A munkavállalók foglalkoztatásának terhei (adó- és járulékfizetés, adminisztrációs kötelezettségek) az adott munkavégzésre irányuló jogviszonytól (pl. munkaviszony) és a foglalkoztatás jellegétől (pl. főfoglalkozás), illetve kisebb mértékben a munkavállaló státusától (pl. nyugdíjas) függnek.
A társadalombiztosítási kötelezettségeket alapvetően az határozza meg, hogy az adott jogviszony biztosítási kötelezettséggel jár-e vagy sem. Ha igen, akkor a járulékalapot képező jövedelem után (amely erősen leegyszerűsítve megegyezik a személyijövedelemadó-előleg számításánál figyelembe veendő jövedelemmel) járulékfizetési kötelezettség áll fenn. Ha nem, akkor biztosítás hiányában járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik, de az adóelőleg számításánál figyelembe veendő jövedelem után 11 százalék eho-t kell fizetni.
Munkaviszonyban foglalkoztatottak után fizetendő terhek
Munkaviszony esetén a biztosítási kötelezettség minden esetben fennáll. Amunkavállalót meglehetősen komoly munkaügy szabályok védik, bár ezeket a próbaidő, illetve a határozott idejű jogviszony alkalmazása némileg enyhíti. Amunkaviszonyban álló dolgozót legalább a minimálbér megilleti, sőt a 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet július 1-jétől bizonyos munkavállalói körre vonatkozóan bevezeti a garantált bérminimum fogalmát is.
Az adójóváírásnak köszönhetően a munkaviszonyban álló dolgozóra az átlagosnál kedvezőbb személyijövedelemadó-szabályok vonatkoznak.
A munkaviszony további előnye, hogy a START kártyával rendelkező pályakezdők alkalmazása esetén komoly járulékkedvezmények vehetők igénybe.
Terhek főfoglalkozás esetén
A biztosított után főfoglalkozás esetén a foglalkoztató 29 százalék tb-járulékot és tételes eho-t fizet, a biztosítottat pedig egyéni járulék (8,5 százalék nyugdíjjárulék és 4 százalék egészségbiztosítási járulék) terheli.
Terhek mellékfoglalkozás esetén
Mellékfoglalkozás esetén (amennyiben az érintett más foglalkoztatónál rendelkezik legalább heti 36 órás foglalkoztatással) a járulékterhek megegyeznek a főfoglalkozásnál írtakkal, azzal a különbséggel, hogy itt nem kell a tételes eho-t leróni.
Terhek nyugdíjas alkalmazásakor
Nyugdíjas biztosított alkalmazása esetén nem áll fenn egyénijárulék-fizetési kötelezettség.
A diákfoglalkoztatás terhei
A nyugdíjasok említése után ejtsünk pár szót a diákok alkalmazásáról. A biztosítási és járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó társadalombiztosítási jogszabályok nem tesznek különbséget a tekintetben, hogy az érintett munkavállaló nappali tagozaton (esetleg csak általános iskolában) tanulmányokat folytató tanuló-e vagy sem.
A főszabály tehát az, hogy a diákok alkalmazása esetén a biztosítási kötelezettséget az általános szabályok szerint kell elbírálni, és annak fennállása esetén valamennyi járulékot (29 százalék tb-járulék, 8,5 százalék nyugdíjjárulék, 4 százalék egészségbiztosítási járulék, tételes eho – vagy mindezek hiányában százalékos eho) le kell róni.
Iskolai szövetkezetben munkát végző diák után fizetendő terhek
Nem terjed ki a biztosítás az iskolai szövetkezet nappali tagozatos hallgató tanuló tagjára. Az iskolai szövetkezetben munkát végző – nappali tagozaton – tanuló diákok után járulék- vagy (tételes, százalékos) eho-fizetés nincs.
Tanulószerződéssel foglalkoztatott diák után fizetendő terhek
A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulók viszont a képzési idő tartama alatt biztosítottak. Esetükben a járulékalapot képező jövedelem a tanulószerződésben meghatározott díjazás, ami után valamennyi járulékot meg kell fizetni. A foglalkoztatót (egyéni vállalkozót vagy gazdálkodó szervezetet, akivel vagy amelylyel a diák a tanulószerződést létesítette) tételes eho viszont nem terheli.
Nyári diákmunka után fizetendő terhek
A (nyári) szakmai gyakorlaton lévő tanuló és a vállalkozás között – ha egyéb munkavégzésre irányuló megállapodást nem létesítenek – biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony nem keletkezik. Ez azt jelenti, hogy az ilyen diák nem biztosított, vele kapcsolatban járulékfizetési kötelezettség nem merül fel. Díjazása havonta a minimálbér 15 százalékáig (főiskolai vagy egyetemi hallgató esetén a minimálbér erejéig) adóterhet nem viselő járandóság, az e feletti rész után viszont már a kifizetőt 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.
Nappali tanulmányokat folytató vállalkozó után fizetendő terhek
A nappali tagozaton tanulmányokat folytató egyéni vagy társas vállalkozó nem kötelezett minimumjárulék fizetésére, járulékait (29 százalék társadalombiztosítási járulék, 8,5 százaléknyugdíjjárulék) csak a tényleges kivétje, illetve tagi jövedelme után kell leróni. A tételes eho viszont terheli.
Nappali tagozaton tanuló biztosított kötelező magán-nyugdíjpénztári tagsága
2006. január 1-jétől a nappali tagozaton tanuló biztosítottaknak is – feltéve hogy első biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyukról van szó – kötelezően magán-nyugdíjpénztári tagságot kell létesíteniük.
