A hátrányos helyzetű térségek segítése is cél
A munkahely-teremtési támogatások lényege, hogy azoknak a vállalkozásoknak a helyzetét könynyítik meg, amelyek szükségletei megkívánják a létszámbővítést, a lehetőségeik azonban korlátozottak. Ezen eszközökkel azokat a munkaadókat kívánjuk segíteni, akik fontolgatják az adott beruházás megvalósítását, illetve a létszám bővítését, de még nem szánták rá magukat a döntésre. Méghozzá azért, mert valami hiányzik a feltételek közül – fogalmazott a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot vezető miniszter. Csizmár Gábor szerint ez egyfajta gyutacspénz, amely lépésre ösztönözheti a vállalkozásokat.
Persze tévedés lenne azt hinni, hogy a támogatások révén a munkaerőpiac öszszes gondja orvosolható, hiszen ahhoz óriási összegre lenne szükség. A rendelkezésre álló forrásokkal sokkal inkább azt kívánják elősegíteni, hogy a regisztrált munkanélküliek alkalmazásával javítsanak a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatottsági helyzetén.
Egyelőre a támogatások bármely ágazatban ténykedő vállalkozások számára elérhetőek, nincs tehát feltétele annak, hogy milyen tevékenységi körrel kell rendelkeznie a támogatást igénylőnek -tudatta a miniszter, hozzátéve: elképzelhető, hogy a jövőben változik a rendszer. "Nem kizárt, hogy a későbbiekben prioritásokat jelölünk meg, s a kevésbé jó körülmények között működő ágazatokat kiemelten kezeljük. Óvatosnak kell azonban lenni e téren, hiszen az Európai Unió nem preferálja a túlzott megkülönböztetéseket".
A miniszter fontosnak tartja, hogy nyomon tudják követni a támogatások eredményességét. Nem csupán megkötik a szerződéseket a kedvezmények igénylőivel, hanem azt követően is ügyelnek a létrehozott álláshelyek megőrzésére. Ezt szolgálja az a rendelkezés, miszerint az állami forintok "közreműködésével" megszülető munkahelyekre foglalkoztatási kötelezettséget írnak elő a munkaadók számára, aminek következtében három évig nem szüntethetik meg az adott posztot.
Évente 4-6 ezernyi munkahely létrehozásához nyújt a szaktárca támogatást, s az ország valamennyi pontján működő vállalkozásoknak van esélyük. Persze a minisztérium nem titkolt célja, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá az elmaradott térségek munkaerő-piaci lehetőségeinek bővítéséhez. A hátrányos helyzetű kistérségek tehát mindenképpen előnyt élveznek, s tudható az is, hogy összesen 516 ilyen települést tart nyilván a foglalkoztatási tárca. A pályázatok elbírálásakor természetesen számos kérdést mérlegelnek, de minden esetben megvizsgálják azt is, hogy milyen térségből érkezett a beadvány.
A klasszikus támogatási eszköz a pénz, s ilyen módon közvetlen segítségre számíthatnak a munkaadók. Sikeres módszernek tartja azonban Csizmár Gábor azt is, amikor ettől eltérő eljárásokat vetnek be. Eredményes volt például az a kezdeményezés, amelynek során az informatikai tárcával együttműködve távmunkahelyek kiépítését ösztönözték. Az ehhez szükséges számítógépet az informatikai tárca adta, a hozzá járó bérkiegészítést pedig a munkaügyi tárca állta.
Jó hír, hogy a jövőben nem csupán a vissza nem térítendő támogatások ösztönzik a munkahelyteremtést, hanem a kamattámogatott hitelek is beállnak a sorba. Csizmár Gábor ugyanis úgy látja, sok vállalkozás számára ez az ideális forma. Olyan konstrukcióval rukkol tehát elő a szaktárca, amelynek keretében a Magyar Fejlesztési Bank nyújtja a hitelt, az ehhez szükséges kamattámogatás pedig a tárca büdzséjét terheli. Ez utóbbi persze vissza nem térítendő, csupán a kölcsön összegét kell visszafizetniük a munkaadóknak. A miniszter abban bízik, hogy az új lehetőség további utat nyit a munkahelyteremtéshez.
Munkahelyteremtéshez több pénzre lenne szükség
Az aktív munkaerő-piaci eszközök sorában kevés olyan hasznos konstrukció van, mint a munkahelyteremtő támogatás – emelte ki a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Horváth Gábor szerint különösen igaz ez a mai magyar gazdasági helyzetben, amikor sajnálatos módon "jönnek-mennek" a vállalkozások, állandó mozgást eredményezve a munkaerőpiacon. Ebben a helyzetben nélkülözhetetlenek a nemzeti támogatások – szögezte le a főtitkár. Mindenekelőtt tehát arra kell törekedni, hogy új lehetőségek nyíljanak az elhelyezkedésre, de persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a már létrejött munkahelyeket meg is kell őrizni. Fontos tudni, hogy a legeredményesebben a tárgyi eszközöket megteremtő támogatási formák alkalmazhatók, ezek ugyanis azok, amelyek a legjobban kötik a munkaadót az álláshely fenntartásához.
