Összeállításunkban a foglalkozás-egészségügyi szolgálat formájáról, tevékenységéről és az egészségügyi tevékenység engedélyezésének főbb kérdéseiről adunk áttekintést.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet (R.) szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata egyrészt, hogy felkutassa, folyamatosan ellenőrizze a munkahelyi (fizikai, szellemi, lelki) megterhelést és a munkakörnyezeti kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) tényezőket; másrészt, hogy javaslatot tegyen arra, milyen módszerekkel lehet mindezeket az egészséget nem károsító szinten tartani; harmadrészt, hogy testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően a munkavállalók képességeihez adaptálja a munkát; negyedrészt, hogy a munkájukkal kapcsolatban ellenőrizze a munkavállalók egészségét.
Működési formák
A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat, foglalkozás-egészségügyi központ, valamint foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat formájában működhet.
Foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat
A szolgálat foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként ellátja
- a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;
- a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendeletben meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálását;
- a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát;
- az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;
- a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos felvilágosítást; továbbá
- a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendeletben meghatározottak szerint az 1. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát. (Az 1. alkalmassági csoportba kell sorolni azt a járművezetőt, aki nem a 2. alkalmassági csoportba kérte az egészségi alkalmassági vizsgálatát, tehát aki nem kíván a közúti közlekedési szolgáltatás keretében közúti járművet, megkülönböztetett jelzéssel ellátott közúti járművet vezetni, illetve nem vezet ilyet, továbbá akit nem közúti járművezetői munkakörben foglalkoztatnak.)
A szolgálat közreműködik a munkahelyi veszélyforrások feltárásában, foglalkozás-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában, az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében, a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.
Ezek a szolgáltatások nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben meghatározott felelősségét.
A szolgálat igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja esetén pedig – sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján – a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ – Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet fekvőbetegosztályára utalhatja a beteget.
Foglalkozás-egészségügyi központ
A szolgálat foglalkozás-egészségügyi központként ellátja
- foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást, emellett
- munkahigiénés és pszichológiai, vagy ergonómiai, vagy toxikológiai szolgáltatást is nyújt.
Foglalkozás-egészségügyi szakellátás
A foglalkozás-egészségügyi szakellátást végző szolgálat feladatai:
- a munkaköri alkalmasság másodfokú elbírálása;
- a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokú elbírálása;
- a munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;
- a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata a közhasznú munka előkészítése érdekében;
- szakellátás a foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;
- konzultatív tevékenység más szakterületek orvosai számára a foglalkozási megbetegedések vonatkozásában;
- munkahigiénés tanácsadás az alapszolgálat részére;
- a megyei tiszti főorvos felkérésére közreműködés a foglalkozás-egészségügyi ellátás megszervezésében, valamint a megyei (fővárosi) foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos irányításával az alapellátást nyújtó szolgálatok ellenőrzésében;
- a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak a külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata, valamint
- a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára.
Alapszolgáltatás
A foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha megfelel az egészségügyi szolgáltatást végző egyes intézmények szakmai minimumfeltételeiről szóló 21/1998. (VI. 3.) NM rendeletben foglalt szakmai minimumfeltételeknek.
A szolgálat működtetése
Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben megfelel az ehhez szükséges feltételeknek.
Orvos
Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt. Az orvosi magángyakorlat engedélyezése a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete hatáskörébe tartozik.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak
- foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy
- üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat.
Orvosjelölt és felügyelet
Foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett dolgozik. A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosként megszerzett gyakorlattal rendelkezik. (Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.)
Ápoló
A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma 54 5012 01), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.
Mentesül a képesítési előírás alól az az ápoló, aki 1999. január 1-jén
- legalább 5 éves teljes munkaidejű üzemi ápolói munkakörben szerzett gyakorlattal rendelkezett, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 éve van hátra (ez esetben az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig folytathatja tevékenységét a mentesítés alapján), vagy
- általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezett, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy az üzemi ápolói (foglalkozás-egészségügyi szakápolói) szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított hat éven belül megszerzi.
