Érdekegyeztetés a munka világában

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 70. számában (2003. december 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A munkaadók és a munkavállalók, illetve a kormányzat képviselői alapvetően pozitív tapasztalatokat szereztek a hazai érdekegyeztetés terén az elmúlt bő egy évben. A tavaly nyáron újjáalakult Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) mindhárom oldalán egyetértés mutatkozik abban, hogy a szociális párbeszéd legátfogóbb fórumán érdemi munka zajlik. A munkaadók azonban nagyobb beleszólási jogot szeretnének az őket érintő ügyekbe. A munkavállalók pedig - amellett hogy néhány meg nem valósított ígéretet kérnek számon a kormánytól - túlságosan lassúnak tartják az ágazati párbeszéd megteremtésének folyamatát.

A tárgyalások minden szintjét fejleszteni kell

A megállapodás igényével tárgyalnak a felek

A kormány már az első ülésén kezdeményezte a szociális párbeszéd intézményrendszerének újjászervezését, és kinyilvánította, hogy a lehető legszélesebben értelmezi az érdekegyeztetést. A megalakuló Országos Érdekegyeztető Tanács nemcsak a szűken vett munka világánál szélesebb illetékességi kört kapott, hanem a kormány azt is leszögezte, hogy a megállapodás igényével akar tárgyalni a szociális partnerekkel. Az OÉT-ben az elmúlt bő egy évben így valóban érdemi párbeszéd zajlott - mondja Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára.

A kormányzat a hazai érdekegyeztetés minden szintjét fejleszteni akarja. Az országos szintű párbeszéd terén például további lépést jelent majd, hogy a kormány - az európai uniós gyakorlatnak megfelelően - a közeljövőben kezdeményezni fogja a Gazdasági és Szociális Tanács megalakítását, amelynek az lesz a feladata, hogy olyan átfogó stratégiai kérdésekkel foglalkozzon, mint például az egészségügy reformja. Ezek a kérdések azonban az OÉT-nél szélesebb párbeszédfórumot igényelnek, éppen ezért a munkáltatók és a munkavállalók mellett harmadik szereplőként bevonják a civil szféra képviselőit, a kormány csupán moderátori szerepet tölt majd be.

A középszintű érdekegyeztetés eddig hiányzott Magyarországon. Bár korábban a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseletei részt vehettek a területi, regionális fejlesztési tanácsok munkájában, az előző kormány idején megszűnt e lehetőségük. A kormány a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényjavaslatban az idén visszaadja ezt a jogosítványt a szociális partnereknek. Ugyancsak hiányzott hazánkban az érdekegyezetés ágazati szintje, s emiatt számos uniós kritika érte az országot. Éppen ezért a kormány első dolga volt, hogy döntsön az ágazati párbeszéd intézményrendszerének megteremtéséről. E téren tavaly óta komoly előrelépések történtek, hiszen az EU PHARE-programja keretében azóta több mint két tucat ágazati párbeszédbizottság megalakítására került sor.

Az államtitkár szerint az ágazati párbeszéd kialakuló intézményrendszere arra is alkalmas lesz, hogy a jelenleg túlságosan leterhelt OÉT-től feladatokat vegyen át. Az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény például tipikusan olyan téma, amelyet jelenleg még az OÉT tárgyalt, de igazából ágazati szinten születhetne meg a megfelelő megoldás. A kétoldalú ágazati párbeszéd révén teljesülhetne a szakszervezeteknek az a régi kívánsága is, hogy ne egyetlen összegű minimálbér legyen, hanem ágazatonkénti bértarifarendszer. Emellett a kollektív szerződésekkel való, jelenleg 40 százalékos lefedettség növelésében is fontos szerepet játszhatnak az ágazati bizottságok.

Miközben napirenden van az ágazati párbeszéd intézményrendszerének jogi kodifikálása, az országos érdekegyeztetés terén is megoldásra vár ez a feladat, hiszen az OÉT-nek még nincsen alapszabálya. A kormányzat már letett ugyan egy javaslatot a szociális partnerek elé, de még nem foglalkoztak vele érdemben. Csizmár Gábor szerint kevesebb lenne a félreértés és a rivalizálás az oldalak között, ha megállapodás születne ebben a kérdésben. Az előterjesztés részeként a kormány arra is javaslatot tett, hogy a reprezentativitás több mint egy évtizede vitatott kérdése megoldódjon, hiszen a kormány érdeke az, hogy olyan szervezetekkel kössön megállapodásokat, amelyek elég erősek ahhoz, hogy be is tudják tartani azokat.

A döntési jogkör bővítésére lenne szükség

Az Országos Érdekegyeztető Tanács újjáalakulásával a makroszintű érdekegyeztetés visszatért a rendszerváltás hevületében kialakult hagyományhoz, s sikerült elérni, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői ne csak a szűken a munka világát érintő kérdésekben kapjanak ismét szót, hanem az adók és járulékok, valamint a költségvetés ügyében is konzultálhassanak - hangsúlyozza Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára.

