfős csapatának, így utólag is úgy véli, a szakszervezeti képviselőkkel együtt a végsőkig elmentek álláspontjuk védelmében. Számba vették azonban a realitásokat, és végül is, amit aláírtak, eredményként könyvelik el.
Azt viszonylag hamar belátták, hogy a kormányzati oldal az egészségügyi hozzájárulás kérdésében nem enged, jelenleg tehát nem tudják elérni az eho mértékének a csökkentését – eltörlését pedig végképp nem –, értelmetlen tehát ezt a "vasat ütni". Ellene voltak annak, hogy az esetleges kompenzációnál a "depressziós" megyékre vonatkozó megszorítások szerepeljenek bármilyen megállapodásban. A maguk érveivel minderről sikerült meggyőzniük a harmadik oldalt, és elfogadható megoldást találtak. Ugyancsak siker, hogy a pályázatra jogosult vállalkozásoknál a húszfős létszámot – ha nem is nullára, de – ötre mérsékelték.
Ami pedig a támogatásra elkülönített összeget illeti: kétségtelen, hogy az egymilliárdos keret nagyon messze van a kezdetben általuk javasolt és sokáig védett húszmilliárdtól. De még a kétmilliárdtól is, amihez pedig a huszonnegyedik óráig ragaszkodtak. Úgy vélték ugyanis, és ma is az a meglátásuk, hogy az egymilliárd szinte még az adminisztrációs költségekre sem lesz elég, olyannyira kevés ez a pénz. De végül is több a semminél. Ezen nem múlhatott a megállapodás, amely a későbbiekben jó alapot adhat a továbblépéshez.
Hátrányok a versenyszférában
Dr. Pék Zsolt, a Helyiipari és Városgazdálkodási Szakszervezet 2000 elnöke egyike volt a munkavállalók képviselőinek, akik részt vettek a "kompenzációs vitában". A megállapodást értékelve emlékeztet arra, hogy a közszféra alkalmazottait a minimálbér-emeléssel összefüggő gondok kevéssé vagy egyáltalán nem érintették, ők központilag megkapták a kompenzációt a költségvetésből. Nem így történt azonban a versenyszférában, és annak is néhány különösen élőmunka-igényes ágazatában. A munkavállalók a MAT szegedi kihelyezett ülésén már tavaly felhívták a figyelmet arra, hogy a döntés egyes munkáltatók számára anyagi nehézségeket okozhat. A kormányzati oldal meghallgatta figyelmeztetésüket, valójában azonban – állítja az elnök – kitértek az érdemi válasz elől. Ugyanez megismétlődött az idén februárban is.
A kamara bekapcsolódásakor bizonyos szemléletváltozás történhetett. A kormányzati oldal például már hajlott arra, hogy elfogadja: a minimálbér-emelésnek lehetnek hátrányos következményei a foglalkoztatás egyes területein, egyes ágazatokban, átmenetileg. Már elfogadhatónak tartottak bizonyos kompenzációt is, az ország hátrányos területein működő, 20 főnél több alkalmazottal dolgozó vállalatok számára. A munkavállalói – és a munkaadói – oldal a 20 fős keretszámot magasnak, a területi és az ágazati behatárolódást pedig diszkriminatívnak ítélte, és legalább kétmilliárd forintot szeretett volna erre a célra elkülöníteni a Munkaerő-piaci Alapból.
Többszöri nekifutásra és a kölcsönös engedmények után született meg végül a megállapodás. Az alkalmazotti keretszám alsó határa lement ötre, a területi és ágazati behatárolásnál pedig abban maradtak, hogy azonos pályázatok esetén a meghatározott körbe tartozók előnyben részesülnek. A kétmilliárdos keretösszeget nem sikerült tartani, azonban az egymilliárd az elnök szerint is több mint a semmi. Elfogadták azt is, hogy a kompenzáció csak a tb-járulék- többletre, illetve annak bizonyos hányadára vonatkozik.
A megállapodás tehát megszületett, de a közeli jövő dönti el, hogy valójában mennyit ér – véli dr. Pék Zsolt. A következő hónapokban bizonyára több tapasztalat összegezhető majd a minimálbér-emelés esetleges hátrányos következményeiről, például a normaszigorításokról, a részmunkaidős átalakításokról és más "megoldásokról" is. Arról sem szabad elfeledkezni: közeledik a 2002. esztendő, a bejelentett újabb minimálbér-emelés ideje. Kérdés, hogy annak milyen hatásai lesznek a munkaerőpiacra és a vállalkozások gazdasági helyzetére.
