A Munka Törvénykönyvének legutóbbi módosítása nem volt mentes a vitáktól, az indulatoktól. Az elfogadott törvény kihirdetését követően a jogalkalmazókon, a munkáltatókon és a dolgozókon múlik, hogyan valósulnak meg az egyes passzusok. Kiderül az is, mennyi alapjuk volt a sokat hangoztatott munkavállalói félelmeknek.
A szokásosnál nagyobb terjedelmű összeállításunkban átfogó képet adunk a változásokról, rámutatva az egyelőre még nyitott kérdésekre. Szerzőnk iránymutatást ad az egyes értelmezési problémák megoldásához is. Terveink szerint későbbi lapszámainkban részletesen foglalkozunk egy-egy részterülettel, a törvényi rendelkezések gyakorlati alkalmazásának tapasztalataival.
Az Országgyűlés 2001. április 17-én elfogadta a 2001. évi XVI. törvényt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.), valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról. A törvény megjelenését nagy várakozás előzte meg, amely nem volt mentes az érintett felek közötti éles vitáktól sem. Az érvek, ellenérvek megalapozottságát a későbbi gyakorlat fogja eldönteni. Annyit azonban már most érdemes megjegyezni, hogy nagy valószínűséggel sor kerül a törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatára is.
A 2001. évi XVI. törvény a Munka Törvénykönyve 31. módosítása. Mind tartalmi, mind terjedelmi szempontból a fontosabb módosítások közé tartozik, ennek folytán a Munka Törvénykönyve külön novellájának minősülhet.
A törvénymódosítás sok gondot fog okozni mind a jogalkalmazónak, mind a jogkeresőknek egyaránt. A törvényszöveg szerkezete meglehetősen bonyolult, éppen ezért szükségessé válik a Munka Törvénykönyvével egységes szerkezetbe való foglalása, amelynek közzétételére a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényre is kiterjedően a gazdasági miniszter kapott felhatalmazást, miután az utóbbi törvény is igen jelentős mértékben módosul a 2001. évi XVI. törvény hatálybalépése miatt.
A Munka Törvénykönyve módosítását alapvetően az európai uniós csatlakozásra történő felkészülésünk tette szükségessé. Éppen ezért a törvény részletesen tartalmazza az Európai Közösség Tanácsának figyelembe vett irányelveit. A törvény ezt meghaladóan technikai jellegű pontosításokat is tartalmaz. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a törvény szabályoz olyan kérdéseket is, amelyek nem kizárólag az uniós jogharmonizációs kötelezettségünkből fakadnak.
A törvénymódosítás néhány apróbb kivételtől eltekintve 2001. július 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseinek nem jelentéktelen részét azonban csak a törvény hatálybalépését követően megkötött munkaszerződéseknél, illetőleg munkáltatói intézkedéseknél kell alkalmazni. Ennek azért van nyomatékos jelentősége, mert emiatt 2001. július 1. után fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a módosítás előtti vagy a módosítást követő szabályt kell-e alkalmazni.
A következőkben a könnyebb megismerhetőség érdekében kísérletet teszünk a módosításoknak a szigorú jogi szövegkörnyezetből kiemelt, egyszerűsített formájú és tartalmú ismertetésére.
Az Mt. hatálya
A módosítás eredményeképpen az Mt. hatálya eltérő rendelkezés hiányában nem terjed ki a külföldi munkáltató munkavállalójára abban az esetben sem, ha a Magyar Köztársaság területén munkaerő-kölcsönzés keretében végzik a munkát. A Munka Törvénykönyvének hatálya azonban kiterjed arra az esetre is, ha a 18. életévét be nem töltött személy nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végez munkát, továbbá ha a jogviszony – munkaerő-kölcsönzés céljából – a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő között jön létre, függetlenül attól, hogy egyébként a Ptk. szabályai volnának az irányadók.
Alapelvi szabályok
Jóhiszeműség, együttműködés
Változtak a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai is. Ennek megfelelően a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet minden olyan tényről, körülményről, illetőleg ennek változásáról, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. A munkáltatót a munkavállalóval szemben a munkaszerződés megkötését megelőző eljárás során is terheli ez a kötelezettség. A változás lényege, hogy a törvény előírja a jóhiszeműséget és a tisztesség követelményeinek betartását, és jelentős mértékben bővíti a tájékoztatási kötelezettség körét.
Megkülönböztetési tilalom
Meghatározó módon újraszabályozták a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az előnyben részesítés kötelezettségét is. Az eddigieken túl tilos a hátrányos megkülönböztetés a munkavállalók között családi vagy fogyatékos állapotuk miatt is. A törvény egyben meghatározza a hátrányos megkülönböztetés fogalmát is olyként, hogy hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az érintett munkavállalói kör túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthető, és a munkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó, vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat az adott dolgozóra aránytalanul kedvezőtlen, kivéve ha ez megfelelő és szükséges, illetve ha objektív tényezőkkel indokolható. A hátrányos megkülönböztetés tilalma a munkaviszony létesítését megelőző eljárásra is vonatkozik. A magasabb munkakörbe való előrelépés lehetőségének biztosításakor szintén tilos a hátrányos megkülönböztetés alkalmazása.
Változatlanul nem minősül viszont hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés. Ilyennek lehet alapja a végzettség, a képesítés közötti különbség.
Új, garanciális rendelkezés, hogy megfelelően orvosolni kell a hátrányos megkülönböztetés következményeit. A hátrányosan megkülönböztetett munkavállaló jogsérelmének orvoslása nem járhat viszont más munkavállaló jogainak megsértésével, illetőleg csorbításával. Nyilván a gyakorlat fogja ezt a rendelkezést tartalommal megtölteni. Már most feltételezhető azonban, hogy a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő munkavállaló kártérítési igénnyel mindenképpen élhet.
