A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat

Az Országos Munkaügyi Tanács március végén hagyta jóvá a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat új szervezeti, működési és eljárási szabályzatát, s egyúttal közzétette a közvetítők és döntőbírák listáját.

A Budapest, Roosevelt tér 7-8. szám alatt működő Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatot (röviden: Szolgálat) abból a célból hozták létre, hogy hozzájáruljon a munkahelyi, az ágazati, illetve az ágazatközi szociális béke megőrzéséhez, közreműködjön a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehető leggyorsabb megoldásában, valamint segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését. Amennyiben a konfliktusba került felek kollektív szerződésben, illetve megállapodásban munkaügyi jogvita (kollektív jogvita) esetére békéltető személy bevonásában egyeztek meg, a szolgálat békéltetést végez a felek között. Ezzel kiegészíti a munkaügyi viták rendezésének egyéb módjait. (A közösen felkért békéltető egyezség létrehozását kísérli meg. Az egyezséget köteles írásba foglalni.) A Szolgálat igyekszik elősegíteni a békéltetés, a közvetítés és a döntőbíráskodás magyarországi meghonosítását, elterjesztését. Ennek érdekében a munkaügyi vitáknál a felek igényeinek leginkább megfelelő, felkészült, képzett közvetítőt, döntőbírót ajánl fel. A Szolgálat működésére jellemző a rugalmasság és a költséghatékonyság.

Hatáskör, feladatkör

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.), a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó foglalkoztatási jogviszonyoknál a szolgálat hatásköre minden olyan munkaügyi érdekvitára, illetve kollektív jogvitára kiterjed, amelyek rendezése érdekében a vitában állók békéltetésre, közvetítésre, illetve döntőbíráskodásra felkérték.

A Szolgálat békéltetés, közvetítés, valamint döntőbíráskodás formájában közreműködik a kollektív munkaügyi viták (érdekviták és kollektív jogviták) megoldásában. Kollektív jogvitákban csak akkor vehet részt, ha a kollektív szerződésben, illetve a felek megállapodásában munkaügyi jogvita esetére békéltető személyét kötötték ki.

A Szolgálat igény alapján szakmai tanácsadást végez a munkaügyi kapcsolatok körébe tartozó kérdésekben, a konfliktusok megelőzése érdekében, jogi tanácsadással azonban nem foglalkozik.

A Szolgálat igénybevétele

A Szolgálat igénybevétele főszabályként önkéntes. Kötelező a döntőbírói eljárás, ha a vita a Munka Törvénykönyvének azzal a rendelkezésével kapcsolatos, miszerint a munkáltató köteles biztosítani annak lehetőségét, hogy a szakszervezet az általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a munkáltatónál szokásos, vagy más megfelelő módon közzétegye, s – a munkáltatóval történt megállapodás szerint – érdek-képviseleti tevékenysége céljából használhassa a munkáltató helyiségeit. Ugyancsak kötelező a döntőbíró igénybevétele az olyan vitában, amelynek tárgya az üzemi tanács választásának, illetve működésének indokolt és szükséges – a munkáltató által biztosítandó – költségek mértéke. Az üzemi tanácsot együttdöntési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében. Az egyet nem értés miatti vitában szintén kötelező döntőbíróhoz fordulni.

Autonómia

A Szolgálat a Gazdasági Minisztérium (GM) szervezeti keretei között, de autonóm módon működik, jogi személyiséggel nem rendelkezik. A Szolgálat az GM információs és kommunikációs rendszerét használja. A Szolgálat igazgatóját és a titkárát az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) plenáris ülésének konszenzusos javaslatára a gazdasági miniszter nevezi ki és menti fel.

Az autonómia azt jelenti, hogy a Szolgálat operatív munkájába (a békéltetés, közvetítés, illetve döntőbíráskodás) az OMT tagjai és titkárai nem szólhatnak bele. Az OMT évenként beszámoltatja a Szolgálatot a tevékenységéről.

Függetlenség

A közvetítők és a döntőbírók függetlenek és pártatlanok, nem képviselői a feleknek. Eljárásuk során nem utasíthatók, és teljes titoktartásra kötelezettek a teendőik ellátása keretében tudomásukra jutott információk tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről – megbízólevelük átvétele napján – írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.

