Az Európai Szociális Charta az európai szociális jog (melynek része a munka világának részletes szabályozása is) alapvető dokumentuma, amelyet az Európa Tanács 1961-ben Torinóban fogadott el. E nemzetközi egyezmény 1999 augusztusában lépett hatályba Magyarországon. A vállalt kötelezettségek teljesüléséről – kétévenként – úgynevezett nemzeti jelentés készül.
Az Európai Szociális Charta az Európa Tanács egyik legfontosabb nemzetközi egyezménye, a szociális normák forrása. A charta három fő részből áll: a bevezető rendelkezésekből, a részletes szabályokból, valamint a záró és hatályba léptető fejezetből. A bevezető rendelkezések a szociális jog alapelveit és általános normáit tartalmazzák, összhangban a tárgyban világszerte ismert és alkalmazott nemzetközi szerződésekkel.
A második rész, az úgynevezett részletes szabályok, kétfajta előírástípust tartalmaz: egyrészt léteznek olyan cikkelyek, amelyeket a szakirodalom úgynevezett "kemény magnak" nevez. Ezek közül a csatlakozó államok kötelesek bizonyos minimális számút elfogadni – ez a ratifikáció alapkövetelménye. Ezzel együtt a 20. cikkely a kemény magot meghaladóan is előír bizonyos minimális ratifikációs szintet.
Ezen rendelkezések célja kettős: egyrészt vannak olyan alapvető szabályok, amelyeket minden csatlakozó államnak el kell fogadnia és be kell tartania – ez kizárja a pusztán formai ratifikációt.
Független szakértők
A ratifikációban vállalt kötelezettségek teljesülésére az aláíró államok létrehozták a charta sajátos ellenőrző rendszerét, amelyet jelenleg Független Szakértők Bizottságának neveznek.
A Független Szakértők Bizottsága állandó testület, tagjai a charta által érintett állam kormányzataitól független nemzetközi szaktekintélyek. A bizottság feladata a részes államok belső szabályozásának és joggyakorlatának rendszeres ellenőrzése, a ratifikáció gyakorlati megvalósulásának folyamatos figyelemmel kísérése.
A charta eljárási rendelkezései az államok számára kötelezővé teszik, hogy kétévenként nemzeti jelentést készítsenek és azt megvitassák. A nemzeti jelentés tartalma a ratifikált cikkelyek országhatáron belüli megvalósulásának részletes elemzése, a válaszokat az Európa Tanács által feltett konkrét kérdésekre kell megadni.
Az elkészített nemzeti jelentéseket először a Független Szakértők Bizottsága vizsgálja, majd jelentést tesz az Európa Parlamentnek, amely azután határoz a jelentés elfogadásáról.
2000 októbere óta a Független Szakértők Bizottságának magyar tagja is van: prof. dr. Kollonay Csilla, a Közép-európai Egyetem (CEU) tanszékvezetője, akinek első érdemi feladata lesz a magyar nemzeti jelentés vizsgálata.
Amennyiben a jelentést értékelő bizottság indítványozza, az Európa Parlament kötelezheti a részes államot, hogy szüntesse meg a helytelen jogalkotást, illetőleg hibás gyakorlatát, sőt vele szemben peres eljárást kezdeményezhet.
Amint a fentiekből kitűnik, az Európai Szociális Charta az Európa Tanács tagállamai számára nem csupán formális, általános magatartási normákat megfogalmazó, keret jellegű nemzetközi egyezmény. Sokkal inkább tekinthető ellenőrzési és szankcionálási lehetőségnek, valamint az elmúlt negyven év alatt kialakult terjedelmes joggyakorlata miatt valóságos szociális jogrendszernek.
Magyarország és a szociális charta
A Magyar Köztársaság, mint az Európa Tanács tagja, 1991-ben aláírta a chartát, azonban annak megerősítésére (ratifikációjára) csak 1999-ben került sor. A ratifikáció előkészítésére már az aláírás után létrejött az Európai Szociális Charta Tárcaközi Bizottsága.
Az előkészítő munkálatok során a Tárcaközi Bizottság nem csupán a charta által szabályozott belső jogviszonyokat vizsgálta, hanem a ratifikáció távlati gazdasági hatásait is elemezte. Az elemzések alapján kialakult az úgynevezett optimális minimum ratifikációs javaslat, amelyet a volt Érdekegyeztető Tanács is a legszélesebb körben megtárgyalt és elfogadott.
A szociális partnerek a ratifikációt megelőzően részt vettek a parlament szakbizottsági ülésein is, így tehát megállapítható, hogy a megerősítés széles társadalmi konszenzuson alapult.
A charta megerősítése
Az Országgyűlés a 48/1999. (VI. 3.) határozatában megerősítette az Európai Szociális Chartát azzal, hogy a kötelező alkalmazás a határozat 4. pontjában (lentebb felsorolt) említett cikkekre terjed ki, s felkérte a köztársasági elnököt a megerősítő okirat kiállítására. A külügyminiszter feladata volt, hogy a megerősítő okiratot az Európa Tanács főtitkáránál letétbe helyezze; valamint az is, hogy ezzel egyidejűleg értesítse az Európa Tanács főtitkárát a charta 20. cikkében foglaltak alapján a kiválasztott alábbi cikkek és bekezdések listájáról:
1. cikk – A munkához való jog
2. cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog
3. cikk – A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog
5. cikk – Szervezetalakítási jog
6. cikk – A kollektív alkuhoz való jog
8. cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga
9. cikk – A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog
11. cikk – Az egészség védelméhez való jog
13. cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog
14. cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga
16. cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre
17. cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre
A ratifikációt követően az aláíró állam köteles két éven belül elkészíteni az első nemzeti jelentést, és angol, valamint francia nyelven azt az Európa Tanácsnak benyújtani.
Az első nemzeti jelentésben a részes államnak valamennyi feltett kérdésre választ kell adnia tekintet nélkül arra, hogy az adott cikket ratifikálta-e vagy sem, azaz a charta megvalósulásával kapcsolatos teljes felülvizsgálata történik. A beszámolás az 1999. negyedik negyedév-2001. december 31. közötti időszakot fogja át.
Konkrét kérdés – konkrét válasz
A Tárcaközi Bizottság legfontosabb feladata a kérdőív szerint az első nemzeti jelentés elkészítése, ezzel egyidejűleg pedig a további ratifikációs eljárásra javaslatot állít össze.
A bizottság elfogadott munkamódszere szerint az adott cikkelyekhez feltett kérdéseket az illetékes tárcák válaszolják meg, ezekhez azonban a bizottság bármely tagja észrevételeket, javaslatokat tehet.
A Tárcaközi Bizottság tevékenysége során alapelvnek tekinti, hogy a feltett konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adjanak az illetékes tárcák.
Az elfogadott ütemezés szerint a jelentés és javaslat összeállítása ez év negyedik negyedévére befejeződik, hiszen az igen terjedelmes anyagot az Európa Tanács hivatalos nyelveire is le kell fordítani, a jelentés leadásának határideje pedig 2002. március 31. napja.
MGYOSZ
