Az Eurostat előzetes számításai szerint 2005-ben a hazai egy főre jutó GDP vásárlóértékén 61,9 százaléka volt az Európai Unió hasonló átlagának. A bruttó hazai termék növekedése impozáns tendenciát mutat. Tíz évvel ezelőtt, 1996-ban még csak 44,3 százaléka volt az akkori Európai Unió (EU-15) átlagának. Ha átszámítjuk az EU mai 25 tagországára (EU-25), akkor ez 48,5 százalékot jelent. Az egy főre jutó magyar GDP 2002-ben 53,2 százaléka volt az akkori uniós átlagnak és 58,1 százaléka az EU-25-re számítottnak. 2005-ben már 57,2 (EU-15), illetve 61,9 százalékra (EU-25) megközelítettük az uniós átlagot.
Dinamikus GDP-bővülés
A felzárkózás az elmúlt tíz év során látványosnak mondható. A régi tagországok GDP-átlagához 12,9, az EU-25-ök átlagához pedig 13,4 százalékkal kerültünk közelebb. Ez éves átlagban 1,5 százalékos növekedést jelent. Mindebből következően 2014-ben - várhatóan – az Európai Unió tagországai egy főre jutó GDP-átlagának a 75 százalékát meg fogjuk haladni.
Az EU-ban ez a határ jelenti az úgynevezett szegénységi határt; remények szerint tehát – ha az elmúlt évek növekedési tendenciái tartósnak bizonyulnak – 2014-től kikerülünk az EU szegénynek számító országai közül.
A csatlakozás óta eltelt időszakra visszatekintve azonban nem látjuk a felzárkózás gyorsulását. Az egyenletes növekedés várható volt, hiszen a magyar gazdaság – az európai piac szerves részeként – a csatlakozás előtt nyitott volt. Külső forgalmunk nagy részét az Európai Unió tagországaival bonyolítottuk, s az uniós jogharmonizáció eredményeként évek óta alkalmazkodnunk kellett a közösségi szabályokhoz, szabványokhoz. Pedig a csatlakozással rendelkezésre álló többletforrások pozitív hatását még nem érzékelhetjük a gazdaságban. Ehhez túl rövid az eddig eltelt idő, hiszen a források felhasználása éppen csak kezdetét vette.
Az ország termelékenysége még kedvezőbb képet mutat. Ennek összehasonlítására a legátfogóbb képet az egy munkavállaló által előállított termék összevetése adja, amely egyben az egyik legfontosabb mutatója is az adott ország teljesítményének. Az előzetes adatok szerint 2005-ben a magyar termelékenység 70,4 százaléka volt az Európai Unió átlagának.
Éves átlagkereset az iparban és a szolgáltatásban (2004)
EU-25 = 100
EUR
EU-25
100,0
29 540,1*
Németország
138,6
40 954,0
Portugália
51,4
15 195,8
Cseh Köztársaság
24,4
7 210,0**
Magyarország
24,0
7 099,5
Szlovákia
19,3
5 706,1
Lengyelország
21,1
6 230,3
* 2003-as, ** 2002-es adat
Forrás: Eurostat, New cronos, http://epp.eurostat.cec.eu.int
Termelékenységi mutatók
A termelékenység tekintetében – átlagban – évről évre 1,5 százalékkal kerültünk közelebb az uniós átlaghoz. A felzárkózás 2000-től gyorsult fel, s napjainkig tart a gyorsabb ütem. A trendet kivetítve az EU-25 átlagának 75 százalékát már 2007-2008-ban elérhetjük.
A számok vásárlóerő-paritásos adatokon alapulnak, tehát kiküszöbölik az egyes országok közötti árkülönbségeket. Nem mindegy azonban, hogy a foglalkoztatás miként alakul. A mai kiemelkedően jó eredményünkben szerepe van annak is, hogy a foglalkoztatás – az utóbbi években – messze elmaradt a gazdasági növekedéstől. A termelékenységben bekövetkező felzárkózás dinamikáját a közeljövőben – ha a foglalkoztatás bővülése felgyorsul – csak akkor tudjuk fenntartani, ha a létszámbővülés magas hozzáadott értékű tevékenységekben történik.
Az Európai Unió új tagországaival összehasonlítva, termelékenységben csak Ciprus, Szlovénia és Málta előz meg minket, a GDP tekintetében a Cseh Köztársaság is. Messze mögöttünk marad azonban mind a szlovák, mind a lengyel adat. Jobbak vagyunk tehát azon országoknál, amelyekhez a leggyakrabban hasonlítjuk magunkat. Érdekes, hogy termelékenységünk a portugálokénál is közelebb áll az Unió átlagához.
Lemaradás a keresetekben
A bérek tekintetében az előzőekhez hasonló friss adatok nem állnak rendelkezésre. Az Eurostat legutóbbi kimutatásai szerint – amelyek az éves átlagkeresetekről szólnak – az iparban és a szolgáltatások körében a magyar átlagkereset 24,0 százaléka volt az uniós átlagnak 2004-ben. E mutató nem a vásárlóerő-paritásos adatokból számolt; esetünkben a vásárlóerő-paritáson kimutatott 24 körülbelül 45 százaléknak felel meg.