Diák költségtérítése, javadalmazása
És legvégül szót kell ejtenünk arról az esetről, ha a diák valamely kifizetőtől tanulmányaival összefüggésben – az eddig elmondottakon túl - költségtérítésben, javadalmazásban részesül. Ebben az esetben két dolgot kell vizsgálnunk: a juttatás személyi jövedelemadó szempontból történő minősítését és a felek közt fennálló jogviszonyt. Ha a juttatás
– adómentes, akkor sem járulékot, sem százalékos eho-t nem kell fizetni,
– szja-köteles, de az érintett nem áll a kifizetővel biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, akkor százalékos eho-t kell leróni,
– szja-köteles és fennáll a biztosítás, akkor az általános szabályok szerint járulékot kell fizetni.
Megbízási jogviszony
Az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyok közül – mely esetében a biztosítás csak akkor áll fenn, ha a tevékenységből származó jövedelem havonta eléri a minimálbér 30 százalékát – a megbízást kell első helyen megemlítenünk. Jól alkalmazható olyan feladatok elvégzésére, amelyek nem igényelnek szigorú alá- és fölérendeltséget, helyhez és időhöz kötöttséget, hiszen ebben az esetben a Munka Törvénykönyve helyett a Ptk. előírásai alkalmazandók. Személyi jövedelemadó szempontjából a megbízási díj önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, ennek megfelelően 10 százalék költséghányad vagy – tételes költségelszámolás esetén – az igazolt költségekkel csökkenthető a bevétel.
Felhasználási szerződés
Szintén az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyok körébe tartozik a felhasználási szerződés alapján történő munkavégzés. Amennyiben felhasználási szerződés alapján – valamilyen szerzői jogi védelem hatálya alá tartozó tevékenységért - személyes munkavégzésre tekintettel kerül sor kifizetésre, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a megbízás szabályai szerint bírálják el. Ezzel szemben a jogok felhasználásának az ellenértékeként fizetett díjazás nem képezi járulék alapját, utána 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kell leróni.
Alkalmazás társas vállalkozóként
A társas vállalkozás a tagját társas vállalkozóként is foglalkoztathatja. Ez abszolút kötetlen forma. Hátránya, hogy ebben az esetben legalább a minimálbér alapulvételével meg kell fizetni a járulékokat (ideértve a 4 százalék vállalkozói járulékot is!), és tagi jövedelem esetében nem lehet adójóváírást érvényesíteni. Amennyiben az érintett tag másutt heti 36 órás foglalkoztatással rendelkezik, akkor csak a tényleges jövedelme után kell a járulékokat megfizetni.
Nyugdíjas társas vállalkozó
A nyugdíjas társas vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, tényleges jövedelme után mindössze 5százalékos baleseti járulékot kell leróni.
Egyéni vállalkozó alkalmazása
Amennyiben az elvégzendő feladatra egyéni vállalkozót "alkalmaznak", abban az esetben közvetlen közteher-fizetési kötelezettség nem merül fel.
Amire viszont feltétlenül ügyelni kell:
– az önálló tevékenységet folytató "adószámos" magánszemély – annak ellenére, hogy "számlaképes" – nem minősül egyéni vállalkozónak, tehát a vele létesített vállalkozási jogviszony társadalombiztosítási szempontból vállalkozási jellegű jogviszony, mely esetében a megbízás szabályai szerint kell a biztosítási kötelezettséget elbírálni, illetve
– a vállalkozási szerződés megfogalmazása során nagy gondot kell fordítani arra, hogy azt egyetlen ellenőrzési hatóság se minősíthesse színlelt munkaszerződésnek. (Ilyen esetben célszerű, ha az érintett vállalkozó több vevőtől rendelkezik bevétellel.)
Alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás
Végül szót kell ejtenünk az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról. A konstrukció lényege, hogy a munkáltató a munkavállaló alkalmi munkavállalói könyvébe történő közteherjegy-beragasztás útján tesz eleget a foglalkoztatáshoz kötődő valamennyi bejelentési, bevallási, járulék- és adófizetési kötelezettségének.
A munkavállaló pedig ennek révén egészségügyi szolgáltatásra és szolgálati időre, illetve nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemre tesz szert.
Alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás esetén munkáltató lehet:
a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. 73. §-ában,
b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 1. §-ában, továbbá
c) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott munkáltató.
Korlátozások
Az a) pontban meghatározott munkáltatónál alkalmi foglalkoztatásnak nem minősülő munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló az ugyanazon munkáltatónál fennálló munkaviszonya szerinti munkakörébe tartozó feladatok ellátására alkalmi munkavállalói könyvvel nem foglalkoztatható.
A b)-c) pontban meghatározott munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat.
Alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás terhei
Alkalmi munkavállalói könyvvel
– legfeljebb 5 egymást követő naptári napig,
– egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 naptári napig, és
– egy naptári éven belül legfeljebb 90 naptári napig létesíthető munkaviszony.
A munkavállaló egy naptári évben több munkáltatónál összesen 120 napot tölthet az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszonyban.
Ettől eltérően több, de legalább három természetes személy munkáltatónál vagy kiemelten közhasznú munkáltatónál összesen 200 napot lehet alkalmi munkavállalói könyvvel dolgozni évente.
Ha a munkavállalót más munkáltató is foglalkoztatja alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony keretében, az alkalmi munkavégzés időtartama egy éven belül nem haladhatja meg együttesen a 200 napot, ezen belül a más munkáltatóknál munkáltatónként a 90, együttesen a 120 napot.
