A gazdasági mutatók közül elsősorban a munkanélküliségi adatok állnak a közfigyelem fókuszában. A tavalyi átlagos munkanélküliségi ráta – 7,2 százalék – az azt megelőző évihez képest 1,1 százalékpontos növekedést mutat, s a prognózisok sem biztatóak. A százalékpontoknál talán többet mond, hogy Magyarországon a munkaképes korú népességnek alig több mint a fele dolgozik.
A munkanélküliségi adatok tükrében még inkább felértékelődik az egész életen átívelő tanulás. A tanulás lehet preventív jellegű, amikor a munkavállaló bár nem veszítette el az állását, de tisztában van azzal, hogy munkahelye megőrzése céljából tovább kell képeznie magát (például nyelvi, informatikai tanfolyamokon). Ugyanakkor előfordul, hogy valaki pályakezdőként vagy munkahelye megszűnését követően az eredeti szakmájában nem tud elhelyezkedni: ilyenkor mentőövet jelenthet az átképzés.
A szakmatanulás az alacsony iskolai végzettségűek esetében is javíthatja a munkavállalás esélyét. Jóllehet, a foglalkoztatottak között – a munkaügyi tárca adatai szerint – még az egy százalékot sem éri el a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségűek aránya. Számukra is kitörési pontot jelenthet, ha olyan szakképzettséget szerezhetnének, amellyel jobban "el tudják adni magukat".
Kérdés persze, hogy manapság mi számít piacképes szakmának, melynek elsajátítása után könnyebbé válik a munkaszerzés. Ennek eldöntése sok esetben nemcsak a munkát keresőknek, de a szakembereknek sem könnyű – fejtette ki Balogh Péter, a Fővárosi Munkaügyi Központ (FMK) képzési osztályvezetője.
Elavult szakmák
Alapvető probléma, hogy a gazdasági változások miatt egy-két évre előre is nehéz megjósolni, milyen szakemberekre lesz majd szükségük a munkáltatóknak. A munkaügyi központoknak pedig perspektivikusan kell tervezniük, hiszen közbeszerzési eljárással választják ki azt az intézményt, amellyel együttműködnek az át- és továbbképzések lebonyolításában.
A napokban megújított Országos Képzési Jegyzék (OKJ) – szakértők szerint – számos olyan szakmát tartalmazott, amely mára elavult. Éppen ezért a munkaügyi központok folyamatosan igyekeztek információt szerezni a gazdaság szereplőitől - munkaadók, kamarák, érdek-képviseleti szervezetek –, hogy adott régióban melyek a hiányszakmák. Támpontot jelenthet az is, hogy az átképzésben részt vevők közül hányan találnak maguknak új munkahelyet. Mivel azonban a kérdőíves válaszadás nem kötelező, az átképzésekben részt vevők legfeljebb negyven százaléka él e lehetőséggel. Munkaügyi szakemberek szerint pontosabb statisztikákra lenne szükség ahhoz, hogy az oktatás a valós piaci kereslethez igazodjék, illetve az egyes régiókban részletesebben kellene ismerni az inaktívak összetételét is.
Balogh Péter hangsúlyozta: komoly probléma, hogy a fiatal pályakezdők egy része nem tud elhelyezkedni a tanult szakmájában, így az iskola elvégzése után azonnal munkanélkülivé válnak, azaz átképzésre szorulnak. Nagy a szülők felelőssége is, akik sokszor olyan szakmák megszerzését erőltetik, amelyek bár néhány éve felkapottaknak számítottak, mára azonban – mivel telítődött a piac – nem lehet velük elhelyezkedni.
A szakterület ismerői alapvetően az oktatási rendszert hibáztatják a diplomás pályakezdők növekvő munkanélkülisége miatt is. Általános ugyanis, hogy a diplomások közül a tapasztaltabbaknak vannak jobb elhelyezkedési esélyeik; 2000-ben 1900 diplomás állástalant regisztráltak a munkaügyi kirendeltségekben, tavaly ez a szám 4500-ra duzzadt.
Betöltetlen álláshelyek
Megfigyelhető, hogy szakmunkástanulónak csak a közepes eredménynél gyengébben tanuló diákok jelentkeznek. Ráadásul jó néhány szakmunkásképző intézetben elavult ismereteket oktatnak. Sok helyütt nincsenek korszerűen felszerelt tanműhelyek, nem csoda tehát, ha az ilyen iskolában végzettek nem lesznek kapósak a munkaerőpiacon.
A szakmunkásképzés gondjait jelzi az is, miszerint a foglalkoztatottak között a szakmunkások aránya 28,4 százalékos; összehasonlításképpen ez az adat az EU-ban megközelíti az ötven százalékot. A szakmunkásképzés anomáliáira mutat rá továbbá, hogy eközben a munkáltatók mintegy 35 ezer – többségében szakmunkásvégzettséget igénylő – állást nem tudnak betölteni. A helyzetet jól jellemzi, hogy míg a kilencvenes évek elején 168 ezer szakmunkás szerzett bizonyítványt a magyarországi képzőintézményekben, egy évtized múlva 130 ezerre csökkent a számuk.
Az átképzés sikerességét az is befolyásolhatja, hogy az érintett mennyire motivált az új szakma megszerzését illetően. Balogh Péter elmondta: tapasztalataik szerint a negyven éven felüliek – bár ebben a korban már romlik a tanulási képesség és készség - nagyobb számban vesznek részt az átképzéseken, mint a fiatalok, akik közül sokan csak a munkanélkülieket megillető ellátást akarják igénybe venni. Vélhetően ennek társadalmi okai vannak, az idősebb korosztály tagjai közül ugyanis a többség családfenntartó, míg a fiatalok körében sokan éppen a család támogatására számítanak.
