Internetes állásfórumok

Az egész világgazdaságot átalakító internet immár a munkaerő-közvetítés piacán is megjelent: a praktikus, gyors és olcsó állásfórumok világszerte hódítanak. S bár Magyarország – mint minden más elektronikus üzletágban – némileg e téren is lemaradásban van, azonban a piac szereplőinek száma így is bővül, és a szolgáltatási paletta szélesedik. Írásunkban a munkaközvetítő oldalak (jobsite-ok) működési mechanizmusát, illetve a nemzetközi és a hazai piac trendjeit mutatjuk be.

Bár az internetes állásfórumok egyetlen skatulyába aligha zárhatók be – hiszen a különböző vállalkozások a szolgáltatások gazdag tárházát kínálják –, azért érdemes lehet megkísérelni, hogy néhány általános előnyt és egy körülbelüli üzleti modellt felvázoljunk arról, miként is igyekszik összehozni egy tipikusnak mondható jobsite a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalát.

Olcsó és diszkrét

Az általános előnyök között említhető a gyorsaság, az alacsony árak és a diszkréció. A munkaadó szempontjából gyors, mert a keresleti oldal böngészése közben, avagy a pontos paraméterek közreadása alapján nagyon gyorsan (és gép segítségével mechanikusan) maguk a cégek is el tudják végezni a szükséges előszelekciót, s mint köztudott: egy adott internetes oldalt elérni kevésbé időigényes, mint megbízást adni egy fejvadásznak. A munkavállaló hasonlóan rendszerezett formában, otthonról tud – ugyancsak gyorsan – állásokat böngészni. Olcsó, mert a céges ügyfelek a költséges tanácsadói díjakat több mechanikus lépésnél is meg tudják takarítani, és az esetlegesen felmerülő költségek általában már mindig valamilyen hatékonyságot feltételeznek (a sikeres tranzakcióhoz, a megfelelő számú találathoz kapcsolódnak). Az álláskeresők számára pedig csak az internetezés alapköltségei merülnek fel, az állásfórumok maguk semmilyen díjat nem számolnak fel. Végül diszkrét, mert nem munkaidőben kell titokzatos meghallgatásokra eljárni, hanem – akár névtelenségbe burkolózva – a neten keresztül történik a kapcsolatfelvétel. Az ügyfelek jelszóval védett, de nem nevesített mailboxokat is kialakíthatnak, ahová érkeznek az esetleges megkeresések.

Ráadásul rendkívül hatékony, mert az álláspiac számára legfontosabb fiatal és a modern technológiában otthonosan mozgó réteget éri el, így a magas belépési korlát senkit (sem az állást keresőt, sem az állást kínálót, sem a közvetítőt) nem riaszt el. Igaz, arról azért nem szabad elfeledkezni, hogy a minél jobb működéshez nem árt a minél nagyobb adatbázis. Az pedig tény, hogy a nagy versenyben egy adott oldal ismertté tétele akár nagyon komoly marketingkiadásokat is igényelhet.

Duális modell

Az állásfórumok (vagy jobcruiter vállalkozások) jellemzően nem törekednek a klasszikus fejvadászcégek által kínált valamennyi funkció betöltésére. A site üzemeltetője általában csak egy technikailag jól megalapozott platformot kínál, s nem végez klasszikus közvetítést, tanácsadást, interjúvolást. Az alapmodelltől eltérően természetesen léteznek egyes üzleti modellekben réteges felépítésű szolgáltatások is. Ez annyit jelent, hogy az ügyfél különböző (egyre magasabb) tarifacsomagokért cserébe mind magasabb szintű hozzáadott értéket kérhet.

A duális modell alapján a jól kiépített platformra kétoldalról lehet felkerülni, a munkaerőt kereső cégek álláshirdetéseket helyezhetnek el, míg a munkahelyet keresők, avagy a váltani szándékozók önéletrajzaikat teszik fel. Mindkét oldal dönthet azonban úgy is, hogy nem fedi fel a kilétét, de szívesen böngészne az állásfórumon. Az állásfórumokon – általában – az ajánlatok már láthatóvá válnak a regisztráció után, a regisztrált önéletrajzok azonban nem, hiszen az állásfórumok egyedül ezek nyilvánossá tételéért kapnak ellenértéket.

