A nagyívű reformok váratnak magukra
A program bejelentése óta hét területet érintően 84 intézkedési javaslat látott napvilágot. Közvetve vagy közvetlenül ezek mindegyike érinti a magyarországi vállalkozásokat. A következőkben azzal a két javaslatcsomaggal foglalkozunk részletesebben, amelyek leginkább hatnak a hazai vállalkozások helyzetére. Az egyik a munka világára vonatkozó 15 lépés, a másik az adóprogram. Ez utóbbinak kitüntetett szerepe van a gazdaság egészére nézve is, mert jelentősen befolyásolhatja a makrogazdasági folyamatok jövőbeni alakulását. A tervezett intézkedések megítélésének alapvető mércéje, hogy mennyiben járulnak hozzá a magyarországi vállalkozások versenyképességének, a gazdaság jövedelemtermelő képességének növekedéséhez.
Aktivitási arány
Az elsőként bejelentett 15 munkaügyi lépés alapvetően két területet céloz meg. Intézkedési javaslatokat tesz egyrészt az aktivitási arány növelése, másrészt a feketén foglalkoztatottak – az adó- és járulékfizetést elkerülők – számának csökkentése érdekében.
Jelenleg Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony a foglalkoztatási ráta. Ez nemcsak az EU-15-ökhöz viszonyítva igaz, de az újonnan csatlakozott, számunkra a leginkább versenytársakat jelentő országokhoz képest is. A 15-64 évesek aktivitási rátája 2003-ban 60,6 százalék, a 15-72 év közötti – a nemzetközi statisztikákban munkaképes korúnak tekintett – korosztályban 57-58 százalék. Ezen arányokkal messze elmaradunk az Európai Unió által célként kitűzött, "teljes foglalkoztatottságnak" nevezett 70 százalékos aránytól. A magyar hosszú távú tervek 2008-ra is csak 63,5 százalékot tartanak elérhetőnek. E foglalkoztatási ráta következménye, hogy alacsony az adót és járulékokat fizetők aránya, ezért a lehetségesnél nagyobbak a rájuk háruló közterhek.
Az utóbbi évben már megindult némi pozitív változás a foglalkoztatottságban. A munkaerőpiactól eddig távol maradók közül mind többen jelentkeznek újra munkavállalási szándékkal. Ennek következtében megállt az inaktívak arányának növekedése, és – ha eddig csak kismértékben is, de – felfelé araszol az aktivitási ráta. (Megjegyezzük, hogy az álláshelyek megszűnése mellett ez is oka a munkanélküliségi ráta emelkedésének.)
Munkapiaci ösztönzők
A kormány munkaügyi csomagjának egyik része a foglalkoztatottsági arány növelését célozza meg, alapvetően ösztönző jellegű lépésekkel. Ilyen a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését megkönnyítő Start program, a nyugdíj előtt álló munkavállalók biztonságát – és egyúttal további munkában tartását – szolgáló "prémiumévek program", a munkaügyi, gyermeknevelési és szociális támogatásokban részesülők számára a legális munkavégzés lehetőségének a megteremtése.
Ösztönző jellegű a munkanélküli-ellátási rendszer átalakítása, az első három hónapban a munkanélküli-segély helyett – az annál magasabb összegű – álláskeresési támogatás folyósítása, ami -legalábbis a várakozások szerint – arra ösztönzi az elbocsátott dolgozókat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt találjanak új munkahelyet. Javaslatokat tesz a kormányzat azoknak az újbóli munkába állítása érdekében is, akik már régebben kikerültek a munkaerőpiacról, s az elmúlt évtizedben kilátástalan, reménytelen helyzetükben lemondtak arról, hogy valaha is elhelyezkedhetnek.
A munkaerő-piaci intézkedések nyomán remélhető, hogy felgyorsul az inaktívak arányának csökkenése, illetve növekszik a munkaerőpiacon jelen lévők aránya. Ez a statisztikákban tovább emelheti a nyilvántartott állástalanok arányát. Ugyanakkor, mivel az intézkedések ösztönzik a munkába állást, lerövidülhet az állástalanság ideje és kedvezően módosulhat a szerkezete. Az intézkedések abban is segítenek, hogy növekedjék a munkaerőpiacon részlegesen – nem teljes munkaidőben, támogatott foglalkoztatási formákban – jelen lévők száma.
Az aktivitási ráta javítása és ezzel a közterhekhez hozzájárulók számának és arányának növelése – ha csak közvetve is – egyértelműen érdekük a munkáltatóknak, hiszen ez az egyik feltétele az adó- és járulékcsökkentésnek. Ezért, mint várható volt, a kormány fenti, ösztönző jellegű javaslatait a munkaadói érdekképviseletek – gyakorlatilag módosítások nélkül – elfogadták. Ezzel együtt tudomásul vették azt is, hogy az intézkedésekkel járó többletköltségeket a nagyrészt a munkaadók befizetéséből származó Munkaerő-piaci Alap fedezi.
Harc a feketemunka ellen
A munkaügyi csomag lépéseinek másik csoportja a feketegazdaság elleni harc jegyében született. Az illegális foglalkoztatás súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár, egyaránt káros a munkaadóknak és a munkavállalóknak: egyenlőtlenné teszi a piaci versenyt, aránytalanul megnöveli a szabályosan adózók közterheit, demoralizálja a piaci szereplőket, kiszolgáltatottá teszi a dolgozókat. Elhíresültek azok az adatok, miszerint ma Magyarországon hozzávetőleg 600 ezer emberről nem lehet tudni, hol dolgozik, miből él, illetve hogy az építőiparban minden harmadik embert feketén foglalkoztatnak.
