132 cikk rendezése:
1. cikk / 132 Keresőképtelenség, megváltozott munkaképesség, felmondás
Kérdés: Munkavállalónk táppénzre való jogosultsága 2024. október 31. napjával lejárt, 2024. november 1-jétől ellátás nélküli keresőképtelen állományban van. Minden hónapban, jelenleg is, a háziorvosától kap igazolást, hogy továbbra is keresőképtelen, a munkáját nem tudja ellátni. A munkáltató a NAV-nak jelentette a biztosítási jogviszony szünetelését. A munkavállaló 2023 novemberétől megváltozott munkaképességűnek minősül (össz-szervezeti egészségkárosodása: 52%). A munkáltató, mivel a munkavállaló keresőképtelen állományban van, nem tudja elküldeni foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló a közvetlen vezetőjének már többször is akként nyilatkozott, hogy nem tudja ellátni a munkakörébe tartozó feladatokat. A munkáltató felajánlott többször is könnyebb munkát, részmunkaidőben, amit a munkavállaló mindig elutasított. Most kaptunk egy levelet a munkavállalótól, hogy a munkáltató nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert olyan munkakört ajánlottunk fel, amit nem tud ellátni. Azt szeretné, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse meg a végkielégítést. Hivatkozik az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) számú határozatára, mely az Mt. 146. §-ának (2) bekezdését Alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Kötelező-e a munkáltatónak felmondani a munkavállaló munkaviszonyát, és megfizetnie a végkielégítést annak ellenére, hogy tudnánk neki könnyebb munkát biztosítani?
2. cikk / 132 Egészségi alkalmatlanság – állásidőként elszámolva
Kérdés: Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, hogy a munkavállaló a keresőképtelensége időtartamára vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Mennyiben módosítja az Mt. 146. §-a (2) bekezdésének februári módosítása a keresőképes, de munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló számára az állásidőre történő távollétidíj-fizetési munkáltatói kötelezettséget? Mivel a módosított (2) bekezdés a 146. § (1) bekezdésének d) pontjára utal, vagyis az óra- vagy teljesítménybérezés esetére, így az, hogy a 146. § (2) bekezdéséből kikerült a „vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan” mondatrész, azt eredményezi, hogy a munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló munkavégzés alóli mentesülése esetén a távollétidíj-fizetési kötelezettsége a munkáltatónak általános érvényű? Vagy csak az óra- vagy teljesítménybérezés esetére vonatkoztatva van jelentősége? Az 55. § (1) bekezdésének a) pontjában az említett mondatrész benne maradt, és ez a pont a 146. § (1) bekezdésében nem kerül nevesítésre.
3. cikk / 132 Visszatérés után újbóli gyermekgondozási szabadság igénylése
Kérdés: Ha a GYES-ről visszatérő munkavállaló a megfelelő módon és határidőben jelzi a munkáltató felé, hogy vissza kíván térni az aktív állományba, és a felgyülemlett szabadnapok kivétele után munkába szeretne állni, de ezután meggondolja magát, akkor van lehetősége visszatérni a „GYES-állományba”? Változtat a kérdésre adott válaszon, hogy mikor gondolja meg magát (még az aktív állományba való visszatérése előtt, vagy a felgyülemlett szabadság kiadása során, vagy csak ezt követően), feltéve mindhárom esetben, hogy legfiatalabb gyermeke még nem érte el a hároméves kort?
4. cikk / 132 Pedagógus és iskolájának érdekellentéte a gyermekgondozási szabadság után
Kérdés: A Púétv. hatálya alá tartozó, gyermekgondozási szabadságról visszatérő édesanyák újbóli munkába állását gyakran megtagadja a munkáltató, arra hivatkozva, hogy nem fér bele a költségvetésbe az adott édesanya adott időpontban történő visszavétele, vagy előre kérnek nyilatkozatot dátumszerűen a visszatérési szándékról. A törvény szerint a fizetés nélküli szabadság megszűnik a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személy által megjelölt időpontban, de leghamarabb a nyilatkozat megtételétől számított 30. napon. Jól gondoljuk, hogy ez az eljárás abszolút jogellenes?
5. cikk / 132 Gyermekgondozási szabadság – a visszatérés munkáltatói akadályozása
Kérdés: Gyermekgondozási szabadságról visszatérő pedagógusok esetében gyakori az a munkáltatói hozzáállás, miszerint nem engedélyezik a fizetés nélküli szabadság megszakítását, mert éppen más pedagógus tölti be a helyet, vagy nem tudják jelenleg kiadni (kifizetni) a felhalmozott szabadságokat. Jól gondoljuk, hogy ezen indokok nem állják meg a helyüket, a fenti problémák megoldásáról pedig a munkáltató gondoskodni köteles?
