Természetbeni juttatások

A természetbeni juttatás sajátos jövedelem, amelyet a kifizető oly módon nyújt a magánszemélynek, hogy a szolgáltatásért, termékért, értékpapírért, vagy bármely más vagyoni értékért nem kéri el azt az ellenértéket, amibe az egyébként kerül. Az ilyen vagyoni előny a személyi jövedelemadóban úgy adózik, hogy a pénzbeli juttatáshoz képest sokszor adóelőnnyel járhat, és több adómentesség is kapcsolódik hozzá. Cikkünkben a természetbeni juttatások általános adózási szabályaival és az adómentes természetbeni juttatásokkal foglalkozunk.

Természetbeni juttatásnak minősül – megjelenési formájától függetlenül – a kifizető által vagyoni érték megszerzésére a magánszemélynek adott, a kifizető kiadásának a számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti áfával együtt számított értékéből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Saját előállítású termék, szolgáltatás esetén a bizonylattal igazolt áfát is magában foglaló közvetlen költségből kell kiindulni. A szokásos piaci érték meg nem térített része számít akkor, ha a juttatott vagyoni értékről a kifizető nem rendelkezik bizonylattal, ha a bizonylattal igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér, továbbá az értékpapír formájában adott vagyoni értéknél minden esetben.

Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az így szerzett vagyoni értéket később elidegeníti, akkor szerzési értékként azt az értékrészt, amely után a kifizető adózott, vagy amely adómentesnek számít, valamint a magánszemély által fizetett térítést együttesen kell számításba venni.

Nem természetbeni juttatásként adózó jövedelmek

Bár természetben kapja a magánszemély, mégsem számít természetbeni juttatásnak a jövedelemadó rendszerében az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke és a természetben adott munkabér. Természetbeni munkabér alatt a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatást kell érteni, amelynek értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték. Az önálló tevékenységért adott terméket, szolgáltatást, értékpapírt is forintosítani kell, amely után a progresszív adót a magánszemélynek kell megfizetnie. Nem természetbeni juttatásként adózik az ingatlan, az ingó vagyontárgy és a vagyoni értékű jog eladása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték, és az adóköteles tárgynyeremény sem. Az értékpapírok közül nem számít természetbeni juttatásnak a társas vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén, illetőleg a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értéknek az a része, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik.

A felsorolt esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott. A természetbeni juttatás fogalmából a törvény kiemeli azt a vagyoni értéket, amelyet a jövedelemadó-törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak.

A természetbeni juttatás közterhe

Az adóköteles természetbeni juttatás adója 44 százalék, amelyet – fő szabályként – a juttatónak kell megfizetnie. (A magánszemélyt terheli a 44 százalékos adó és az egyéb közteher megfizetése akkor, ha kifizetőnek nem számító – például külföldi – juttatótól kap természetbeni vagyoni értéket.) Ha az adóköteles természetbeni juttatást a kifizető vele biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló magánszemélynek adja, akkor – 2001-ben – 31 százalék társadalombiztosítási járulékot, ha a természetbeni juttatásban részesülő nem biztosított, akkor 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is kell a kifizetőnek fizetnie.

Ez alól kivétel az adóköteles reprezentáció, ugyanis akár biztosított, akár biztosítottnak nem számító magánszemély kapja, minden esetben 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli. Mivel a természetbeni juttatás nem része az egyéni adóalapnak, így ez után a magánszemélynek egyéni járulékot sem kell fizetnie. Mindezek alapján kiszámítható, hogy az azonos értékű pénzbeli juttatásnál a természetbeni juttatás a kifizetőnek kevesebbe kerül. Ha például a munkáltató 1000 forint bruttó pénzbeli jövedelmet fizet a magánszemélynek, akinek eddig elért jövedelme 1 millió forint felett van, de nem érte el a járulékfizetés felső határát, akkor a magánszemélynek 40 százalék adót (400 Ft), 3+8 százalék egyéni járulékot (110 Ft) és 1,5 százalék munkavállalói járulékot (15 Ft) kell fizetnie, így a nettó jövedelem 475 forint lesz. A munkaadónak az 1000 forint bruttó bér után 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást (15 Ft), 3 százalék munkaadói járulékot (30 Ft) és 31 százalék tb-járulékot (310 Ft) kell fizetnie. Ha a munkáltató 475 forintnak megfelelő természetbeni juttatást nyújt, akkor a magánszemélynek nincs adó- és járulékfizetési kötelezettsége. A munkáltatónak 44 százalék szja-t (209 Ft), 31 százalék tb-járulékot (147 Ft) és 3 százalék munkaadói járulékot (14 Ft) kell fizetnie.

