A munkavállalót sajátos felelősség terheli a munkáltatónak okozott károkért. Cikkünkben a bírósági gyakorlatból vett példákon keresztül vázoljuk fel a dolgozó jogi helyzetét, a vele szembeni igényérvényesítés feltételeit és módját.
A munkavállaló munkajogi kártérítési felelőssége – néhány kivételtől eltekintve – a munkaviszonyával összefüggésben vétkesen okozott kár megtérítéséért áll fenn. A felelősség főszabály szerint akkor állapítható meg, ha fennáll a kár és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés. Feltétel továbbá az is, hogy a károkozó magatartás a munkaviszonyból folyó kötelezettségek vétkes megszegésével valósuljon meg. A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkezését és mértékét, a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
Ez a felelősség az általánosnál, vagyis a polgári jogi felelősségnél enyhébb felelősségi forma. A felelősség nem teljes mértékű.
Munkaviszony
A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja, és nem a munkaszerződés megkötésének napja. A munkába lépést megelőző károkozásnál általában nem alkalmazhatók a kárfelelősség munkajogi szabályai, ahogy a munkaviszony megszűnése után okozott károknál is az általános polgári jogi felelősségi szabályok érvényesülnek. A munkaviszony fennállta alatt okozott, de csak a munkaviszony megszűnte után bekövetkező károkért természetesen a munkajogi szabályok alapján felel a dolgozó.
Abban az esetben, ha a felek között a munkaviszony mellett munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony is létrejön, és a dolgozó ennek keretében okoz kárt, a kártérítésre a polgári jog szabályai az irányadók, kivéve ha az úgynevezett további jogviszony munkaviszony, és nem megbízás vagy vállalkozás.
Kötelezettségszegés
A munkajogi kártérítési felelősség akkor alkalmazható, ha a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettsége megszegésével okozta a kárt. A kötelezettségszegés cselekvéssel vagy mulasztással egyaránt megvalósulhat. A dolgozónak egyébként is úgy kell a munkakörébe tartozó munkát elvégeznie és olyan magatartást kell tanúsítania, hogy mások egészsége, testi épsége, vagyona ne károsodjék.
Minden esetben kizárja a kötelezettségszegést a jogos védelem, a szükséghelyzet, a munkáltató beleegyezése és a kötelezettség-összeütközés. Kötelezettség-összeütközés esetén a dolgozót egyidejűleg több és egymással ellentétes kötelezettség terheli. Azon a címen azonban nem tehető felelőssé a munkavállaló a keletkezett kárért, hogy rosszul döntött, feltéve ha magatartása következményeit nem láthatta előre. Ez utóbbi esetben ugyanis figyelmeztetnie kell a munkáltatót az utasítás következményeire, adott esetben meg kell tagadnia az utasítás teljesítését.
Munkavégzés
A munkavégzés körébe tartoznak a munkavégzés előkészítése, lebonyolítása és befejezése érdekében szükséges tevékenységek is (például szerszám kivételezése a raktárból, részvétel a munkavédelmi oktatáson, üzemi étkezés, bérfizetés stb.). Az elvárható gondosság, a fegyelem megtartása e tevékenységek során is terheli a dolgozót. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károkozás közötti összefüggés tehát az ilyen teendők végzése során keletkezett károsodások esetén is fennáll.
Utasítás
Általános szabály, hogy az a munkavállaló, aki felettese utasításait hajtja végre, az abból fakadó esetleges kárnál mentesül az anyagi felelősség alól. Megállapítható azonban a kártérítési felelősség akkor, ha a dolgozó előre látja, hogy az utasítás teljesítésével kárt okozhat, azonban erre nem figyelmezteti az utasításadót.
