A Tbj. végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendeletet a 259/2001. (XII. 19.) Korm. rendelet módosította, a változások 2002. január 1-jétől hatályosak.
Visszamenőlegesen vagy előre kifizetett jövedelem
Január 1-jétől megváltoztak azok a szabályok, amelyek a visszamenőleges időre és az előre fizetett, járulékalapot képező jövedelmek utáni járulékfizetési kötelezettséget, valamint a járulékfizetési felső határt határozzák meg. Alapesetben a kifizetés napján érvényes – a Tbj. 24. §-ának (1) bekezdése szerinti – járulékfizetési felső határt kell figyelembe venni. A rendelet 4. §-ának (2) bekezdése határozza meg a visszamenőleges időtartamra kifizetett, járulékalapot képező jövedelem vonatkozásában a járulékfizetési felső határt. A 2002. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint, ha a járulékalapot képező jövedelmet az esedékességet követő időpontban (elmaradt követelés) fizetik ki, akkor a járulékfizetési felső határ tekintetében a jövedelmet arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amelyik évre (időszakra) azt kifizették. Például, ha a 2001. decemberi munkabért 2002. február 5-én fizetik ki, akkor a nyugdíjjárulékot legfeljebb a 2001. évi járulékfizetési felső határig lehet levonni.
Ha a járulékalapot képező jövedelmet a biztosítási jogviszony megszűnése miatt (például felmondási időre járó munkabér) a következő naptári évi időtartamra előre kifizetik, a járulékfizetési felső határt úgy kell megállapítani, hogy a kifizetés időpontjában érvényes járulékfizetési felső határ naptári napi összegét meg kell szorozni a következő naptári év biztosítási napjainak a számával, és legfeljebb az így kiszámított összegig kell levonni a nyugdíjjárulékot a következő évre járó járulékalapot képező jövedelemből.
A járulékalapot képező jövedelem után akkor is meg kell fizetni a járulékokat, ha annak kifizetésére a biztosítási jogviszony megszűnését követően kerül sor.
A rendelet azt is előírja, hogyan kell figyelembe venni járulékfizetési felső határ megállapítása szempontjából a biztosítási jogviszony megszűnését követően kifizetett, járulékalapot képező jövedelmet. Ebben az esetben – a Munka Törvénykönyvével összhangban – a jövedelmet úgy kell számításba venni, mintha annak kifizetésére a biztosítási jogviszony megszűnése napján került volna sor. Például, ha a biztosítási jogviszony 2001. december 31-én megszűnt, és az úgynevezett nyereségprémium kifizetésére 2002. áprilisban kerül sor, akkor a 2001. december 31-éig megállapított járulékfizetési felső határig kell levonni a nyugdíjjárulékot.
2002. január 15-ig kifizetett jövedelem
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a módosító rendelet 10. §-ának (3) bekezdése szerint – a személyi jövedelemadóról szóló törvénnyel egyezően – a 2002. január 15-éig kifizetett járulékalapot képező jövedelem (decemberi kereset vagy prémium, 13. havi juttatás) vonatkozásában a járulékokat a 2001. évi mértékkel kell megállapítani, és a 2001. évi járulékfizetési felső határig kell levonni. A 2002. január 15. után kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint bérjövedelemnek minősülő, járulékalapot képező juttatások tekintetében a 2002. január 1-jétől hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
Katonák, polgári szolgálatosok
A rendelet új meghatározása értelmében a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerződéses állományú tagjai – elhalálozásuk esetén a hátramaradott hozzátartozói – részére nyugdíj helyett kifizetett 2 havi juttatás összegéből a nyugellátásnak megfelelő összeget a folyósító szervek a közöttük létrejött megállapodás alapján elszámolják az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal. Ez még kiegészül azzal is, hogy a polgári szolgálatot teljesítő hadköteles után a Gazdasági Minisztérium fizeti meg a járulékokat (tagdíjat).
Szolgálati idő vásárlása
Pontosították a rendelet 8. §-ának (2) bekezdését is. Szolgálati idő "vásárlása" esetén – a törvényi szabályozással összhangban –, ha a megállapodást más javára kötik, a kedvezményezettre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően lehet csak önkéntes biztosításra szerződést kötni.
Nem kötelező a magánnyugdíjpénztár
Mivel 2002. január 1-jétől megszűnt a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság, okszerűen módosult a rendelet 7/C §-a is. 2002. január 1-jétől a pályakezdő a biztosítási jogviszony keletkezésének napjától köteles magán-nyugdíjpénztári tagdíjat fizetni. Abban az esetben, ha a pályakezdő az első biztosítási jogviszonya keletkezésekor nem, de a következő év december 31-ig választ magánnyugdíjpénztárat, a tagdíjfizetési kötelezettsége a tagsági jogviszonyának a létrejöttét követő hónap első napjával nyílik meg.
A rendelet 9/A §-ának (1) bekezdését pontosították, e szerint a belépési nyilatkozatot visszavonni nem lehet. Ha valaki visszalép a magán-nyugdíjpénztári rendszerből a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, akkor a visszalépésről kell nyilatkoznia. A visszalépés, illetőleg a magán-nyugdíjpénztári tagság megszűnésének napja a nyilatkozattétel időpontjánál korábbi időpont nem lehet.
Adategyeztetés
2002. január 1-jétől az Országos Egészségbiztosítási Pénztár különmegállapodásban foglaltak alapján egyezteti a Foglalkoztatási Hivatallal a biztosítottak meghatározott adatait.