Üzemi tanács tájékoztatása
Az előbbiekből következően bővült az üzemi tanács tájékoztatás iránti jogköre, mert az kiterjed a hátrányos megkülönböztetés szabályai megtartásának helyzetére is. Várhatóan ez a rendelkezés is a gyakorlat folytán fog számon kérhető tartalommal megtöltődni.
Európai Üzemi Tanács
A Munka Törvénykönyve második része kiegészült egy új, V. fejezettel, ami az Európai Üzemi Tanács, valamint a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás szabályait tartalmazza. Ennek részletes ismertetésétől azonban eltekintünk, mert a most tárgyalt új rendelkezés csak a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
Fiatal munkavállaló
Stiláris, formai módosításnak tűnik, hogy a 15. életévét betöltött, de a 18. életévét el nem ért munkavállalót a jövőben nem fiatalkorú munkavállalónak, hanem fiatal munkavállalónak hívják. Sajátosan új rendelkezés viszont, hogy amennyiben a 18. életévét még be nem töltött személy nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végez munkát, és a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, ez megkívántatik az egyéb jogviszony létesítéséhez is.
Ezt meghaladóan, amennyiben a 18. életévét be nem töltött személy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretén belül végez munkát, e jogviszony kapcsán érvényesülnek a Munka Törvénykönyvének a fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezései is. Ha viszont a tanköteles fiatal munkavállalót a gyámhatóság engedélye alapján a külön jogszabályban meghatározott művészeti, sport, modell vagy hirdetési tevékenység keretében foglalkoztatják, úgy nem érvényesül a Munka Törvénykönyvének 16., illetőleg 15. életévvel kapcsolatos korlátozása sem. A művészeti, sport, modell vagy hirdetési tevékenységek tárgyában miniszteri szintű végrehajtási rendeletek fognak megjelenni.
Munkaviszony létesítése
Jelentős mértékű változásokat tartalmaz az Mt.-módosítás a munkaviszony létesítésének szabályozása területén. Az új rendelkezés szerint a munkaszerződés, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, csak az engedély beszerzését követően köthető meg.
A munkaszerződés tartalma
A módosítás kifejezetten tartalmazza, hogy a munkaszerződésben a felek bármely kötelezően elő nem írt kérdésben is megállapodhatnak. A munkaszerződésben mindenképpen meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait. A munkaszerződésnek a főszabály szerint változatlanul nélkülözhetetlen tartalmi eleme a személyi alapbér, a munkakör és a munkavégzés helye.
A munkaszerződésben meg kell állapodni abban is, hogy a munkavégzés helye állandó vagy változó-e. Ha a munkavállaló a munka természetéből eredően szokásosan, rendszeresen telephelyen kívül végzi a munkáját, a munkaszerződésben állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja a munkavégzésre. Változó munkavégzési hely esetén a munkavégzési helyre vonatkozó szabályok szempontjából a munkavállaló munkahelyének azt a telephelyet kell tekinteni, amelyre a munkáltató a munkavállalót a munkavégzés céljából beosztotta. Változó munkahelyre szóló megállapodás esetén az első munkahelyről a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg kell a munkavállalót tájékoztatni. Az általános tájékoztatási kötelezettség a változó munkahelyre szóló alkalmazás esetén is kötelező.
Minden bizonnyal jelentős értelmezési problémákat fog felvetni a gyakorlatban az Mt.-nek az az új rendelkezése is, amely szerint a munkaszerződést nem kell módosítani, ha a munkavállaló munkavégzési helye a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt módosul, kivéve ha a változás a munkavállaló számára, személyi, családi vagy egyéb körülményeire, így különösen a munkavégzés feltételeire, az utazás időtartamára, illetve költségére tekintettel aránytalan, vagy jelentős sérelemmel jár.
A felesleges jogviták, munkaügyi perek elkerülése céljából ilyen esetekben változatlanul a munkaszerződés közös megegyezéssel történő módosítása mutatkozik célszerűnek.
Tájékoztatás
A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató tájékoztatni tartozik a munkavállalót
- az irányadó munkarendről,
- a munkabér egyéb elemeiről,
- a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról,
- a rendes szabadság mértékének számítási módjáról, kiadásának, illetve kivételének rendjéről,
- a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, valamint arról is, hogy
- a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.
Lényeges, hogy a munkáltatónak e tájékoztatási kötelezettségét a munkaszerződés megkötését követő 30 napon belül írásban is teljesítenie kell. Az írásbeli tájékoztatás – ide nem értve a munkába lépés napját, illetve a kollektív szerződés hatálya alá tartozás kérdését – jogszabály, illetve a kollektív szerződés rendelkezéseire való hivatkozás révén is megadható.
Az előbb említett adatokon kívül a külföldön történő munkavégzés esetén a kiutazást megelőzően írásban tájékoztatni kell a munkavállalót a külföldi munkavégzés helyéről, illetve időtartamáról, a pénzbeli és természetbeni juttatásokról, a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről, továbbá a hazatérésre irányadó szabályokról.
Amennyiben a munkáltató megnevezésében, lényeges adataiban, továbbá azokban az adatokban, amelyeket a munkaszerződés megkötésekor közölnie kellett, változás következik be, úgy arról a munkáltató a munkavállalót 30 napon belül köteles tájékoztatni.
A munkaviszony időtartama
A munkaszerződés – eltérő megállapodás hiányában – a jövőben is határozatlan időre jön létre. Továbbra is lehetőség van határozott idejű munkaszerződést kötni úgy, hogy annak időtartama nem naptárilag, hanem egyéb módon legyen meghatározva. Ilyen esetben viszont a munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról, ami egy beteg dolgozó helyettesítésekor nem mindig megoldható.