A szolgáltatás ára

A Szolgálat igénybevétele főszabályként ingyenes. A közvetítőt, a döntőbírót azonban az elvégzett munkája után díjazás, a felmerült szükséges és igazolt költségei után pedig költségtérítés illeti meg. (A Szolgálat igazgatóját és titkárát díjazás ilyenkor sem illeti meg.) A közvetítő díját az első nyolc napra maga a Szolgálat fedezi, míg a döntőbíró javadalma – a felek eltérő megállapodásának hiányában – a munkáltatót terheli. A költségtérítést békéltetésnél, illetve közvetítésnél a vitában álló felek közösen, míg döntőbíráskodásnál a munkáltatók fizetik.

A közvetítő, illetve a tanácsadó egységes díjazásban részesül. A díjazás a tevékenység tényleges időtartamára, legfeljebb azonban 8 napra jár, beleértve a konfliktuskezelésről szóló összefoglaló elkészítését is. A közvetítés alapdíja:25 000 forint. Ez az összeg naponta jár a közvetítés első két napjára, a következő két napra ennek az összegnek a 0,8-szerese, míg az utolsó négy napra az alapdíj 0,6-szerese jár naponta. A nyolc napig tartó közvetítői, illetve tanácsadói tevékenység így bruttó 150 000 forintba kerül. Amennyiben a felek a nyolc napon túl is igénybe veszik a közvetítőt, a díj már őket terheli.

Ki lehet közvetítő és döntőbíró?

A Szolgálat tevékenységét végző közvetítők és döntőbírók pályázat alapján kerülnek a közvetítők és döntőbírók listájára. Az OMT a beérkező pályázatok elbírálására háromoldalú bizottságot hoz létre, amelybe az OMT tagjait alkotó szervezetek 1-1 főt, a kormány pedig 5 főt jelölhet. A bizottságot tanácsadói minőségben pszichológus egészíti ki. Az OMT tagjai által kijelölt bizottsági tagok felkészítését szakértők is segítik. A listára kerüléshez konszenzusos döntés szükséges oly módon, hogy a három oldalt 1-1-1 szavazat illeti meg. A listára került személyek megbízatása határozott időre szól.

A tisztséget csak az a magyar állampolgár töltheti be, aki 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal, felsőfokú iskolai végzettséggel, a munkajog vagy a munkaügyi kapcsolatok területén legalább 5 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, elfogadja a Szolgálat szervezeti, működési és eljárási szabályzatát, valamint etikai kódexét, vállalja, hogy részt vesz a Szolgálat által szervezett képzésben, s jó kapcsolatteremtő, együttműködési, kommunikációs készségű és képességű, pszichikailag kiegyensúlyozott személyiség.

A pályázathoz részletes szakmai önéletrajzot kell csatolni, emellett mellékelhetők a pályázót támogató ajánlások, referenciák is.

Mentesítés a munkavégzés alól

A jelentkezőnek a pályázathoz csatolnia kell a munkáltatója szándéknyilatkozatát arról, hogy a vele munkaviszonyban, illetve azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban álló munkavállalóját a listára kerülés esetén – a közvetítés, döntőbíráskodás időtartamára – mentesíti a munkavégzés alól. A mentesítés nem érvényesül arra az időre, amikor a dolgozónak halaszthatatlan munkahelyi elfoglaltsága van.

A Szolgálat igazgatója értesíti a listára felkerült személyek munkáltatóját az eredményes pályázatról, s egyben kéri a munkáltató támogatását, illetve külön felhívja a figyelmét arra, hogy amennyiben egy munkaügyi vitában békéltetésre, közvetítőnek, döntőbírónak kérik fel, illetve tanácsadással bízzák meg a listára felvett munkavállalót, úgy – a pályázathoz mellékelt előzetes nyilatkozatának megfelelően – biztosítsa számára a szükséges szabadidőt.

Tájékoztató

A Szolgálat vezetője a listára felkerült személyekről a pályázattal beadott szakmai önéletrajzok alapján egy részletesebb, a szakmai tapasztalatait leíró tájékoztatót készít, amely a kiválasztás megkönnyítése érdekében a vitában álló felek rendelkezésére áll.

A közvetítő, döntőbíró kiválasztása

A Szolgálat igazgatója köteles figyelemmel kísérni a munkaügyi kapcsolatok alakulását, és amennyiben tudomására jut a lehetséges konfliktus, illetve ha már kialakult a munkaügyi vita, köteles felajánlani a vitában álló feleknek a Szolgálat segítségét a vita rendezésére. A felek nem kötelesek igénybe venni a Szolgálat által felkínált vitarendezési ajánlatot, de a Szolgálat regisztrálja a visszautasítás indokát.

