Ketyeg az ezredvég digitális időzített bombája. Sokan legalábbis ennek tartják, hogy a 2000. év beköszöntekor a sok területen bámulatos képességeket mutató, az életünket közvetlenül és közvetve is nagymértékben befolyásoló számítógépek nem tudják majd felfogni", hogy kétkarakterű belső évszámjelölésük 00-ra változik.
A laikusok által banális számítástechnikai problémának tűnő évszámjelváltozás egyelőre beláthatatlan következményeket, a különféle berendezések, informatikai rendszerek teljes megbénulását, vagy éppen ellenkezőleg, önálló életre kelését eredményezheti, s az apró-cseprő kellemetlenségeken kívül tetemes gazdasági kárral járhat. A bomba hatástalanítását célzó, nem kevés pénzt, energiát és – rövidsége folytán rendkívül drága – időt felemésztő munkálatok már megkezdődtek. Eredményeket már sikerült elérni, de az átütő siker még várat magára, hiszen a két számjegynyi probléma megoldása során számos új baj, programozási feladatoktól fogós jogi kérdésekig terjedő nehézség adódhat. Magyarországon sok menedzserben már tudatosult a probléma, sokan azonban legfeljebb annak felismeréséig jutottak el. Az óra pedig közben egyre csak ketyeg...
A probléma
A probléma gyökerei a hatvanas-hetvenes évekre nyúlnak vissza: a rendszerprogramozók és a hardverfejlesztők az akkori, kisebb teljesítményű számítógépek és kisebb tárkapacitások miatt rákényszerültek, hogy ott takarékoskodjanak a karakterekkel, ahol csak tudnak. A számítástechnikai eszközök fejlődése miatt nem tűnt valószínűnek, hogy az akkoriban kifejlesztett szoftverek, hardverek hosszú időt érnek meg. Az ezredforduló még távol volt, kézenfekvő megoldásnak tűnt tehát, hogy az évszámokat csupán két karakterrel, az utolsó két számjeggyel, vagy ennél is rövidebb formában, egy számjeggyel jelöljék.
Mivel az operációs rendszerek és fejlesztőeszközök a dátumokat lerövidítve tárolták, s az alkalmazásfejlesztők által rendelkezésre bocsátott szolgáltatások, funkciók ezt a rövid alakot használták, a programfejlesztők úgy vélték, nem lenne értelme ezeket teljes alakra konvertálni. A kétkarakteres évszámjelölés ezért általánossá, a programozók körében amolyan szabvánnyá vált. Még az elmúlt években is születtek hasonló évszámjelölést használó, egyedi fejlesztésű programok.
A probléma másik rétege a kompatibilitás. Az újabb operációs rendszereknek, fejlesztőeszközöknek ugyanis kompatíbilisnek kell lenniük az előző változatokkal ahhoz, hogy a régebbi szoftverek futtatása is megoldható legyen. Ezért hiába haltak ki a harminc éve készült rendszerek, a tervezésük során hozott hibás döntések miatt e gondok mind a mai napig élnek.
Tévhitek
A probléma többé-kevésbé minden informatikai rendszert érinthet, legyen az hardver vagy szoftver, kisebb-nagyobb személyi számítógép, operációs rendszer, adatbázis-kezelő vagy bármilyen alkalmazási program. A Gartner Group tanácsadó cég becslése szerint a rendszerek kilencven százaléka érintett, s az átállítási munkálatok összköltsége világviszonylatban elérheti a 600 milliárd dollárt. A külső szemlélő szemében az összeg minden bizonnyal csillagászatinak tűnik, ám mindenképpen töredéke csak annak az értéknek, amelyet a szoftverek és a hardverek képviselnek.
Mint a Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) által e témakörben nemrégiben tartott tanácskozáson elhangzott, Magyarországon elsőként – egy tavaly márciusban rendezett szemináriumon, illetve későbbi rendezvényeken – a Digital cég hívta fel az információs technológiában érdekelt hazai közvélemény figyelmét a szakmai zsargonban Y2K jelöléssel illetett problémára. A pénzügyi szférában ugyanakkor a Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet is sokat tett a tennivalók tudatosítása érdekében. (Hazánkban a mintegy 20 ezer alapítvány, a több ezer cég és a félmillió egyéni vállalkozó túlnyomó többsége felhasználja az informatikát, mi több, nagy részük kapcsolatban áll a határokon kívüli környezettel is.) Független elemzők szerint azonban ma még sok vállalkozás nem fordít kellő figyelmet a problémára, jobbára különböző tévhitekből fakadóan. Az egyik legelterjedtebb tévhit: Még rengeteg időnk van." Mások például úgy gondolják, az átállás a vállalaton belül tervezett számítógépes rendszer cseréjével egy időben könnyen megoldható – szakértők szerint azonban figyelmen kívül hagyják, hogy ez szintén időt vesz igénybe, s nem is keveset: a SAP integrált vállalatirányítási rendszer esetében például egy évet, ezért a nagy rendszerszállító cégek már nem is igen vesznek fel új rendeléseket. A harmadik tévhit talán ennél is nagyobb hibákhoz vezet: egyesek ugyanis a profitra vágyó hardver- és szoftvergyártók összeesküvésének tartják a kétezres gondokat", azaz magának a problémának a felismeréséig sem jutottak el.