Kedvezménytörvény
A rendelet 15. §-ában foglaltak alapján 2002. január 1-jétől az adó- és járulékbevallási nyomtatványok elkülönített soraiban kell bevallani a szomszédos államokban élő és Magyarországon munkaviszonyban foglalkoztatott magyar biztosítottak 11 és 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékait. A foglalkoztató által fizetett nyugdíj-biztosítási és a biztosítottól levont nyugdíjjárulékot az általános szabályok szerint kell bevallani. A járulékok megállapításánál a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, a szociálpolitikai és a szociális biztonsági egyezmények és a Tbj. előírásait kell alkalmazni.
Tagdíjbevallás
A rendelet 17/A §-a újraszabályozta a tagdíjbevallásokat. 2002-től a tagdíjak bevallásához és az önellenőrzéshez szükséges formanyomtatványokat, az adatszerkezetet és az informatikai utasítást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) hivatalos lapjában, a Pénzügyi Közlönyben közzé kell tenni. A PSZÁF által rendszeresített nyomtatványok a magánnyugdíjpénztáraknál szerezhetők be. A bevallási és önellenőrzési nyomtatvány benyújtásával azonos a PSZÁF által rendszeresített számítógépes programmal előállított és aláírt irat benyújtása is.
A legalább 20 főt foglalkoztatóknak gépi adathordozón (mágneses adathordozó vagy CD-lemez) kell teljesíteniük a bevallási kötelezettségüket. Azonban a gépi adathordozóhoz csatolni kell a bevallás összesített adatait tartalmazó, kinyomtatott és aláírással hitelesített példányát is.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendelet 17/A §-a (5) bekezdésének előírásai – amelyek a számítógépes hálózat útján teljesített bevallásokkal kapcsolatos bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettséget tartalmazzák – csak 2003. január 1-jével lépnek hatályba. A bekezdés rendelkezései szerint a bevallási kötelezettség elektronikus teljesítésének szándékát a tagdíjbevallásra előírt határidőt megelőző hónap 15. napjáig kell bejelenteni az illetékes magánnyugdíjpénztárhoz, egyidejűleg közölni kell a minősített hitelesítést szolgáló nevét, székhelyét és adóazonosító számát.
A számítógépes hálózat útján teljesített bevallás fogadásának, feldolgozásának és nyilvántartásának a feltételeit a magánnyugdíjpénztárak legkésőbb 2002. december 31-ig kötelesek kialakítani. Addig a korábbi szabályoknak megfelelően a bevallásokat elsősorban postai úton kell benyújtani a magánnyugdíjpénztárakhoz.
Egyéni vállalkozók, foglalkoztatók bevallásainak adattartama
Az új szabályok szerint a foglalkoztatónak a tárgyhónapban foglalkoztatott valamennyi magán-nyugdíjpénztári tagról, illetőleg a foglalkoztatónak nem minősülő egyéni vállalkozónak önmagáról kell bevallást adnia az adott magánnyugdíjpénztárhoz, mégpedig oly módon, hogy abból meg tudják állapítani azt az időtartamot,
-
- amelyre a tagdíj bevallása történt,
-
- amely alatt a biztosítottnak nem volt jövedelme, megjelölve annak okát is.
Közölni kell azt is, ha a tagdíjfizetési kötelezettséget megalapozó biztosítási jogviszony a tárgyhónapban kezdődött vagy szűnt meg. A bevallásban fel kell tüntetni a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelmet, a levont tagdíj és a tagdíj-kiegészítés összegét. A tagdíj-kiegészítés összegét meg kell bontani a foglalkoztató, illetve a pénztártag által vállalt részre.
Amennyiben az egyéni vállalkozó a negyedévenkénti bevallási kötelezettség teljesítése helyett az évi egyszeri bevallás benyújtását választja, a választásáról a tárgyév január 31-éig, ha pedig a tagdíj-kötelezettség később keletkezett, az azt követő 15 napon belül írásban (bevallást pótló nyilatkozatban) értesíti az illetékes magánnyugdíjpénztárat.
A bevallást pótló nyilatkozatban az egyéni vállalkozó – ide nem értve az ún. többes jogviszonyos egyéni vállalkozót – az éves bevallás benyújtása mellett kötelezettséget vállal a tagdíj negyedévenkénti megfizetésére. Az ún. többes jogviszonyos egyéni vállalkozó arra vállal kötelezettséget a bevallást pótló nyilatkozatban, hogy a járulékfizetési kötelezettség keletkezését magában foglaló negyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg a tagdíjat, és erről a pénztárat is értesíti.
A tagdíjat önkéntesen fizető pénztártag tagdíjelőírása a magán-nyugdíjpénztárral kötött szerződés alapján történik. Ahhoz, hogy a magánnyugdíjpénztár önkéntes teljesítésre megállapodást (szerződést) kössön a taggal, a tagnak be kell mutatnia a megyei nyugdíj-biztosítási igazgatósággal a szolgálati idő és nyugellátás alapjául szolgáló jövedelem szerzésére kötött megállapodást.
A tagdíjfizetési kötelezettség előírása az
-
- egyházi személyek vonatkozásában az egyház,
-
- a sorkatonák esetében a Honvédelmi Minisztérium,
-
- a polgári szolgálatot teljesítőknél a Gazdasági Minisztérium,
-
- az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztattak vonatkozásában pedig az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tagdíjbevallást pótló adatszolgáltatása alapján történik.
Az az egyéni vállalkozó, aki biztosította(ka)t foglalkoztat, az önellenőrzési lap benyújtásával arra az időszakra helyesbíthet, amelyre a pénztártagnak nem volt nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme. A helyesbítésről az önellenőrzési lapot a tárgyévet követő év február 20-áig kell az érintett magánnyugdíjpénztárhoz benyújtani.