Amennyiben a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető. Éppen ezért a hatósági engedélyhez kötött munkaviszony nem alakul át határozatlan idejű munkaviszonnyá akkor sem, ha a dolgozó a szolgálati felettese tudtával egy napot tovább dolgozik. A hatósági engedély meghosszabbításakor viszont az újabb határozott idejű munkaviszony időtartama a korábban létesített munkaviszony időtartamával együtt meghaladhatja az 5 évet.
| Csoportos létszámleépítés |
|---|
|
A Munka Törvénykönyvének novellája lényegében újraszabályozta a csoportos létszámleépítést. Csoportos leépítésnek minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszáma szerint 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 10 munkavállaló, 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók 10 százaléka, 300 vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 30 munkavállaló munkaviszonyát kívánja megszüntetni 30 napon belül, éspedig a működésével összefüggő ok miatt. Amennyiben a munkáltató fél évnél rövidebb ideje alakult, az előbbi statisztikai átlagok a működési időszakra vonatkoztatva értendők.
Ha a munkáltatónak több telephelye van, a fentiek szerinti feltételek fennállását telephelyenként kell megállapítani azzal, hogy az ugyanazon munkaügyi központ (megye, illetve főváros) illetékességi területén található telephelyek esetében a munkavállalók létszámát össze kell számítani. A változó munkahelyen foglalkoztatott munkavállalót viszont azon a telephelyen kell számításba venni, amelyen a csoportos létszámcsökkentésről szóló döntés meghozatalakor irányadó beosztása szerint végez munkát. Ha a munkáltató csoportos létszámcsökkentést tervez, az előbbieknek megfelelő módon a döntést megelőzően legalább 15 nappal korábban köteles konzultációt kezdeményezni az üzemi tanáccsal, illetve üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselővel rendelkező szakszervezetek és a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal, tehát a munkavállalók képviselőivel. A konzultációt a döntésének meghozataláig vagy a megállapodás megkötéséig kell folytatni. Ez a kötelezettség a jogutód nélkül megszűnő munkáltató esetében a munkáltató felszámolóját, illetőleg végelszámolóját terheli. A konzultációt megelőzően legalább 7 nappal a munkáltató köteles írásban közölni a munkavállalók előbbiek szerinti képviselőivel a tervezett csoportos létszámleépítés okait, a foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban tervezett létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók számát, illetve azt, hogy a csoportos létszámleépítést megelőző fél évben mennyi volt az átlagos statisztikai létszám. A konzultáció során a munkáltató megfelelő időben köteles írásban közölni a munkavállalók képviselőivel a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett időtartamát és időbeni ütemezését, a kiválasztás szempontjait, valamint a munkaviszony megszüntetésével járó, a jogszabályban, illetve a kollektív szerződésben meghatározottól eltérő juttatás feltételeit, mértéke meghatározásának módját. A konzultációnak a megállapodás érdekében ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés elkerülésének lehetséges módjára, eszközére, elveire, a leépítés következményeinek enyhítését célzó eszközökre, valamint az érintett munkavállalók számának csökkentésére. A kiválasztás szempontjait a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint pillanatnyilag nehéz értelmezni. Álláspontunk szerint itt nem személyekről, hanem munkaterületekről, illetve munkakörökről lehet csak szó, mert ellenkező esetben sérülne a munkáltatói diszkrecionalitás. Ha a munkáltató és a munkavállaló képviselői a konzultáció során megállapodást kötnek, azt írásba kell foglalni, és meg kell küldeni az illetékes munkaügyi központnak. Amennyiben a konzultációt követően a munkáltató a csoportos létszámleépítés végrehajtásáról dönt, döntésében meg kell határoznia az intézkedéssel érintett munkavállalók létszámát, foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban, a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő és befejező időpontját, illetve végrehajtásának időbeni ütemezését. A csoportos létszámcsökkentés időbeni ütemezését 30 napos időszakok alapján kell meghatározni. Értelmezésünk szerint ez annyit jelent, hogy amennyiben a csoportos létszámleépítés nem egyidejűleg valósul meg, annak végrehajtását 30 napos intervallumokra kell osztani, melyben elhatárolva szerepelnie kell az érdekelt személyeknek, éspedig személyenként megkülönböztethető módon. Ha azonban a munkáltató az adott időszakon belül az utolsó munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől, illetve megállapodás megkötésétől számított 30 napon belül újabb, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot közöl, illetve megállapodást köt, az ezzel érintett munkavállalókat az előző ütemben érintett munkavállalók létszámához hozzá kell számítani. E rendelkezést sajnálatosan kétségeket keltő módon fogalmazta meg a jogalkotó. Nem a módosítás azon rendelkezése, amely szerint az előbb említett 30 napos időszak szempontjából a munkaviszony megszüntetésre irányuló jognyilatkozatnak a munkáltató működésével összefüggő okra alapított rendes felmondást, illetőleg a munkaviszonynak a közös megegyezéssel történő megszüntetését, illetőleg a munkáltatónak a határozott időre szóló munkaszerződés egyoldalú megszüntetésére vonatkozó intézkedését kell érteni. A munkáltatónak a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról, valamint mindazokról az adatokról, amelyeket az ezzel kapcsolatos konzultációt megelőzően a munkavállalók képviselőivel írásban közölni tartozik, egyidejűleg értesítenie kell az illetékes munkaügyi központot, és ezt a munkavállalókkal szemben igazolnia kell. A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó, a rendes felmondás, illetőleg a határozott időtartamú munkaviszonynak a lejárat előtti megszüntetéséről szóló jognyilatkozat közlését legalább 30 nappal megelőzően írásban tájékoztatni köteles döntéséről az érintett székhely (telephely) szerint illetékes munkaügyi központot, melynek során közölni kell a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók személyi adatait, ideértve a társadalombiztosítási azonosító jelet, az utolsó munkakört, a szakképzettséget és az átlagkeresetet, természetesen személyenként. A munkáltató a csoportos létszámleépítésre vonatkozó döntéséről a rendes felmondás, illetőleg a határozott időre szóló munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlését megelőzően legalább 30 nappal korábban köteles tájékoztatni az érintett munkavállalót. A tájékoztatás másolatát meg kell küldeni a munkavállaló képviselőinek és az illetékes munkaügyi központnak egyaránt. Amennyiben a tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló munkajogi védelem alatt áll, a rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően közölhető. Amennyiben a munkáltató nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének, a munkáltató és a munkavállaló között a konzultáció során kötött megállapodásba ütköző rendes felmondás jogellenes. Ebből következik, hogy ha a munkáltató megszegi a konzultációs kötelezettségét, a rendes felmondás jogellenes. Amennyiben a munkáltató a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása kapcsán megsérti az üzemi tanács, illetőleg a szakszervezet előbb említett jogosultságait, úgy a munkavállalói képviseletek ennek megállapítása iránt bírósághoz fordulhatnak. Az eljárásra a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel, amely 8 napon belül nemperes eljárásban dönt a kérdésben. A rendes felmondással kapcsolatos védelem szempontjából a felmondás közlésének az időpontja az irányadó. A létszámcsökkentés végrehajtása során azonban az Mt.-nek az a rendelkezése, hogy amennyiben a felmondási védelem időtartama a 15 napot meghaladja, ezt követően csak 15 nap, illetőleg ha a 30 napot meghaladja, ezt követően csak 30 nap elteltével kezdődhet el a felmondási idő, nem érvényesül. |
