A munkanélküliség mérséklődésével és a munkaerő-kereslet növekedésével számol a Gazdasági Minisztérium 2001. első félévi folyamatokat előre jelző, múlt év szeptemberi adatfelvételen alapuló prognózisa. A mintegy négyezer-hatszáz gazdálkodó megkérdezésével készült felmérés szerint – az előre jelzett munkaerő-piaci kereslet alapján – ez év június végére 340 ezer körülire várható a regisztrált állástalanok száma.
A javuló foglalkoztatási helyzet hátterében immár nemcsak a makro-, de a mikrogazdaság szintjén is kedvező tendenciák húzódnak meg. Ezt jelzi, hogy várhatóan bővül azon cégek köre, amelyeknél növekszik az alkalmazottak létszáma, sőt: ezek köre jelentősen meghaladja a létszámcsökkentést jelző gazdálkodókét. Különösen élénk a munkaerő-kereslet a feldolgozóiparban, illetve jelentős marad az építőipari cégek munkaerő-kereslete is. Stagnálás várható viszont az agráriumban: a mezőgazdasági üzemek nem várnak és nem is jeleznek élénkülést.
Rugalmas foglalkoztatás
Vállalati szinten a kisebb – ötven fő alatti létszámú – cégek a nagyokénál erősebb munkaerő-megtartónak tekinthetők. Míg ugyanis a háromszáz dolgozónál több alkalmazottal tevékenykedő gazdálkodók 36 százaléka több embert bocsát el, mint ahány új dolgozót felvesz, addig ez a trend a kis cégeknek csak mintegy ötödére jellemző. Ez év első felében azonban vélhetően változik a helyzet, mivel minden vállalatcsoportban a munkaerőigény növekedése jelezhető előre. Hasonlóan kedvező a kép a régiók tekintetében is, a munkaerő-piaci folyamatok ugyanis ebben az összevetésben szintén konjunktúrát jeleznek.
A megkérdezett cégek válaszaiból kiderült az is, hogy a vállalatok munkaerő-gazdálkodása ugyancsak nagy változásokon ment át az utóbbi években. Bővült az olyan rugalmas foglalkoztatási formák és eszközök súlya, amelyek költségkímélő jellegük mellett több lehetőséget nyújtanak a rugalmas piaci alkalmazkodáshoz. Ezen konstrukciókba tartoznak mindazok, akiket határozott idejű, vállalkozói, alvállalkozói és megbízási szerződéssel alkalmaznak, illetve akiket munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatnak. A statisztikai adatok szerint az alkalmazotti kör mintegy 16-20 százalékát határozott időre szóló szerződéssel alkalmazzák, amely a jogi személyiségű gazdálkodók esetében mintegy 450-500 ezer munkavállalót jelent. Figyelemre méltó azonban, hogy a határozott időre szóló szerződést a kisebb cégek nagyobb gyakorisággal alkalmazzák, illetve az e konstrukcióban foglalkoztatott munkavállalók több mint hatvan százaléka szakképzetlen. Mára ezek az arányok kiegyenlítettebbek, sőt a tapasztalatok szerint – a feldolgozóiparban – a háromszáz fő feletti cégek az átlagnál nagyobb arányban szerződtetnek határozott időre munkaerőt. A statisztikák azt is rögzítik, hogy alvállalkozói szerződéssel a cégek több mint 26, s megbízási szerződéssel ugyancsak több mint 26 százaléka rendelkezett. Ezen két formában azonban akár további húszszázaléknyi teljes idejű munkaerőt tudnak a gazdálkodók a termelésbe bevonni.
A felmérésből kiderült: a megkérdezett cégek 36,5 százaléka az állami munkaközvetítő irodákon keresztül kívánja az üres álláshelyeket betölteni. Az irodák legstabilabb partnerei továbbra is a mezőgazdasági és az építőipari cégek, mely tendencia azzal függ össze, hogy ezekben az ágazatokban jelentős a szakképzetlen munkavállalók iránti kereslet, akikből viszont a nyilvántartásban nagy a kínálat.
A megkérdezett cégek több mint 18 százaléka ugyanakkor jelezte: bizonyos munkakörökben huzamosabb idő óta munkaerőhiánnyal küszködik. A strukturális feszültségek továbbra is a feldolgozóiparban a legmarkánsabbak, ahol minden negyedik gazdálkodó hasonló problémával néz szembe. Becslések szerint nemzetgazdasági szinten mintegy 35-36 ezer a tartósan betöltetlen álláshelyek száma, ötezerrel több, mint egy évvel korábban.
Derűlátó várakozás
Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ munkatársai által készített felmérés a magyar gazdaság helyzetére, kilátásaira is kitért. Ezek szerint az előző félévhez képest a megkérdezettek körében tovább javult a magyar gazdaság helyzetének a megítélése. Ezt jelzi, hogy míg a 2000. márciusi adatfelvétel során a cégvezetők 27,8, addig szeptemberben 24 százalékuk értékelte rossznak a gazdaság állapotát, s mindeközben 6,3 százalékról 8,1 százalékra emelkedett azok aránya, akik jónak értékelték a gazdaság pozícióját. Ugyancsak optimistábbá váltak a gazdaság állapotváltozására vonatkozó előrejelzések is, ám – csakúgy mint korábban – most is a feldolgozóipari cégek menedzsmentjének prognózisai a legoptimistábbak. Ezzel együtt a szállítási és a raktározási ágazatok vezetői is derűlátóak, körükben hét százalékponttal nagyobb arányban várnak javulást, mint fél évvel korábban. S bár a mezőgazdasági üzemek vezetőinek várakozásai is kedvezőbbek, csaknem egyharmaduk – rövid távon – a gazdasági helyzet romlására számít.