– Az átállásban ugyanakkor további ellentmondások is mutatkoznak: a 2000-megfelelőség" elérése rendhagyó feladat: sikeres végrehajtása a rendelkezésre álló informatikai szakemberek képességein és munkabírásán múlik, informatikai csőd esetén azonban az egész vállalat tevékenysége bénulhat meg. Ezért pedig a menedzsment viseli a felelősséget, noha a vállalatvezetőkben ez még nem mindenhol tudatosult.
– A felkészítés csak egymástól elkülönült (program)rendszerenként hajtható végre, de a dátumkezelésnek – ágazati, nemzetgazdasági és nemzetközi – rendszerszinten is jól kell működnie. Hiányoznak azonban a kellő makroszintű ajánlások, például az átállítás ellenőrzéséhez szükséges egységes tesztszempontok.
– A régebben kifejlesztett rendszerek megalkotói – akik a legjobban ismerik a rejtett hibalehetőségeket – már többnyire elérhetetlenek. Az átállítást a jelenlevők szenvedik meg és ők is felelnek érte.
– Az átállás sokba kerül, de újabb profitot nem hoz: haszna annyi, hogy az egyes vállalatok tovább folytathatják tevékenységüket.
A válság
A két számjegyű évjelölés jól működik 1999-ig, de sok program összezavarodhat, amikor – a 2000. év beköszöntével – az évszámjelölésben '00' jelenik meg. Ez egyaránt jelenthet 1900-at, 2000-et, így a számítógép időzavarba kerül, nem tudván, hogy melyik évszázadban jár. A 2000. év ráadásul hirtelen a '01' jelöléssel illetett 1901-es év elé kerül, s emiatt úgynevezett negatív időtartamok adódhatnak. Ha például valaki 1999. szilvesztereste felhívja szeretteit, és a beszélgetést az új év első perceiben fejezi be, a számlázási rendszer ezt több mint mínusz 99 évig tartó beszélgetésként, a negatív időtartamot pedig úgy értelmezi, hogy a távközlési vállalat tartozik az előfizetőnek. Az ügyfél így akár olyan összegű visszatérítést is kaphat, amelyből még unokái is vígan telefonálhatnának. (A Matáv előfizetőinek azonban nem kell számolniuk ilyen lehetőséggel: a magyar távközlési vállalat rendszerei ugyanis a beszélgetés hosszát más módon állapítják meg.)
Technikai szempontból a hibás dátumábrázolás például a következő problémákat okozhatja:
- A relatív dátumábrázolású eszközök (amelyeknél az időmérő elektronika az aktuális dátumot az alapdátumtól eltelt időegységekből [másodperc, perc, év] számítja ki) a bennük működő elektronika kapacitásából adódó dátumnál későbbi időpontot nem tudnak értelmezni. Hasonló probléma öregebb, terminálnak használt számítógépeknél fordulhat elő.
- Alkalmazások esetében – két számjegyű dátumábrázoláskor – az 1999-2000. évforduló után a két dátum között eltelt időszakot jó esetben értelmezhetetlennek veszi az adott rendszer – és leáll a feldolgozással. Rossz esetben továbbsiklik felette, és hibás időszakot számít, megannyi galibát okozva ezzel.
- Adatbázisok esetében, lekérdezések során a szűrési és leválogatási műveletek eredményei a rövidített dátumábrázolások miatt hibásak lehetnek, az adatbázisok esetleg dátumra támaszkodó indexelései teljes mértékben felborulhatnak, a dátum szerinti rendezések helytelen eredményhez vezethetnek.
A felkészülés
A 2000-es év közeledtével a világ összes információs rendszereket üzemeltető szervezete kénytelen szembenézni az évezredváltással összefüggő problémákkal. Ezek kiterjedése, illetve a megoldásra rendelkezésre álló szűk idő mindenképpen szükségessé teszi az egész szervezetre kiterjedő, azaz rendszerszintű megközelítést. Azok az alkalmazások, amelyek erre nincsenek felkészítve, komoly adathibákat okozhatnak, működésük akár le is állhat. Az adatok sérülése pedig továbbgyűrűzhet egyébként helyesen működő – alkalmazásokban is.