Ha a vitában álló felek kérik a Szolgálattól, hogy ajánljon (közvetítsen) hivatásos közvetítőt, döntőbírót a köztük lévő vita rendezésére, a Szolgálat vezetőjének a kérelem beérkezését követő 48 órán belül erre érdemi választ kell adnia. A közvetítő kiválasztásánál a Szolgálat vezetője először a beérkezett kérelem tartalmának vizsgálata alapján megállapítja, hogy a Szolgálat illetékes-e az ügyben, illetve van-e hatásköre eljárni (közvetítőt, döntőbírót ajánlani) a vitában. Amennyiben azt állapítja meg, hogy nem érdekvitáról, nem kollektív jogvitáról és nem az Mt.-ben rögzített döntőbíráskodásról, hanem egyéb más jogvitáról van szó, akkor köteles erről értesíteni a feleket, és felhívni a figyelmüket a munkaügyi bírósági eljárásra.

A vitában álló munkáltatók és munkavállalók a kihirdetett listáról közösen választanak közvetítőt, illetve döntőbírót, majd írásban kérik a kiválasztott személy kiközvetítését a Szolgálat vezetőjétől, aki ilyenkor nem vesz részt érdemben a kiválasztási eljárásban, csupán adminisztratív feladatai vannak. Amennyiben a vitában álló felek több személyt neveznek meg, az általuk megjelölt sorrend köti a Szolgálat igazgatóját.

Ha a feleknek nincs konkrét elképzelésük a közvetítő, döntőbíró személyéről, a Szolgálat igazgatója első lépésként felajánlja számukra a közvetítők, döntőbírák teljes listáját a listán szereplő személyekről készített tájékoztatóval együtt. Amennyiben a felek még ezek után sem tudnak választani, az igazgató konkrét személyeket ajánl.

Ugyanez a metódus érvényesül, ha a feleknek van ugyan elgondolásuk a közvetítő, döntőbíró személyéről, de nem tudnak konszenzusra jutni.

Amennyiben a feleknek nincs elképzelésük, illetve konkrét személyi javaslatuk, vagy ha nem tudnak konszenzusra jutni a kiválasztásban, úgy a Szolgálat igazgatója megállapítja, hogy a munkaügyi vita milyen szakmát, ágazatot, szektort, régiót érint, információt kér a vitában álló felektől a munkaügyi vita tartalmáról, kiterjedtségéről, jellegéről és arról, hogy meddig jutottak a vita rendezésében a közvetlen tárgyalások során. Meghallgatja a felek esetleges elvárását a közvetítő/döntőbíró személyéről, illetve megkérdezi, hogy a felek hány nevet kérnek felajánlani. Ezt követően a Szolgálat igazgatója a közvetítők/döntőbírók listájáról kiválaszt 3 személyt, és ezt szintén a listáról – a korábbi közvetítéseket is figyelembe véve – ábécésorrendben következő közvetítők, döntőbírók közül kiegészíti további 2 fővel.

A kiválasztott személyeket (telefonon vagy távirati úton) felkérik, hogy meghatározott időben jelenjenek meg a Szolgálat titkárságán, ahol tájékoztatják őket az érdekvita jellegéről, a konfliktus mélységéről. (Vidékiek esetében ez mellőzhető.) Ezt követően a kiválasztott személyek döntenek arról, hogy vállalják-e a békéltetést, a közvetítést, illetve a döntőbíráskodást. Amennyiben valaki nem vállalja a felkérést, akkor a helyére újabb személyt hív be a Szolgálat igazgatója.

Az így elkészült, legfeljebb ötfős listát a Szolgálat igazgatója átadja a vitában álló feleknek. Amennyiben nem találnak annyi – a feladatot elvállaló – személyt, amennyire a felek javaslatot kértek, akkor két nap elteltével az addig összeállított, ötnél kevesebb főt tartalmazó listát kell a feleknek felajánlani. A javasolt személyekről a Szolgálat igazgatója a felek kérésére további tájékoztatást adhat.

Kiválasztási módszerek

A kiválasztásra több módszert ajánlanak a vitában álló felek számára. Ilyen lehet például, hogy az ötfős listáról közös megbeszélés keretében 2 nevet a munkáltatók, 2 nevet a munkavállalók húznak ki, így az a személy marad a listán, akit mindkét fél elfogad békéltetőnek, közvetítőnek, illetve döntőbírónak. Ha a kihúzott nevek közül egy vagy kettő megegyezik, akkor értelemszerűen kettő vagy három név marad meg. Ebben az esetben újabb név kihúzását kell kérni mindaddig, amíg csak egy név marad meg. Ha ennek során olyan helyzet alakul ki, hogy valamennyi nevet kihúzták, akkor ez az eljárás nem vezetett eredményre.