Örvendetes lenne, ha a jelenleginél sokkal több pénz jutna a munkahelyteremtésre – hangsúlyozta a főtitkár, hozzátéve: nem elvitatható ugyanakkor az sem, hogy a munkaerő-piaci folyamatokba akkor is érdemes állami forrásokkal beavatkozni, amikor struktúraváltásból adódó foglalkoztatási problémák vetődnek fel. Ilyen esetekben a munkahely megőrzésére célszerű áldozni, hiszen ezzel időt lehet nyerni, ami előremozdíthatja a gondok megoldását. Nem mellőzhetők persze az aktív munkaerő-piaci támogatások más elemei sem. A foglalkoztatás bővítésében például ugyancsak nagy szerepet játszik a képzés is. Az álláshelyek létrehozásának további kiváló eszköze a közmunka, annak ellenére, hogy ez esetben nyíltan és markánsan keverednek a szociális és a munkaerő-piaci elemek.
Horváth Gábor szerint helytelen dolog lenne eleve kizárni bizonyos csoportokat az állami forintok eléréséből. Kétségtelen, hogy mindig összeállíthatók bizonyos prioritások, s léteznek olyan országrészek, társadalmi csoportok vagy szakmatípusok, amelyek esetén indokoltabb lehet a támogatás. Bizonyos például, hogy más és más intenzitású állami szerepvállalásra van szükség mondjuk egy nyugat-magyarországi régióban, mint Észak-Magyarországon. Ezzel együtt is valamennyi munkaadónak meg kell adni az esélyt a támogatások elnyerésére, s az esetleges prioritásokat legfeljebb horizontálisan szabad figyelembe venni. Azaz a pályázatok elbírálásakor előfordulhat, hogy ha sok támogatásra érdemes beadvány érkezett, akkor a rangsoroláskor figyelembe vegyék az adott térség vagy ágazat foglalkoztatási mutatóit. Semmiképpen sem kerülhet azonban sor arra, hogy szűkre szabott és kirekesztő feltételek akadályozzák a munkaadók támogatáshoz jutását.
Egyre sürgetőbb a regionális különbségek mérséklése
Mindenekelőtt a regionális különbségek mérséklésében tartja nélkülözhetetlennek a munkahelyteremtő támogatásokat a Vasas Szakszervezeti Szövetség új elnöke. Balogh Béla szerint az elhelyezkedés főként a hátrányos térségekben nehéz. A szakszervezeti vezető hangsúlyozta: ágazatukban elsősorban a Dunántúlon és Kelet-Magyarországon szorulnak rá a vállalkozások az állami segítségre. Kétségtelenül sok múlik ugyanis egy-egy terület vagy település tőkevonzó képességén.
Jól látható, hogy a külföldi cégek beruházásai fellendülést hoznak a helyi munkaerőpiacon. A kéziszerszámokat gyártó Bosch például Borsod-Abaúj-Zemplénbe költözve mérsékelte az itteni kiemelkedően magas munkanélküliséget, az Electrolux új gyárának megnyitásával pedig hatszázan találtak megélhetési forrást Nyíregyházán. Balogh Béla a fiatalok és a nők munkaerő-piaci helyzetét látja a leginkább kedvezőtlennek. A szakszervezeti vezető örömmel konstatálta, hogy a multinacionális cégek, külföldi vállalkozások körében nemigen kedvelt Nógrád megye is új "lakóval" gazdagodott: ide költöztette autóipari üzemét a Delphi.
Balogh Béla biztos abban, hogy anyagi eszközökkel eredményesen lehet ösztönözni a vállalkozásokat a munkahelyek létesítésére. Nagy szerepet játszhatnak ebben az OFA forrásai éppúgy, ahogy az uniós alapok is. Ugyanakkor a közvetett eszközökkel is lehet eredményt elérni. Az infrastrukturális beruházások például növelik egy térség esélyeit arra, hogy álláshelyeket teremtő cégek települjenek oda.
Nem elég azonban létrehozni a munkahelyeket, azoknak életképesnek is kell lenniük. Akadnak persze olyan cégek, amelyek számára elegendő segítség az egyszeri támogatás, ez azonban a ritkább. Más esetekben az új álláshely megszűnését vonja maga után az elmaradó támogatás. Hogy mennyi ideig van szükség az állami forintokra, arra vonatkozóan a szakszervezeti vezető nem kívánt becslésekbe bocsátkozni. Ez ugyanis szakmatípusonként eltérő. A vasasoknál két-három év után elengedhető a vállalkozás keze. A munkalehetőséget azonban nem csupán az álláshelyek szűkössége korlátozza, hanem a minőségi munkaerő hiánya is. Feltehetően a munkaadókat is könynyebb lenne az elmaradottabb térségekbe csábítani, ha ott képzett munkaerő állna rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy a munkahelyteremtés problémájával gyakran nem képesek egyedül boldogulni a vállalkozások.
