145 talált cikk a foglalkoztatási kötelezettség kifejezésre

Kérdés: Kollégánk 2005. augusztus 1-től 2022. június 30. napjáig az önkormányzat költségvetési szervénél dolgozott közalkalmazottként. 2022. július 1. napjától a munkáltató személyében – a Kjt. 25/A. §-a (7) bekezdésének b) pontja szerinti – változás következett be, mivel az alapító a költségvetési szerv útján ellátott közfeladatot az Áht. szerint az alapításra jogosult szerv által alapított és annak közvetett vagy közvetlen, legalább többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság utódszervezet részére adta át közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel. Ennek értelmében az illető közalkalmazotti jogviszonya 2022. június 30. napjával megszűnt, és a megszűnést követő nappal (2022. július 1.) – tekintettel arra, hogy továbbfoglalkoztatásához hozzájárult – az új munkáltatóval munkaviszony létesült. Munkaszerződése a következő pontot tartalmazza: „A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. A végkielégítés mértéke az Mt. 77. §-a szerint alakul a jelen munkaszerződés 1.1. pontban meghatározott jogosító jogviszonyának kezdőnapját (2005. 07. 01.) figyelembe véve.” Azok a kollégák, akik 2022. július 1. napjától az új munkáltatóval nem kötöttek munkaszerződést, a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében nem váltak jogosulttá végkielégítésre. A kérdés szerinti kolléga munkaviszonyát a munkáltató 2025 augusztusában meg kívánja szüntetni. A Kjt. 25/B. §-ának (4) bekezdése értelmében az átvevő munkáltatóval létesített munkaviszonyra az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a közalkalmazottnak az átadó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő munkáltatónál töltötte volna el. Ebből következően a munkaviszony megszűnése esetén a felmondási idő és a végkielégítés megállapítása során a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő jogszerző időnek minősül. A Kjt. 25/B. §-ának (5) bekezdése értelmében, ha a munkaszerződés megkötésével létesített jogviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén a közalkalmazottat felmondási idő, valamint végkielégítés illeti meg, annak mértékét az átadó és az átvevő munkáltatónál jogviszonyban töltött idő együttes tartamának figyelembevételével, a jogviszonyra irányadó szabályok alapján kell megállapítani. Ettől eltérően a felmondási időt, valamint a végkielégítés mértékét az átadó és az átvevő munkáltatónál jogviszonyban töltött idő együttes tartamának figyelembevételével, és e törvénynek az átadás napján hatályos szabályai szerint kell megállapítani, ha az a közalkalmazottra nézve kedvezőbb. A kolléga munkáltató általi felmondása esetére a Kjt. 25/B. §-ának (4) bekezdése vonatkozik, vagy a Kjt. 25/B. §-ának (5) bekezdése?

Kérdés: Önkormányzatunk képviselő-testülete arról döntött, hogy a Kjt. 25/A. §-ának (1) bekezdése alapján egy költségvetési szerv közalkalmazottjainak egy részét átadja az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató számára, feladatkiszervezés kapcsán. Az önkormányzati határozat alapján a közalkalmazottak átadási határidejét 2025. október 1. napjában határozták meg. A vállalkozóval kötött szerződés hatálybalépése: 2025. október 1. A Kjt. 25/A. §-ának (6) bekezdése szerint azon dolgozók esetében, akik nem járulnak hozzá az átvevő munkáltatónál a további foglalkoztatáshoz, az átadó munkáltató az átadás napjával értesíti a közalkalmazotti jogviszonyának (1) bekezdés szerinti megszűnéséről. Mi számít az átadás dátumának? Milyen jogcím szerint történik a jogviszony megszüntetése? Ezen közalkalmazottak jogosultak-e a felmentéssel történő megszüntetésre, jár-e a felmentési időre az illetmény (munkavégzés alóli mentesítés esetén a távolléti díj)?

Kérdés: A munkáltató a munkavállaló munkaidő-beosztását egy nappal korábban módosította, figyelmen kívül hagyva az Mt. 97. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat. Eredeti beosztás: 8–16 óra, módosítás: 10–18 óra. A kétórás eltérésre kell-e 50%-os pótlékot fizetni, mint a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munka pótléka? A munkáltatónál nincs kollektív szerződés.

Kérdés: Munkavállalónk táppénzre való jogosultsága 2024. október 31. napjával lejárt, 2024. november 1-jétől ellátás nélküli keresőképtelen állományban van. Minden hónapban, jelenleg is, a háziorvosától kap igazolást, hogy továbbra is keresőképtelen, a munkáját nem tudja ellátni. A munkáltató a NAV-nak jelentette a biztosítási jogviszony szünetelését. A munkavállaló 2023 novemberétől megváltozott munkaképességűnek minősül (össz-szervezeti egészségkárosodása: 52%). A munkáltató, mivel a munkavállaló keresőképtelen állományban van, nem tudja elküldeni foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló a közvetlen vezetőjének már többször is akként nyilatkozott, hogy nem tudja ellátni a munkakörébe tartozó feladatokat. A munkáltató felajánlott többször is könnyebb munkát, részmunkaidőben, amit a munkavállaló mindig elutasított. Most kaptunk egy levelet a munkavállalótól, hogy a munkáltató nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert olyan munkakört ajánlottunk fel, amit nem tud ellátni. Azt szeretné, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse meg a végkielégítést. Hivatkozik az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) számú határozatára, mely az Mt. 146. §-ának (2) bekezdését Alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Kötelező-e a munkáltatónak felmondani a munkavállaló munkaviszonyát, és megfizetnie a végkielégítést annak ellenére, hogy tudnánk neki könnyebb munkát biztosítani?

