A Bérgarancia Alap működésének ez évre tervezett módosítását számos elemében kifogásolják a munkaadók. A rendszer "átszabásával" kapcsolatos legfőbb aggály, hogy a kormányzat határozott ígérete ellenére sem készültek hatásvizsgálatok, ily módon nem látható előre, hogy a munkavállalók erőteljesebb védelme milyen anyagi konzekvenciákkal járhat. A munkáltatók attól tartanak, hogy az új szabályozás többletköltségeket jelent számukra.
A bérgarancia rendszerének átalakítására azért van szükség, mert az eddigi, a munkaadói érdekeket előtérbe helyező magyar gyakorlattal szemben át kell térni az Unióban elfogadott, a munkavállalókat favorizáló szabályozásra. Noha ez az igény a jövőben sem teljesülhet maradéktalanul – hiszen a bérgarancia rendszerében a felszámoló tulajdonosként, illetve munkaadóként tevékenykedik, s ilyenképpen közreműködésével bonyolódik az elmaradt bérek kifizetése –, a munkavállalói szempontok azonban hangsúlyosabbá válnak.
A tervezett változásokat – költségkihatásaik miatt – változatlanul munkaadói szemmel kell értékelni. S e kérdésben a munkáltatók azt az álláspontot képviselik, miszerint a bérgarancia rendszerében bekövetkező változtatás csak azokra terjedhet ki, akik befizetői a Munkaerő-piaci Alapnak.
Késik a hatásvizsgálat
A bérgarancia forrása a munkaadók által külön befizetett járulék volt, amely korábban, 1996-ig önálló "életet élt", majd beolvadt a Munkaerő-piaci Alapba. E "kasszába" a munkáltatók által a kifizetett bértömeg 0,3 százalékát utalták át, amely összeget 1998. január 1-jétől azonban már nem kell fizetni. Az alaprészbe történt korábbi befizetések és a visszafizetett támogatások összege jelenleg elegendő az igények kielégítésére. A továbbiakra vonatkozóan viszont nincs pontos információ, mert a kormányzat csak a tervei között szerepelteti a rendszer megváltoztatásával kapcsolatos hatásvizsgálatokat és számításokat. Így nem tudni, hogy az érintett kör bővítése milyen kihatással lesz a Bérgarancia Alapra.
A módosítási tárgyalások megkezdéséhez képest eltelt közel egy év alatt mindössze egy változás lépett eddig életbe, nevezetesen: a fennálló bértartozás esetében a korábbi minimálbér ötszöröse helyett a nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset négyszeresét lehet figyelembe venni.
Kétütemű korrekció
A várható korrekciók a tervek szerint két ütemben zajlanak majd. Első lépésként már az idén módosul a rendszer szabályozásának alappillére, a Bérgarancia Alapról szóló törvény – és ezzel összefüggésben a foglalkoztatási törvény, valamint a csődeljárásról szóló törvény. A második ütemben pedig egy kormányhatározat alapján, az illetékes tárcák közreműködésével sorra veszik a bérgarancia-rendszer átalakulásához kapcsolódó további jogalkotási feladatokat. Ennek határideje az év vége.
A munkaadók szerint a tervezett változtatás számos eleme aggályos. A bérgaranciáról szóló törvény szerint eddig csak az a gazdálkodó szervezet igényelhetett az alapból, amelyik legalább tizenkét hónapja működött, ám ez a kritérium a javaslatból kikerült. Mégpedig azzal az indokkal, hogy nem a munkavállalóra tartozik, hogy a cég mióta működik. Munkaadói szempontból azonban nem mindegy, hogy adott cég minden előélet nélkül, rövid működést követően máris a felszámolás stádiumába kerül, és fizetésképtelenné válik. Ez nem látszik megfontolt intézkedésnek, visszaélésekre adhat alkalmat, és – a valóban rászorulókkal szemben – áttekinthetetlenül bővítheti az igénylők körét.