Elszámolás költségként

Fontos tudni, hogy 2001-től a társasági adó hatálya alá tartozó adózóknál szigorodtak a természetbeni juttatás és közterhei költségkénti elszámolásának szabályai. A természetbeni juttatások és az azokhoz kapcsolódó valamennyi adó és járulék csak akkor minősül egyértelműen elismert költségnek, ha az adózó azt a vele munkaviszonyban álló, vagy korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas magánszemélynek, vezető tisztségviselőjének, személyesen közreműködő tagjának, valamint e személyek közeli hozzátartozójának nyújtja. (A Ptk. szerint közeli hozzátartozónak számít a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, valamint a testvér.)

Ha tehát a természetbeni juttatásban nem a felsorolt kör részesül, akkor – függetlenül attól, hogy a személyijövedelemadó-törvényben egyébként adómentes vagy adóköteles juttatásról van-e szó – a juttatás értékével és a megfizetett közterhekkel növelni kell az adózás előtti eredményt. Ez alól a szabály alól kivétel a reprezentáció és a reklám címén adott juttatás, amely minden esetben elismert költségnek számít.

Adómentes munkahelyi ellátások

A magánszemély munkahelyének megválasztását döntően befolyásolja, hogy a munkadíján túl mit kap még a munkahelyétől, és a munkaadó is törekszik arra, hogy a különböző juttatások minél szélesebb körét biztosítsa. A jóléti juttatásokat általában az adórendszer is kedvezményezi.

Étkeztetés

A munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés értékéből havi 2200 forintig, vagy a kizárólag fogyasztásra, készételvásárlására feljogosító utalvány értékéből havi 1400 forintig terjedő kedvezmény adómentes. Egy hónapban csak egyféle – vagy természetbeni, vagy utalvány formában adott – mentesség érvényesíthető.

A természetbeni étkeztetés alatt a munkahelyen, vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében melegétkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni. A természetben nyújtott étkeztetés konkrét formáit illetően a törvény ezenkívül külön megkötést nem tartalmaz, ezt a munkáltató a saját belátása szerint oldhatja meg.

A természetbeni étkezés, vagy a kizárólag készétel vásárlására jogosító utalvány értékéből a meghatározott mértékig járó adómentesség a magánszemélyt akkor is megilleti, ha már nyugdíjas, és a juttatást az a munkáltató vagy jogutódja adja, amely a nyugdíjba vonulás idején a magánszemélyt foglalkoztatta. Az adómentesség tehát független attól, hogy a magánszemély a juttatás időpontjában az adott munkáltatónál nyugdíjasként dolgozik-e vagy sem. A kedvezmény ugyancsak választható módon megilleti a szakmunkástanulót, a kötelező szakmai gyakorlaton részt vevő diákot is.

Munkaruha, védőeszköz

A munkaruha-juttatás adómentességének feltétele, hogy:

• a dolgozó olyan munkakörben dolgozzon, ahol munkaruha használata nélkül egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következne be, és
• a munkaruhát ebben a munkakörben viselje, és
• az adott munkaruha olyan legyen, amely a dolgozó egészségének védelmét, ruházatának megóvását szolgálja.

Szintén adómentes a kifejezetten jelmezszerű öltözet az összes tartozékával, valamint a szolgáltatási tevékenységet végzők megkülönböztető jellegű ruházata, ha az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan. Mindezek alapján adómentes például a szerelőruha, a köpeny, a színielőadások jelmeze, a portás, pincér öltözete, de nem adómentes a vezető munkatársak öltönye, kosztümje, még akkor sem, ha a cég logójával van ellátva. Az egyenruha, formaruha, védőruha és tartozékai akkor adómentesek, ha viselésüket törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabály írja elő. A közúti, a vízi, a légi közlekedés, a hírközlés és a vízügy terültén biztosított egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha és tartozéka akkor adómentes, ha azt a törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatottaknak biztosítják.

Munkába járás

A napi munkába járás alatt a magánszemély állandó vagy ideiglenes lakóhelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazást kell érteni. Ha a magánszemély ideiglenesen munkavégzési célból a munkahelyével azonos helységbe, vagy annak közelébe költözik, akkor onnan az állandó lakóhelyre történő hetente egyszeri oda- és visszautazás számít hétvégi hazautazásnak. A munkába járásról szóló kormányrendelet az utazás költségének meghatározott százalékát kötelezően rendeli megtéríteni, de nem tiltja, hogy a munkáltató ennél többet, az utazás teljes költségét viselje. Ha tehát a munkaadó megveszi a menetjegyet, bérletet, akkor az teljes egészében adómentes természetbeni juttatásnak számít. Az adómentesség nem terjed ki a helyi bérlet megtérítésére.

