Negyvenhét évvel a Római Szerződés elfogadását követően – nomen est omen, szintén Rómában – 2004. október 29-én fogadták el az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: Európai Alkotmány). A magyar Országgyűlés – Litvániát követően, az EU-tagállamok közül másodikként – fogadta el az Európai Alkotmány megerősítéséről szóló határozatot 2004. december 20-án.
Az Európai Alkotmány
Várhatóan az Európai Alkotmány elfogadása azokban a tagállamokban lesz "időigényesebb", ahol nem a parlament, hanem népszavazás dönt a kérdésről. Az Európai Alkotmány számos – közvetett és közvetlen – munkajogi és foglalkozatási tárgyú rendelkezést tartalmaz. Ne számítsunk azonban jogrendszert rengető újdonságokra, többnyire ugyanis a korábbi irányelvek szabályait gyűjtötték egy csokorba az európai alkotmányozók.
Az Európai Alkotmány az EU célkitűzései között említi a fenntartható fejlődésért történő munkálkodást, amely -többek között – a teljes foglalkoztatottságot célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul. Az EU előmozdítja a férfiak és a nők közötti egyenlőséget (I-3. cikk). Az unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkozáspolitikájának összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikára vonatkozó iránymutatásokat (I-15. cikk).
Az Európai Alkotmány rendelkezik a szociális partnerekről és az autonóm szociális párbeszédről, deklarálva: az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével az EU elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását, önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet (I-48. cikk). Az európai üzemi tanácsról szóló szabályozás mellett ez az első olyan uniós norma, amely nemcsak tagállami kötelezettségeket állapít meg e tárgykörben, hanem EU-léptékben rendelkezik is a szociális párbeszédről.
Alapvető jogok
Az alapvető jogokról és az uniós polgárságról szóló rész – többek között – tilalmazza a kényszermunkát (II-61. cikk). Elismeri, hogy mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és a szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához. Az uniós polgárokat az EU bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés és munkavállalás. A harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek, az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik meg (II-75. cikk). A nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell. Az egyenlőség elve ugyanakkor nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg (II-83. cikk).
Kollektív jogok
A kollektív jogokkal összefüggésben az Európai Alkotmány kimondja: a munkavállalók vagy képviselőik számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben, az azokban foglalt feltételekkel biztosítani kell a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatást és konzultációt. A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való joggal kapcsolatban megállapítja: a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak, és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve (II-87-88. cikk).
Az egyén jogai
Az egyéni jogosultságokkal összefüggésben az Európai Alkotmány deklarálja a jogot az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez. Minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez, az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, továbbá a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és a heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.
A gyermekek és a fiatalok védelmével kapcsolatban egyrészt az Európai Alkotmány tiltja a gyermekek foglalkoztatását. A foglalkoztatás alsó korhatára a fiatalok számára kedvezőbb szabályok sérelme nélkül, korlátozott kivételekkel, nem lehet alacsonyabb, mint a tanköteles életkor felső határa. A fiatal munkavállalók részére életkoruknak megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben, és minden olyan munkával szemben, ami sértheti biztonságukat, egészségüket, fizikai, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődésüket, vagy összeütközésbe kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal (II-90-92. cikk).
Munka, család, biztonság
Az Európai Alkotmány rendelkezik a család védelméről, a család és a munka összeegyeztethetőségéről. Mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van a fizetett szülési és szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe (II-93. cikk). A szociális biztonságról és a szociális segítségnyújtásról rendelkezve az Európai Alkotmány elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak az anyaság, betegség, munkahelyi baleset, továbbá a munkahely elvesztése esetén (II-94. cikk).
Munkavállalás – határok nélkül
A személyek és a szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatban az Európai Alkotmány deklarálja a munkavállalókat megillető, az Unión belüli szabad mozgás jogát. Tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel a munkavállalóknak joguk van arra, hogy:
– tényleges állásajánlatokra jelentkezzenek,
– e célból a tagállamok területén szabadon mozogjanak,
– munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjanak az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően,
– valamely tagállamban történő alkalmazásukat követően a Bizottság által elfogadott európai rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjanak.