A szociális partnerek azonban joggal várják el, hogy ha már egyszer az érdekegyeztetés a saját érdekeiken való felülemelkedést kívánja meg, ne csak meghallgassák a véleményüket, de a döntéshozatalban is kapjanak érdemi szerepet - mondja Horváth Gábor. Az OÉT döntési jogköre ugyanis nagyon szűk, hiszen kizárólag a munka világának legalapvetőbb kérdéseire (országos bérajánlás, minimálbér, Munka Törvénykönyve) terjed ki. Azokon a területeken pedig, ahol a szociális partnerekkel csupán konzultálnia kell a kormánynak, az egyeztetés után megszülető döntésben gyakran csupán nagyon szerény mértékben jutnak érvényre a munkaadók és a munkavállalók kívánságai. A munkaadók azonban több beleszólási jogot szeretnének az őket érintő ügyekbe, így például a foglalkoztatáspolitika területén. Bár ennek egyik fontos szegmensében, a Munkaerő-piaci Alap felhasználását illetően a munkaadóknak elfogadható szerepük van, a foglalkoztatáspolitikára azonban ennél sokkal meghatározóbb befolyással vannak például az adók és a járulékok, valamint a munkaügyi ellenőrzés. A foglalkoztatási törvénnyel kapcsolatban pedig a szociális partnereknek csupán konzultációs joguk van.

Amikor ez az igény felmerül, a kormány mindig azzal vádolja a szociális partnereket, hogy a parlament rovására szeretnék kiterjeszteni a hatáskörüket. Horváth Gábor szerint a munkaadók a kormány hatáskörébe tartozó ügyek egy részébe szeretnének nagyobb beleszólást. Többször tettek kísérletet arra, hogy ha már ilyen kategorikusan definiált döntési és konzultációs jogkörök vannak, akkor keressenek egy, a kettő közé beékelhető mechanizmust. Ez lenne a konzultáció a megállapodás igényével. A főtitkár szerint erre jó példa az, ahogy az idei bértárgyalások kapcsán az adók kérdésében megállapodtak a felek. Emellett a szociális partnerek arra is alkalmasak lennének, hogy a végrehajtásban, vagy annak ellenőrzésében is szerepet vállaljanak, hiszen országos hálózattal működő szervezetekről van szó.

Gyorsítani kell az ágazati párbeszéd megteremtését

Több mint egy évvel ezelőtt nemcsak egyszerűen újjáalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), de lényeges jogosítványok is visszakerültek a hatáskörébe. A szociális partnerek újra konzultálhatnak az adókról és a járulékokról, valamint a költségvetésről, ami a bérmegállapodások szempontjából elengedhetetlen - vélekedik Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke. S ami a formai követelményeknél is fontosabb, az érdekegyeztetés újra tartalmat is kapott.

A képet azonban néhány negatívum is árnyalja. A szakszervezetek nehezményezik, hogy 2003 nyarán a kormány egy időre háttérbe szorította az érdekegyeztetést, amikor is az adótörvényekről és a költségvetésről folytatott másfél hónapos egyeztetésbe nem vonták be a szociális partnereket. Így a kormány már meglehetősen beszorított javaslatokkal kezdte meg a konzultációt az OÉT munkaadói és munkavállalói oldalával. De nem egyeztetett a kormány az érintett szakszervezetekkel a közigazgatásban elrendelt létszámcsökkentésről sem. Ezek a zavarok már csak azért is nagyon károsak, mert az országos érdekegyeztetés minden problémája erőteljesen kisugárzik a közép- és a helyi szintű szociális párbeszédre.

A tavaly november végén kötött bérmegállapodás során ráadásul több olyan kérdés megoldását is megígérte a kormány, amely azóta is húzódik. Még mindig nem született megállapodás a társadalombiztosítási alapok társadalmi felügyeletéről, s nem került sor a munkaügyi ellenőrzés rendszerének tervezett átalakítására sem. Késik a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata is. A tavalyi megállapodás bevezető szövegében ugyanakkor az is szerepelt, hogy a hazai bérek uniós szintre emelése érdekében bérfelzárkóztatási program készül, ez azonban azáltal, hogy az elmúlt félévben a versenyképesség legfőbb gátjának a béreket tették meg, egyelőre lekerült a napirendről.

Bár már másfél éve megszületett az elhatározás, hogy az érdekegyeztetés egyelőre nagyon gyenge középszintjét meg kell erősíteni, a munka lassan halad. Igaz, hogy az Európai Unió PHARE-programjának támogatásával már számos ágazati párbeszédbizottság megalakult, a munkavállalói érdekképviseletek szerint azonban a folyamatot fel kellene gyorsítani.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.