Díjat ugyanis jellemzően csak a cégek fizetnek. Bár a tarifarendszer struktúrája különbözhet, a legelterjedtebb és egyben legtisztább megoldás, amikor a munkaadók adott felület adott idejéért fizetnek. A vállalati ügyfelek voltaképpen az állásfórum site-hálózatában bérelnek felületeket, ahol jellemzően szabadon rendelkeznek a megjelenésekkel, azaz adott időszakon belül akár cserélhetik is a feltett álláshirdetéseket. Könnyen lehet azonban, hogy egy cég nem kíván állásajánlatot feltenni az oldalra, ám sokat érne neki az adatbázis. Általában ilyen üzleti modell is van, itt az amúgy nem elérhető információkhoz (leginkább az önéletrajzokhoz) is korlátlan hozzáférést lehet vásárolni. Az állást keresők – jellemzően – szintén nem kutakodhatnak teljesen szabadon az állások között, a keresés feltétele sokszor éppen a keresés tényének beismerése, azaz bizonyos adatok átadása, konkrétan a saját önéletrajz átengedése. Nagy előny az ügyfelek számára, hogy a változások mindvégig menedzselhetők, tehát a nyomtatott sajtóban megjelentetett hirdetésekkel szemben mindenki átszerkesztheti paramétereit, amennyiben változás köszöntött be.

Védett adatok

A hozzáadott értékű szolgáltatások között elsőként a keresés lehetőségét érdemes kiemelni. Vagy az álláshirdetést elhelyező cégeknek, vagy a böngészésért külön díjat fizetőknek általában lehetőségük nyílik az elérhető önéletrajzi bankban keresgélni, ahol a legkülönfélébb paramétereket megadva lehet csoportokat képezni. Persze mindennek jellemzően az a feltétele, hogy az önéletrajzi adatokat strukturálva, nemritkán csak fix választási lehetőségek közül kiválasztva lehet megadni.

Gyakorlatilag ez egy igen részletes teszt vagy adatlap kitöltésével valósítható meg, amely révén a site-on a jelentkezők egy igen cizellált, de számokkal leírható adathalmazként jelennek meg. A céges ügyfelek ennek egy fő hasznát látják: egy percig sem kell késlekedniük, hogy a megfelelő célcsoport rábukkanjon az újonnan felkerült ajánlatra, egyszerűen beindítják a keresést, majd akár öt percen belül célzott maillel lehet elérni az első látásra megfelelő aspiránsokat.

A leendő munkáltató persze a kötött formátummal bizonyos megismerési lehetőségekről, a személyes benyomásról lemond, ám annak semmi akadálya, hogy a kiválasztott egyéneket csak a személyes meghallgatások után szerződtessék.

A munkavállalók szempontjából fontos kérdés a személyes adatok védelme. Általában a site-ok üzemeltetői garantálják a teljes diszkréciót, maguktól nem állítanak össze továbbítandó adatbázisokat, sőt a munkavállalók készíthetnek azonosításra még tökéletesen alkalmatlan, csak az általuk ismert jelszóval elérhető speciális mailboxokat is.

A hozzáadott értékű szolgáltatások természetesen nem merülnek ki a némi aktivitást igénylő keresésben, jellemzően úgy a cégek, mint a magánügyfelek igényeihez igazodva beépíthetők egyéb fejlett automatizmusok. Ez esetben arról van szó, hogy amint új, valamilyen előre meghatározott paraméternek megfelelő jelölt, avagy állás felkerül a palettára, arról a másik oldal automatikusan e-mailben értesítést kap.

Hasonló többletszolgáltatás lehet az álláskeresőket támogató önéletrajzi minta, a tanácsadás, az állást kínáló honlapjára mutató link, ismételten hangsúlyozva, hogy általában a munkát keresőknek semmilyen díjat nem számláz a jobsite üzemeltetője.

