1245 talált cikk a munkabér kifejezésre

Kérdés: A régi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rendelkezett a munkaviszony-megszűnés esetén a túlvett szabadság munkavállaló általi visszafizetéséről. Az új Mt. erre vonatkozóan nem rendelkezik, csupán a ki nem vett időarányos szabadság pénzbeli megváltásáról. Jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a régi gyakorlatot alkalmazva, levonja a munkavállaló járandóságából a túlvett szabadság ellenértékét?

Kérdés: Két év után 2012. július 10-én hirdették ki a munkavállalónk által indított munkaügyi perünkben az elsőfokú ítéletet, amelyben a bíróság megállapította, hogy jogellenesen mondtunk fel a munkavállalónak, és többek között kötelezett bennünket, hogy az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt munkabért fizessük meg neki. Az új Mt.-ben azonban azt olvastuk, hogy jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén legfeljebb tizenkét havi távolléti díj illeti meg a munkavállalót. Erre hivatkozva megalapozottan fellebbezhetjük meg az ítéletet?

Kérdés: Vállalatunknál feltehetően lopás történt, egy rezgőcsiszoló tűnt el. Ennek sem pontos ideje, sem az eltűnés körülményei, sem pedig a gép műszaki állapota, ára nem ismertek. Ennek ellenére kollektív büntetés gyanánt a cég összes fizikai dolgozóját kártérítésre kötelezik, ám ez egyelőre csak szóban merült fel. Mi a hivatalos útja a kár megtéríttetésének a munkáltató részéről? Megtagadható-e a fizetés, illetve mi a teendő abban az esetben, ha minden indoklás, értesítés nélkül levonja a fizetésemből a munkáltató?

Kérdés: Úgy tudom, ha egy munkáltató az üzemi tanáccsal üzemi megállapodást köt, akkor ez egyenértékű lesz a kollektív szerződéssel, azaz az új Mt.-ben jelölt eltéréseket ez alapján is meg lehet tenni. Az eltérések között van, hogy ezen megállapodás alapján csökkenthető a pótszabadság mértéke. Ha egy munkavállaló a régi Mt. alapján már megszerezte például a 30 nap alapszabadságot, ezt – rosszabb esetben – vissza lehet-e csökkenteni 20 napra? Azaz elvehető-e a már (elvileg) megszerzett szabadság?

Kérdés: A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő megállapítása során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni a törvényi előírás szerint. Ezért a január, február, március havi munka­időkeret esetén 64 nap x 8 óra = 512 óra a ledolgozandó idő + március 15. munkaszüneti nap. Ezen munkaidőkeretben 5/2 munkarendben dolgozó munkavállalónk megkapja az 512 órára járó munkabérét, és megkapja a március 15-re járó távolléti díját. Viszont ezen munkaidőkeretben megszakítás nélküli munkarendben napi 12 órás beosztással foglalkoztatott dolgozónk csak az 512 órára járó bért kapta, mivel március 15-e szabadnapja vagy pihenőnapja volt, ezért díjazást nem kapott rá. Ilyen esetben is biztosan csökkenteni kell a munkaszüneti napokkal a teljesíthető munkaidőt?

Kérdés: Az új Mt.-ben a távolléti díj számításánál mit jelent az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevétele? Például ha valaki augusztusban megy szabadságra, mi lesz az irányadó időszak? Mi tartozik bele és mi nem a távolléti díj számításának alapjába? Az irányadó időszakra kifizetett bérpótlékok, mozgóbér, jutalom, prémium, állásidőre kifizetett bér beleszámítanak? A bérpótlékok közül mi igen és mi nem? Teljesítménybér és időbér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az irányadó időszakra jutó teljesítményt és időbért együttesen be kell számítani a távolléti díj alapjába. A rendkívüli munkára kifizetett bért, idejét és annak pótlékát viszont nem kell beszámítani?

Kérdés: Sajnos olyan helyzetbe kerültem, hogy a folyamatos műszakrendből átraktak a cégen belül állandó délelőttre. Emiatt elbukom az összes műszakpótlékom. Már 10 hónapja semmi előrelépés az ügyemben. El kell fogadnom a 20-25%-os bércsökkenést, ami ezzel jár? Az alapbérem nem változik, csak a pótlékoktól esek el. Ebben az esetben mit tehetnék?

Kérdés: Köztisztviselőnk 1963-ban született, 2007. október 16-tól áll a polgármesteri hivatalban közszolgálati jogviszonyban, 2007. október 15-től szolgálati nyugdíjban is részesül. 2012. január 1-jétől a jogszabályváltozások miatt szolgálati nyugdíját szolgálati járandóságként folyósítják tovább. A kolléga köztisztviselői jogviszonyát megszüntetné. A Kttv. 63. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján – figyelemmel a 7. §-ra – nyugdíjasnak minősülés címén felmenthető-e? Jár-e számára végkielégítés?

Kérdés: A régi Mt. szerint a munkavállalónknak, ha utazási ideje munkaidő-beosztás szerinti munka­idején kívül esett, akkor erre az időre személyi alapbérének 40%-a illette meg. Az új Mt.-ben nem találok erre utaló paragrafust. Kérdésem, hogy július 1. után hogyan kell kezelni ezt az időt? A dolgozónak semmilyen díjazás nem jár erre az időre, vagy rendkívüli munkaidőnek számít, és annak megfelelően kell elszámolni? Ezentúl külföldi kiküldetés esetén, ha az utazás a munkavállaló munka­idején kívül esik, kell-e valamilyen díjazást fizetni vagy szabadidőt biztosítani?

Kérdés: Az Mt. 147. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén adandó pótlék helyett a munkáltató előírhatja, hogy szabadidő jár. Egyik munkavállalónk úgy gondolja, hogy a rendkívüli munka ellenértéke a rendes munkabérből, azaz a havi személyi alapbér alapján megállapítható túlóraalapból, valamint az 50%-os vagy 100%-os pótlékból, vagy az ezek helyett adható szabadidőből áll. Ennek következtében – szerinte –, ha a munkáltató úgy dönt, hogy a pótlék helyett szabadidőt biztosít a munkavállaló számára, ettől függetlenül a rendkívüli munkavégzés időtartamára, valamint a szabadidő időtartamára is ki kell fizetnie a munkáltatónak a kiszámított órák alapján az alapot. Tehát ha például 2 órát dolgozott rendkívüli munkavégzéssel a munkavállaló, és ezért 2 óra szabadidőt kapott, akkor – a munkavállalónk szerint – a bérszámfejtéskor azt kell látnia a munkabérjegyzéken, hogy 2 órára eső személyi alapbérrel többet számfejtettünk neki. Szerintünk azonban ez az okfejtés hibás, mert a szabadidő az óraszámra jár, és nem úgy kell tekinteni, hogy csak a pótlékot váltja meg a munkáltató. Kérem, segítsenek eldönteni, igaza van-e a munkavállalónak?