Szakmai minimumfeltételek
A foglalkozás-egészségügyi alapellátás és a foglalkozás-egészségügyi szakellátás szakmai minimumfeltételeit a 21/1998. (VI. 3.) NM rendelet 11. számú melléklete tartalmazza. A rendeletben meghatározott építészeti minimumfeltételeknek 2005. szeptember 30-áig, a tárgyi, személyi, szakmai és a gép-műszer minimumfeltételnek pedig 2001. szeptember 30-áig kell megfelelni. Az egészségügyi szolgáltató a minimumfeltételek között nem szereplő, az adott eszköz minden szükséges funkcióját ellátó, annak feladatai ellátására – tudományos módon bizonyítottan – alkalmas eszköz biztosításával az előírásoknak eleget tesz.
Egyéb szakrendelés
A foglalkozás-egészségügyi alapellátás és a foglalkozás-egészségügyi szakellátás szakmai minimumfeltételeit az egyéb szakrendelésnek minősülő egészségügyi szolgáltatók tekintetében 1999. június 1. óta kell alkalmazni. (Egyéb szakrendelés az olyan szakorvosi, klinikai szakpszichológusi és klinikai gyermek-szakpszichológusi, valamint egyéb egészségügyi képesítéshez kötött egészségügyi szolgáltatás, rendelés, amely nem felel meg a szakorvosi rendelőintézet, vagy a szakambulancia, vagy az otthoni szakápolás feltételeinek.)
A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelése
A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelését a foglalkozás-egészségügyi alapellátás 21/1998. (VI. 3.) NM rendeletben foglalt tárgyi és gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl a nyújtott szolgáltatásnak megfelelően kell biztosítani, ennek megfelelően
- munkahigiénés szakember, toxikológus foglalkoztatása esetén a műszerpark kiegészítendő a munkakörnyezet műszeres vizsgálatához szükséges direkt kijelzésű készülékekkel és/vagy direkt leolvasású eszközökkel,
- munkapszichológus, ergonómiai, illetve egyéb (fizioterapeuta, munkavédelmi) szakképesítéssel rendelkező szakember foglalkoztatása esetén az e szakmákban szokásos módszertani segédletekkel, műszerekkel, felszerelésekkel a tevékenység függvényében egészítendő ki.
Engedélyezés
Orvos akkor működhet vállalkozóként, ha
- szerepel az orvosok országos nyilvántartásában;
- nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás, az egészségügyi szervek jogerős határozata folytán az orvosi tevékenységtől eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján az orvosi tevékenységtől, illetőleg az orvosi magángyakorlattól eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt;
- a gyakorolni kívánt szakterületen szakorvosi képesítéssel (további képesítéssel) rendelkezik, feltéve hogy a kérelem időpontjában is ezen a szakterületen dolgozik, vagy a szakma elhagyása óta három év még nem telt el.
Az egyéni vagy társas vállalkozó akkor kezdheti meg az egészségügyi vállalkozást, ha az e tevékenysége során okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítással rendelkezik.
Az egészségügyi intézménynek meg kell felelnie az állami egészségügyi szolgálat azonos típusú intézményére előírt szakmai, műszaki és közegészségügyi feltételeknek.
Amennyiben az intézmény a feltételeknek megfelel és
- alapellátás keretében, illetve egy szakfeladathoz tartozó szolgáltatást nyújt, az intézmény telephelye – telephely hiányában székhelye – szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézete,
- az előzőek hatálya alá nem tartozó egyéb ellátást nyújt, az intézmény telephelye – telephely hiányában székhelye – szerint illetékes ÁNTSZ megyei (fővárosi) intézete ad engedélyt az egészségügyi intézmény működésének megkezdéséhez, illetve az egészségügyi szolgáltatást is végző egyéni és társas vállalkozók ez irányú tevékenységének megkezdéséhez.