A 2000-es probléma azonban nemcsak az informatikai alkalmazásokra van hatással, hanem a közigazgatási-kormányzati, s a rendkívül szerteágazó gazdasági életre is. A gondok egy része ráadásul már jövőre jelentkezhet az egy évnél hosszabb időtartammal gyakran számoló vállalatoknál, például a bankok, biztosítótársaságok, szállítmányozó vállalatok életében. Nagy felelősség hárul a több egységből álló nagyvállalatok (különösen a különböző termelőegységek munkáját az úgynevezett just-in-time rendszerben összehangoló cégek) vezetőire a cégen belüli átállításért: elegendő ugyanis, ha egyetlen helyen elmulasztják megtenni a szükséges lépéseket, máris porszem kerülhet a gépezetbe. Igaz ez a nagyvállalatok és a nekik beszállító kis- és közepes vállalatok viszonyára is, hiszen kis cégek is tölthetnek be kulcsfontosságú beszállítói szerepet egy nagyvállalat működésében.
Szakemberek ezért arra hívják fel a figyelmet, hogy a partnereket is tájékoztatni kell a veszélyekről és az új követelményekről. A tapasztalatok szerint a cégek tartanak a jogi következményektől, s félnek írásba adni, hogy rendszereik és berendezéseik e szempontból teljesen biztonságosak. A partnerek felkészülésének felmérésekor ezért az írásbeli megkeresés helyett célravezetőbb lehet a személyes beszélgetés: jobban kiszűrhetők az adott vállalat helyzetének megszépítését célzó törekvések, s több információ nyerhető belőle, mint a kérdőívekből. A dolog másik oldalát tekintve mindenkinek érdemes felkészülni az esetleges megkeresésre, előre kialakítva bizonyos standard válaszokat és összegyűjtve a kellő információkat.
Ezenkívül a nagyvállalatok vezetése jól teszi, ha felméri: milyen következményekkel járhat számára beszállítóinak esetleges kiesése, miként pótolhatók az elmaradt szállítások, s az érintett területeken milyen prioritásokat kell felállítania. A felkészülés során – tekintettel az esetleg veszélyeztetett területekre – célszerű lehet a raktárkészlet növelése, alternatív szállítók felkutatása. Ha másként nem megy, a nagyvállalatok is segíthetnek beszállítóiknak az átállásban, ezzel csak saját biztonságukat növelik. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy milyen biztosításokat lehet kötni a kockázatok csökkentésére.
Az átállás gyakorlati lépései ugyanakkor fogós jogi kérdéseket is érintenek. A szerzői jogi törvény értelmében ugyanis a szellemi tulajdonjogok megsértése, ha valaki a szerző – jelen esetben a szoftvergyártó cég – engedélye nélkül jelentősen módosítja a szoftvereket. Másrészt a szoftvergyártók a szállítási szerződésekben általában kikötik, hogy milyen feltételek mellett bocsátják ügyfelük rendelkezésére a szoftver átalakításához szükséges, úgynevezett forráskódot – ezzel lényegében ki is kötik maguknak a beavatkozás lehetőségét.
A kétezres probléma rendezésében érintett magyarországi vállalatok ugyanakkor hiányolják azt a szervezőerőt, amely makroszinten is összefogná az egyes szervezetekben sokszor elkülönülten, eltérő módszerekkel és hatékonysággal folyó felkészülést. A magyar kormány nemrégiben úgy döntött, hogy az üzleti világ átállását maguknak a vállalatoknak kell megoldaniuk. Az állami szférát illetően ugyanakkor az egyes minisztériumok és hatóságok hatáskörébe utalta vissza a feladatokat. A VISZ által szervezett kongresszuson ugyanakkor kiderült: az üzleti világ jobbnak tartaná, ha a kormányzat tevékenyebb szerepet vállalna.
Technikai lehetőségek
Kovács Győző, a Neumann János Számítástechnikai Társaság alelnöke elmondta: bár az átállás terén nem léteznek még makroszintű ajánlások, néhány fő irány azért kialakult. Elsőként leltárt kell készíteni, felmérve: az adott szervezet számítógépei és programjai mennyiben felelnek meg a követelménynek. Ezt megkönnyíti, hogy a nagy szállítók internetes honlapjáról ma már letölthető számos olyan ingyenes szoftver, amelyeket lefuttatva ellenőrizhető az adott gép 2000-megfelelősége". A nagy számítógépszervizek általában maguk is vállalják ennek elvégzését: a tesztprogramért külön költséget nem számolnak fel, csupán az ellenőrzésre fordított munkaórákat. (Saját gépén egyébként mindenki maga is ellenőrizheti annak 2000-megfelelőségét": a DOS date parancsával 1999. december 31-re kell állítani a dátumot, majd ki kell kapcsolni a gépet. A másnapi bekapcsoláskor az a dátum jelenik meg, amelyet gépünk 2000. január elsején mutatna.)