Másik módszer, hogy az átadott listán szereplő személyeket mind a munkavállalók, mind a munkáltatók szimpátiasorrendbe rendezik (1-5-ig beszámozva), és az így kialakult sorrend alapján (a nevek melletti számokat összeadva, meghatározzák a legkisebb összeget) választják ki a közvetítőt, döntőbírót. Az említett két módszer kombinálható is, oly módon, hogy a felek kihúzzák a számukra elfogadhatatlan személyeket, és a megmaradt listát rangsorolják szimpátia szerint.

Olyan variáció is elképzelhető, hogy a felek felváltva húznak ki egy személyt (a kezdésről sorsolással döntenek), és az utolsónak megmaradó név a kiválasztott személy. Dönthetnek tisztán sorsolással is.

Kiegészítő információk

Amennyiben a feleknek kevés az információjuk a döntéshez, a Szolgálat igazgatójához fordulhatnak kiegészítő adatokért. Amennyiben az átadott listán nem találnak valamennyiük számára elfogadható személyt, ekkor vagy újabb neveket kérnek a Szolgálat vezetőjétől, vagy maguk választanak közvetítőt/döntőbírót a teljes listáról. Az így kiválasztott személyről kötelesek tájékoztatni a Szolgálatot.

Eredménytelenség

Amennyiben a Szolgálat igazgatója bizonyítottan mindent megtett azért, hogy a vitában álló felek a Szolgálat szervezeti, működési és eljárási szabályzatában leírtak szerint válasszanak közvetítőt, döntőbírót, de ez nem vezetett eredményre, köteles felajánlani a saját, illetve a Szolgálat titkárának közreműködését a vita rendezésében.

Elfogadási és alávetési nyilatkozat

A közvetítő/döntőbíró személyének elfogadásáról elfogadási, illetve alávetési nyilatkozatot állítanak ki, amelyet a vitában álló felek aláírnak és átadnak a Szolgálat igazgatójának. A nyilatkozatban, a vitában álló felek kinyilvánítják, hogy a közvetítő személyének kiválasztása a megfelelő eljárás szerint történt, és elfogadják a közvetítő illetékességét a vita rendezésében. Meghatározzák azt is, hogy milyen jogosítványokkal ruházzák fel a közvetítőt, és mit várnak el tőle. Az alávetési, illetve az elfogadási nyilatkozat tartalmazza azt is, hogy amennyiben sikertelenül végződik a közvetítés, akkor a vitában álló felek milyen utat választanak a konfliktus feloldására.

Megbízás

A közvetítők, döntőbírók megbízási szerződés alapján látják el a tevékenységüket. Közvetítésnél a Szolgálat igazgatójával, kötelező döntőbíráskodásnál a vitában álló munkáltatóval kötik meg a szerződést.

A munkavégzéshez szükséges eszközöket (hely, gépíró, hangrögzítés stb.) a vitában álló feleknek kell biztosítaniuk. A közvetítő, a döntőbíró – a munkavégzését megkönnyítő háttér-információk megszerzése érdekében – jogosult igénybe venni a Szolgálat információs bázisát. Az egyeztetés időtartama alatt a közvetítő, a döntőbíró – az általa szükségesnek tartott mértékben – tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet a felektől.

Elfogultság

A kiválasztott közvetítő/döntőbíró – az ügy megismerése után, de még a kiközvetítés előtt – köteles bejelenteni a Szolgálat vezetőjénél azokat az okokat, amelyek az adott esetben megkérdőjelezhetik az elfogulatlanságát, pártatlanságát. Ilyen például, ha a kiválasztott személy a vitában álló feleket képviselő személyek valamelyikének közvetlen hozzátartozója, vagy ha korábban munkakapcsolatban álltak stb. A Szolgálat igazgatója tájékoztatja a feleket a pártatlanságot, elfogulatlanságot megkérdőjelező körülményekről.

A munkaügyi vita rendezése

A munkaügyi vita rendezésére felkért személy eljárását az határozza meg, hogy békéltetésre, közvetítésre vagy döntőbíráskodásra kérték-e fel. Vannak azonban minden lejárásra érvényes követelmények a közvetítőkkel, döntőbírákkal szemben. Ezek közé tartozik, hogy a közvetítő, a döntőbíró nem értékelheti a felmerülő javaslatokat, nem preferálhatja az általa jónak vélt megoldást.

