A munkavédelemről szóló, módosított 1993. évi XCIII. törvény szerint a munkaügyi és a népjóléti miniszter, mint a munkavédelemért felelős tárcák vezetői, minden évben kötelesek beszámolni a kormánynak a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetéről.
Tekintettel arra, hogy a munkavédelmi törvény szerint munkavédelmi hatósági jogkör az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségen és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálaton kívül más hatóságokat is megillet, az éves jelentések kitérnek a Magyar Bányászati Hivatal beszámolójára is. A jelentések alapjául szolgáló adatok szolgáltatására az OMMF saját adatain kívül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, az Országos Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Kft. és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ köteles.
Az ÉT Munkavédelmi Bizottsága az 1998. június 3-i ülésén tárgyalta az 1997. évi munkavédelmi helyzetről szóló kormányjelentés tervezetét. A továbbiakban a jelentés szerkezete szerint ismertetjük az annak tartalmával kapcsolatban elhangzott munkáltatói álláspontot.
A munkafeltételek alakulása
A kormányzati értékelés szerint a munkavédelem helyzetében 1997-ben már érezhető volt a nemzetgazdaság stabilizációjának kezdete. A kormányzat megállapítása szerint a közelmúltban telepített üzemek és a multinacionális vállalatok térnyerése megmutatkozott a munkakultúra és a munkabiztonsági színvonal emelkedésében, különösen a dunántúli megyékben, nagyvárosokban. Ezzel ellentétben – a jelentés szerint – a vállalkozások többsége változatlanul anyagi nehézségekkel küzd, sok az elhasználódott, korszerűtlen munkaeszköz.
A jelentés következő megállapítása néhány éve folyamatosan a munkáltatói oldal álláspontjával ellentétesen kerül a kormányzat elé. A megállapítás lényege, hogy a munkáltatók szemléletére gyakran a gyors haszonra törekvés, a rövid távú gondolkodás jellemző. Ellenérvként minden esetben elhangzik, hogy a gazdasági recesszió, az élőmunka terheinek állandó és jelentős növekedése olyan mértékű forrásigényt támasztott az elmúlt években a gazdaság szereplőivel szemben, amely nem engedte meg a távlati tervezést, hosszú távú gondolkodást.
A nemzetgazdaság szerkezete az elmúlt fél évtizedben alapvetően átrendeződött, a jelenlegi mintegy 800 ezer kisvállalkozás jelentős része kényszervállalkozás, amelyek gazdasági teljesítőképessége a tőke és információ hiánya miatt nem lehetett magas. A gazdaságban jelen levő kis- és középvállalkozások tőkeszegénységének közvetlen következménye az alacsony technológiai színvonalú termelőberendezések és munkaeszközök kényszerű használata annak érdekében, hogy az ilyen módon létrehozott munkahelyek megmaradjanak.
A jelentés a munkáltatói szemlélet bírálata mellett megemlíti azt a munkavállalói magatartást, amely a munkanélküliségtől való félelem miatt érdekeltebb a munkalehetőségek fenntartásában, mint a veszélyek megszüntetésében.
A jelentés ezután gazdasági alágazatonként rövid áttekintést ad a kormányzat helyzetelemzéséről. A kormányzat álláspontját nem vitatva a munkáltatói oldal már az elmúlt években is több alkalommal hangsúlyozta, hogy a kormányzati helyzetértékelés egyes alágazatokban nem árnyalt, túlságosan szűkszavú, ezáltal a gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott munkáltatói ismereteknek nem minden esetben felel meg.
A balesetek alakulása
A rendelkezésre álló adatok részletes elemzésének segítségével megállapítható, hogy a munkabalesetek száma tavaly is folyamatosan csökkent. A folyamat az évtized eleje óta tart. A munkabalesetek számának csökkenése azonban csak egyetlen jelenség, amelyből sem a kormányzat, sem a szociális partnerek nem vonhatnak le egyértelműen kedvező következtetéseket.
Ismereteink szerint még jelenleg is jelentős lehet a be nem jelentett munkabalesetek száma, amely bizonyos mértékben alátámasztja, de más vonatkozásokban cáfolja is a jelentés általános következtetéseit.