A munkavállaló ezzel megszegi az együttműködési kötelezettségét, és az ennek következtében bekövetkezett kárért így felelőssé tehető. A bírósági gyakorlat szerint a váratlanul előálló, halasztást nem tűrő esetben a munkavállalótól elvárható az anyagi erejét meg nem haladó anyagbeszerzés, valamint kisebb munkák elvégzése, a költségek előlegzése is. Az elvárhatóságot az eset összes körülményeinek mérlegelésével kell elbírálni.
A munkavállaló vétkessége
A munkavállaló csak akkor felel az általa okozott kárért, ha a magatartása vétkes volt. A vétkesség akkor állapítható meg, ha a dolgozó nem úgy járt el, ahogy az adott esetben elvárható, holott tudta vagy tudnia kellett volna, hogy mi a helyes magatartás. A vétkesség két fokozata a gondatlanság és a szándékosság.
Kizárja a vétkességet a beszámítási képesség hiánya, kivéve ha annak előidézése felróható a munkavállalónak. Az ittas állapot a vétőképességet nem érintheti, ha az felróható a dolgozónak. Ugyanez a szabály a gyógyszerek előidézte káros mellékhatásokra is vonatkozhat, amennyiben a munkavállalónak azokról tudnia kellett.
Gondatlanság
A munkavállaló gondatlanul akkor okoz kárt, ha a kár bekövetkezését el lehetett volna kerülni, amennyiben a munkavállaló a tőle elvárható gondossággal jár el. Enyhe gondatlanság valósul meg, ha a károkozó a tőle elvárható gondossággal elkerülhette volna a kár bekövetkezését. Súlyosan gondatlanul cselekszik azonban az a dolgozó, aki a tőle elvárható gondosságot feltűnő közömbösséggel mulasztja el. Súlyosan gondatlanul jár el például az a boltvezető, aki az időközönként jelentkező áramkimaradás elhárítása érdekében nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, és ezért az árukészlet egy része megromlik.
Gondatlanságról sem lehet szó azonban, ha a dolgozó nem tudta és nem is tudhatta, hogy magatartása helytelen, kötelességszegő volt. A munkavállaló magatartását a hasonló munkakörű, gyakorlatú, iskolai végzettségű dolgozóktól átlagosan megkívánt magatartással kell összevetni.
Nem feltétlenül állapítható meg a dolgozó vétkes kötelezettségszegése a gazdasági kockázatot vállaló üzletkötés miatti károkozásért sem. Ha a kockázat vállalása ésszerű volt, a felelősség nem állapítható meg. Amennyiben mulasztott a munkavállaló, és ezért az értékesítés elmaradt, mert például bizonyos információkat nem szerzett be, s ezt kellő gondossággal előre lehetett látni, a felelősség alól nem mentesülhet.
A kártérítés mértéke
Főszabály szerint gondatlanság esetén a munkavállaló kártérítési felelőssége egyhavi átlagkeresetének 50 százalékáig terjedhet. Amennyiben a kár mértéke kevesebb, mint a félhavi átlagkereset, nincs akadálya, hogy a dolgozót a teljes kárért felelőssé tegye a munkáltató. Ha a károkozó magatartás következtében a munkáltatót különböző időpontokban éri kár, az összes kár miatt is legfeljebb csak a dolgozó félhavi átlagkeresete erejéig érvényesítheti igényét.
A kártérítés mértékét a felek a munkaszerződésben – legfeljebb másfél havi átlagkereset erejéig – az előbbiektől eltérően állapíthatják meg. A kollektív szerződés pedig legfeljebb hathavi átlagkeresetig terjedő kártérítési felelősséget írhat elő. A főszabálytól eltérő mértékű felelősség is csak a törvényben meghatározott okok – károkozás és a károkozó körülményei, a vétkesség foka, a károkozás jellege, gyakorisága, a munkavállaló beosztása – alapján állhat fenn.
Pénzintézet számfejtője, ellenőre
Az Mt. – kivételként – a munkavállaló teljes mértékű kártérítési felelősségét állapítja meg egyes munkaköröknél és károkozó magatartásoknál. E szerint gondatlansága esetén is a teljes kárért felel a pénzintézet számfejtője és ellenőre, ha a kárt a számfejtés körében vagy ezzel összefüggésben az ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozta.
