Jogmagyarázó

A Munka Törvénykönyve mellett részletesen a munkavédelmi törvény állapítja meg az egészséges és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói és alkalmazotti kötelezettségeket. Írásunkban e két törvénynek a címben szereplő szabályainak ismertetését és értelmezését kezdjük meg – némi bírósági gyakorlattal "körítve" ezt az összetett témát.

Munkáltatói és munkavállalói kötelezettségek a Munka Törvénykönyvében

Munkáltatói főkötelezettségek

A Munka Törvénykönyve (Mt.) 102. §-ának (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles – az erre vonatkozó szabályok megtartásával – az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. Ennek keretében köteles minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a munkavállalók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. A társadalombiztosítási szabályok szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező baleset-elhárító és egészségvédő óvó rendszabálynak vagy óvintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. Az óvó rendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a baleset-elhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán – ezzel okozati összefüggésben – baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató térítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt kötelezettségek megszegésével maga a sérült is közrehatott-e a baleset bekövetkezésében. Abban az esetben azonban, ha a baleset-elhárító vagy egészségvédő óvó rendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el, a munkáltatót e munkavállalónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében megtérítési kötelezettség nem terheli.

Munkára képes állapot – fókuszban az alkohol

Az Mt. 103. §-ában foglalt munkavállalói kötelezettségek közül témánk vonatkozásában kiemelendő, hogy a munkavállalónak munkára képes állapotban kell megjelennie, munkáját – többek között – a szabályok, előírások és utasítások szerint kell végeznie, munkatársaival szükséges együttműködnie, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását ne idézze elő. A bírósági gyakorlat szerint mindaddig, amíg a munkaköri alkalmasság kérdésében nem született döntés, a munkáltató jogosult volt a munkavállaló részére a szerződéstől eltérő, baleseti veszéllyel nem járó munkakört kijelölni, és a munkavállaló köteles volt ennek megfelelően munkát végezni (LB Mfv. E. 10.296/2003/1.).

A biztonságos munkavégzés feltételeit veszélyeztetheti a munkára képes állapot hiánya, különösen sokszor kerül fókuszba az alkoholfogyasztás. A munkavállalónak munkára képes állapotban kell munkába állnia, és ezt az állapotát a munkaidő lejártáig köteles megőrizni. A munkára képes állapotot – a munkakör jellegétől is függően – korlátozhatja vagy kizárhatja az alkoholfogyasztás. A kollektív szerződés előírhat (munkaidőben) teljes alkoholmentességet (LB Mfv. I. 10.939/1999.). Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkahelyi alkoholtilalom megsértése esetén – munkáltatói bizonyítást feltételezve – megalapozott következmény a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetése. Így a munkaidő alatt történt szeszesital-fogyasztás az elfogyasztott mennyiségtől függetlenül – a munkaszerződés, illetve a kollektív szerződés rendelkezése értelmében – a rendkívüli felmondást megalapozza, ittasságvizsgálat hiányában is (LB Mfv. I. 11.321/2001/2.). Ha teljes alkoholtilalom esetén a munkavállaló beismerte, hogy munkába állás előtt alkoholt fogyasztott, és a munkába állást követően öt, illetve hat és fél órával 6, illetve 2 ezrelékes alkoholszintet állapítottak meg, a rendkívüli felmondás jogszerű volt (LB Mfv. I. 11.316/2001/3.). Ha a munkavállaló teljes alkoholmentes állapotra volt kötelezve, ennek megszegése esetén a rendkívüli felmondás jogszerűen történt (LB Mfv. E. 10.741/2002/1.).