További problémát jelent, hogy a támogatás a felszámolás megkezdése előtt megszűnt munkaviszonyokból keletkező bértartozásra is vonatkozik. A gyakorlatban ugyanis a felszámolási eljárás megkezdése előtt fokozatos létszámcsökkentések következnek be, tehát felmerül a fizetésképtelenség helyzete. A hatásszámítás tehát ez esetben is szükséges lenne.
A felszámoló fizetésképtelenség esetén a bérfizetési napot követő nyolc napon belül kérhet támogatást az alapból, de ez nem kötelező a jelenlegi szabályok szerint. A törvénymódosítás eltörli a nyolcnapos várakozási időt. Továbbra is a felszámoló feladatává teszi a támogatás megszerzését, azzal a változással, hogy a felszámoló köteles eljárni, s a kötelezettség elmulasztása szankciókat von maga után. A szankció bevezetését a munkaadók túlzottnak tartják.
Kiterjesztett rendbírság
Hatályát veszti az a rendelkezés is, amely szerint a gazdálkodó szervezet akkor igényelhet csak újabb támogatást, ha a korábbi tartozását visszafizette. Ennek indoka, hogy a több alkalommal történő támogatás csak így biztosítható a munkavállalók érdekében. Kérdéses azonban, hogy a rendelkezésre álló keret így meddig elegendő.
Változik a foglalkoztatási törvény azon része is, amely a rendbírsággal kapcsolatos. Ezek szerint rendbírságot köteles fizetni az a felszámoló, aki, vagy amely a bérgarancia iránti igénybejelentésnek nem tesz eleget. A munkaügyi központ a rendbírság összegét 1000 és 50 000 forint között állapíthatja meg a felszámolóval szemben. A bírságot munkavállalónként szabja ki. Munkaadói nézőpontból sem a rendbírság kiterjesztésével, sem a személyenkénti kiszabás módszerével nem lehet egyetérteni.
A csőd- és a felszámolási eljárásról rendelkező törvény azon a ponton módosul, hogy a visszafizetésre vonatkozó sorrendet megváltoztatja. Jelenleg a Bérgarancia Alapba történő visszafizetés – a munkabér kivételével – mindent megelőz, a javaslat szerint ez a negyedik helyre kerül, mert a tapasztalatok azt igazolják, hogy a jelenlegi rendszer nem működőképes.
Feltehetően a felsorolt változtatásokat csak a törvény kihirdetését követő felszámolási eljárásoknál kell majd figyelembe venni.
Speciális eljárással
A tervezet szerint a bérgarancia-rendszer lehetőségét minden munkavállaló számára biztosítani kell. Mivel azonban jelenleg csak a csődtörvény hatálya alá tartozó gazdálkodói szervezetek munkavállalói részesülhetnek támogatásban, így a kormánynak, illetve az illetékes szaktárcáknak ki kell dolgozniuk azokat a speciális eljárásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyéni vállalkozók és a társadalmi szerveztek munkavállalóira is vonatkozzék a szabályozás.
Mindenekelőtt meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az alapba történő visszafizetés – egyéb biztosítékok kialakításával – megszüntethető legyen.
Ugyanakkor azt is vizsgálni kell, hogy a munkavállaló közvetlenül is megkereshesse a munkaügyi központot, ha a felszámoló a szankciók ellenére sem kéri a támogatást.
A felsorolt leglényegesebb elemek természetesen számos más kérdést vetnek fel. A kormányzati szándékok e téren egybeesnek azzal a munkaadói véleménnyel, miszerint a hatásszámítások elvégzése nélkülözhetetlen. Ezek hiányában ugyanis egyetlen kérdésben sem lehet érdemben nyilatkozni. A munkaadók azt az álláspontot képviselik, hogy mindazon törekvések elfogadhatatlanok, amelyek többletbefizetéssel járnának.
MGYOSZ
