Az utóbbi években tapasztalt kedvező változások ellenére a munkavédelem hazai helyzete számos kívánnivalót hagy maga után. A munkaadók jogkövető magatartásának megerősödését nagyban hátráltatja, hogy a gyakorlatban máig nem valósult meg az ellenőrzésben érdekelt hatóságok együttműködése, illetve akadozik a különböző felügyeletek párbeszéde, jóllehet az integritás erősítésére nemzetközi források is megnyíltak Magyarország számára.
A munkavédelemről szóló törvény 1994-ben lépett hatályba, s bár azóta többször is módosították, a tekintetben nem történt változás, hogy a munkavédelemnek több gazdája van. Mint Haubert Gábor, a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány főmunkatársa lapunknak elmondta, ez a gyakorlat ellentétben áll az európai normákkal. A munkabiztonság Magyarországon az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) hatáskörébe tartozik, a foglalkozás-egészségügyet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) felügyeli, a Műszaki Biztonsági Felügyelet a Gazdasági Minisztérium (GM) alatt működik, míg külön hatósághoz tartozik a nukleáris biztonság, a katasztrófavédelem, a közlekedési felügyelet és a tűzvédelem, holott ez utóbbiak – bizonyos pontokon – szintén kapcsolódnak a munkavédelemhez.
Hiányzik az összhang
A felügyeletek között alig van átjárhatóság, hiányzik az összhang. Jól tükrözi a helyzetet, hogy ezen anomáliákra a genfi székhelyű Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) – amely a kormány felkérésére vizsgálta a hazai munkavédelmi helyzetet – már 1992-ben rávilágított, megállapítva: a különböző felügyeletek közötti kommunikáció hiányának a széttagoltság az oka. E helyzetelemzést követően 25 pontból álló javaslatcsomagot állított össze a nemzetközi szervezet, sőt: az ajánlásokhoz – a PHARE-program keretében – támogatás is társult. Az 1,5 millió ecus pénzforrás három nagy terület kutatására, a feltételek javítására nyílt meg: így a munkabaleset-biztosítás megoldására, az integráció, valamint a PR-munka erősítésére.
Az első ajánlás részben teljesült, 1998-ban ugyanis elkészült az a modell, amelyet finn partnerekkel együtt dolgoztak ki. A munkabaleset-biztosítás önállóvá tételének jelentősége abban áll, hogy ösztönzi a munkaadót a biztonságos munkakörülmények megteremtésére. A tanulmány figyelembe vette az európai gyakorlatot, s ehhez igazította az elképzeléseket, amelyeket minden közreműködő el is fogadott. A bevezetéshez azonban további kutatásra lenne szükség, hogy minden kétséget kizáróan megállapítható legyen egy-egy baleset összegszerűsítése. Erre további 300 ezer ecut ígértek Brüsszelben, ám ez a pénz végül is nem érkezett meg időben, így a kutatás – miniszteri biztos felügyeletével – csak tavaly kezdődhetett meg. Az a cél, hogy az egészségbiztosításon belül létrejöhessen egy külön kassza, amely a bonus-malus elv alapján működik, s differenciáltan hárítja a biztosítási díj fizetését a munkáltatóra.
Szervezeti egységben
Hosszú távú program az OMMF és az ÁNTSZ "összeszoktatása". A tervek szerint ez elsősorban a két terület munkatársainak keresztképzésében, továbbképzésében valósítható meg. Az úgynevezett technológiai transzfer eredménye egy kézikönyv – amely egy angol cég, a Birks Sinclair and Associates Ltd. kiadásában látott napvilágot –, s a munkavédelmi felügyelők gyakorlati munkájához ad segítséget. A program keretében harminc magyar szakember járt kilenc országban, ahol az európai gyakorlatot tanulmányozták. A tapasztalatok szerint a munkavédelem és a munkaegészségügy mindenütt egy szervezeten belül működik, ellentétben a magyar gyakorlattal. Sajnálatosan a kormány elé terjesztendő nemzeti munkavédelmi programból kikerült az integráció gondolata.
Leginkább a PR-munka területén lehet eredményekről beszélni, még ha ezek kampányszerűek is. A munkavédelem a médiában akkor kerül előtérbe, ha kiemelkedően súlyos baleset, vagy egy-egy nagyobb munkavédelmi razzia történik, azaz egyelőre nem kiegyensúlyozott a PR-stratégia. A szakemberek szerint még a közszolgálati média sem foglalkozik a kérdéssel úgy, hogy annak eredményeképpen a munkavédelem a társadalom érdeklődésének fókuszába kerülhessen.
A multinacionális cégeknél természetes igény a munkavédelmi szempontok érvényesítése, a hazai vállalkozók körében azonban még kevéssé tapasztalható a tudatosság. Tény, ma már igen gazdag a munkavédelmi eszközök kínálata, azonban ezek sok pénzbe kerülnek, ráadásul csakis akkor alkalmazhatók, ha az OMMF minősítését is megkapták. Jó példa erre, hogy az ellenőrzések során sokszor tapasztalható: a minősített, de drágább védőeszközök helyett az olcsó, kerti munkára használatos kesztyűket vásárolják meg a munkaadók.