E szabályok a közszolgálatban történő foglalkoztatásra nem alkalmazhatóak. Amunkavállalók szabad mozgásának eléréséhez szükséges intézkedéseket az Európai Alkotmány rendelkezése alapján európai törvény vagy kerettörvény állapítja majd meg (ezek az EU új jogforrásai!). Ezeket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően kell majd elfogadni (III-133-134. cikk).
Az Európai Alkotmány példálózó jelleggel meghatározza, mely kulcsfontosságú kérdésekre kell fokuszálnia a megalkotandó európai törvénynek (kerettörvénynek). Ezek a célok a következők:
– a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosítása,
– a munkavállalók szabad mozgását akadályozó, a nemzeti jogszabályokban vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárások, valamint a betölthető állások megszerzéséhez szükséges időtartamok megszüntetése,
– olyan megfelelő mechanizmusok kialakítása, amelyek összekapcsolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, elősegítve e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése.
Szociális biztonság
A foglalkoztatáshoz és a munkajoghoz elválaszthatatlanul kapcsolódik a szociális biztonság, ezzel összefüggésben az Európai Alkotmány szintén jogalkotási felhatalmazást fogalmaz meg az európai törvény (kerettörvény) számára. Ez az uniós jogforrás állapítja majd meg azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának megvalósításához szükségesek, így különösen olyan rendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja
– a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatáshoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából (pl. szolgálati vagy jogviszonyban töltött idő), valamint
– a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára (III-130. cikk).
A fenti rendelkezések egy közös munkaerőpiac megteremtésének alkotmányos garanciái, megfogalmazva a munkajogi, a foglalkoztatási és a szociális biztonsághoz fűződő, egymás mellett, konjunktívan érvényes jogosultságokat.
Az Európai Tanács és a foglalkoztatás
A foglalkoztatással összefüggésben az Európai Alkotmány rendelkezése alapján a Tanács évente megvizsgálja a foglalkoztatottság helyzetét az EU-ban, és következtetéseket fogad el arra vonatkozóan. A Tanács a Bizottság javaslata alapján évente iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamoknak foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe kell venniük. Minden tagállamnak éves jelentést kell benyújtania a Tanácsnak és a Bizottságnak azokról a főbb intézkedésekről, amelyeket az említett iránymutatásokat követve, a nemzeti foglalkoztatáspolitika végrehajtása céljából hozott. A Tanács a tagállami jelentések alapján évente megvizsgálja a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának végrehajtását, és ajánlásokat tehet a tagállamok számára.
Az Európai Alkotmány szintén az európai törvényt (kerettörvényt) "hatalmazza fel" olyan ösztönző intézkedések megállapítására, amelyek előmozdíthatják az együttműködést a tagállamok között a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése – különösen kísérleti projektek útján.
Tanácsadói jogkörrel létrejön a Foglalkoztatási Bizottság annak érdekében, hogy elősegítse a tagállamok közötti koordinációt a foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikák területén (III-204- 208. cikk ).
Szociálpolitika és munkavállalás
A szociálpolitika terén az Európai Alkotmány kimondja: az EU támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken:
– a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészsége és biztonsága,
– munkafeltételek,
– a munkavállalók szociális biztonsága és védelme,
– a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén,
– a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása,
– a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve a vállalatvezetésben való részvételt,
– az EU területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása,
– a munkaerő-piacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele,
– a nők és férfiak munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód.
Kerettörvény
Szintén európai törvényben (kerettörvényben) állapíthatók meg azok az intézkedések, amelyek ösztönözhetik az együttműködést a tagállamok között olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az ismeretek javítása, az információk és a bevett gyakorlatok cseréjének fejlesztése, az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése.