Átirányítás
Jelentős mértékű változást találunk a munkaszerződés módosításának szabályaival kapcsolatban is. Nem minősül munkaszerződés-módosításnak ugyanis, ha a munkavállaló a munkáltató működésével összefüggő okból, ideiglenesen, a munkáltató utasítása alapján az eredeti munkaköre helyett vagy az eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra, különösen a beosztására, a képzettségére, a korára, az egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel. Vélhetően az aránytalan sérelem fogalma változatlan marad a korábbi szabályozás kapcsán kialakultakkal.
A munkavállalót tájékoztatni kell az átirányítás várható időtartamáról, amely a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem haladhatja meg naptári évenként a 44 munkanapot. Ebből a szempontból össze kell adni az egy naptári éven belüli átirányítások napjait. Az egy napon 4 órát meghaladó átirányítás teljes napnak számit.
A kiküldetés és a kirendelés új szabályaival később foglalkozunk, itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés együttes időtartama nem haladhatja meg a 110 munkanapot. Egyébként ha a munkavállaló átirányítás folytán az eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, ami nem lehet kevesebb a távolléti díjnál. Ha azonban más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát a munkavállaló, díjazás a ténylegesen végzett feladatok arányában illeti meg.
A most ismertetett díjazási szabályoktól a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés eltérő rendelkezéseket tartalmazhat, ez azonban nem sértheti az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásával kapcsolatos indokolatlan megkülönböztetés tilalmát. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetőleg felelősséget kell figyelembe venni azzal, hogy a munka díjazásánál munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeni, avagy természetbeni juttatás. A munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabért úgy kell megállapítani, hogy az ne eredményezzen a munkavállalók között hátrányos megkülönböztetést.
Előkészítő és befejező munkák
A módosítás lényeges eleme a munkavégzés szabályait érintően az is, hogy a munkavállaló nemcsak a törvényes munkaidőn belül köteles elvégezni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat.
Kiküldetés
A munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre is kötelezheti a munkavállalót kiküldetésként. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló ez alatt az időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végezze a munkáját. Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munka természetéből eredően szokásosan telephelyén kívül végzi a munkáját.
Változó munkahely esetén a munkáltató azon telephelye minősül szokásos munkahelynek, ahol a munkavállaló a beosztása szerint végzi a munkáját. Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő a terhessége megállapításától kezdődően a gyermeke 3 éves koráig. (E rendelkezést egyébként alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.)
A kiküldetés várható időtartamáról a munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalót. A fél napot meghaladó kiküldetés egész napnak számít. A kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában a kiküldetés egy naptári évben nem haladhatja meg a 44 munkanapot. Az egy éven belül több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát egybe kell számítani.
Kiküldetés esetén a felek eltérő megállapodása, illetve a törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg. Ha a munkavállaló a kiküldetés során részben vagy egészben a munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, a munkabér megállapítása azonos módon történik, mint az átirányítás esetén.
Belföldi kiküldetésnél, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esik, és eléri a 2 órát, az ezt meghaladó díjazásra – a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában – a készenlét díjazására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Belföldi kiküldetésnél utazási időnek minősül a személygépkocsival történő utazás során az indulástól a megérkezésig eltelt idő, tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén az indulástól a megérkezésig tartó, valamint az átszállással töltött idő, a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a kiküldetés szerinti munkavégzés megkezdéséig, valamint a munkavégzés befejezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelt idő. Egyébként kiküldetésnél a munkáltató a jogszabály alapján járó költségtérítésen túlmenően megfizetni tartozik a munkavállaló számára a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket is.
Kirendelés
A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál is kötelezhető munkavégzésre, amit kirendelésnek hívunk. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor, és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát, melynek tulajdonosa részben vagy egészben azonos a munkáltató tulajdonosával, illetve a két munkáltató közül legalább az egyik valamilyen arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján álljon kapcsolatban egymással.
Nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a kirendelésen kívül eső okból, valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra.
A kirendelés során eltérő megállapodás hiányában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a kirendeléskor tájékoztatni a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről kell.
Kirendelésnél – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződés szerinti munkabér illeti meg a munkavállalót. Ha a munkavállaló a kirendelés során részben vagy egészben a munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, úgy a munkabér megállapítása tekintetében az átirányítás szabályai az irányadók. Ezt meghaladóan érvényes az a rendelkezés is, miszerint a fél napot meghaladó kirendelés egész napnak számít. Az egy naptári éven belül a többszöri kirendelést össze kell számolni, de a kirendelés összidőtartama nem lehet több 44 naptári napnál. (Az átirányítás, kiküldetés és kirendelés időtartama sem haladhatja meg a kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában az évi 110 munkanapot.)