Ellentmondásos ítélkezési gyakorlat

Megítélésünk szerint vitatható az az előzőekben említett legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat, amely szerint, ha a munkáltató kollektív szerződése a teljes alkoholtilalomról és annak megszegése szankcióiról rendelkezik, a munkáltató jogszerűen él a rendkívüli felmondás jogával az e tilalmat figyelmen kívül hagyó munkavállalójával szemben (LB Mfv. I. 10.647/1999. – BH 2001/243.). Az idézett döntés egyrészt nincs összhangban a törvénnyel. Ha például az irodai alkalmazott munkahelyén elfogyaszt egy fröccsöt, ugyan vétkesen megszegi a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét – adott esetben a kollektív szerződésben foglalt teljes alkoholtilalmat –, de a jogsértés valószínűleg nem éri el az Mt.-ben előírt jelentős mértéket, mint a rendkívüli felmondás további mellőzhetetlen feltételét. Ebben az esetben az elfogyasztott alkohol – figyelemmel a munkavállaló szervezetére és munkakörére – vélhetően nem érinti a munkára képes állapotot, amelynek megtartása az egyik munkavállalói fő kötelezettség. Másrészt az idézett bírósági döntés magával a Legfelsőbb Bíróság által párhuzamosan kialakított "másik" ítélkezési gyakorlattal is szemben áll. Utóbbi leszögezi: a kollektív szerződés a rendkívüli felmondásra okot adó esetek meghatározásakor nem terjeszkedhet túl az Mt. 96. §-ában foglaltakon, így nem tágíthatja, liberalizálhatja a törvényi szabályt (LB Mfv. I. 10.687/1994. – BH 1995/682.).

Szondáztatás

A munkavállaló köteles alávetni magát a munkára képes állapotának megállapítását célzó munkáltatói ellenőrzésnek. Ha a szondavizsgálat eredményének figyelembevételét a munkavállaló azon az alapon kifogásolta, hogy vele szemben a munkáltatói jogkör gyakorlására a repülőtér igazgatója nem volt jogosult, ennek figyelmen kívül hagyása helyesen történt, mert a biztonságos feltételekért viszont a repülőtér igazgatója volt a felelős (LB Mfv. I. 10.632/2001/4.).

Amennyiben a munkavállaló a szondavizsgálat eredményével szemben véralkohol-vizsgálatot kért, de azt a munkáltató tévesen nem teljesítette, a munkáltató a szondavizsgálat eredménye figyelembevételének mellőzését nem sérelmezheti (LB Mfv. I. 10.492/1998.).

Ha a szonda elszíneződött, és a munkavállaló a véralkohol-vizsgálatot elutasította, az alkoholos állapotot törvénysértés nélkül állapította meg a bíróság (Mfv. I. 10.220/2000/3.).

Ha a munkavállaló a szondavizsgálatot követően alkoholos állapotát nem ismeri be, véralkohol-vizsgálatot a munkáltató kérhet (LB Mfv. I. 10.345/1998.).

Ha a munkavállaló az alkoholtól befolyásolt állapotát nem ismerte be, és orvosi vizsgálat hiányában az alkoholos állapot hitelt érdemlő kimutatására a munkáltató oldalán felmerült okból nem került sor, a munkáltató az alkoholos állapotot nem igazolta (LB Mfv. I. 10.681/1999.).

Ha a munkavállaló a szondavizsgálat eredményét bizonyítottan nem kifogásolta, munkavégzésre nem alkalmas állapotát jegyzőkönyvileg beismerte, véralkohol-vizsgálatot nem kért, a munkáltató intézkedhetett a rendkívüli felmondás iránt (LB Mfv. I. 10.581/1999.). Ha az autóbusz-vezető munkaviszonyának rendkívüli felmondással történt megszüntetése alkoholszondás vizsgálatnak a munkavállaló által elismert eredményén alapult, perújítást nem alapoz meg egymagában az, hogy utóbb az alkalmazott szondát a forgalomból kivonták (LB Mfv. II. 10.121/2000/5.).

Munkáltatói munkavédelmi kötelezettségek - pontokba szedve

A munkavédelemmel összefüggő, a biztonságos és egészséges munkafeltételekkel kapcsolatos kötelezettségeket a munkavédelemről szóló 1993. évi CLIII. törvény (Mvt.), továbbá a végrehajtására kiadott 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet tartalmazza. Az Mvt. 54. §-a alapján az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles különösen tekintettel lenni a következő követelményekre és körülményekre:

– a veszélyek: elkerülésük; a nem elkerülhető veszélyek értékelése; a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;

– az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására;

– a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;

– a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel;

– egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására;

– a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;

– a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása [lásd az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésénél írtakat!].

Kockázatértékelés

A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. A munkáltató a kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe. A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját.

Eredmény és dokumentáció

A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:

– a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;

– a veszélyek, a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;

– a kockázatot súlyosbító tényezők;

– a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;

– a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;

– a tervezett felülvizsgálat és az előző kockázatértékelés időpontja.