Szándékosság
Ha a munkavállaló szándékosan okozta a kárt, a teljes kárt köteles megtéríteni. A szándékosságnak két fajtája van. Egyenes szándék akkor állapítható meg, ha a dolgozó előre látja magatartása vagy mulasztása károsító következményeit, és ezeket kívánja. Ilyen például, ha a munkavállaló azért szegi meg a technológiai utasítást, hogy hibás terméket gyártson. Eshetőleges a dolgozó szándéka, ha magatartás vagy mulasztás károsító következményeit előre látja és azokba belenyugszik. Így cselekszik az a dolgozó, aki tudja, hogy a gépe hibás, és mégis tovább működteti azt.
A szándékos károkozás különleges, de a gyakorlatban mégis igen sűrűn előforduló esete, amikor a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetésével okoz kárt a munkáltatónak. Ezekben az esetekben, ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a munkavállaló váratlan, nem jogszerű távozása kárt okozott – mert például a meghatározott munkafeladat elvégzése késedelmet szenvedett, nem lehetett határidőre leszállítani valamely terméket stb. –, kártérítési igénnyel léphet fel a volt munkavállalóval szemben a munkajogi kártérítés szabályai szerint. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével kárt okozó dolgozó azonban legfeljebb másfél havi átlagkeresetével felel, függetlenül attól, hogy magatartása gondatlan vagy szándékos volt.
Általános megőrzési felelősség
A munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül, a hiányból eredő teljes kárt köteles megtéríteni, ha a dolgot visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel, jegyzék vagy elismervény alapján vette át, és állandóan őrizetben tartja vagy kizárólagosan kezeli.
Nem állapította meg a bíróság annak a munkavállalónak a teljes kárért való felelősségét, aki az elektromos fúrógépet saját nevére, elismervénnyel és visszaszolgáltatási kötelezettséggel vette át, de a műszak végén felettesétől azt az utasítást kapta, hogy a gépet munkatársainak adja át, és a fúrógép a másnapi munkakezdéskor hiányzott. Rámutatott a bíróság, hogy ez esetben nem állnak fenn az általános megőrzési felelősség együttes feltételei, mivel hiányzott az állandó őrizetben tartás, hiszen a dolgozónak a fúrógépet idegen személyeknek kellett átadnia.
Megállapította viszont a bíróság annak a hegesztőnek a megőrzési felelősségét, aki a kizárólagos használatra átvett sarokcsiszoló gépet nem abban a – lakattal zárható – szekrényben helyezte el, amelyet a munkáltató bocsátotta rendelkezésre, hanem a munkavégzés befejeztével a munkahelyén hagyta, ahonnan az később eltűnt.
A megőrzés tárgya
A törvény a megőrzési felelősséget olyan tárgyak tekintetében írja csak elő, amelyek a munkafolyamat során változatlanok maradnak, hiszen a felelősség érvényesítésének a visszaszolgáltatási kötelezettség fennállta is a feltétele. Ebből következik, hogy a vétkesség nélküli felelősség nem állapítható meg a munkavégzés során keletkezett olyan dolgoknál, amelyek a munkavégzés eredményeként a rendelkezésre bocsátott anyagok felhasználásával jönnek létre. Dolog alatt ingókat, pénzt és pénzt helyettesítő értékpapírokat, valamint szigorú számadású nyomtatványokat kell érteni. A felelősség érvényesítése szempontjából ebből a körből ki kell zárni az energiát.
