Kérdés: Köteles-e hazavinni engem a céges busz aznap, amely napon felmondott nekem a munkáltató?

Kérdés: Egyik dolgozónk vidékről jár személygépkocsival dolgozni. Csak a saját tulajdonú gépjárműre lehet elszámolni útiköltséget?

Kérdés: Érdeklődni szeretnék, hogy a munkáltatónak kell-e nyilatkoznia a szerződésben arról, hogy biztosítja-e a dolgozónak a munkába járást, vagy nem? Amennyiben a szerződés nem tartalmazza a munkába járás módját, kötelezhető-e a dolgozó saját magának biztosítani a napi munkába járást?

Kérdés: A munkába járás költségtérítése letiltható-e?

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?

Kérdés: Munkavállalóink szerelőmunkát végeznek, rendszeresen kijárnak az ügyfelekhez, és a területi központba csak akkor jönnek be, ha adminisztrációs feladatokat kell ellátniuk, vagy eszközöket kell felvenniük, leadniuk. Munkaszerződésükben munkavégzési helyként az a régió van megjelölve, amelyen belül az ügyfeleket fel kell keresniük. Ebből következően a napjaik jelentős részében közvetlenül otthonukból utaznak ki a felkeresendő ügyfelekhez, és a nap utolsó ügyfelétől közvetlenül utaznak haza. A felkeresendő ügyfelek listáját előzetesen a területi központból kapják meg. Jól gondolom, hogy esetükben az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől történő utazás az Mt. szabályai szerint nem minősül munkaidőnek?

Kérdés: Néhány munkavállalónk vidékről jár be a munkahelyére, többnyire tömegközlekedéssel. Kötelező-e megtérítenünk utazási költségeiket, illetve felhívni arra a figyelmüket, hogy ilyet igényelhetnek? Mi a helyzet akkor, ha visszamenőlegesen bejelentik az igényüket a költségtérítésre, egyáltalán megtehetik-e?

Kérdés: A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítéssel kapcsolatban olyankor is köteles a munkáltató megtéríteni a jegy árának legalább 86%-át, ha a munkavállalónak Pesten van ideiglenes lakcíme, és életvitelszerűen ott is tartózkodik, csak hétvégén utazik az állandó (nem budapesti) lakcímére?

Kérdés: Egy munkavállaló állandó lakcíme egy vidéki városban található, a munkavállaló Budapesten dolgozik. Vonattal jár be naponta dolgozni. A munkáltató megteheti-e, hogy csak Budapest határáig fizeti ki a MÁV-bérlet 86%-át, a többi útvonalszakaszra (a végállomásig) nem, mert a munkavállaló amúgy is vesz BKV-bérletet?

Kérdés: Munkavállalónk a munkavégzés helyétől eltérő lakhellyel rendelkezik. Napi munkába járását helyközi autóbuszjárattal oldja meg, amit a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet alapján 86%-ban megtérítünk. Mivel bejárása több átszállással történik, ezért munkavállalónk a jövőben úgy szeretne munkába járni, hogy egy nagyobb településre személygépkocsival utazna be, majd azt követően helyközi buszjárattal folytatná utazását. Fizethetjük számára a 9 Ft/km benzinköltséget, majd a 86%-os helyközi autóbuszjáratot? A rendelet meglátásunk szerint nem mondja ki egyértelműen, hogy ne lehetne egyidejűleg kétféle költségfajtát téríteni, azonban az ellenkezőjét sem tartalmazza.