Kérdés: Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, hogy a munkavállaló a keresőképtelensége időtartamára vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Mennyiben módosítja az Mt. 146. §-a (2) bekezdésének februári módosítása a keresőképes, de munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló számára az állásidőre történő távollétidíj-fizetési munkáltatói kötelezettséget? Mivel a módosított (2) bekezdés a 146. § (1) bekezdésének d) pontjára utal, vagyis az óra- vagy teljesítménybérezés esetére, így az, hogy a 146. § (2) bekezdéséből kikerült a „vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan” mondatrész, azt eredményezi, hogy a munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló munkavégzés alóli mentesülése esetén a távollétidíj-fizetési kötelezettsége a munkáltatónak általános érvényű? Vagy csak az óra- vagy teljesítménybérezés esetére vonatkoztatva van jelentősége? Az 55. § (1) bekezdésének a) pontjában az említett mondatrész benne maradt, és ez a pont a 146. § (1) bekezdésében nem kerül nevesítésre.

Kérdés: Ha a GYES-ről visszatérő munkavállaló a megfelelő módon és határidőben jelzi a munkáltató felé, hogy vissza kíván térni az aktív állományba, és a felgyülemlett szabadnapok kivétele után munkába szeretne állni, de ezután meggondolja magát, akkor van lehetősége visszatérni a „GYES-állományba”? Változtat a kérdésre adott válaszon, hogy mikor gondolja meg magát (még az aktív állományba való visszatérése előtt, vagy a felgyülemlett szabadság kiadása során, vagy csak ezt követően), feltéve mindhárom esetben, hogy legfiatalabb gyermeke még nem érte el a hároméves kort?

Kérdés: A Púétv. hatálya alá tartozó, gyermekgondozási szabadságról visszatérő édesanyák újbóli munkába állását gyakran megtagadja a munkáltató, arra hivatkozva, hogy nem fér bele a költségvetésbe az adott édesanya adott időpontban történő visszavétele, vagy előre kérnek nyilatkozatot dátumszerűen a visszatérési szándékról. A törvény szerint a fizetés nélküli szabadság megszűnik a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló személy által megjelölt időpontban, de leghamarabb a nyilatkozat megtételétől számított 30. napon. Jól gondoljuk, hogy ez az eljárás abszolút jogellenes?

Kérdés: Gyermekgondozási szabadságról visszatérő pedagógusok esetében gyakori az a munkáltatói hozzáállás, miszerint nem engedélyezik a fizetés nélküli szabadság megszakítását, mert éppen más pedagógus tölti be a helyet, vagy nem tudják jelenleg kiadni (kifizetni) a felhalmozott szabadságokat. Jól gondoljuk, hogy ezen indokok nem állják meg a helyüket, a fenti problémák megoldásáról pedig a munkáltató gondoskodni köteles?

Kérdés: Művelődési központ, könyvtár és konyha munkáltatónál dolgozókkal kapcsolatos a kérdésünk. A dolgozók közalkalmazottak, mivel vegyes intézményről van szó. Az intézményben a dolgozók négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, heti 40, napi 8 órás munkaidőben. A munkaidőkeret a szombati munkavégzés miatt került bevezetésre. Szombatonként 4 órában van nyitva a művelődési ház. Dolgozhat-e valaki napi 8 óránál többet abban az esetben, ha a munkaidőkereten belül heti 40, napi 8 órás munkaidőben dolgozik, illetve szombaton napi 4 órában? Havonta egy alkalommal a két pihenőnapnak mindenképpen szombatra és vasárnapra kell esnie? Ahhoz, hogy a két egybefüggő pihenőnap meglegyen (szombaton dolgozik 4 órát), minden egyes vasárnap és hétfő pihenőnap? A négyhavi munkaidőkeret esetében, ha pluszóra van, akkor az túlórában kifizetésre kerül. Abban az esetben mi a teendő, ha valami oknál fogva a munkaidőkeret végén kevesebb órája van a dolgozónak? Munkaidőkeretben dolgozónak a havi óraszámba beleszámoljuk az ebédidőt?

Kérdés: A gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamának a munkáltató nem kívánja visszaadni a pozícióját, mert azt más tölti be. Ehelyett a munkáltató élni kíván azon jogával, miszerint évi 44 munkanapra jogosult a munkavállalót másik munkakörben alkalmazni. Gyanítjuk, hogy ezzel akarja a visszatérő anyukát felmondásra kényszeríteni, vagy valamilyen indokkal azonnali hatállyal elküldeni, hiszen arról nem tud vagy nem akar nyilatkozni, hogy a 44 munkanap letelte után biztosítja-e a munkaszerződésben szereplő pozíciót az anyukának. A másik munkakör nem igényel felsőfokú végzettséget, míg az eredeti igen. Ilyenkor a méltányos mérlegelés elvére hivatkozva ezt az édesanya megtagadhatja? Követ-e el a munkáltató ilyen esetben joggal való visszaélést?