Biztonságos őrzés
Az általános megőrzési felelősség kizárólag akkor állapítható meg, ha a munkáltató biztosítja a dolog biztonságos őrzésének feltételeit. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem biztonságos az őrzés, ha a munkáltató arra kötelezi a dolgozót, hogy a dolgot állandóan tartsa magánál. A biztonságos őrzési körülményeket ugyanis a munkahelyen kell megteremteni. A bírói gyakorlat szerint azonban elvárható a munkavállalótól, hogy ha az őrzés körülményeiben változás következik be (például elromlik a zár), azt jelentse a munkáltatónak és kérje a kijavítást, szükség esetén megtegye a hiány megelőzése érdekében elvárható elhárító intézkedést.
Elháríthatatlan külső ok
Nem állapítható meg a munkavállaló teljes kártérítési felelőssége, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagyis olyan hatás, amely a dolgozótól független, és amelynek megakadályozására a munkavállalónak nincsen eszköze, illetve módja.
Az ítélkezési gyakorlat szerint nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak, ha az anyagbeszerző a gépkocsiban hagyja a nagy összegű készpénzt, ahonnan az később eltűnt. Kármegosztást állapított meg a bíróság, amikor a központi pénztáros úgy adta át a pénzt az átvételre kiküldött dolgozónak, hogy a szalaggal lezárt kötegeket nem volt módja megszámolni. Elháríthatatlannak minősítette viszont a bíróság a lezárt gépkocsi feltörése során elkövetett lopást, és a gépkocsivezetőt mentesítette a szerszámok ellopása miatti felelősség alól.
Bizonyítás
Az általános megőrzési felelősség feltételeinek fennállását, a kárt és annak mértékét a munkáltatónak, a mentesülés okainak fennállását pedig a munkavállalónak kell bizonyítania.
Az állandó bírói gyakorlat szerint az áruszállítást végző dolgozó nem felel a göngyölegek hiányáért olyan esetekben, amikor a szállítás a bolt nyitvatartási idején kívül történik, és emiatt az árut és a göngyöleget a bolt előtt kell leraknia, és azokat a bolt dolgozóival nem tudja átvetetni.
Pénz, értékpapír, értéktárgy megőrzése
A pénztáros, a pénz- és értékkezelő munkakörben dolgozó személy megőrzési felelőssége akkor is fennáll, ha a kezelt pénzt (értékpapírt, értéktárgyat) jegyzék vagy elismervény nélkül vette át. (Egyéb dolgok tekintetében azonban vele szemben is az előbb említett általános szabályok vonatkoznak.)
A jegyzék és az elismervény kivételével az általános megőrzési felelősség feltételei, a munkaviszony alanyait terhelő bizonyítás és a kimentés szabályai a pénztárosok felelősségére is irányadóak. Így a pénztárosok felelőssége is objektív felelősség, az általuk kezelt és őrzött fizetőeszközben bekövetkezett hiányért – vétkességükre tekintet nélkül – teljes anyagi felelősséggel tartoznak.
Fontos tudni, hogy ez a speciális felelősség nemcsak az ilyen, kifejezetten megnevezett munkakörben dolgozókat terheli, hanem minden olyan munkavállalót, akire visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel bíznak megőrzésre értékpapírt, illetve egyéb értéktárgyat. Ilyen felelősség terheli tehát a bírói gyakorlat szerint a gépkocsivezetőt az átvett benzinjegyekért, az autóbusz-kalauzt az általa átvett jegyekért, a ruhatárost a ruhatárban elhelyezett ingóságokért, a munkáltató által az étkezési jegyek kiadásával megbízott dolgozót stb.
Nem terheli viszont ilyen felelősség a bérek kifizetésénél azt az adminisztratív teendőket ellátó dolgozót, aki a munkaköre szerint nem pénzkezelő, csak a fizetéssel kapcsolatban végez adminisztratív teendőket.
A megőrzésre átadott dolog megrongálódása
Abban az esetben, ha a megőrzésre átvett dolog megrongálódik a munkavállalónál, az általános vétkességi szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a dolgozónak kell bizonyítania vétlenségét (például azt, hogy azért ejtette le a gépét, mert a munkatársa meglökte).