Nem vitatva a feketefoglalkoztatás visszaszorításának szükségességét és jelentőségét, meg kell jegyezni, hogy a feketegazdaságban az illegális foglalkoztatás az enyhébb, és messze nem a legnagyobb károkat okozó cselekedet. Nem véletlen, hogy a különböző országokban élesen elkülönítik az úgynevezett eltitkolt tevékenységeket, amikor a hatóságok elől jövedelmi, hozzáadottérték- és más adó, valamint a társadalombiztosítási járulék megfizetésének elkerülése, illetve az egyes törvényi szabályok, például a minimálbér, a ledolgozott óraszám vagy a biztonsági és az egészségügyi előírások, az adminisztratív eljárások megsértése miatt titkolják el a tevékenységet vagy annak egy részét. Idetartozik a fekete- és a szürkefoglalkoztatás is. Káros következményeik ellenére e tevékenységek – gazdasági értelemben – produktívnak és legálisnak minősülnek, szemben a feketegazdaság másik, jelentősebb részével – idetartozik a korrupció, a vesztegetés –, amely révén egyeseknél óriási jövedelmek keletkeznek anélkül, hogy hozzájárulnának az országban rendelkezésre álló javak növeléséhez.
A feketegazdaság elleni eredményes és hatékony küzdelemhez minél pontosabban ismerni kellene az ahhoz sorolható különböző tevékenységek mértékét, felmérni ezek társadalmi-gazdasági hatásait, és azok alapján határozni az egyes szegmensek elleni küzdelemről, az arra fordítandó költségekről. Ekkor biztosan kiderülne, hogy indokolatlan ugyanolyan erőkkel küzdeni például a vállalati gépkocsi vagy telefon magáncélú használata, a szolgáltatások "számla nélküli" igénybevétele ellen, mint például a korrupció ellen. S kiderülne az is, hogy indokolt lenne legalább olyan kemény harcot indítani a vesztegetés, a feketekereskedelem, a vámcsalás ellen, mint teszi azt most a kormányzat a fekete- és szürkefoglalkoztatás esetében.
Az EU Statisztikai Bizottsága külön figyelmet fordít arra, hogy a tagállamok nemzeti jövedelmét kimutató számításai és becslései során a rejtett gazdaság területét is minél jobban megmérjék. Erre a bizottság külön módszertant is kidolgozott.
Uniós módszertan
Magyarországon a becslések szerint a rejtett gazdaság aránya a 90-es évek közepén a bruttó hazai termék 30-35 százalékát is elérhette. Ez az arány az ezredfordulóra 20 százalék körülire csökkent, és azóta ezen a szinten stagnál. Az EU országainak többségében a rejtett gazdaság aránya ennél alacsonyabb, de ott is 10-15 százalékra becsülik. A "trükközések nélküli Magyarországért" szlogennel meghirdetett program reális célja is legfeljebb csak a közelítés lehet az EU többi országában kialakult arányhoz.
A munkaügyi csomagnak a feketefoglalkoztatás elleni fellépést, a gazdaság kifehérítését célzó javaslatai különböző szankciókat tartalmaznak. Közülük a legenyhébb és várhatóan a leginkább hatástalan a magánszemélyeknél alkalmi munkát végzők számára az úgynevezett "kékmunka" lehetősége, amit a munkáltatók "szó nélkül" elfogadtak.
Keményebb intézkedési javaslat a munkaügyi ellenőrzés szigorítása, különös tekintettel az építőiparra, az idegenforgalomra, a vendéglátásra, mely szektorokban további speciális szabályok is szolgálnák a fekete- és szürkemunka kifehérítését. A bírságok összegének emelése mellett "a feketén foglalkoztató munkáltatók büntetőjogi számonkérésének a lehetősége" is szerepel. Lényegesen túlterjed a feketemunka elleni küzdelem határain az a javaslat, hogy állami támogatásokat csak azok a cégek kaphatnak, illetve közbeszerzési pályázatokon csak olyanok indulhatnak, ahol rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, többek között a megelőző két évben nem volt fekete- vagy szürkemunka miatti bírságuk.
Egyeztető tárgyalások
Az egyes lépésekhez tartozó törvénytervezetekről heteken át folytak az érdekegyeztető tárgyalások – a munkáltatói érdekképviseletek kemény ellenállása közepette. Valójában mi is e javaslatok közös, ha úgy tetszik "elvi" problémája?
A rejtett gazdaság elleni küzdelem hatékony módszereinek megválasztásakor több meggondolandó szempontot kell/kellene figyelembe venni. Mindenekelőtt mérlegelni kellene, hogy mi a nagyobb: a rejtett gazdaságban keletkező vállalkozói-munkavállalói haszon, vagy pedig az elmaradt állami bevételekből származó kár. Számolni kell a gazdaság szereplőinek "racionalitásával" is. Ha ugyanis valamilyen törvényt "súroló" (vagy akár kis törvénysértést is jelentő) tevékenységgel az esetleges büntetés összegét meghaladó nyereség érhető el, akkor (a büntetés valószínűségét is felmérve) az ilyen helyzeteket ki fogják használni a vállalkozások is, az állampolgárok is. A rejtett gazdaság elleni küzdelem alapvető eszközének ezért az abban való részvétel gazdasági okai megszüntetésének, felszámolásának kellene lennie.