| GM-felmérés a felmondásokról |
|---|
| A Gazdasági Minisztérium (GM) felmérése szerint a minimálbér megemelése érdemben nem befolyásolta a regisztrált állástalanok számát. A tárca – a rendszeresen végzett elemzések alapján – megállapítja: a nyilvántartásba kerülő munkanélküliek közül mindössze 0,07 százalék esetében mutatható ki, hogy a munkaadói felmondásnak a legkisebb bér megemelése volt az indoka. Sokkal inkább egyéb okok húzódnak meg a munkáltatói felmondások hátterében: így az átszervezés, a racionalizálás, illetve a nem megfelelő munkavégzés. A felmérés rámutat: a megkérdezettek 55,6 százaléka szerint a felmondás hátterében az általános létszámleépítés vagy az átszervezés húzódott meg. A megkérdezetteknek ugyanakkor 5,6 százaléka azt feltételezi, hogy az elbocsátás oka a bérmegtakarítási szándékban keresendő. A felmérés alapján a szaktárca megállapítja: a munkahelyek elvesztésében áprilisban nem volt érdemi és kimutatható hatása az élőmunkaköltségek megemelkedésének. |
Folyamatos elemzések
Szó nincs arról, hogy – miként helyenként hallani – a kormányzati oldal eleve ellenzett volna bármiféle kompenzációt, de úgy gondolta, hogy meg kellene várni a minimálbér-emelés első tapasztalatait, és akkor lépni, ha szükséges – hangsúlyozza dr. Székely Judit, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Számos tény már ismeretes, és ezekből az derül ki egyértelműen, hogy országosan – bármilyen szektort vizsgálva, bármilyen összetételben – a minimálbér-emelésnek negatív foglalkoztatási hatása eddig nem volt kimutatható.
Ugyanakkor a kamara kezdeményezésére a tárca is elkezdte vizsgálni azt, hogy miként lehetne szükség esetén azoknak a vállalkozásoknak segíteni, amelyeknél a tb-járulék csökkentése vállalati szinten nem kompenzálta a minimálbér-emelésből adódó járulék-többletterheket. A tb-járulék kétszázalékos mérséklése azokat a gazdálkodókat, amelyeknél minimálbér feletti, tehát viszonylag magas keresetűek dolgoznak, nagyon előnyösen érintette. A néhány, kifejezetten élőmunka-igényes ágazat egyes gazdálkodói azonban valóban nem tudják kigazdálkodni a bérre rakódó növekvő terheket, ezért a foglalkoztatási szint fenntartása érdekében bizonyos körben úgynevezett kompenzációra kerülhet sor. A kompenzáció mikéntjéről, mértékéről komoly viták folytak, a megegyezés mindhárom oldal józan belátásán múlott.
Készül a szabályozás
A május eleji megállapodás után a részletes eljárási szabályok kidolgozása júniusig befejeződik. A megyei munkaügyi központok bírálják majd el a támogatási pályázatokat, amelyeket a munkaadók adhatnak be.
A helyettes államtitkár asszony elmondta: a munkaügyi szervezet szakemberei hónapról hónapra elvégeznek egy speciális adatgyűjtést, amelynek keretében a frissen regisztrációra jelentkezett munkanélküliektől állásvesztésük okait próbálják megtudakolni. Elvileg olyan válaszok is elhangozhatnak, és gyakorlatilag el is szoktak hangzani, hogy "feltehetőleg azért mondott fel a munkaadóm, mert képtelen volt a megemelt minimálbért kifizetni". Az első negyedév tapasztalatai alapján azonban ki lehet jelenteni, hogy a megemelt minimálbérnek nincs, nem volt kimutatható hatása a foglalkoztatottságra. Márciusban például a mintegy tízezer válaszoló közül alig félszáz vélt felfedezni valamilyen összefüggést elbocsátása és a felemelt minimálbér között.
| Kamarai ellenvetés |
|---|
| A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) helyteleníti a minimálbér-emelés kompenzálására meghozott MAT-döntést. Az MKIK ezzel kapcsolatos álláspontját ismertetve Parragh László elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelen formájában jóváhagyott koncepció közgazdaságilag megalapozatlan, ugyanis a lecsökkent, egymilliárd forintos ráfordítás jelentős részét felemésztené az adminisztráció fajlagosan magas költsége, így a vállalkozók semmiféle pozitív hatását nem érzékelnék a beavatkozásnak. Ilyenképpen a kompenzáció nem szolgálja a gazdaságpolitika célkitűzéseit sem, hiszen semmiféle ösztönzőerőt nem fejt ki a versenyképes termelési szerkezet kialakítása és az elmaradott térségek felzárkóztatása érdekében. A kamara kimutatásai rávilágítanak, hogy míg az MKIK eredeti javaslata szerint az átlagos támogatási összeg 20 400 forint lett volna fejenként és évente, addig a módosított konstrukcióban 2940 forint jut évente és fejenként a kompenzációra. Az MKIK azt javasolja, hogy a szociális partnerek gondolják újra a MAT által elfogadott konstrukciót. |