A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. A kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési, munkavédelmi jellegű feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A munkabiztonsági szaktevékenység jogi kategória, azt jelenti, hogy az adott feladat csak munkavédelmi, munka-egészségügyi szakképesítésű személlyel végeztethető el. Logikus tehát annak kimondása, hogy az alapvető feladat csak ilyen szakképzettségű személy által legyen elvégezhető, függetlenül attól, hogy ez a személy munkavállaló-e vagy külső vállalkozás, szolgáltatás szakembere. A törvény a fentieknek megfelelően a kockázatértékelés elvégzését munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősíti. Az Mvt. szerint immár nem elegendő a kockázatértékelés szempontjait megadni, hanem a munkáltatónak írásban kell rögzítenie azok közül a legfontosabbakat (a kockázatot súlyosbító tényezők, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve megfelelően alacsony szinten tartják-e a kockázatokat stb.), lényegében orientációt nyújtva az elengedhetetlenül fontos vizsgálódási és következtetési tényezőkhöz. Bár a törvény részletkérdésekre nem tér ki, de nyilvánvalóan a dokumentumnak tartalmaznia kell a szükséges aláírásokat, és azt a munkáltatónál kialakult rend szerint kell nyilvántartani, legalább 5 évig megőrizni, a hatósági ellenőrzéskor bemutatni. A kockázatértékelés dokumentuma minimális megőrzési idejének rögzítése a munkavállalók érdekeit szolgáló garanciális szabályként jelenik meg. Ezen előírás rögzítését indokolja továbbá az is, hogy a különböző egészségügyi jogszabályok is tartalmaznak erre vonatkozóan előírást.

Több munkáltató által működtetett telephely: ki a felelős?

Végezetül a bírósági gyakorlatból egy eset – részletesen. Az ítélet "esszenciája": a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól (Legf. Bír. Mfv. I. 10.659/2003. sz.). A részletek: egy perben az alperes munkavédelmi hatóság a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes munkáltató keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogszerűen meghozott közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül. Az alperes előadta - egyebek mellett –, hogy a munkaügyi bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a közigazgatási eljárás során az elsőfokú hatóság nem vizsgálta ki, hogy az adott munkaterületen ki volt köteles az előírásokat betartatni. Álláspontja szerint a baleset közvetlen oka az volt, hogy a felperes mint munkáltató nem ellenőrizte a használt munkaállvány szabályos voltát, és a munkavállalók ilyen körülmények között dolgoztak. Az alperesi álláspont szerint a perben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes és a K. Kft., valamint az F. Kft. és az előbbi kft. között létrejött bérleti szerződésben a felek miről állapodtak meg, mert a biztonságos munkavégzésért a munkáltatót terheli a felelősség. Ebből következően az sem jelentős körülmény, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a bérelt állványt. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítéletben előírtak teljesítése nem szolgálja a munkabalesetek megelőzését, továbbá a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő az Mvt. 84. §-a alapján csak a biztonságos munkafeltételek megteremtése céljából intézkedhetett, más jogosultsága nem volt.

A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárást. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes vele szemben álláspontja szerint jogszabályi felhatalmazás nélkül hozott kötelezést tartalmazó közigazgatási határozatot, mert nem vizsgálta, hogy kinek a kötelezettsége volt a munkaállvánnyal kapcsolatos feladatok elvégzése. A munkaügyi bíróság az Mvt. 40. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan döntött, ezt a szabályt az alperes figyelmen kívül hagyta, emiatt a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Fentieken túlmenően a felperes részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy a jogerős ítélet további okok miatt miért felel meg a jogszabályoknak.

Az ügy tényállása szerint a felperes a K. Kft. alvállalkozójaként végzett munkát a perbeli munkaterületen. Sz. P. a K. Kft. munkavállalója és a felperes bt. beltagja volt, a munkaterületen a K. Kft. szerelésvezetőjeként dolgozott. Építési munka közben a 19,5 méter magasságban szabálytalanul rögzített F. típusú függesztett munkaállvány egyik felfüggesztése kioldódott, s emiatt az emelőgép kezelője, valamint a felperes bt. két munkavállalója 16 méter magasságból lezuhantak, az emelőgép kezelője meghalt, a két másik személy súlyos sérüléseket szenvedett. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a balesetnek az volt az oka, hogy a mozgó munkaállványt nem az előírásnak megfelelően rögzítették. Sz. P. nem a mozgó munkaállványhoz tervezett megfelelőségi tanúsítással rendelkező elemekkel szerelte fel az állványt. Ezenkívül számos más szabálysértés is történt (pl. üzembe helyezési eljárás hiánya). A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a munkaállvány az F. Kft. tulajdonában van, és a munkaterületen fővállalkozóként dolgozó K. Kft. bérelte a tulajdonostól. Az elsőfokú hatóság a felperest számos jelentős hiányosság pótlására kötelezte.