Figyelembe kell venni azt is, hogy egy-egy intézkedés kinek okoz nagyobb kárt: a legális, szabályosan adózó, vagy az illegális vállalkozásoknak. Megismerve a feketefoglalkoztatást visszaszorítani szándékozó lépések jegyében született törvénymódosító javaslatokat, úgy tűnik föl, a törvényhozók aligha vették figyelembe a fenti szempontokat. A munkáltatók ellenkezését – miközben a céllal egyetértenek – az váltja ki, hogy a tervezett változtatások jelentős része elsősorban nem az illegális, hanem a legális vállalkozásokat sújtaná, illetve az ellenőrzések, a szankcionálások költségei messze meghaladnák az elérhető eredményt.
Az ellenállás hátteréből ugyanakkor az is kiviláglik, hogy a jelenlegi magas közterhek mellett a részben vagy teljesen "zsebbe fizetés" lehetőségének a megszűnése miatt számos vállalkozás ellehetetlenülne; a bonyolult és költséges adminisztráció mellett az előírások legkisebb megszegéséért kiróható aránytalanul magas büntetések vállalkozások egész sorát tehetnék tönkre. Valószínűsíthető, hogy a szankcionáló intézkedések önmagukban – az adó- és járulékterhek csökkentése, az adminisztráció egyszerűsítése nélkül – gazdaságilag több kárt okoznak, mint amennyi eredménnyel járnak.
Az adóverseny szorításában
A munkáltatók a legnagyobb érdeklődéssel az adóintézkedéseket várták a száz lépés programból, hiszen ez befolyásolja legközvetlenebbül versenyképességüket, jövedelmezőségüket.
Az alapvető elvárás természetesen a vállalkozások közterheinek a mérséklése volt – jogosan. Magyarország a világ fejlett (OECD-hez tartozó) országainak mezőnyében az átlagnál magasabb adóterhelésű állam. Különösen élesen merül fel ennek versenyképességet rontó hatása az Európai Unión belül, ahol már korábban is, de különösen az EU 25 tagúra bővülése után fokozódó adóverseny bontakozik ki. Az EU-25 mezőnyében a hazai adóterhelési szint (összes adó/GDP) az átlagnál magasabb, és – szemben több, velünk erős versenyben lévő újonnan csatlakozó és régebbi tagországgal – az utóbbi öt évben nem csökkent, hanem még kismértékben emelkedett is, ezért az adóversenyben egyre inkább lemaradunk.
Magyarországon az adóterhelés szintje meghaladja mind a régi tagországok, mind az EU-25 átlagát. A terhelési szint változásának (csökkentésének) ütemét alapul véve, 14 ország közül 6 megelőzött bennünket. Ráadásul a 2003. évi adatokhoz képest a magyarországi adóterhelés szintje 2004-re további 1 százalékponttal növekedett, elérte a GDP 40,3 százalékát, miközben a környező országokban 37-38, Szlovákiában 30 százalék.
Ahhoz, hogy ne kerüljünk versenyhátrányba, középtávon a GDP-arányos adóterhelési szint jelentős – egyes szakértői becslések szerint 10-15 százalékpontos – mérséklésére lenne szükség.
A magas közterhek versenyképességet rontó hatásait a kormányzat is elismeri, ugyanakkor az ezek mérséklésére tett javaslatokat a magas államháztartási, illetve költségvetési hiányra – illetve ezek visszafogásának szükségességére – hivatkozva utasítja el. Ezzel a kormányzati szemlélettel a gazdaság ördögi körbe került: a magas államháztartási hiány miatt magasak a vállalkozások közterhei, ez rontja versenyképességüket, aminek egyrészt hazai, másrészt külgazdasági következményei – csökkenő foglalkoztatottság, romló külkereskedelmi feltételek, gyengülő tőkevonzó képesség – tovább erősítik a költségvetés, illetve az államháztartás magas hiányát előidéző folyamatokat.
Csapdahelyzet
A csapdahelyzetből csak egy módon lehet kikerülni: a kormányzatnak egyidejűleg kell határozott lépéseket tennie mindazon területeken, amelyek lehetővé teszik a közterhek csökkentését. Ezek: az államháztartási kiadások mérséklése, illetve az ország jövedelemtermelő képességének erősítése, az adózók körének kiszélesítése a mentességek, illetve a kedvezmények szűkítésével és a nem adózók számának a csökkentésével. Avállalkozói szféra számára nem fogadható el az államháztartási kiadások szerkezetét és nagyságát adottnak tekintő adópolitika.
A száz lépés keretében meghirdetett adómódosítási intézkedési tervek 2006-tól kezdődően minden adónemben jelentős csökkentéseket tartalmaznak. Ezek a következők:
1. 2006 januárjától az áfa felső kulcsa 25-ről 20 százalékra csökken;
2. 2006-ban a személyi jövedelemadó felső kulcsa 38-ról 36 százalékra mérséklődik, a 18 százalékos kulcs határa 1 500 000 forintról 1 550 000 forintra emelkedik;
3. 2007-ben újabb 150 ezer forinttal emelkedik az adótábla sávhatára;
4. 2008-ban 200 ezer forinttal emelkedik az adótábla sávhatára;
5. 2009-ben 400 ezer forinttal emelkedik az adótábla sávhatára;
6. 2010-ben, az euróhoz csatlakozás évében, 700 ezer forinttal emelkedik az adótábla sávhatára;
7. a társasági adó kulcsa 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökken;
8. 2006-tól az iparűzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából;
9. 2008-ban megszűnik az iparűzési adó;
10. 2006 novemberében megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás;
11. 2007-ben 3 százalékponttal mérséklődik a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék mértéke;
12. 2009-ben 2 százalékponttal csökken a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék mértéke;
13. 2006-tól különadó terheli a nagy értékű, 100 millió forint feletti luxusingatlanokat.