Gondot okoz azonban, hogy nincs automatikus eszköz a szoftverek javítására. Léteznek ugyan olyan programok, amelyek a hibákat automatikusan felkutatják, de ezeket a programozóknak kézi úton kell korrigálniuk. Bár ez viszonylag hatékony módszernek tekinthető, a nagy, integrált szoftverek akár 2-3 milliárd programsorból is állhatnak, így kijavításuk két évet is igénybe vehet. Kisebb, milliós programsorból álló programoknál is hónapokig tarthat a művelet.
Kellemetlenebb helyzetben vannak azok, akik illegálisan szerezték be szoftvereiket, és a gyártó eljárásától tartva nem merik azt bejelenteni. A szakember szerint ők legjobban teszik, ha ezt szépen, csendben kidobják, még mielőtt valaki tudomást szerezne róla.
Kevesebb szó esik ugyanakkor a hardverről. (Ennek része egyébként a PC-k belső óráját tartalmazó BIOS is, amelyet a számítógépek alapjára integrált ROM tárol, s a hardver és a szoftver közötti alapszintű kapcsolat megteremtésére szolgál.) Magyarországon általában tíz évig használnak egy számítógépet, nagyon sok gyártó azonban már nem vállalja az ötévesnél idősebb gépek átállítását. Ha ezeken a gépeken tulajdonosaik például szövegszerkesztő programokat futtatnak, akkor nem ütköznek problémába. Számítógépes rendszerük fejlesztésekor azonban ezekre a gépekre az újabb programokat már feltehetően nem tudják installálni. (Az újabb és korszerűbb gépeken levő BIOS-oknál feltehetőleg nem lesz probléma, mivel azokon az évszámot már 4 számjeggyel, abszolút értéken jelölik.)
Külön gondot okozhatnak a kis gyártóktól beszerzett, nem márkás gépek. Magyarországon a kilencvenes évek elején, a piac liberalizálása után sok élelmes kis cég ráállt a számítógépek összeszerelésére. Közülük azonban nagyon kevés ellenőrizte komolyabban az általa vásárolt alkatrészeket, így nem is lehet tudni, hogy e gépek mennyire felelnek meg e követelményeknek.
Egy magyar példa
Magyarországon számos cég megkezdte már a felkészülést az ezredfordulós kihívásokra. Közéjük tartozik is Matáv is: a távközlési vállalat sok vállalatnál korábban, már idén januárban elindította AD (Anno Domini) 2000 nevű projektjét. A húsz hónap alatt végrehajtandó, munkamódszerében és szervezetileg is folyamatosan alakuló projekt feladata, hogy leltárba vegyék az összes informatikai és telekommunikációs rendszert, felmérjék állapotukat és végrehajtsák a szükséges módosításokat. A vállalat a jövőben csak megvizsgált rendszereket akar alkalmazni, s ezt már az új beszerzések és fejlesztések során is figyelembe veszi: a szerződésekbe bele kívánja foglalni, hogy az adott rendszer megfelel az új dátumjelölési követelményeknek.
Mint említettük, a standard rendszerek esetében az ismertebb márkák szállítói általában maguk gondoskodnak a rendszerek átállításáról – a Matáv azonban igen sok egyedi fejlesztésű, speciális alkalmazással rendelkezik, amelyek esetenként több millió programutasításból is állhatnak. Ezenfelül tekintettel kell lenni a programok külső és belső adatkapcsolataira, valamint a programokhoz kapcsolódó régi és új adatbázisokra is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szóban forgó alkalmazások köre állandóan változik, vagyis a vállalatnak azokra kell koncentrálnia, amelyeket a 2000. évet követően valóban használni kíván.
A munka során szerzett tapasztalatokkal a Matáv tesztelési módszertana is csiszolódik. A társaság saját automatikus hibakereső szoftver igénybevételét tervezi, s egyre többen kívánják a vállalat tesztcentrumát igénybe venni. A cég korszerű alkalmazásleltárát közben könnyen, on-line frissíthető eszközbe teszik át. A legalább tizenkétezer PC-vel (PC-alapú szerverrel) sok a probléma – a technikai feladatok megoldásán túl nehézséget okoz az is, hogy a vállalat az ország sok részén működtet PC-t, csakúgy, mint kis helyi alkalmazási rendszereket. Emiatt számos kis telephely helyi igényeit kell figyelembe venni, nem feledkezve meg arról sem, hogy az átállás közben a vállalat zökkenőmentes működését is garantálni kell.
A projekt végrehajtásához a Matáv külföldi tulajdonosai, a német Deutsche Telekom és az amerikai Ameritech módszertani segítséget nyújtanak: előbbivel már kialakították ennek megfelelő formáját, utóbbival pedig jelenleg is komoly tárgyalásokat folytatnak.