Felelősség a leltárhiányért
A leltárhiány az a hiány, amely a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett dologban ismeretlen okból keletkezik, és meghaladja a természetes mennyiségi csökkenéssel és kezeléssel járó veszteség mértékét. Nem leltárhiány ehhez képest, ha például a kárt bűncselekmény vagy a dolgozó vétkes magatartása okozza, hisz ezekben az esetekben ismert okból keletkezik a hiány. Ha a leltárhiány az áruk beszerzési áron való leértékeléséből áll, ez nem tekinthető ismeretlen okból keletkezett hiánynak, tehát a hiány nem leltárhiány.
A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességre tekintet nélkül felelősséggel tartozik.
Kollektív szerződés
A törvény előírásai alapján a leltárhiányért való felelősség a kollektív szerződésben szabályozható. Meg lehet határozni a kollektív szerződésben a felelősségre vonás feltételeit, a kártérítés mértékét és a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárást is.
Mentesítette a bíróság a leltárhiányért való felelősség alól azt a munkavállalót, akit a kollektív szerződés ilyen konkrét rendelkezése ellenére, a leltáregyeztetéstől számított 60 napon túl köteleztek a hiány megtérítésére.
Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodásának hiányában – a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével – a munkáltató állapítja meg
- a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,
- azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,
- a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
- a leltárhiány meghatározásának szabályait,
- a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
A leltárhiányért való felelősség feltétele:
- leltárfelelősségi megállapodás megkötése,
- a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele,
- a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.
Ha a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve a munkahelyen.
Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.
Leltárfelelősségi megállapodás
A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik. Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. Ebben meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősségnek a munkavállalók közötti megosztását is, egyetemleges felelősség megállapításának azonban nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás nem rendezi a felelősség megosztását, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.
Felelősségi szabályok
A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hathavi átlagkeresete mértékéig felel. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét.
A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek kihatnak a munkavállaló felelősségére, illetve amelyek befolyásolhatták a biztonságos és előírásszerű kezelést, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.
A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg.
Leltározásnál lehetővé kell tenni a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét. Ha a munkavállaló nem gondoskodik a képviseletéről, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki erre a célra. A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet.
A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén ez a határidő harminc nap, és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.
Együttes károkozás
Többek együttes károkozásáról akkor beszélhetünk, ha a károsodáshoz vezető magatartások között oksági kapcsolat áll fenn. Nem szükséges viszont, hogy mindegyik dolgozó cselekménye önmagában alkalmas legyen a károkozásra.
Ha a munkáltatónak két vagy több dolgozó együttesen okoz kárt, a megőrzésre átadott dologban keletkezett hiányt munkabérük arányában kötelesek megtéríteni, vétkes károkozás esetén a felelősségük a vétkességük arányában áll fenn.
Szándékosan okozott kárért a munkavállalók felelőssége egyetemleges, vagyis bármelyik károkozó a teljes kár megtérítésére kötelezhető. A többek által gondatlanul okozott kárért való felelősség arányát a károkozók gondatlansága alapján kell meghatározni és ez után kell összegszerűen megállapítani – a havi átlagkeresetek figyelembevételével – a kártérítés mértékét.
Ha az egyik károkozó magatartása gondatlan, a másiké pedig szándékos, felelősségüket a vétkesség arányában kell meghatározni.
A kár összege
A kár összegét a dolog tényleges károsodása alapján kell meghatározni, így figyelembe kell venni a kijavítás költségét, az értékcsökkenést (megrongálódás esetén), illetve a károkozás időpontjában érvényes árat, valamint az avulást (megsemmisülés, használhatatlanná válás). Ha a kijavítás gazdaságosan már nem végezhető el, illetve a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, kárként a fogyasztói árat kell figyelembe venni. Fogyasztói árként a hasonló minőségű, korú, használtságú dolgok értéke az irányadó. A kártérítés szempontjából csak a kár bekövetkeztekori fogyasztói ár bír jelentőséggel, függetlenül attól, hogy az igényt ténylegesen mikor érvényesíti a munkáltató. A kár bekövetkezte és az igényérvényesítés, valamint a kár megtérítése közötti időszakra késedelmi kamat igényelhető.