Több információra lenne szükség a szakképzőközpontokról
A munkaadói szervezetek egyelőre nem tudják, hogy a felállítandó Területi Integrált Szakképző Központok (TISZK) milyen hatással lesznek a felnőttképzésre – hangsúlyozta Solti Gábor, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) oktatásfelelőse. Véleménye szerint az intézményekkel kapcsolatban több információra lenne szükség, hiszen a kormány tervei szerint a szakképző központok finanszírozását az első három évet követően az önkormányzatok veszik át. Kérdés, hogy a gazdasági szereplők akarata mennyire érvényesül majd, mivel az általuk delegáltaknak csak tanácsadói jogosítványuk lesz.
Solti Gábor kifejtette: a kisiparosoknak tizenöt éve gondot jelent, hogy a vállalkozók továbbképzése nem megoldott. Ha például egy hajdúböszörményi kőműves lépést akar tartani a technológiai fejlődéssel, s tovább kívánja képezni magát, nem tudja, hová forduljon. A szakképzés anomáliáiban az is közrejátszik, hogy e témában nem mindig a gazdaság érdekeit szem előtt tartó döntések születnek.
Források felnőttképzésre
A felnőttképzés finanszírozását több forrás szolgálja, például a Munkaerő-piaci Alapból és az Európai Szociális Alapból a humánerő-fejlesztési operatív programok révén elnyerhető pénzeszközök. Ugyancsak támogatást jelent a "Lépj előre egyet" projekt is.
Ez utóbbit a kormány a "száz lépés" program keretében hirdette meg, s célja – a kabinet szerint – a képzettségi színvonal emelése. A hazai versenyképességnek ugyanis meghatározó eleme, hogy van-e elegendő képzett munkaerő. Munkaügyi szakemberek szerint ugyanis a magyar lakosság képzettségi színvonala elmarad az EU-átlagtól.
Az Európai Unió támogatásával meghirdetett "Lépj egyet előre" programra 4milliárd forint áll rendelkezésre. A képzés a résztvevők számára ingyenes, az oktatásba bekapcsolódó felnőttek a képzési költségeket, plusz egyhavi minimálbér-támogatást kapnak.
Az átképzést vállalók nemcsak a munkaügyi központok által szervezett tanfolyamokon vehetnek részt, hiszen országszerte számos felnőttképzéssel foglalkozó intézmény működik. (Becslések szerint csak a fővárosban mintegy 1800.) Ez utóbbiak rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci viszonyokhoz, mint a munkaügyi központok, s jobban felmérik, hogy milyen szakemberekre van igényük a vállalkozásoknak.
Kedvezmény a hallgatóknak
Az oktatás kiterjed a műszaki, az építőipari, a gazdasági, a humán, valamint az informatikai képzésekre is. A tanfolyamok költsége szakmánként változó, s elérheti akár az 500 ezer forintot is. Az iskolák különböző kedvezményeket is ajánlanak, például az egyéni hallgatóknak részletfizetési lehetőséget. Ezen intézmények – általában – előzetes tudásszintfelmérést, pályaorientációs és -korrekciós, illetve elhelyezkedési tanácsadást is vállalnak, valamint álláskeresési technikákat oktatnak.
A munkaadók közül sokan illetik kritikával az oktatás egészét, így az átképzéseket is. Kollár Márton, a Jászberényi Aprítógépgyár humánigazgatója szerint az időtényezőnek fontos szerepe van. Ha ugyanis egy cégnek szüksége van egy adott szakemberre, akkor nem várja meg, amíg a dolgozója másfél-két év tanulás árán kitanulja az új mesterséget, hanem körülnéz a munkaerőpiacon, s szerződtet egy megfelelő szakembert. Gondot jelent az is, hogy sokan úgynevezett "gyorstalpaló" tanfolyamokon szereznek képesítést, s szakmai felkészültségük sok esetben nem megfelelő.
Az igazgató úgy véli, nagy hiba, hogy az iskolarendszerű képzésben jó néhány területen – például egyes szolgáltatói szakmában – túlképzés van, s a végzettek már közvetlenül az iskola befejezése után sem találnak maguknak munkát. Ugyanakkor számos hiányszakma akad; nincsenek megfelelő szakemberek, akikből a munkaadók válogathatnának.
Elkészült az új szakképzési jegyzék
Elkészült az új, kompetencia alapú és moduláris szerkezetű Országos Képzési Jegyzék (OKJ), amely az eddigi 807 szakmával szemben 416 szakképesítést tartalmaz. Az új lista elősegíti a szakképzések közötti átjárhatóságot, s az oktatási rendszer sokkal gyorsabban tudja követni a gazdaságban bekövetkező változásokat.
A képzési jegyzék átalakítása során a fő cél a gazdaságban lévő munkakörökhöz szükséges szakképesítések oktatása, illetve az alapfokú végzettséggel nem rendelkezők szakképzésbe való belépésének lehetővé tétele volt – mutatott rá az oktatási miniszter.
Lehetőség nyílik a korábban megszerzett szakképesítések esetében úgynevezett ráépülő szakképesítés megszerzésére is. Az a fiatal, aki az adott szakképesítés követelményeinek teljesítésére nem képes, vagy nem akarja a követelményeket valamilyen okból teljesíteni, saját döntése alapján részszakképesítést is szerezhet. Például, aki masszőrnek tanul, kiléphet akár gyógy- vagy sportmasszőri végzettséggel is a rendszerből. A jegyzék 440 részszakképesítést tartalma