Az európai törvény (kerettörvény) nem írhat elő olyan korlátozásokat, amelyek hátráltatnák, akadályoznák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését. Az említett szabályok – összhangban a Római Szerződéssel – a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra és a kizárás jogára nem alkalmazhatók.
Konzultáció, párbeszéd
Az Európai Alkotmány alapján a Bizottság elősegíti a szociális partnerek uniós szintű konzultációját annak érdekében, hogy a számukra nyújtott kiegyensúlyozott támogatással megkönnyítse a felek közötti párbeszédet. Ennek céljából a Bizottság a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultál a szociális partnerekkel az EU fellépésének lehetséges irányáról.
A szociális partnerek a Bizottsághoz véleményt, vagy adott esetben ajánlást juttathatnak el. A szociális partnerek tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogyha – az Európai Alkotmányban külön szabályozott – megállapodás megkötésére irányuló eljárás megindítását igénylik. Ezen eljárás időtartama nem haladhatja meg a kilenc hónapot, kivéve, ha az érintett szociális partnerek, valamint a Bizottság együttesen úgy határoznak, hogy azt meghosszabbítják.
Az említett megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok eljárásainak és gyakorlatának megfelelően vagy az aláíró felek együttes kérelmére a Tanács által elfogadott európai rendelettel vagy határozattal kell végrehajtani. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.
Kiemelt területek
A szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Alkotmány rendelkezése alapján a Bizottság a következő – a munkajoggal is összefüggő – területeken ösztönzi a tagállamok együttműködését, megkönnyítve intézkedéseik összehangolását:
– foglalkoztatás,
– munkajog és munkafeltételek,
– munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése,
– munkahelyi egészségvédelem,
– egyesülési jog, valamint a munkaadók és a munkavállalók közötti kollektív tárgyalások.
E célból a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat készít, véleményeket ad és konzultációkat szervez mind a nemzeti szinten felmerülő, mind a nemzetközi szervezetek érdeklődésére is számot tartó problémakörökben (III-209-213. cikk).
Egyenlő bánásmód nők és férfiak között
Az Európai Alkotmány a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód körében tételes szabályokat állapít meg az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazással kapcsolatban – biztosítva e követelmény érvényesülését. Díjazás a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap.
Egyenlő díjazás
A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy:
– teljesítménybér esetén az azonos munka érdemi díjazását azonos érték alapján kell megállapítani,
– időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár.
Az európai törvény vagy kerettörvény intézkedéseket állapít meg annak érdekében, hogy biztosítsák a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve a tételesen szabályozott, az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó díjazás alapelvét is.
Támogatás a nőknek
Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a nők és férfiak között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn, vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, illetve hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék (III-214. cikk).
Szociális Védelemmel Foglalkozó Bizottság
Az Európai Alkotmány alapján a Tanács létrehozza a tanácsadói jogkörrel rendelkező Szociális Védelemmel Foglalkozó Bizottságot annak érdekében, hogy a szociális védelmi politika területén elősegítse az együttműködést a tagállamok között és az Európai Bizottsággal. E bizottság hatáskörébe tartozik:
– az uniós és a tagállami szociális helyzet és szociális védelmi politika alakulásának figyelemmel kísérése,
– az információk, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok tagállami cseréjének elősegítése, ideértve a tagállamok és a Bizottság közötti cserét is.
Európai Szociális Alap
A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségének javításához és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja az EU-n belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkoztatási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján. Az alapot a bizottság kezeli, ebben a feladatában egy, a tagállamok, a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek képviselőiből álló testület segíti (III-217-219. cikk).
Verseny – garanciával
Végezetül az ipar versenyképességéhez szükséges feltételeket szabályozó rendelkezések közül kiemelendő, hogy az Európai Alkotmány szabályai nem szolgáltathatnak alapot ahhoz, hogy az EU bármilyen olyan intézkedést vezessen be, amelyik a verseny torzulása mellett a munkavállalók jogait és érdekeit érintő rendelkezéseket tartalmaz (III-279. cikk).