Nemzetközi trendek

A nemzetközileg is elismert állásfórumok elsősorban a legnagyobb internethatalmaktól, így az Egyesült Államokból és az északi, illetve nyugat-európai államokból indultak. A munkavállalás földrajzi kötöttségei miatt azonban a világszerte működő cégek sem egyetlen nagy, egységes oldalrendszert üzemeltetnek, hanem jellemzően több országban létrehozzák a maguk leányvállalatát, esetleg az adott országban már működő céget beolvasztják érdekeltségi körükbe. A legtöbb sikeres vállalkozás zöldmezős beruházásként – hagyományos fejvadászcég háttere nélkül – indult, ugyanakkor az ellenkezőjére is van példa. A legnagyobb piacnak számító Észak-Amerika vezető vállalkozásai az amerikai központú JobsOnline, illetve Hotjobs, a kanadai Workopolis, illetve a nevében is nagyságra utaló, de valóban igen markáns Monster, amely a TMP Worldwide személyzeti tanácsadó cég on-line „gyermeke". Utóbbi mintegy 400 ezer pozíciójával és 7 millió önéletrajzával lenyűgöző méretű. Persze mindez már olyan méretre utal, amely esetén már érdemes speciális, adott területekre szakosodott és külön is elérhető oldalakat kreálni.

Az európai piacot több északi, német és angolszász nagy cég dominálja. A legismertebb szereplők a norvég-brit – 17 európai országban is jelen levő, év eleji kínálatában mintegy 130 ezer pozíciót kínáló – StepStone, illetve a német Jobpilot (korábbi nevén Jobs & Adverts).

Korlátozó körülmények

A honi állásfórum piacának értékelése során természetesen nem szabad megfeledkezni a szokásos hazai e-business problémákról. A munkaerő-közvetítés szélesebb elterjedését – éppen úgy, mint más elektronikus business vállalkozásokat – a PC-ellátottság korlátozottsága, a nagyon alacsony internetes penetráció, illetve a magas távközlési díjak sújtják. Az ismert adatok szerint az egészen elavult, kis teljesítményű személyi számítógépek figyelembevételével is a háztartásoknak csak alig több mint tíz százalékában található pc, és alig több mint 4 százaléka rendelkezik internetes előfizetéssel, miközben a távközlési díjak egy-egy kósza kezdeményezés ellenére is irreálisan magasak. Mindezen körülményeket némileg ellensúlyozza a munkahelyi internetezés, amely jellemzően magyar sajátosság, de pontosan arra vezethető vissza, hogy saját előfizetése kevés embernek van. Vélhetően, aki a már megunt állásának helyszínéről kíván továbblépni, az valószínűleg a számítógéphez és internethez is hozzájuthat, és persze az elhagyni kívánt cégnél jelentkező távközlési költségek sem kifejezetten érdekelhetik.

Dinamikus bővülés

Noha az internetes ismeretek és a bizalom hiánya visszafoghatja az internetes állásközvetítést, azt azonban hangsúlyozni kell: az internetes állásfórumokon jelen levők pontosan tudják, hogy kit tudnak elérni. Ugyanakkor a kreatív, technológiai ismereteket is igénylő munkakörök nyilván gyakrabban jelennek meg, mint az olyan álláslehetőségek, amelynek célcsoportja aligha érhető el a neten. Éjjeliőrt és szövőnőt (egyelőre) még aligha akar bárki is a hálón keresztül felvenni.

A piac mindenesetre dinamikus: 1999-ben egyszerre többen is megjelentek, ekkor lehetett először olyan nevekkel találkozni, mint a Jobbank, a Job4Smarts, a Munkaforum, a Karrier, vagy a Start Online. A némileg csendben működő oldalak láttán eszmélt két, a hagyományos álláspiacon domináns médium, így a HVG (Jobline) és az Expressz (Karrierexpressz), saját megoldásokkal is megjelenve, amelyeket már komolyabb bevezető kampánnyal is segítettek. Így rövidesen ismertebb fogalom lett az állásfórum.

Egy újabb hullámmal az európai piac nagyobb multijai is elérkezettnek látták az időt a betörésre, így megjelent például a német Jobpilot és a JobUniverse. A hőskorszak két sikeres hazai szereplőjét pedig külföldi „nagyágyúk" fedezték fel, a Jobbankot a svájci Scout24 AG vette meg, míg a Munkaforumból az eredetileg Észtországból induló CV Online vásárolt részesedést.