Az Eurostat szerint az átlagos magyar bérköltség 28,1 százaléka az EU-25-ök átlagának. Azonban akár a 24, akár a 28,1, akár a 45 százalékot tekintjük is, mindegyik messze elmarad a GDP-nél és a termelékenységnél tapasztalt arányoktól. A magyarországi keresetek tehát továbbra is jóval alatta maradnak nemcsak az uniós béreknek, de annak a szintnek is, amit a GDP-ben és a termelékenységben meglévő korlát lehetővé tenne.
Ugyanakkor az is látható, hogy a keresetek és a gazdasági teljesítmény aránya a környező országokéhoz hasonlóan alakult. Alacsonyabb a cseh átlagkeresetnél, ahol a GDP is magasabb, bár termelékenységben náluk kedvezőbb a pozíciónk. Magasabb viszont a szlováknál és a lengyelnél, mely államok a GDP és a termelékenység tekintetében is messzebb vannak az uniós átlagtól. A vásárlóerő-paritásra átszámolt béradatok ettől kissé eltérnek. Az Eurostat 2002-es évre vonatkozó elemzése szerint a szlovákiai átlagos kereset a vásárlóerejét tekintve magasabb a magyarnál, eltérően a valutában (euróban) számolttól. Ez az eltérő árarányok következménye.
Az elmúlt évek adatai nem mutatnak töretlen fejlődést, s a felzárkózás ütemével sem lehetünk elégedettek. A magyar átlagkereset 1996-ban a mai EU-25-ök átlagához mérten 23 százalékot tett ki, ekképpen a mai 24 százalék gyakorlatilag stagnálásnak tekinthető. A "komoly", 1 százalékos közeledés annak eredménye, hogy az 1996 utáni években átmenetileg visszaesés volt, a magyar átlagkeresetek távolodtak az uniós átlagtól egészen 2001-ig. Ettől kezdve azonban felgyorsult a felzárkózás, és - 2004 kivételével – valamennyi évben gyorsabban nőttek a magyar keresetek, mint az EU átlaga.
A bérköltségekben úgyszintén nem mutatható ki érdemi felzárkózás. Ráadásul e területen a járulékmérséklés hatása is jelentkezik, ami a magyarországi keresetek szintjét csökkenti. A bérek lemaradása akkor még markánsabb, ha a GDP és a termelékenység időközben bekövetkezett ígéretes felzárkózási tendenciáját tekintjük.
Előtérben a versenyképesség
Az utóbbi időben előtérbe került a versenyképesség javításának a kérdése. E szempontból persze jó hírnek tekinthetnénk a bérek lassú felzárkózását, a gazdasági növekedés ütemétől való lemaradását. Mérlegelni kell azonban azt is, hogy Magyarország nem a minimálbéresek országa akar lenni, s a jövő szempontjából a magas hozzáadott értékű termelés arányának növelésében, a fejlett technológiára alapozott beruházásokban vagyunk érdekeltek.
A napjainkban lezajló foglalkoztatási szerkezetváltás úgyszintén a bérek növekedésének gyorsulását kell hogy jelentse, hiszen alacsony jövedelmezőségű vállalkozások, alágazatok szűnnek meg, s helyüket a magas hozzáadott értéket előállító tevékenységek veszik át.
Termelékenység és bérköltség
1996
2002
2004
2005*
Egy főre jutó GDP (EU-25 = 100,0)
EU-25
100,0
100,0
100,0
100,0
EU-15
109,5
109,3
108,6
108,2
Németország
118,2
108,7
108,7
108,2
Portugália
74,9
79,2
72,1
70,9
Cseh Köztársaság
70,1
66,4
70,3
73,5
Magyarország
48,5
58,1
60,1
61,9
Szlovákia
45,5
50,5
51,9
54,2
Lengyelország
42,2
46,3
48,8
49,8
Munka termelékenysége (egy munkavállalóra) (EU-25 = 100,0)
EU-25
100,0
100,0
100,0
100,0
EU-15
108,0
106,8
106,1
105,8
Németország
106,0
99,8
100,3
100,6
Portugália
67,9
71,1
65,7
65,3
Cseh Köztársaság
57,5
60,0
64,4
69,0
Magyarország
57,0
66,7
68,2
70,4
Szlovákia
46,6
58,3
59,1
61,0
Lengyelország
44,5
51,6
62,1
63,0
Havi bérköltség (EU-25 = 100,0)
EU-25
100,0
100,0
100,0
EU-15
113,8
115,3
Németország
142,0
130,9
125,5
Portugália
47,6
45,0
46,7
Cseh Köztársaság
19,1
23,8
28,2
Magyarország
19,4
22,1
28,1
Szlovákia
14,2
17,3
21,3
Lengyelország
20,0
28,5
23,4
* Előzetes adat
Forrás: Eurostat, New cronos, http://epp.eurostat.cec.eu.inta