A közvetítő/döntőbíró áttanulmányozza az addig készült, a vitával összefüggő írásos dokumentumokat, s megállapodik a felekkel az eljárás lefolytatásának alapvető szabályaiban, meghallgatja a felek elvárásait. Ezt követően külön-külön megbeszélést folytat a vitában álló felekkel, majd a maga számára összegzi a tényeket, rögzíti a kialakult helyzetet, és meghatározza saját teendőit. Fenntartja a felek közötti kapcsolatot, kommunikációt.

Külön-külön felveti a vitás kérdéseket, segíti a probléma értelmezését, megfogalmazza a partner lehetséges ellenérveit és prioritásait, igyekszik eloszlatni – a rossz tárgyalási, illetve kommunikációs gyakorlat miatt – keletkezett félreértéseket. Amennyiben esélyt lát új megközelítések, illetve javaslatok megfogalmazásával fordulat elérésére, kezdeményezi a közvetlen tárgyalások folytatását.

A tárgyalásokon szerzett tapasztalatai alapján – négyszemközti megbeszélésen – felhívja a tárgyalócsoportok vezetőinek figyelmét az eredményes tárgyalást akadályozó tényezőkre (például a tárgyalócsoportok összetételére, a rossz tárgyalási technikákra, s új módszereket ajánlhat a sikeresebb megbeszélések érdekében). Ügyelnie kell arra, hogy a feleket egyenrangú partnereknek kell tekintenie, mindkét félre azonos időt, energiát, figyelmet kell fordítania.

A nyilvánosság előtt nem a közvetítőnek/döntőbírónak kell megjelennie, hanem a feleknek. A közvetítő/döntőbíró csak akkor nyilatkozhat a konkrét ügyről a sajtónak, ha erre mindkét fél felkérte, illetve ezzel megbízták. Még ilyen felkérés esetén sem adhat információt a felek közvetítési eljárás során tanúsított magatartásáról, az ügy érdemi részéről vagy a rendezésre tett javaslatokról, illetve olyasmiről, amivel kapcsolatban a felek bármelyike titoktartást igényel.

A közvetítő/döntőbíró részt vesz a közvetlen tárgyalásokon – azokon felkérésre elnököl –, és segít a párbeszéd fenntartásában, egészen a megállapodásig. Felkérésre részt vesz a megállapodás megszövegezésében is.

Békéltetés, közvetítés

A közvetítő a fentiekben ismertetett, minden eljárásban alkalmazandó követelmények teljesítésén túl köteles aktívan részt venni a konfliktus megoldásában. Ennek érdekében – ha szükséges, akkor szakértők bevonásával – konkrét javaslatot dolgoz ki, amelyet megvitatásra felajánl mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak. A vitában álló felek a közvetítő által kidolgozott javaslatokkal kötelesek érdemben foglalkozni, de szabadon dönthetnek a javaslat elfogadásáról, illetve elvetéséről.

A közvetítés, a békéltetés eredményesen megállapodással végződik. Megállapodás hiányában az eljárás eredménytelen. Ilyenkor, ha a konfliktus elmélyülésével lehet számolni (sztrájk, demonstráció, munkalassítás stb.), a Szolgálat igazgatója – a vita rendezésében közreműködött közvetítő meghallgatása és a rendelkezésére álló dokumentumok áttanulmányozása, valamint a vitában állók megkérdezése után – javaslatot tesz a további tárgyalásokra, illetve ha az érintettek igénylik, újból felajánlja a Szolgálat közreműködését. (Ugyanazon ügyben a Szolgálat ismételt közreműködése már nem ingyenes, hanem a békéltetés/közvetítés minden költsége, így a közvetítő díjazása is a feleket terheli.)

Döntőbíráskodás

A döntőbíró az eljárásban megállapítja a tényállást, és amennyiben illetékessége a vitatott kérdésben egyértelműen megállapítható – az iratok áttanulmányozása, a felek, szakértők, illetve a vitában állók kezdeményezésére tanúk meghallgatása után –, végleges döntést hoz. A döntőbíró határozata kollektív szerződéses megállapodásnak minősül, amivel kapcsolatban munkaügyi jogvitának is helye van.

A döntőbírói eljárás során a felek érdekeik érvényesítése érdekében képviselőt bízhatnak meg. A döntőbírói tárgyalás – ha a felek másként nem rendelkeznek – nyilvános, a döntőbíró a tárgyaláson hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki, még abban az esetben is, ha a felek előzetesen zárt tárgyalást kértek.