Kivételesen kötelezhető a dolgozó az elmaradt haszon megtérítésére is (például ha a bolti eladó a számára előírtnál olcsóbban értékesítette az árut). Általában azonban csak vezető állású munkavállalóval szemben érvényesíthető az elmaradt haszon iránti igény, hiszen a vezetők a többi dolgozótól eltérően az általános polgári jogi szabályok szerint felelnek az általuk okozott károkért, mely jóval szigorúbb a munkajogi szabályozásnál.
Nem lehet figyelembe venni a kár megállapításánál az olyan kiadást sem, amelyre a kár helyreállításához már nem volt szükség. Le kell számítani a kár mértékéből azt az összeget is, mely a munkáltatónak máshonnan megtérült. Ha például a munkavállaló által megrongált és javíthatatlan gépet eladták, a vevő által fizetett összeggel csökkenteni kell a kár összegét. Ugyanez a szabály érvényesül akkor is, ha a munkáltató a biztosítótól kap kártérítést.
Munkáltatói közrehatás
A vétkes kötelezettségszegés és a kár közötti okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a dolgozó magatartása vagy mulasztása nélkül a kár nem következett volna be. Amennyiben a munkavállaló magatartása nem egyedüli oka volt a kárnak, hanem abban a munkáltató is közrehatott, e részben a dolgozó nem kötelezhető a kár megtérítésére. A munkáltató közrehatásánál a felróhatóság közömbös, önmagában a munkáltatói közrehatás csökkenti a munkavállaló felelősségét.
A kárigény érvényesítése
A munkáltató a bíróságnál érvényesítheti a munkavállalóval szembeni kártérítési igényét. Mielőtt azonban benyújtaná keresetét, egyeztetést kell lefolytatnia a dolgozóval. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződésben meghatározzák azt az értéket, amely határig a munkáltató közvetlenül érvényesítheti a kártérítés iránti igényét. Ilyenkor rögzíteni kell, hogy a munkáltató kártérítésre kötelező írásbeli határozatának meghozatala előtt milyen szabályok az irányadók (például személyes meghallgatás), továbbá hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója milyen tartalommal hozhatja meg határozatát (az összeg pontos megjelölése, a követelés ténybeli és jogi alapja, tájékoztatás a jogorvoslatról stb.).
A dolgozó a határozat ismeretében egyeztetést kezdeményezhet, ennek eredménytelensége esetén bírósághoz fordulhat. Ha a munkavállaló pert indít, keresetének a kártérítésre kötelező munkáltatói határozatra nézve halasztó hatálya van, tehát a határozat a kereset jogerős elbírálásáig nem hajtható végre.
Amennyiben a munkáltató kollektív szerződéses szabályozás hiányában hoz kártérítési határozatot, s a kötelezett dolgozó ennek érvénytelenítése iránt bírósághoz fordul, a kártérítési határozatot hatálytalanítani kell, de a munkáltató viszontkeresettel élhet a kárigénye érvényesítése iránt.
A munkáltató kollektív szerződés alapján sem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel anyagi igényét az elhunyt munkavállaló örököseivel szemben.
A dolgozó halálával ugyanis megszűnik a munkaviszony, ugyanakkor a munkáltató anyagi igényét csak a vele jogviszonyban álló munkavállalójával szemben érvényesítheti határozati formában.
Kármérséklés
A bíróság mérsékelheti a munkáltató által kiszabott kártérítést, illetőleg a jogszabály alapján megállapítható mértéknél kevesebb összegben is marasztalhatja a munkavállalót, ha a károkozás és a károkozó körülményei ezt nyomatékosan indokolják. Szándékos károkozás esetén általában nincs helye mérséklésnek.