Kiszámítható tervezés
A tervezett adóintézkedések előnye, hogy mérséklik mind a vállalkozások, mind a lakosság adóterhelését. A tervek megvalósítása eredményeként a magyarországi adóterhelés szintje nagyjából a többi csatlakozó országéval fog megegyezni. Kevésbé látványos, de jelentős pozitívuma az adócsomagnak, hogy több évre előre kijelöli a változások irányát, sőt mértékét is.
Az adó- és járulékrendszer módosításainál eddig tapasztalt kiszámíthatatlanság, az abból fakadó gazdálkodási bizonytalanság riasztóan hatott mind a hazai, mind a külföldi befektetőkre, és rövid távú gondolkodásra késztette, kényszerítette a vállalkozásokat. Aligha lehet megalapozott üzleti tervet készíteni olyan feltételek között, amikor egyes közteherfajták váratlanul két-, illetve háromszorosukra emelkednek, amikor előre be nem jelentetten új adónemek és járulékfajták jelennek meg.
Erre az elmúlt évekből számos példát lehet hozni. A vállalkozások már hosszú ideje igénylik, hogy az adó- és járulékrendszer alapvető elemeit – az adó- és járulékfajtákat, az adórendszerben kedvezményekkel érvényesítendő prioritásokat és ezek mértékének lehetséges változtatási sávját – legalább két-három évre előre rögzíteni kellene, illetve a rendszerjellegű adómódosításokat (és azok végrehajtási utasításait is) 12-18 hónappal a hatálybaléptetés előtt kellene elfogadni és kihirdetni.
A pozitívumok mellett számos kérdés, kétely és aggály is megfogalmazható a kormány adóváltoztatási terveivel kapcsolatban. Az egyik legfontosabb kérdés az adószerkezettel kapcsolatos. Az adóterhelési szint csökkentése mellett ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a változtatások milyen hatással vannak az összesített adóterhelés különböző elemeire. A vezető piacgazdaságok között zajló adóverseny nemcsak az adóterhelési szintekről, hanem a különböző közteherfajták arányairól is szól. Az USA és Japán alacsony adóterhelése például olyan szerkezet mellett alakult ki – és fejlődött tovább –, amelyben a legfontosabb adóbevételi forrásokat a közvetlen adók jelentik, a közvetett adózás súlya pedig viszonylag alacsony. Az EU-országokban ez éppen fordítva van.
Szerkezeti anomáliák
Magyarországon – az egyébként is magas adóterhelési szint mellett – különösen magasak a termékeket és szolgáltatásokat sújtó adók és az élőmunka felhasználásához kapcsolódó közterhek. Aversenyképesség szempontjából ezek a legérzékenyebb tételek.
Viszonylag alacsony ugyanakkor a személyi jövedelemadó, az átlagos elvonási szint jelenleg körülbelül 19 százalék. Ennek következtében csekély az abból befolyt összegek aránya a költségvetés bevételei között. Magyarázatul szolgál erre a relatíve alacsony bérszínvonal. A magasabb életszínvonalú uniós országokban a munkával kapcsolatos adók, ezen belül is főként a személyi jövedelemadók részaránya majd 10 százalékponttal magasabb, mint Magyarországon.
A gazdaság versenyképességének javításához az adószerkezet kívánatos módosítási iránya a személyi jövedelmeket terhelő adók arányának növekedése lenne. Ehhez azonban csak a bérek – és általában az életszínvonal – növekedése teremtheti meg a feltételeket.
Tekintettel azonban a jelenleg is relatíve alacsony szja-terhelésre, a kormány adómódosítási javaslatai közül legkevésbé a személyi jövedelemadót csökkentő javaslatokat tekinthetjük indokoltnak, különösen az adószerkezet versenyképességre gyakorolt hatása szempontjából.
Versenyképes áfakulcs
Az általános forgalmi adó felső kulcsának a mérséklése évek óta elvárás volt a vállalkozói szféra részéről. Kellemes meglepetésként érte a vállalkozókat és a lakosságot egyaránt, hogy az előzetes hírekkel szemben a felső kulcs csökkentését nem a kulcs "egységesítésével", azaz nem a 15 százalékos kulcs egyidejű megszüntetésével kívánja végrehajtani a kormányzat. Mivel a kibővített Európai Unióban a legmagasabb áfakulcs nálunk (és néhány skandináv országban) van, csökkentése mindenképpen indokolt.
Mérséklése tehát mindenképpen jó hír. Súlyos érv szól azonban amellett, hogy az áfakulcs közelítését az EU átlagos szintjéhez, a versenyképesnek tekinthető 20 százalékos – vagy az ez alatti – kulcs elérését fokozatosan, előre ütemezett módon kellene megvalósítani.