Az előbbieken túl érvényesülnek a gyermekes munkavállalókra vonatkozó védettségi szabályok, továbbá a belföldi kiküldetésnek az utazási idővel és ennek díjazásával a munkavállaló egyéb felmerült költségeinek megtérítésével kapcsolatos szabályok is.
Külföldi munkavállaló
Ha a külföldi munkáltató munkavállalója kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés szabályai szerint végez munkát a Magyar Köztársaság területén, a munkavállalóra a leghosszabb munkaidő, illetve a legrövidebb pihenőidő mértéke, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, a legalacsonyabb munkabér, a munkaerő-kölcsönzés feltételei, a munkavédelmi feltételek, a terhes, illetve kisgyermekes nők, valamint a fiatal munkavállalók munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá a férfiak és nők egyenlő elbírálásának elve, illetve hátrányos megkülönböztetésének tilalma tekintetében a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni, kivéve ha a kiküldött, kirendelt, kölcsönzött munkavállalóra a munkaviszonyra egyébként irányadó jog, vagy felek eltérő megállapodása alapján kedvezőbb szabályok az irányadók.
Az épületek építésére, javítására, fenntartására, átalakítására vagy lebontására vonatkozó építőmunkát végző munkáltatók esetében minderre a jogszabályi rendelkezések helyett az egész ágazatra, alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve hogy a kollektív szerződés az adott jogosultság vonatkozásában kedvezőbb feltételeket tartalmaz.
A legalacsonyabb munkabér fogalmán a személyi alapbért, a rendkívüli munkavégzésért járó ellenértéket, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett juttatást is érteni kell. Nem kell a legalacsonyabb munkabérbe beszámítani a kiegészítő nyugdíjpénztári befizetést, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett költségtérítésnek azt a részét – különösen az utazás, a lakás és az ellátás költségeit –, amely után nem kell személyi jövedelemadót fizetni.
A külföldi munkáltató munkavállalójával kapcsolatban nem kell alkalmazni a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértékére és a legalacsonyabb munkabérre vonatkozó szabályokat a szállítási szerződés alapján az áru első összeszerelését vagy beszerzését végző, a szállító által kiküldött munkavállalóra, ha a kiküldetés ideje nem haladja meg 8 napot, feltéve hogy épületek építésére, javítására, fenntartására, átalakítására vagy lebontására vonatkozó tevékenységről van szó.
| Fogalmak |
|---|
|
Munkaidő
Munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a jelenlegi szabályozástól eltérően a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama a készenléti jellegű munkakör kivételével nem számít be. A napi munkaidő az egy naptári napra eső vagy 24 órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő, végül heti munkaidő az egy naptári hétre eső vagy 168 órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő. Több műszakos munkarend Több műszakos munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét, és a munkavállalók időszakonként, rendszeresen egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket. Délutáni műszak Délutáni műszak a több műszakos munkarend alapján 14 és 22 óra közötti időszakban teljesített, legalább 2 óra időtartamú munkavégzés. Éjszakai műszak Éjszakai műszak a több műszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka azzal, hogy éjszakai munkának minősül a 22 és 6 óra közötti időszakban teljesített, legalább 2 óra időtartamú munkavégzés. Éjszakai munkát végző munkavállaló az a munkavállaló, aki munkarendje szerint rendszeresen éjszakai műszakban vagy az éves munkaidejének legalább negyedében éjszakai munkát végez. Pihenőnap Pihenőnap a naptári nap 0 órától 24 óráig tartó időszaka, vagy a 3 és 4 műszakos munkarendben, továbbá a megszakítás nélkül működő munkáltató, illetve az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a következő műszak megkezdését megelőző 24 óra. Idénymunka Idénymunka minden olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt a munkaszervezés körülményeitől függetlenül évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. |
Munkaidő, pihenőidő
A novella a munkaidő és a pihenőidő kérdéseit új formában és új tartalommal szabályozza.
Teljes munkaidő
A teljes munkaidő változatlanul napi 8 óra. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása azonban ennél rövidebb munkaidőt is előírhat. A teljes munkaidő mértéke munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb napi 12 órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy ha a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója.
Tulajdonosnak kell tekinteni a gazdasági társaság tagját, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a szavazatok több mint 25 százalékával rendelkezik. Egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés meghatározhatja a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható leghosszabb időtartamot. Ezen túlmenően ugyanilyen módon egyéb korlátozás is előírható.
A munkarend megállapítása
A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg. Ez vonatkozik tehát arra az esetre, ha nincs kollektív szerződés.
Megszakítás nélküli munkarend
Az új Mt. ugyanakkor szabályozza, hogy a megszakítás nélküli munkarend akkor állapítható meg, ha
- a munkáltató működése naptári naponként a 6 órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból az ott előírt időszakban szünetel, és a munkáltató társadalmi szükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan vagy
- a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható, vagy
- a munkaköri feladatok jellege egyébként ezt indokolja.
A megszakítás nélküli munkarend feltételei igen tágnak mondhatók, hiszen az utóbbi feltétel szinte korlátozás nélkül értelmezhető.