A másodfokú hatóságként eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő módosításával helybenhagyta, azzal az indokkal, hogy a balesetet okozó eszköz bérbevétele nem érinti a felperes bt.-nek a biztonságos munkavégzés követelményei megteremtésére vonatkozó kötelezettségét. A felperes keresete az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezte. A munkaügyi bíróság a bizonyítékokból arra következtetett, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, a tényeket nem teljeskörűen tárta fel, ezért nem lehetett megállapítani, hogy az adott munkaterületen ki volt köteles a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására. Az alperes elmulasztotta a K. Kft. és a felperes között létrejött alvállalkozói szerződés tartalmának elemzését és értékelését, figyelemmel az F. Kft. és a K. Kft. között létrejött bérleti szerződésben foglaltakra. Mindezek miatt nem lehet megállapítani, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a K. Kft. által bérelt emelőállványt, és történt-e megállapodás a szerződő felek között a munkabiztonsági előírások betartására vonatkozóan. Mindezen hiányosságok miatt a munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet megalapozott és jogszerű következtetést levonni arról, hogy az elsőfokú határozatban megállapított kötelezettségek betartása kit terhelt.

A felülvizsgálati kérelem alapján arról kellett a perben dönteni, hogy a jogerős közigazgatási határozatban jogszabálysértés megvalósult-e. Az elsőfokú határozatban a hatóság a munkáltató felperest a vizsgált súlyos kimenetelű balesettel kapcsolatban hiányosságok megszüntetésére kötelezte. A másodfokon eljáró szerv a rendelkezésre álló bizonyítékokból a munkáltató felperes szabálytalan munkavégzést eredményező eljárására következtetett, és függetlenül a balesetet okozó állványra vonatkozó bérleti szerződéstől, tartalmilag az állvány birtoklása, továbbá a munkavállalók ezen való munkavégzése alapján döntött, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős másodfokú közigazgatási határozat nem jogszabálysértő. Az Mvt. 40. §-ának (1) bekezdése általános célként jelöli meg a veszélyhelyzetek munkahelyi kizárásának kötelezettségét, a (2) bekezdés e fő cél érdekében a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen írja elő a munkavégzés összehangolásának kötelezettségét. Ez a szabály tehát nem érinti a munkáltatónak a 102. § (1) és (2) bekezdésében, az Mvt. 40. §-ának (1) bekezdésében, az Mvt. 54. §-a (5) bekezdésének b) pontjában lévő kötelezettségeit. Ebből következően munkavédelmi szempontból annak van jelentősége, hogy a munkáltató az általa használt, tehát a birtokában lévő munkaeszközzel összefüggésben ténylegesen tehetett-e, illetve tett-e megfelelő intézkedést. Az adott esetben Sz. P., a felperes beltagja előadta, és ezt a perben a felek nem vitatták, hogy személyes részvételével folyt a mozgó munkaállvány rögzítése, ő döntött arról, hogy a kikötés nem a rögzítőfejhez történt, ennek pedig időhiány volt az oka. A baleset időpontjában Sz. P. utasításadásra feljogosított, a munkavégzés módjáról rendelkező személy volt. Ebből a logika szabályai szerint az következik, hogy ha a (szabálytalan) szerelés tekintetében a felperes nevében eljáró személy rendelkezhetett, ez a jogosultsága fennáll az elsőfokú határozatban előírt intézkedésekre is. Ezt a munkaeszköz birtoklásán alapuló tényleges helyzetet, illetve kötelezettséget, amely a balesetveszély elhárítását célozza, nem érinti az állvány tulajdonjoga és az alvállalkozóval kötött szerződés. Az elsőfokú határozat tehát megfelelt az Mvt. 84. §-a (1) bekezdésének, az ezt helybenhagyó másodfokú határozat – az Mvt. 54. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontjában lévő, a munkáltató felperest terhelő kötelezettségekre is figyelemmel – nem jogszabálysértő. A kifejtettek miatt a jogerős ítéletnek az Mvt. 40. §-ára, ezzel összefüggésben a tényállás feltáratlanságára vonatkozó álláspontja a jogszabályoknak nem felel meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes munkáltató keresetét elutasította.