Fontos megjegyzés, hogy az egészségbiztosítás kötelező ellátásairól szóló, 1997. évi LXXX. törvény változatlanul fenntartja az "üzemi baleset" meghatározást, amely a munkavédelmi törvényben szabályozott munkabaleseteken kívül az úti baleseteket is a munkáltató teljes anyagi felelősségének körébe tartozónak tekinti. Ebben a vonatkozásban tehát az OEP adatszolgáltatása csak irányadó tendenciák követésére lehet alkalmas.
Tekintettel arra, hogy a munkavédelmi törvény végrehajtása tárgyában kiadott, módosított 5/1993. (XII. 26.) MüM sz. rendelet a munkabalesetek bejelentésének és nyilvántartásának szabályait egyértelműen szigorítja, várható, hogy a következő évek munkabaleseti statisztikái a valóságos helyzethez közelebb álló adatokat tartalmaznak majd.
A jelentés szerint a legtöbb halálos munkabaleset az építőiparban következett be. A halálos balesetek aránya az 1996. évihez képest növekedést mutat annak ellenére, hogy az építőiparban foglalkoztatott munkavállalói létszám az előző évihez képest csökkent.
Foglalkozási megbetegedések
Az 1997-ben bejelentett foglalkozási megbetegedések száma az előző évihez képest csökkent. A legtöbb foglalkozási megbetegedést a feldolgozóiparból jelentették be. Sorrendben ezt követi a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, majd az egészségügyi és szociális ellátás. A megbetegedések kórformái az iparosodott országokénak megfelelően alakultak. A zaj okozta halláskárosodás a leggyakoribb foglalkozási megbetegedés, amelyet a foglalkozási fertőző betegségek és bőrbetegségek követnek.
A bejelentett, fokozott expozíciós esetek elemzése többféle következtetés levonására alkalmas:
- a fokozott expozícióban érintett munkavállalók mintegy fele 40-49 éves életkorú,
- egy év alatt a vegyi eredetű expozíciók számában mintegy 25 százalék növekedés tapasztalható,
- a bejelentett foglalkozási fertőző betegségek (tbc, hepatitis) kizárólag az egészségügyben fordultak elő.
A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentése, kivizsgálása és okainak felderítettsége továbbra sem kielégítő. Az okok ismeretének hiányában a munkáltatók érdemi megelőző intézkedéseket nem, vagy csak késve képesek megtenni. A jelentés előterjesztői a vázlatosan ismertetett adatokból az alábbi következtetéseket vonták le:
- A jövőben meg kell teremteni a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok szakmai függetlenségét – pl. a Balesetbiztosító Pénztár általi finanszírozás bevezetésével.
- Meg kell teremteni a munkáltató anyagi érdekeltségét az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosításában. Olyan szabályozásokat, biztosítási formát kell kialakítani, bevezetni, amely a munkavállalót, a munkaadót és az egészségügyi szolgálatot egyaránt érdekeltté teszi a foglalkozási megbetegedések feltárásában és megelőzésében.
- A világviszonylatban is jelentős eredményeket elérő magyarországi munkahelyi biológiai monitorozást meg kell őrizni, végrehajtását meg kell követelni.
A fenti következtetésekkel kapcsolatos munkáltatói álláspont a munkavédelmi törvény hatálybalépése óta szerzett gyakorlati ismeretek alapján a következő:
- A foglalkozás-egészségügyi alapellátást nyújtó szolgálatok szakmai függetlenségét a hatályos jogszabályok teljes mértékben garantálják.
- A munkáltatóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos különleges, orvosi szakértelmet igénylő feladatai végrehajtásában nélkülözhetetlen eszköz a sajátos feladatait ismerő, megfelelő szakképesítésű és gyakorlattal rendelkező orvos és szakszemélyzet folyamatos közreműködése.