2006-ban az adóprogram okozta teljes költségvetésibevétel-kiesés (194 milliárd forint) túlnyomó része (kormányzati számítások szerint 166 milliárd forint) az áfakulcs csökkentésének a hatása. Ugyanakkor 2006-ban az euró bevezetésére készülve az úgynevezett konvergenciaprogram szerint 0,5 százalékponttal kellene mérsékelni az államháztartási hiányt, vagyis mintegy 300 milliárd forintos korrekciót kellene végrehajtani a kiadási oldalon. Kérdés, hogy teljesíthető-e ilyen mértékű kiadáscsökkentés, vagy arra kényszerül a kormány, hogy emelje bevételeit a programban nem szereplő egyéb adónemekből.
Magyarországon a vállalkozásokat terhelő termékadók magas szintjét nem egyedül a magas áfa, de a túlzott jövedéki és környezetterhelési adók is okozzák. Ha az áfából származó bevételkiesést ez utóbbiak további emelésével kényszerülne kompenzálni a pénzügyi kormányzat, akkor a vállalkozások számára a forgalmi adó csökkentése több kárt okozna, mint hasznot.
A vállalkozásoknál az áfa átmenő tétel, költségeikre és ezzel versenyképességükre ennek kulcsánál közvetlenebb és erősebb hatással van az iparűzési adó és az élőmunka költsége.
Terítéken az iparűzési adó
Már-már hungaricumként emlegetik a magyarországi vállalkozások 16 százalékos, a nemzetközi mezőnyben is alacsonynak tartott nyereségadókulcsát. Megváltozik azonban a kép, ha ehhez hozzászámítjuk a máshol nem létező iparűzési adót, ami hozzávetőleg 26 százalékra növeli a vállalkozói nyereség adóterhét.
A kormányzat – nem tudni mennyiben a vállalkozások, köztük a külföldi tulajdonú cégek tiltakozására és mennyiben az Unió nyomására – az adóprogram részeként meghirdette az iparűzési adó megszüntetését 2008-ban. Első lépésként 2006-tól, a jelenlegi 50 százalékkal szemben 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából. Ez mindössze annyit jelent, hogy a kivethető maximális 2 helyett 1,68 százalék terheli a vállalkozásokat, ami összességében 18 milliárd forint megtakarítást jelent számukra.
Az iparűzési adó tervezett változtatásaival több szempontból sem lehet elégedett a vállalkozói szféra. Egyrészt a 2006. évi tehercsökkentés összhatásában nem jelentős mértékű, másrészt az iparűzési adó megszüntetésének távoli időpontja váltott ki csalódást. Van azonban egy ezeknél is nagyobb probléma. Akormányzat nagy dilemmája – még 2008-ban, a megszüntetés évében is –, hogy honnan és miként kell kompenzálni az önkormányzatok kieső bevételeit. A program szerint "a mai 2 százalékos iparűzési adó 1 százalékos mértékét – az önkormányzati finanszírozási reform részeként – más helyi, csak a vállalkozásokat érintő adónem – ingatlan-, nyereség- vagy szja-alapú fejlesztési hozzájárulás – váltja fel. A másik 1 százalékot az önkormányzatok részére a költségvetés kompenzálja".
Önkormányzati forrásigény
Egy pénzügyminisztériumi nyilatkozat pedig arról szól, hogy a kormány szabad kezet kíván adni az önkormányzatoknak annak eldöntésében, hogy milyen ágon szedjék be az iparűzési adó mérséklése nyomán kieső bevételüket. A helyhatóságok ezt részben a társasági adó ágán vagy az ökoadó révén pótolhatnák, illetve a nagy értékű ingatlanok megadóztatása, az úgynevezett luxusadó kivetése révén is pluszbevételhez juthatnának.
A vállalkozások kifogásolják azt a kormányzati gondolkodást, amely szerint adottnak kell tekinteni az önkormányzatok jelenlegi forrásigényét, és ennek alapján kell meghatározni a beszedendő helyi adókat. Ezek szerepe ugyanis a mindenkori közigazgatási rendszertől függ, ezért az önkormányzatok forrásszükségletét jelentősen módosíthatja a közigazgatási rendszer alakítása. A vállalkozások szerint tehát mielőbb meg kell teremteni a politikai feltételeket az önkormányzati rendszer átalakításához, a közjogi régiók létrehozásához.
A helyi adók iránti igény az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztástól is függ, attól tehát, hogy a politika "önmagában való értéknek" tekinti-e az önkormányzatok gazdasági "függetlenségét", a településeket erősen differenciáló önálló helyi adókat, vagy normatív adóátengedéssel akarja garantálni az önkormányzatok feladatellátását.
Az önkormányzati rendszerrel szorosan összefüggő esetleges változások mellett hatással lehetnek a helyhatóságok forrásszükségletére az államháztartás egyéb területein bekövetkező változások is. Például az irányított betegellátásra való áttérés, illetve az egészségügy magánosítása – ha az OEP magánszolgáltatóval szerződik – mérsékli az önkormányzati kiadásokat. Hasonlóképpen ezt eredményezheti az adóbeszedés központosítása, a 3200 önkormányzati "kis APEH" megszüntetése.
E kérdések tisztázása és egyértelmű rendezése nélkül aligha lehet megalapozottnak tekinteni azt a forrásigényt, amit más, "csak a vállalkozásokat érintő" adónemekből az iparűzési adó megszűnésekor pótolni kellene.