A munkaidőkeret meghatározása
A főszabály szerint – az előbb említett napi munkaidőtartam alapulvételével – a munkaidő legfeljebb 2 havi, illetve legfeljebb 8 heti keretben is meghatározható. Ettől eltérően a munkaidő a kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 4 havi, illetőleg legfeljebb 18 heti, míg több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 6 havi, illetve legfeljebb 26 heti keretben is meghatározható. Végül a kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb 52 heti munkaidőkeretet is megállapíthat a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál helyben szokásos módon közzéteszik. A felesleges viták elkerülése érdekében célszerűnek mutatkozik a személyre szóló közlés, mert a kis létszámú munkáltatónál ez eleve nem jelenthet problémát, nagyobb létszámú munkáltatónál pedig azért mutatkozik indokolt megoldásnak, mert ellenkező esetben a közlés megtörténte vitathatóvá válhat, kétséges lehet.
A munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor azt az időt, amikor a munkavállaló távolléti díjra jogosult, illetőleg a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.
A munkaidő beosztása
A munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel a munkáltató osztja be. A munkaidő-beosztást a kollektív szerződés eltérő rendelkezésének hiányában legalább 7 nappal korábban, legalább 1 hétre írásban közölni kell a munkavállalóval, éspedig a munkáltatónál helyben szokásos módon. Ennek hiányában mindig az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 12, illetve 48 órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 24, illetőleg a 72 órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.
A jogszabályokban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a 8 órát nem haladhatja meg.
Amennyiben a munkavégzés időtartama a készenlét alatt nem mérhető, annak teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő munkanaponként egyenlőtlenül is beosztható. A munkaidő mértéke ilyenkor naponta eltérő, de 4 óránál rövidebb nem lehet, kivéve részmunkaidő esetén, ha a felek így állapodnak meg. A felek megállapodása vagy a kollektív szerződés osztott napi munkaidőt is előírhat. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a napi munkaidejét két részletben, tehát időbeni megszakítással dolgozza le.
Ha az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá eső feladatok ellátásával.
A nő a terhessége megállapításától gyermeke 1 éves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke 1 éves koráig egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, illetőleg osztott munkaidőben csak hozzájárulásával foglalkoztatható. Az ilyen munkavállalók, továbbá akiknek foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, rendkívüli munkára nem vehetők igénybe. Az éjszakai munka elrendelésével kapcsolatos tilalomtól érvényesen eltérni nem lehet. Egyébként a munkáltatónak az éjszakai munkát végző munkavállaló részére – alkalmazásakor, majd pedig rendszeres időszakban – egészségügyi alkalmassági vizsgálatot kell biztosítania. Amennyiben az orvosi vizsgálat azt állapítja meg, hogy az éjszakai munkavégzés a munkavállaló egészségi állapotát veszélyeztetheti, úgy a munkavállalót nappali munkavégzésre kell beosztani.
Munkaszünet, pihenőidő
Ha a beosztás szerinti napi munkaidő, vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a 6 órát meghaladja, minden további 3 óra munkavégzés után a munkavállaló részére a munkavégzés megszakításával legalább 20 perc munkaszünetet kell biztosítani.
A munkavállalónak a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidő jár.
Kollektív szerződés vagy a felek megállapodása értelmében a pihenőidő mértéke legalább 8 órára csökkenthető a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkakörökben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállalók esetében azzal, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a munkavállaló a foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosítási kockázatok között kerül sor.
A kollektív szerződés vagy a felek megállapodása tartalmazhatja azt is, hogy munkavállalót a készenlétet követően nem illeti meg pihenőidő, ha a készenlétet nem a munkáltató telephelyén töltötte el. Ennek okszerű magyarázata az, hogy ilyen esetben a munkavállaló nem végzett munkát, a készenlétet bárhol, így például otthon is tölthette, ehhez képest a pihenőidő számára ily módon nem indokolt.
Az általános szabály szerint a munkavállalót hetenként 2 pihenőnap illeti meg. Ehelyett a munkaidő-beosztás alapján a munkavállalónak hetenként 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amibe egy teljes naptári napnak bele kell esnie.
A pihenőnapok összevonása
A munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap 2 hetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta részben vagy egészben összevontan is kiadható. Részben vagy egészben legfeljebb 6 havonta összevontan is kiadható a pihenőnap a munkakeret alkalmazása esetén, a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkát végző munkavállaló esetében azzal, hogy a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg. 6 nap munkavégzést követően ilyenkor 1 pihenőnap kiadása kötelező.
A női munkavállaló terhessége megállapításától gyermeke 1 éves koráig, valamint a gyermekét egyedül nevelő férfi gyermeke 1 éves koráig a heti pihenőnap összevonására csak hozzájárulásukkal kerülhet sor. Ha a munkavállaló foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosítási kockázatok között kerül sor, úgy a heti pihenőnap összevonása nem megengedett.
Vasárnapi munkavégzés
Rendes munkaidőben történő munkavégzés vasárnapra csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, munkakörben vagy a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetőleg több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében rendelhető el. A készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetőleg a több műszakos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére havonta legalább 1 pihenőnapot vasárnap kell kiadni. Ha a munkavállaló vasárnap végez munkát, számára a megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el, csak ha megszakítás nélküli, illetőleg több műszakos munkarendben foglalkoztatják.
Munkavégzés a munkaszüneti napokon
Munkaszüneti nap változatlanul január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Ezeken a napokon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható, valamint baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében.
A munkáltató, illetőleg a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, avagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor.
A munkaidő-beosztásnak a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a gazdasági miniszter évenként szabályozza. E változtatás során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá. A húsvétvasárnapon és pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében az egyéb munkaszüneti napokra vonatkozó szabályok az irányadók.
Fiatal munkavállaló munkaideje
A fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi 8 óra, illetőleg heti 40 óra lehet. Fiatal munkavállaló esetében 1 hétnél hosszabb munkaidőkeret nem alkalmazható, a munkaidő megállapításánál a több munkáltató részére végzett munka idejét össze kell számítani.
Ha a fiatal munkavállaló napi ideje a 4 és fél órát meghaladja, részére legalább 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A fiatal munkavállaló napi pihenőidejének mértéke legalább 12 óra. A pihenőidő nem rövidíthető le, az a készenlét letelte után is jár. A heti 2 pihenőnapot ki kell adni a dolgozónak.