- A részletezett követelmények érvényesülnek azokon a munkahelyeken, ahol a munkáltató saját fenntartású orvosi rendelőt működtet, és vele munkaviszonyban áll az egészségügyi személyzet, de megvalósulnak azokon a munkahelyeken is, ahol a munkáltató szerződéssel, magánjogi jellegű kapcsolatban áll a szolgálatot ellátó orvossal és ápolóval. A foglalkozás-egészségügyi alapellátást nyújtó szakemberek a munkáltató partnerei, nekik a hatályos jogszabályokban pontosan meghatározott tevékenységeikért a gazdálkodó szervezet munkáltatói jogokat gyakorló vezetője felelős.
- A hatályos jogszabályok szerint a foglalkozás-egészségügyi ellátás szakmai ellenőrzésére a területileg illetékes ÁNTSZ jogosult, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat [Mvt. 58. § (4) bek.]
A szociális partnerek által részletesen eddig még nem vizsgált problémák elkerülése érdekében, továbbá a munkáltatónak a munkavédelmi törvényben meghatározott feltétlen és korlátlan felelőssége miatt kötelezettsége, hogy a hatályos jogszabályokban előírt feladatok végrehajtását ellenőrizze, kétség esetén pedig kérje a szakmai felügyeletet ellátó illetékes ÁNTSZ állásfoglalását. A létrehozandó baleset-biztosítási pénztárak fő feladata a megelőzés lesz.
- A munkáltatói oldal egyetért abban, hogy valamennyi érintett érdekeltségét meg kell teremteni az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek megteremtésében. Ennek csak egyik, bár kétségtelenül fontos eszköze a baleset-biztosítás. Erőteljesebb munkáltatói érdekeltség teremthető olyan ösztönző rendszerek, támogatások bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a munkafolyamatok technológiai korszerűsítését, azaz adó- és egyéb kedvezményekkel, támogatásokkal a beruházások gyors növekedését elősegítik.
Az általános helyzetelemzés is részletesen taglalja a magyarországi technológiai színvonal egyenetlenségét. Tapasztalataink szerint a magyarországi gazdálkodó szervezetek technológiai színvonalának elemzésekor megtalálható a harmadik évezred technológiája, de ezzel együtt egyes munkahelyeken századunk első felében készült és azóta folyamatosan üzemelő technológiai berendezések is megtalálhatók.
Ebből következik, hogy a vázolt egyenetlenségek megszüntetése sürgős és fontos feladat.
- A munkahelyi biológiai monitorozás gyakorlata hazánkban az általános európai feltételeknél szigorúbb. A finanszírozás kérdéseivel kapcsolatban kialakult vitában a szociális partnerek még nem jutottak megállapodásra a kormányzattal, ezért ezt a következtetést kellő részletezés és magyarázatok nélkül a munkáltatói oldal nem fogadhatja el.
Alapszolgálatok
A jelentés adatai szerint a foglalkozás-egészségügyi alapellátás a szervezett munkavégzésben foglalkoztatott munkavállalói összlétszám 80 százalékára kiterjed. Ismeretes, hogy az új típusú foglalkozás-egészségügyi szolgáltatási rendszer az 1995. év derekán kiadott jogszabályok szerint működik. A kezdeti nehézségek után a foglalkozás-egészségügyi alapellátást végző orvosok és a szolgáltatást igénybe vevő munkáltatók számára egyre inkább egyértelművé válnak a kölcsönös jogok és kötelezettségek, tehát a kölcsönös érdekeltség.
Sajnálatos azonban, hogy a jelenleg foglalkozás-egészségügyi alapellátást nyújtó orvosok csupán egyharmadának van ezen a területen szakképesítése. Továbbképzéssel és a vizsgáztatás megszervezésével kellene a szakorvosok számát gyarapítani, s ezzel a munkahelyi egészségvédelem feltételeit javítani.
A munkavédelmi törvény a munkavédelem ágazati tevékenységének keretében állami feladatként jelöli meg a veszélyes tevékenységekre, technológiákra vonatkozó szabályzatok kiadását, az ágazati jellegű kutatást, fejlesztést, továbbá a tájékoztatást, illetve a közreműködést a továbbképzés megszervezésében. Ezen feladatokat a tevékenység szerint illetékes miniszter látja el.
