A nagyobb vállalatok jó része valamilyen formában ma is teremt alkalmat dolgozói számára sportolásra. A saját egyesületek fenntartása ma már nem jellemző, a cégek inkább egyes klubok vagy szakosztályok szponzoraként jelennek meg a sportéletben.
A vállalatoknak hosszú távon mindenképpen megéri, hogy dolgozóik állóképesebbek, egészségesebbek, mentálisan frissebbek, innovatívabbak legyenek – állítja Dénes Ferenc, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem sportmenedzser szakának oktatója, az Unisport Center igazgatója, aki szerint ezért a cégeknek érdekükben áll sportolási lehetőséget teremteni dolgozóik számára. Elismeri ugyanakkor, hogy nehéz számokkal kifejezni az így elköltött összegek megtérülését.
Szabadidő- és látványsport
Dénes Ferenc szerint a vállalatok és a sport kapcsolatában szét kell választani a szabadidősport és a látványsport támogatását. Előbbi a dolgozók aktív szórakozása, utóbbi egyesületek vagy csapatok támogatása, a munkavállaló nem részese, hanem nézője a sporteseménynek.
A vállalatok többsége korábban működtetett saját sportegyesületeket, de ennek az ideje lejárt – vélekedik a szakember. Költséges a létesítmények fenntartása, ezért sokan más módon igyekeznek sportolási lehetőségről gondoskodni dolgozóik számára. Ilyen például a kedvezményes uszodabérlet, de a vállalat foci-, illetve teniszpályát is bérelhet munkavállalói számára. A közös sportesemények komoly társadalmi fórumok a vállalat életében – állítja Dénes Ferenc. Ilyen alkalmakkor más közegben lehet kommunikálni" egymással, aminek – elsősorban a vezetői rétegnél – komoly üzleti eredménye is lehet.
A '90-es évek Magyarországán nem jellemző, hogy a vállalatok saját sportegyesületet tartanak fenn, a cégek többsége inkább szponzorként vesz részt ebben az üzletben, amelyben a csapatoknak önálló gazdasági társaságként kell érvényesülniük. A hivatalos csapatok támogatása a marketinglehetőségek tárháza a vállalatok számára, hiszen a mérkőzések helyszínén, illetve a játékosok mezén elhelyezhetik reklámfelirataikat. De hazánkban egyelőre ez nem megtérülő befektetés. A nagy nemzetközi cégek is óvatosak a magyar sportéletben való részvételt illetően.
Az összesen kilenc – két szabadidő- és hét versenysport – szakosztályt működtető LRI-Malév Sport Club önálló jogi személyiségként, a Malév tulajdonában levő sportlétesítményekben tevékenykedik – tudtuk meg az egyesület dolgozói sporttal foglalkozó munkatársától, Kovács Krisztinától.
Tájékoztatása szerint a légiközlekedési társaságnál fontos törekvés, hogy a sportban nyújtsanak felüdülési lehetőséget dolgozóiknak. A dolgozói sport támogatásának 40-50 évre visszanyúló történelmi hagyományai vannak a cégnél. Noha ez náluk is eltolódott az élsport felé, a munkavállalók is használhatják azokat a Malév-pályákat, amelyek a vállalattól független élsportolók felkészülésének terepéül szolgálnak.
Szabó József, a 10 szakosztályt működtető Dunaferr SE társadalmi elnöke, az acélművek ügyvezető igazgatója szerint ha a sport támogatása nem is hoz kézzelfogható profitot, szegényebbek lennénk nélküle". Mint mondja, az olyan nagy tömegmozgalmak, mint például a dolgozói sport, befektetők nélkül elsorvadnak. Cége úgy fogja fel a sport támogatását, hogy meg kell próbálni értelmesen elkölteni a pénzt", azaz óriási jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szponzorálásuknak köszönhetően működő csapatok szórakozást nyújtanak a város, ezen belül saját dolgozóik számára. A vállalat egyébként évi 150 millió forintot fordít csapatai költségeire, illetve finanszírozza a sportlétesítmények fenntartását.
Reklámtábla
– Túl az élsport támogatásán, a MÁV Rt. nagy figyelmet fordít tömegsport-rendezvények szervezésére is – állítja Bajnai Gábor, a vasúttársaság személyügyi vezérigazgató-helyettese. Mint mondja, a MÁV-hoz kötődő sportegyesületek – köztük a BVSC, a Haladás, a PVSK vagy a DVSC – önálló jogi személyiségként működnek, nevükben viselik a vasutas szót, és a MÁV tulajdonában lévő létesítményekben üzemelnek. A dolgozók itt is használhatják a vállalat tulajdonában levő pályákat.
A társaság 8 kiemelt és 40 kisebb egyesületet támogat. Előbbiek esetében a létesítmények fenntartásához járul hozzá a MÁV összesen 400 millió forinttal évente, utóbbiaknál pedig egy-egy rendezvény megtartásához nyújt segítséget.
Az előtte megszólalókkal ellentétben Bajnai szerint nem állítható egyértelműen, hogy nem éri meg a sportba befektetni a cégeknek: egy BVSC-mérkőzésen elhelyezett reklámtáblájukat a tévéközvetítés ideje alatt összesen 3 percig lehet látni. Ha ugyanezt a feliratot fizetett hirdetésként kellett volna a képernyőre juttatniuk, az több millió forintos kiadást jelentett volna a MÁV számára.
Bajnai Gábor összességében úgy látja: a sport támogatásának van nyeresége, már azzal is, ha ennek köszönhetően együtt van, illetve együtt sportol több ezer dolgozó.