Többesélyes a siker

Az internetes állásfórumok üzleti modelljéről belátható, hogy életképes, hiszen a kezdeti – és akkor sem túl magas – beruházások után a működtetés már nem túlzottan költséges: igaz, a biztonsági paramétereket azért akár komoly anyagi áldozatokkal is érdemes magas szinten tartani. Ahhoz azonban, hogy valóban hasznos is legyen az oldal, az interneten már jól ismert mechanizmusoknak kell érvényesülniük. Fontos tehát a minél nagyobb zsúfoltság, a több felhasználó ugyanis egyre javítja a szolgáltatás minőségét. Mindez fordítva is igaz: ha egy oldal nem váltja be a hozzá fűzött reményeket – mert a cégek kevés aspiráns közül választhatnak, az álláskeresők pedig nem találnak megfelelő ajánlatokat –, azonnal elhagyják az oldalt maguk is. Az ismert e-business bölcsesség ugyanis itt is igaz: a versenytárs csupán „egy klikkre van", vagyis az ügyfeleknek voltaképpen semmilyen fáradságba nem kerül a váltás, ez esetben pedig igencsak lecsökken a márkalojalitás. Azt persze, hogy a még itthon is szélesnek mondható kínálatból melyik cég lesz sikeres, nem könnyű megmondani. Az azonban valószínűsíthető, hogy egy nagyobb szelet elhódításához komoly marketingbüdzsét kell tervezni. Természetesen az internetes site-okat látogatók csapata általában is jó célközönsége lehet egy állásfórumnak, valószínűleg mégsem elég más lapokon elhelyezett bannerekkel ismertté tenni oldalukat: az igazán befutottak a nyomtatott sajtóban is hirdették magukat.

Látványos bukások

Bár a honi jobsite-piac mindössze kétéves, a csúnya bukások már elérték. A rossz üzleti modellt követő, avagy magukat megismertetni képtelen site-ok már halódnak. Miután a működtetési költségek nem kiugróak, így a lecsökkent látogatottságú honlapoknak nem kell feltétlenül megszűnniük – még vegetálhatnak egy ideig –, azonban hosszú életük bizonyára nem lesz.

Kellemetlen vadhajtásként olyan vállalkozások is megjelentek, amelyek saját site-jukra „összevadásztak" ajánlatokat – esetleg életrajzokat –, s olyan szolgáltatásért kívántak pénzt begyűjteni, amit valójában nem ők nyújtottak. Természetesen az ilyen honlapokon megtalálható információk nem sokat érnek, hiszen az állás betöltése vagy az életrajzi adatok változása már nem derül ki az ellenirányú felhasználónak.

Becsült piacméret

Ahogy az már a hazai e-businessben lenni szokott, a piac méretéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, csupán becslésekre lehet hagyatkozni. S a pontos piaci adatokat már csak azért sem lehet határozottan összegyűjteni, mert még azt sem könnyű eldönteni, hogy mit is kell a piacméret meghatározásánál számba venni. Felmérhető ugyanis – például – az oldal látogatottsága, de az is, hogy hány állásajánlat érhető el. Ugyanakkor paraméterként értékelhető a regisztrált érdeklődők, vagy éppen az önéletrajzukat elhelyezők száma is, noha feltehetően minden partnercsoport más adatra kíváncsi. Nyilvánvaló: egy állást kínáló céget kevésbé hat meg, hogy rajta kívül még hányan vadásznak a regisztrált érdeklődőkre, de az önéletrajzok száma vagy a ráklikkelés adatai érdekelhetik.

Bővülhet a kínálat

A távlati kilátásokat illetően megoszlanak a vélemények. Az egészen optimisták szerint a mai, mintegy húsz komoly szereplővel jellemezhető piac előtt még hatalmas növekedési lehetőség áll, hiszen egy hasonló méretű, de fejlettebb internetes kultúrával rendelkező országban akár több száz különböző oldal is megélhet egymás mellett. Igaz, ezek többsége már nem általános, hanem olyan niche-player, amely valamelyik szegmensre, végzettségre, régióra, vagy bármilyen más szűkebb területre specializálódott.

Mindenesetre a jobsite-ok léte bekerült a köztudatba, a nagyobb cégek személyzeti politikáért felelős vezetői – legalábbis – hallottak e lehetőségről. Sokan már éltek is a kínálkozó új eszközzel, s tájékozódásuk során vélhetően a magasabb végzettségű pályakezdők is rákattintottak egy-két oldalra. Ezek után jöhet a piac tisztulása és a még betöltetlen űrök megtalálása, hogy azután a jó minőségű internetes szolgáltatók Magyarországon is mind nagyobb szeletet hasíthassanak ki az állásközvetítés piacából.