Kilátásban a luxusadó
A vállalkozások számára az sem közömbös, hogy milyen adófajták emelésére, illetve új adó bevezetésére kerül sor. Egyelőre 2006-ra az úgynevezett luxusadó bevezetését tervezi a kormányzat. Ahelyi adózásnak az ingatlanadózás indokolt módja lehet. A település olyan szolgáltatásokat nyújt – ezek jó része ingatlanhoz kapcsolódik –, amely jogcímet ad az adóztatásra a vállalatok és a háztartások körében egyaránt.
Az ingatlanadó központi adóként történő beszedésével és – akár intézményfinanszírozással, akár "szükséglet" szerinti – visszaosztásával elkerülhető az adó differenciáló hatása. Az ingatlanok nyilvántartásának jelenlegi állapota azonban nagyon megnehezíti ennek gyakorlati megvalósítását. Nem véletlen, hogy bár már jelenleg is van telekadó, illetve építményadó, csak esetenként élnek ezzel a helyi önkormányzatok.
Gyakran kerül szóba a vagyonadó bevezetése is. Ellene szól elvileg, hogy a vagyon hozadékát adóztatja a jövedelemadó, illetve a vagyon zsugorítására való ösztönzés senkinek sem érdeke. Emellett a gyakorlatban is nehezen kivihető. Nem véletlen, hogy a vagyon egészének összevont rendszeres adóztatása világszerte visszaszorul, helyette az eseti (örökösödési, tőkeforgalmi) vagyonadókat alkalmazzák. (Jelenleg ezeket nálunk járulékként a költségvetésbe kell befizetni.)
Mindezeket figyelembe véve a leginkább indokolhatónak és a gyakorlatban is megvalósíthatónak az a megoldás látszik, hogy az önkormányzatok (feladatokkal indokolt) forrásszükségletét az szja-megosztás arányának a módosítása teremtse elő.
Az élőmunka közterhei
Az élőmunka közterheit ugyancsak túlzottnak tartják a vállalkozások. A tételes egészségügyi hozzájárulás 2006. novemberi megszüntetése egyfelől a kormányprogramnak, másfelől egy 2004. év végi, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásnak tesz eleget. Kedvező hatását jelentősen visszafogja a járulékalapok – feltehetően már január elsejétől hatályba lépő – kiszélesítése, ami azt jelenti, hogy januártól novemberig nem csökkennek, hanem növekszenek az élőmunkához kapcsolódó járulékok. Anemzetközi összehasonlításban magas, 29 százalékos társadalombiztosítási járulék mérséklését pedig csak 2007-től ígéri a kormányzat.
Nem szerepelnek az intézkedési tervek között a munkáltatói érdekképviseleteknek az Adóreform Bizottság által is támogatott azon javaslatai, amelyekkel érezhetően mérsékelni lehetne a munkáltatók járulékfizetési terheit. Ilyen javaslat volt a munkáltatói járulékplafon bevezetése – melynek alkalmazására vannak nemzetközi példák –, vagy a munkavállalók és a munkáltatók által fizetett egészségbiztosítási járulék arányának módosítása a munkaadók javára. (Jelenleg: a munkáltatói járulék 11, a munkavállalói 4 százalék.)
A járulékok tervezhető mérséklését az Egészségbiztosítási Alap súlyos hiánya akadályozza. Az egészségügyi rendszer már évek óta – hosszú távon – fenntarthatatlan pályán halad (egyes elemei már középtávon sem tűnnek fenntarthatónak). Sok éve ismert, hogy a rendszer feszültségei csak annak teljes átalakításával enyhíthetők. Az egészségügy reformja azonban ebben a kormányzati ciklusban is lekerült a napirendről, a száz lépés program keretében meghirdetett egészségügyi javaslatok reformjellegű változtatásokat nem tartalmaznak.
A vállalkozások, de az egész társadalom is azt várja, hogy e kérdésben – az eddigi kudarcok okainak elemzésével – mielőbb megállapodásra jussanak a politikai pártok, s a következő parlamenti ciklusban megkezdődjék az átalakulás. Enélkül a végsőkig éleződhet az ellentmondás a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt sújtó magas járulékfizetés és az egészségügyi ellátás egyre nehezedő finanszírozása között.
Bérek és költségek
Elvileg kedvezően hat a vállalkozások bérköltségeire az szja-kulcsok csökkentése, ezzel a bruttó és a nettó javadalmak közötti "olló" zárul. Ez ugyanis elvileg azt jelenti, hogy a bértárgyalásokon a keresetek kisebb emelésével is eleget lehet tenni a szakszervezetek reálbér-emelkedésre vonatkozó követelésének.
Ez az összefüggés a gyakorlatban azonban nem működik. A bértárgyalások a bruttó bérekről szólnak. Az eddigi tapasztalatok szerint a szakszervezetek az adóváltozások hatását csak abban az esetben hajlandók bérköveteléseiknél figyelembe venni, ha az adók emelkednek. A személyi adó mérséklésétől tehát nem várható a munkáltatói bérköltségek csökkenése.
A munkaerőköltségeket a minimálbérek emeléséről és szakképzettségi szint szerinti differenciálásáról szóló kormányzati bejelentés is érinti. A vállalkozások – és remélhetőleg a szakszervezetek is – emlékezve az előző kabinet által végrehajtott minimálbér-emelésre és annak hatásaira, a kormány javaslatát úgy értelmezik, hogy az a háromoldalú országos érdekegyeztetés egyik szereplőjének a javaslata. A döntésnek a vállalkozások béremelési lehetőségeinek előzetes felmérése, illetve az érvek és az ellenérvek ütköztetése alapján – az elmúlt három év gyakorlatának megfelelően – az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodása alapján kell megszületnie.