A foglalkoztatási törvény 1997. január 1-jén hatályba lépett módosítása szerint alapvetően megváltoztak a munkabiztonsági és munkaügyi felügyeleti rendszer felépítését, működését meghatározó jogszabályok. A területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek a megyei (fővárosi) munkaügyi központok szervezetéhez tartoznak. Az OMMF felügyeleti irányítási joga megszűnt, a területi felügyeletek felett szakmai irányítást gyakorol, és továbbra is másodfokú hatóságként jár el a felügyeletek hatósági tevékenységével kapcsolatban.
Az OMMF tehát részt vesz a jogalkotásban és a munkabiztonságot érintő műszaki szabályozásban, a nemzetközi kapcsolatokban, a munkavédelmi oktatás és kutatás szervezésében, az egyéni védőeszközökkel, valamint a munkabiztonsági szakértői engedélyek kiadásával kapcsolatos hatósági eljárásokban, valamint szakmai irányítást gyakorol a területi felügyeletek felett.
Az európai csatlakozás és jogközelítési eljárás keretében 1997-ben számos jogszabályt hirdettek ki az OMMF jogalkotási tevékenysége során. A szociális partnerek az OMMF 1997. évi tevékenységének értékelése során hangsúlyozták, hogy a munkavédelem országos programja, amelynek elkészítése a törvény szerint kötelező, változatlanul hiányzik. A szociális partnerek álláspontja szerint továbbá nem történtek hatékony lépések a 60/1991. (X. 29.) OGY határozatban előírt baleset-biztosítási ágazat létrehozása érdekében.
Az OMMF hatósági tevékenységének értékelése során a munkáltatói oldal ismételten szóvá tette, hogy álláspontja szerint nincs érdemi előrelépés a felügyelők tanácsadó, közreműködő tevékenységével kapcsolatban. Az általunk ismert európai minták szerint ugyanis a felügyelők a munkáltatók ellenőrzése során nem csupán a hibák, hiányosságok feltárását és szankcionálását, hanem folyamatos tanácsadó tevékenységet is végeznek.
Oktatás, kutatás, tájékoztatás
A rendszerváltozás óta nemzeti szinten nincs munkavédelmi kutatás. Az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Kft.-nél háromszintű munkavédelmi szakképzés folyik, azonban a kérdés vizsgálata során a szociális partnerek – főként a munkáltatói oldal – több alkalommal is felvetették a képzés általános és egyedi problémáit, különös tekintettel bizonyos szakképesítések elismerésére. A Munkavédelmi Bizottság ennek alapján úgy határozott, hogy a munkavédelmi képzés és szakképzés valamennyi kérdését a közeljövőben megtárgyalja. A munkavédelem kérdéseivel kapcsolatos tájékoztatás hatékonyságának javításában évek óta jelentős eszköz a munkavédelmi bírságokból pályázat útján elnyerhető támogatás. Az ilyen módon elkészült anyagok terjesztésében a szociális partnerek is tevékeny szerepet vállalnak.
Az ÁNTSZ és a munkaegészségügy
A már vázolt értékelés alapján a hatósági munka megerősítésének és hatékonyságának növelését tűzi ki célként a jelentés.
Ennek érdekében:
- át kell tekinteni a hatóság által a központi költségvetés finanszírozásában ellátandó, valamint a szolgáltatási feladatok rendszerét,
- egységes, az OMMF-fel öszszehangolt nyilvántartást kell kialakítani a gazdálkodó szervezetekről,
- ki kell alakítani az ellenőrzés rendszerét, be kell vezetni a kockázati tényezők alapján súlyozott gyakoriságú ellenőrzések mellett az ún. közös – a munkabiztonsági felügyeletekkel együttes – ellenőrzéseket is,
- meg kell teremteni a munkahigiénés laboratóriumok működésének pénzügyi és egyéb feltételeit,
- szükséges a munka-egészségügyi szakma presztízsének védelme elsősorban a képzés, továbbképzés rendszerének folyamatos fejlesztésével.
A munkáltatói oldal álláspontja szerint az 1997. évi jelentés lényeges tartalmi elemei megfelelnek a gyakorlati tapasztalatoknak, azonban a fentebb már vázolt feladatok a következő időben is folyamatos, állandó párbeszédet igényelnek a jogalkotó és a szociális partnerek között.
vezető szakértő MMSZ