Fiatal munkavállaló részére munkaidőkeret nem állapítható meg, a dolgozó éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, valamint készenlétre nem vehető igénybe. Ezektől a rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
Nyilvántartás
Teljesen új rendelkezés, hogy a munkáltatónak nem kell nyilvántartania annak a munkavállalónak a rendes és rendkívüli munkaidejével, szabadságának kiadásával és egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatait, aki maga jogosult meghatározni a munkaideje beosztását vagy felhasználását.
| Eltérések a kollektív szerződésben |
|---|
|
A kollektív szerződés az éjszakai munka, a több műszakos munkarend, a délutáni műszak, az éjszakai munkát végző munkavállaló, az idénymunka meghatározása tárgyában az előbbiekben ismertetettektől eltérhet azzal, hogy az éjszakai munkának minősülő időszak 7 óránál rövidebb nem lehet, és ebbe a 24 és 5 óra közötti időtartamot be kell számítani. Az utolsó fordulat lényegében azt sejteti, hogy az éjszakai műszakban való munkavégzés előfeltétele, hogy annak legalább egy része – 5 óra – 24 óra és 5 óra közé essék. A most ismertetett rendelkezés a fogalommeghatározások teljes körét szem előtt tartva olyan értelmezési problémákat vetett fel, amelyeket feltehetően a jogalkalmazási gyakorlat fog megoldani.
Egyébként a kollektív szerződés a hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítő, a polgári repülésben a hajózó, légi utaskísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közti szállítás forgalmi utazó, illetve a nemzetközi vasúti személyszállításhoz kapcsolódó étkező-, háló- és fekvőkocsikon utazó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók tekintetében eltérhet a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezésektől (ide nem értve a Munka Törvénykönyvének a teljes munkaidőben vonatkozó szabályait). Az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló esetében a kollektív szerződés legfeljebb 6 havi, illetve legfeljebb 27 heti munkaidőkeretet is megállapíthat, és eltérhet az Mt. szerinti munkaidő-beosztástól a készenlét, az ügyelet, a pihenőidő tekintetében is. |
Munkaerő-kölcsönzés
Az Mt. 3. része kiegészült a XI. fejezettel, ami egy teljesen új jogi konstrukciót, nevezetesen a munkaerő-kölcsönzést szabályozza. A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, melynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyba álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre átengedi a kölcsönvevőnek.
Kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek munkavégzésre átengedi, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja. Kölcsönvevő az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja.
Kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság, vagy (a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló tekintetében) az a szövetkezet lehet, amelyik megfelel az Mt. előírásainak, az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette.
A munkaerő-kölcsönzés, illetőleg az ennek keretében létrejött munkaszerződés az általánoshoz viszonyítva speciális jellegű, ezért kölcsönzés esetén nem érvényesül az előnyben részesítési kötelezettség, eltérően alakul a munkaszerződés tartalma, illetőleg a munkaszerződés-kötéskori tájékoztatási kötelezettség. A határozott időre kötött munkaszerződés csak naptárilag megjelölt időtartamra vonatkozhat, próbaidő nincs. A munkaviszony megszűnésekor és megszüntetésekor az Mt. általános rendelkezései nem érvényesülnek (ez vonatkozik a munkáltatói jogellenes munkaviszony-megszüntetés miatti szankciókra is).
A kikölcsönzött munkavállalót a kölcsönbevevő nem rendelheti ki. A kölcsönzött munkavállaló szabadságát a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő munkáltató is jogosult kiadni az általános szabályoktól eltérő módón. Nem érvényesül az állásidőre vonatkozó általános szabály sem. A bérfizetési szabályok eltérő voltának hangsúlyozása is lényeges. Ugyanekkor a munkavállaló gondatlan károkozás esetén legfeljebb az 1 havi átlagkeresete 50 százaléka erejéig felel. Értelemszerűen eltérést mutatnak a munkaügyi vita egyes szabályai is. A kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében nála foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről a nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező szakszervezeti szervet rendszeresen, de legalább évente 1 alkalommal tájékoztatnia kell.
Szerződés a munkaerő-kölcsönzésre
A kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő közötti megállapodást írásba kell foglalni. A szerződés minimális tartalma a munkaerő-kölcsönzés időtartama, a munkavégzés helye és az elvégzendő munka jellege.
Ezt meghaladóan a kölcsönvevő írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót a nála irányadó munkarendről, a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezéséről, a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről, az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekről, továbbá minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából szükséges. Minderre értelemszerűen azért van szükség, hogy megfelelő tartalommal tudjon létrejönni a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti munkaviszony.
Tilalmak
Tilos a kölcsönzött munkavállaló foglalkoztatása a jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre, továbbá a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol sztrájk van (a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig). A kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő között tilos korlátozni vagy kizárni azokat a jogokat, amelyek a munkavállalót az Mt., illetőleg más jogszabály alapján megilletik. (A kölcsönbeadó, a kölcsönbevevő és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni, melynek módjáról korábban már szó volt.)
A kölcsönvevő a kölcsönvett munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti. Az előbbiek során felsorolt tiltó rendelkezésektől törvényesen eltérni nem lehet.
Semmis a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás, amely a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszonyra létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő, vagy amely alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást, közvetítési díjat kell fizetnie, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni.
Megosztott munkáltatói jogok és kötelezettségek
A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodásuk szerint megosztva gyakorolja. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbe adó munkáltató gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát a munkavállalónak ugyancsak a kölcsönbe adó munkáltatóval kell közölnie. A munkavállalóra a kölcsönvevő munkáltatónál irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A munkabér-fizetési kötelezettség a kölcsönbeadót terheli, ezt nem érinti, ha a kölcsönvevő a kölcsönbeadónak járó díjat esedékességekor nem fizette meg. A kölcsönbeadót terheli egyébként a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási és befizetési kötelezettség teljesítése is.
Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a foglalkoztatással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját.
A kölcsönbevevő eltérő megállapodás hiányában köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő 5-éig közölni a kölcsönbeadóval mindazokat az adatokat, amelyek legkésőbb a munkabérnek a tárgyhónapot követő 10-éig történő kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő 3 munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez szükséges adatokat a kölcsönbeadónak átadni.
A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavállaló munkavédelmére, a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a munkavégzésre, a munkakör átadás-átvételre, a munkaidőre, a pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása tekintetében.
A kölcsönzés keretében való foglalkoztatás időtartama alatt a szabadságot eltérő megállapodás hiányában a kölcsönvevő, egyébként a kölcsönbeadó adja ki. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval előzetes meghallgatása után legkésőbb a szabadság megkezdése előtt 3 nappal közölni kell. Ezt az időpontot a kölcsönvevő csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és köteles megtéríteni a munkavállalónak az ezzel összefüggésben keletkezett kárát, illetve költségeit.
Ha a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz a kölcsönvevőnek, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseinek az alkalmazotti károkozásért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Ugyanakkor, ha a munkavégzés során a munkavállalót éri kár, úgy azért a kölcsönbe adó és kölcsönbe vevő munkáltató egyetemlegesen fel. Akkor azonban, ha a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben, de nem a munkavégzés közben éri a kár, a munkáltató kártérítési felelősségre vonatkozó szabályainak alkalmazásakor a kölcsönbeadó tekintendő munkáltatónak.
A kölcsönbe vevő munkáltató a kölcsönbe adott munkáltatót átirányíthatja, és kiküldetését is elrendelheti, őt illeti meg a munkavégzés módjára vonatkozó utasítás kiadásának jogköre is. A Munka Törvénykönyvének a módosítással beiktatott 106/A §-a és 106/B §-a alkalmazása során munkáltató alatt mind a kölcsönbeadót, mind a kölcsönbevevőt egyaránt érteni kell.
A kölcsönző és a munkáltató megállapodása
A kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló között speciális jogviszony jön létre, melynek kapcsán a feleknek munkaszerződésben, tehát írásban kell megállapodniuk abban, hogy a munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés céljából jön létre, meg kell állapodniuk továbbá a munkavállaló személyi alapbérében és a munkavégzés jellegében vagy a munkakörben. A klasszikus munkaviszonytól eltérően nem szükséges viszont megállapodniuk a munkavégzés helyében. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell ellenben a felek nevét, illetve megnevezését, a kölcsönbeadó nyilvántartásba vételi számát, valamint a munkavállaló és a kölcsönbeadó lényeges adatait. A munkavállaló lényeges adatainak minősülnek mindazok a személyi adatok, amellyel kapcsolatban a munkáltatónak bármiféle jelentési kötelezettsége áll fenn.
A munkaerő-kölcsönzés céljából létrejött munkaszerződés lehet határozatlan, de határozott idejű is.
Tájékoztatás
A kölcsönbe adó munkáltató, ha a munkaszerződés nem tartalmazza, legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított 2 héten belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni a munkavégzés helyéről, a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről, a munkabér egyéb elemeiről, a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról, a rendes szabadság mértéke számításának módjáról, kiadásának, illetve a jogviszony megszüntetésének speciális szabályairól, továbbá arról, hogy a kölcsönbeadó kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e. A munkabér elemeiről, a bérfizetés napjáról, a rendes szabadság mértékének számítási módjáról, kiadásának rendjéről, a kölcsönbeadóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő szabályairól, valamint a pénzbeli és a természetbeni juttatásokról és a díjazás és egyéb juttatások pénzneméről a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezésére hivatkozással is megadható a tájékoztatás.
Az előbbiekből következik, hogy amennyiben a kölcsönbe adó munkáltatónál van kollektív szerződés, illetőleg az a kölcsönbe adott munkavállalóra kiterjed, úgy annak teljes tartalmát ismertetni kell a munkavállalóval.
Amennyiben a kölcsönbeadó megnevezése, lényeges adata, valamint a korábbiakban említett tájékoztatási kötelezettség körébe tartozó adatok vonatkozásában változás következik be, arról a kölcsönbeadó legkésőbb a változás hatálybalépését követő 1 hónapon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót.
A kölcsönbeadó a munkavégzés tényleges megkezdése előtt írásban tájékoztatni tartozik a munkavállalót a kölcsönvevő nevéről, székhelyéről, telephelyéről, cégjegyzék számáról, vagy ha az utóbbi adat helyett a jogszabály más nyilvántartási formát ír elő, ennek a számáról, továbbá arról, hogy a kölcsönvevőnél mely szerv vagy személy gyakorolja a munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkört. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a munkába járás, a szállás és étkezés feltételeire, a munkarendre, a munkaidőre, a pihenőidőre és az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekre.
Ha a kölcsönbeadó a munkaviszony fennállása alatt nem biztosítja folyamatosan a munkavállaló foglalkoztatását, eltérő megállapodás hiányában legkésőbb a következő munkavégzés megkezdése előtt 48 órával előbb köteles közölni a munkavállalóval a következő foglalkoztatásának helyét, kezdő időpontját, várható tartamát, illetve a munkavállaló jelentkezésére vonatkozó kötelezettségeket.
A jogszabály külön nem mondja ki, de álláspontunk szerint a tájékoztatási kötelezettség az új kölcsönvevő munkáltatóra vonatkozóan azokra a kérdésekre is kiterjed, amelyekről az első kölcsönbe vevő munkáltató vonatkozásában már szóltunk.
A munkaviszony megszüntetése
A kölcsönzés céljábó