A nagyobb cégeknek többnyire van saját munkavédelemmel foglalkozó osztályuk, felkészült munkatársakkal, akik a rendszeres oktatást végzik, s egy kézben tartják a munkavédelem és -biztonság irányítását. A kisvállalkozások azonban – általában – külső szakértőt vesznek igénybe. A választék széles, e tevékenységgel számos társaság és egyéni vállalkozó foglalkozik, ezeket a vállalkozásokat a Munkavédelmi Kamara tömöríti egybe. A külső cégeket kétféle módon lehet díjazni, hogy a munkahelyeken a törvényben előírt feltételek maradéktalanul teljesüljenek: a munkaadó a szolgáltatásért átalánydíjat fizet, illetve választhatja az eseti szakértői honoráriumot.
Kényszerpályán
Számos megoldatlan gondot és komoly veszélyt is jelenthet az a terjedőben lévő foglalkoztatási mód, miszerint egyre több munkaadó kényszeríti alkalmazottait önálló vállalkozásba. Ilyen esetekben a munkáltató jobb anyagi helyzetbe kerül, hiszen nem kell védőfelszerelést biztosítania – ez előírható a vállalkozó kötelességeként –, elkerüli a kötelező oktatást, s ha baleset történik, nincs bejelentési kötelezettsége. Tény azonban, ha az egyéni vállalkozóként munkát vállaló üzemi balesetet szenved, alaposan tisztában kell lennie a törvényi előírásokkal. Amennyiben regisztráltatja magát orvosánál, s bizonyítani tudja, hogy munkahelyi baleset áldozata, akkor megilleti a 100 százalékos táppénz, s minden olyan szolgáltatás, amit a törvény előír. Amennyiben viszont akár tudatlanságból, akár kényelmi szempontból nem jelenti a munkabalesetet, minden törvény adta előnytől elesik.
Az OMMF ellenőrzései során kétféle bírságot szabhat ki: egyrészt a szabálytalanságok miatt szankcionál, másrészt a hatósági intézkedés végrehajtását kényszeríti ki. Tudvalévő azonban, a felügyelő csak az általa észlelt szabálysértés ügyében járhat el, amennyiben feljelentés történik, az ügyben az illetékes önkormányzat jegyzője intézkedik. A felügyelet által kiszabott bírságot ugyanakkor adók módjára lehet behajtani, s a felügyelet jogosult helyszíni bírság kiszabására is, amelynek összege ötezer forint.
A munkavédelmi szabálysértések között három, egyaránt 30 ezer forinttal sújtható elkövetési magatartáscsoport szerepel. Ezek szerint szankcionálható az, aki a munka egészséges és biztonságos végzésére, illetve annak ellenőrzésére vonatkozó szabályokat megszegi, az üzemi balesettel kapcsolatos adminisztratív kötelezettségének nem tesz eleget, valamint a foglalkozási betegségekkel összefüggő bejelentési és kivizsgálási kötelezettségét elmulasztja.
A munkavédelmi bírság a munkáltatóval szemben szabható ki, az OMMF területileg illetékes igazgatója hatáskörébe tartozik, összege 50 ezer forinttól 3 millióig terjedhet. A fellebbezéseket az OMMF elnöke bírálja el, a másodfokú határozat felülvizsgálatát pedig az illetékes bíróságtól lehet kérni. A munkavédelmi és szabálysértési bírságokból befolyt, a Munkavédelmi Alapba kerülő összeg az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés céljainak támogatására használható fel.
Minősített eszközök
Számos kiadvány segíti az eligazodást az egyéni védőeszközök kínálatában. A kézikönyvek – melyeket a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány adott ki – teljeskörűen foglalják össze a minősítő bizonyítvánnyal rendelkező, Magyarországon forgalmazott hazai és külföldi eszközöket, felsorolva a minősíttető, a gyártó paramétereit, a minősítő bizonyítvány számát, a védelmi képességet. Részletesen közlik a termék műszaki leírását, s a használatra vonatkozó legfontosabb információkat. A kézikönyv lehetőséget ad a munkáltatónak, hogy a munkavédelmi törvényben előírtak szerint rendelkezésre álló védőeszközök közül kiválaszthassa az adott munkavégzéshez legjobban megfelelőt, amely a szükséges védelmet és védelmi fokozatot biztosítja.
A minősíttetőknek – a hazai gyártóknak és importőröknek – minden, a terméket érintő változást be kell jelenteniük, s újra kell minősíttetniük az eszközöket. Fontos, hogy a munkáltató minden esetben minősített munkavédelmi eszközöket biztosítson, baleset esetén ugyanis a felügyelők nem vehetik figyelembe, ha másféle terméket használt.
A munkavédelmi eszközök tekintetében óriási a kínálat. A kézikönyv rendszerezi ezeket, külön fejezetben foglalkozik például a fejet, az arcot, a szemet és a légzőszerveket védő, a hallást, valamint a kezet, a lábat és az egész testet megóvó és egyéb biztonsági eszközökkel.