Költségvetési hatások
A költségvetésre, illetve az államháztartásra gyakorolt hatások összefoglaló adatai – az eddig nyilvánosságra hozott intézkedési javaslatok közül – az adócsomaggal kapcsolatban ismertek.
A hivatalos számítások szerint az adóváltozások 2006-ban hozzávetőleg 200 milliárd forintos költségvetési hiányt okoznak. Ez – figyelembe véve a konvergenciaprogram szerinti körülbelül 300 milliárd forint összegű egyenlegjavításról szóló elkötelezettséget – önmagában is nagyon nehezen kompenzálható. Az adatok napvilágra kerülése óta számos szakértő jelezte – és a pénzügyi tárca is elismerte –, hogy a bevételkiesés legnagyobb részét okozó áfacsökkentés hatását a számítások jelentősen alábecsülik.
Az áfakulcs 1 százalékpontos mérséklése 45-50 milliárd forint bevételkiesést okoz, az 5 százalékpontos csökkenés összesen tehát 230-250 milliárdot. Így az összes adóváltozás hatása elérheti a 400 milliárd forintot. Némileg visszafoghatja ezt a forgalom növekedése, illetve az eddigi határ menti forgalom részbeni visszaterelődése, ennek mértéke azonban teljesen bizonytalan.
A kormány szándékai szerint az adóváltozások okozta hiányt a kormányzati szféra megtakarításaiból lehet fedezni. Tény, hogy szükség van az "olcsóbb" államra, a pazarlások megszüntetésére, a kormányzati munka "racionalizálására". Ezek a lépések azonban – intézményi változtatások és a hatékonysági követelmények érvényesítése nélkül – összességükben nem eredményezhetnek több százmilliárdos kiadáscsökkenést. Ehhez elengedhetetlen az önkormányzati reform, az egészségügy átalakítása, ami – legalábbis eddig – kimaradt a megteendő lépések közül.
Mivel a kormány az adóváltozásokkal egyidejűleg nem teremtette meg – vagy legalábbis nem jelentette be – a bevételkiesés fedezetét a kiadási oldalon, a vállalkozásokban egyelőre komoly kételyek vannak mind az adóteher-mérséklés, mind a többi, a kiadásokat növelő vagy bevételkiesést okozó javaslat megvalósíthatóságával szemben.
A száz lépés programja egyes intézkedéseinek végrehajtását szolgáló törvényjavaslatok – köztük a 2006. évi állami költségvetés és az adótörvények – vitája még előttünk áll. Ismerve a kormány határozott adócsökkentési szándékát és látva a lehetőségeket, a vállalkozások érdekképviseleteinek legfontosabb feladata az év hátralévő részében, hogy javaslataikkal elsősorban a gazdaság versenyképességének javítása irányába tereljék a "lépéseket".
Az ötéves adócsökkentési program 13 lépése
2006
2007
2008
2009
[/tab*]
Áfa
1.
Személyi jövedelemadó
2.
3.
4.
5.
6.
Társasági adó
7.
Iparűzési adó
8.
9.
Társadalombiztosítási járulékok
10.
11.
12.
Luxusadó
13.
Adóváltozások hatása a lakosságra, a vállalkozásokra és a költségvetésre 2006-2010 (milliárd Ft-ban)
Az intézkedések végeredménye
2006
2007
2008
2009
2010
[/tab*]
Áfa (20-15-5)
–166
0
0
0
0
–166
Személyi jövedelemadó (18+18%, sávhatár 3 millió
Forintnak megfelelő euró)
–66
–30
–30
–84
–141
–351
Társasági adó
–13
0
0
0
0
–13
Iparűzési adó megszűnik
(önkormányzati finanszírozás átalakításával)
–18
0
–145
–163
Munkáltatói társadalombiztosítási járulék
(5% ponttal csökken, eho megszűnik)
–42
–240
0
–110
0
–392
Luxusadó bevezetése
5
0
0
0
0
5
Adócsökkentés összesen
–300
–270
–175
–194
–141
–1080
A költségvetés bevételeinek és kiadásainak az adó-
változásokkal összefüggő változása (forgalomnövekedés,
kiadás csökkenés-növekedés, minimálbér-emelés)
106
55
55
55
0
271
Költségvetési hatás összesen
–194
–215
–120
–139
–141
–809
Minimálbér javasolt összege
70 000 Ft
80 000 Ft
90 000 Ft
100 000 Ft
Forrás: PM sajtóanyag
A száz lépés programjának eddigi intézkedési javaslatai
Lépések száma
[/tab*]
A munka világa
15
"A trükközések nélküli Magyarországért, ahol újra lehet és megéri tisztességesen dolgozni."
Egészségügy
21
"Az egészségügy terén is igazságosabb Magyarországért."
Családtámogatás
8
"Az igazságosabb családtámogatások felé, ahol a közösség támogatását valóban az kapja, akinek szüksége van rá."
Oktatás
14
"A szakképzés színvonalának emelése."
Otthon és környezet
6
"A magyar lakótelepeken az élet modernebb, biztonságosabb és olcsóbb legyen."
Adózás
13
"Több maradjon az embereknél és a vállalkozásoknál."
Mezőgazdaság
7
"A mezőgazdaságból élők biztonságáért."