6. cikk / 132 Négyhavi munkaidőkeret alkalmazása – számos kérdéssel
Kérdés: Művelődési központ, könyvtár és konyha munkáltatónál dolgozókkal kapcsolatos a kérdésünk. A dolgozók közalkalmazottak, mivel vegyes intézményről van szó. Az intézményben a dolgozók négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, heti 40, napi 8 órás munkaidőben. A munkaidőkeret a szombati munkavégzés miatt került bevezetésre. Szombatonként 4 órában van nyitva a művelődési ház. Dolgozhat-e valaki napi 8 óránál többet abban az esetben, ha a munkaidőkereten belül heti 40, napi 8 órás munkaidőben dolgozik, illetve szombaton napi 4 órában? Havonta egy alkalommal a két pihenőnapnak mindenképpen szombatra és vasárnapra kell esnie? Ahhoz, hogy a két egybefüggő pihenőnap meglegyen (szombaton dolgozik 4 órát), minden egyes vasárnap és hétfő pihenőnap? A négyhavi munkaidőkeret esetében, ha pluszóra van, akkor az túlórában kifizetésre kerül. Abban az esetben mi a teendő, ha valami oknál fogva a munkaidőkeret végén kevesebb órája van a dolgozónak? Munkaidőkeretben dolgozónak a havi óraszámba beleszámoljuk az ebédidőt?
7. cikk / 132 Gyermekgondozási szabadság – munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás visszatérés után
Kérdés: A gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamának a munkáltató nem kívánja visszaadni a pozícióját, mert azt más tölti be. Ehelyett a munkáltató élni kíván azon jogával, miszerint évi 44 munkanapra jogosult a munkavállalót másik munkakörben alkalmazni. Gyanítjuk, hogy ezzel akarja a visszatérő anyukát felmondásra kényszeríteni, vagy valamilyen indokkal azonnali hatállyal elküldeni, hiszen arról nem tud vagy nem akar nyilatkozni, hogy a 44 munkanap letelte után biztosítja-e a munkaszerződésben szereplő pozíciót az anyukának. A másik munkakör nem igényel felsőfokú végzettséget, míg az eredeti igen. Ilyenkor a méltányos mérlegelés elvére hivatkozva ezt az édesanya megtagadhatja? Követ-e el a munkáltató ilyen esetben joggal való visszaélést?
8. cikk / 132 Egészségileg alkalmatlan munkavállaló díjazása
Kérdés: Az 1/2025. (II. 27.) AB határozat az Mt. 146. §-ának (2) bekezdése második mondatának utolsó tagmondatát megsemmisítette, amely már nem tartalmaz utalást a munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra, így az említett bekezdés második mondata kizárólag a következőt tartalmazza: a munkavállalót nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül. Mi a következménye ezen jogszabályi rendelkezés megsemmisítésének az egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra vonatkozóan? Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az egészségi okból alkalmatlanság esetén továbbra is mentesül a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, ugyanakkor ezen időre – szemben a 2023. január 1-je óta fennálló szabályokkal – már valamilyen díjazás illeti meg a munkavállalót? Ha igen, pontosan mit kellene fizetni a munkavállaló számára? Távolléti díjat az említett jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére tekintettel, vagy pedig az állásidő szabályait alkalmazva alapbért és bérpótlékot?
9. cikk / 132 Megállapodás fizetés nélküli szabadságban
Kérdés: Az év végi leállás idejére – mivel ennek pontos időtartama is csak most konkretizálódott cégünknél – nem maradt elegendő szabadsága minden dolgozónak. Ilyen esetben állásidő-fizetési kötelezettsége lenne a munkáltatónak. Alapesetben fizetés nélküli szabadságot csak a munkavállaló kérelmezhet. De szabályos eljárás-e az, ha a munkáltató és a munkavállaló megállapodást kötnek a fizetés nélküli szabadságról az érintett időszakra vonatkozóan?
10. cikk / 132 Édesanya visszatérése gyermekgondozási szabadságról
Kérdés: Ha gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról térne vissza egy kismama, de a munkáltató nem tudja visszavenni a pozíciójába – az hiába nem szűnt meg –, mert teljes a létszám, mi a teendő? Eleget tesz-e ilyenkor a munkáltató a kötelességének, ha felajánl egy másik pozíciót, vagy lehetővé kellene tennie, hogy a létező munkakörben elérhetővé tesz egy pozíciót a visszatérő édesanya számára?