Hol tartunk a száz lépésben? (FMM-összegzés)
Célkitűzés
Módosítandó jogszabály
Parlamenti benyújtás
[/tab*]
LÉPÉSEK A MUNKA ÉRTÉKÉNEK, BECSÜLETÉNEK, BIZTONSÁGÁNAK MEGTEREMTÉSÉRE
Álláskeresési támogatás
Előterjesztés a munkanélküli-támogatások átalakításáról álláskeresési támogatássá (az 1991. évi IV. törvény (Flt.) módosítása)
2005.május 18.
Az OGY elfogadta
2005. november 1.
Kékmunka
Előterjesztés a kormány számára az alkalmi munkavállalás kiterjesztésére (az 1997. évi LXXIV. törvény módosítása)
2005. május 18.
Az OGY elfogadta
2005. augusztus 1.
Alkalmi és szezonális munkákat közvetítő tevékenység szervezetének kialakítása
Koncepció az alkalmi és szezonális munkákat közvetítő tevékenység szervezeti rendszerének kialakítására
2005. május 25.
folyamatosan a koncepció szerint
Prémium évek program
"Prémium évek a verseny-szférában" (a 2004. évi CXXII. törvény módosítása)
2005. május 25.
Az OGY elfogadta
2005. október 1.
Javaslat a felnőttképzési források (MpA decFA és felnőttképzési keret) munkaerő-piaci szempontokhoz kapcsolására
érintett törvényhez, végrehajtási rendelethez kapcsolódik
Felnőttképzés rendszerének átalakítása
Előterjesztés a felnőttképzés normatív támogatási rendszerének átalakítására (a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról)
2005. május 20.
Az OGY elfogadta
2005. július 13., ill. 2005. október 1.
Közmunka, közhasznú munka, közcélú munka
Közmunkaprogram indítása a szezonális foglalkoztatási gondok enyhítésére
2005. aug. 29.
Nem szükséges
2005. november 1.
Javaslat a közmunka, közhasznú, közcélú munka hatékony felhasználására, az ez évi lehetőségekre
2005. szept.15.
későbbi döntéstől függően
későbbi döntéstől függően
Pályakezdők Start programja
Pályakezdők "Start" programja (a 2004. évi CXXIII. törvény módosítása)
2005. május 30.
2005. június 27.
2005. október 1.
Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása
A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatási rendszerének átalakítása, előterjesztés a kormány részére
Az egyeztetés folyamatban, eredményességétől függően augusztusban kerülhet a kormányülés napirendjére
Foglalkoztatók akkreditációs rendszere
2005.augusztus 22.
2005. október 1.
Uniós elvárásoknak is megfelelő támogatási szabály bevezetésének ütemezése
2005.augusztus 22.
2006. január 1.
Munkaerő-kölcsönzés új szabályai
Munkaerő-kölcsönzés szabályozásának módosítása (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása)
2005. július 27.
2005. szeptember 1.
2006. január 1.
Munkavállalói jogok biztosa intézmény létrehozása
Munkavállalói jogok biztosa intézményének létrehozása[a munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló143/2002. (VI. 28.) Korm. rendelet módosítása]
2005. május 18.
miniszteri döntést követően
Közbeszerzési pályázatok csak tisztán működő cégekkel
Koncepció a rendezett munkaügyi kapcsolatok, foglalkoztatási viszonyok beépítésére az állami közbeszerzések, pályázatok, támogatások feltételei közé – kormány-előterjesztés
2005. május 21.
2005. október 1.
2006. január 1.
A legális munkavégzés előtti mesterséges akadályok lebontása
Javaslat a Munka Törvénykönyve módosítására a munkavállalók biztonsághoz való joga és a munkaadók rugalmas foglalkoztatáshoz fűződő érdeke közötti egyensúly megteremtése céljából (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosítása)
2005. július 27.
2005. szeptember 1.
2006. január 1.
Ne lehessen a minimálbérnél kisebb összeget fizetni
Javaslat a garantált minimálbér szabályozására (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításához kapcsolódva)
2005. július 27.
2005. szeptember 1.
2006. január 1.
Szigorúbb munkaügyi ellenőrzés
Javaslat a munkaügyi ellenőrzési rendszer átalakítására, a törvény módosítására
2005. július 27.
2005. szeptember 1.
2006. január 1.
A civil szervezetek erősítése
Koncepció a civil részvétellel történő közfeladat-ellátás kiszélesítéséhez
2005.augusztus 31.
kormánydöntéstől függően
FELNŐTTKÉPZÉS ÉS MUNKAERŐPIAC
A munkavállalói képzési kártya bevezetése
Még nem ismert a szükséges jogszabályi változás
Az 50 éves kor felett a munkahelyét elvesztett személynek támogatást biztosítunk az új szakképesítés megszerzéséhez
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (Ft.)
2005. május 20.
Az OGY elfogadta
2005. július 13., ill. 2005. október 1.
A felnőttképzési normatív támogatás részletes szabályairól szóló 15/2003. Korm. rendelet
2005. augusztus 17.
Minőségi követelményekkel és munkaerőpiaci elemekkel javítjuk a felnőttképzés színvonalát
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény
2005. május 20.
Az OGY elfogadta
2005. július 13., ill. 2005. október 1.
A felnőttképzési normatív támogatás részletes szabályairól szóló 15/2003. Korm. rendelet
2005. augusztus 17.
A felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet
2005. december