A jövedelemadó-törvény adómentesnek mondja ki a munkavégzéssel összefüggő csoportos személyszállítást is akkor, ha a munkáltató maga gondoskodik legalább négy munkavállaló szállításáról a munkavégzés érdekében. Ilyen formában akár a helyi, akár más lakosok munkába és hazaszállítása is adómentes.

Munkásszállás

A magánszemély lakhatásának biztosítása közül csak a munkásszálláson történő elhelyezés adómentes. Munkásszállásnak az olyan szálláshely számít, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Az adómentesség független attól, hogy a munkásszállás a munkáltató saját tulajdona, vagy bérli azt, és attól is, hogy a költségekből térít-e a magánszemély vagy sem.

Nem tekinthető azonban munkásszállásnak az a szálláshely, ahol a kifizető a vele kapcsolt vállalkozási viszonyban lévőt és hozzátartozóját helyezi el. Kapcsolt vállalkozási viszonyban az a magánszemély áll, akinek a társaságban 50 százaléknál nagyobb, többségi irányítást biztosító befolyása van. A magánszemélynek nem munkásszálláson történő elhelyezése esetében – ha a szálláshelyet a munkáltató üzemelteti – az önköltség, ha a szálláshelyet a munkáltató bérli – a bérleti díj és a magánszemély által fizetett térítésnek a különbözete az adóköteles juttatás alapja. Az albérlet vagy a lakásbérlet pénzbeli megtérítése a magánszemély összevonandó jövedelme, kivéve a fegyveres erők, testületek, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjai helyett átvállalt, viselt albérleti, szállásdíj teljes összegét.

Adómentes ugyan a szolgálati lakásban történő elhelyezés is, azonban szolgálati lakásnak csak az olyan állami lakás minősül, amely nem a lakásügyi hatóság, hanem más állami szervezet rendelkezésére áll, és kizárólag a szervezettel munka-, illetőleg szolgálati viszonyban állók elhelyezésére szolgál.

Meghatározott foglalkoztatásokhoz adható juttatások

Adómentesek az olyan juttatások, amelyeket egyes foglalkozásokhoz kötődve hagyományosan kapnak az érintett magánszemélyek. Idetartoznak a vízgazdálkodásban adott fürdőbelépők, a gátőrök terményjuttatása, az erdészek tűzifa-, a bányászok szénjárandósága, a légiforgalmi irányítók, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózószemélyzet kötelező rekreációja, a villamosenergia-ipar nyugdíjasainak adott áramdíjkedvezmény.

Foglalkozás-egészségügyi ellátás

Az adómentes foglalkozás-egészségügyi ellátások körébe a munkavédelemről, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló jogszabályokban nevesített ellátások tartoznak. Így nem kell adózni a kifizető által biztosított, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó alkalmassági vizsgálat, illetve a megelőző és gyógyító egészségügyi szolgáltatás után, de nem adómentes például a konzerváló fogászati ellátás.

Művelődés

A jövedelemadó-törvény adómentességet biztosít a művelődési intézményi szolgáltatásnak. Ez alatt a művelődés és a művelődési intézmény profiljába tartozó szolgáltatások személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésére fordított kiadásokat kell érteni, így a helyi társas élet, a kötetlen közös művelődés lehetőségeit biztosító szolgáltatások nyújtását, tanfolyamok, klubok, előadás-sorozatok, szórakoztató rendezvények megszervezését.

Nem tartozik az adómentes természetbeni juttatás körébe a művelődési szolgáltatással összefüggésben adott egyéb szolgáltatás, mint például az utazás, a szállás vagy az étkezés. Adómentesnek tekinthető a kifizető által a magánszemély részére valamely művelődési intézménybe vásárolt színházjegy vagy színházbérlet is. Az adómentes művelődési intézményi szolgáltatást nyújtó művelődési intézmények körébe az állami és önkormányzati költségvetési fenntartású közművelődési intézmények és közkönyvtárak, valamint az előadó-művészeti intézmények tartoznak.

Üdültetés

Az üdültetés nem számít sem szociális, sem egészségügyi ellátásnak, éppen ezért a törvény külön nevesíti azokat az eseteket, amikor érvényesíthető az adómentesség. Adómentes természetbeni juttatás az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye azzal, hogy idetartozik a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett, kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke is. A fegyveres erők és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye, valamint az egyházi üdülőben az egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülés szintén adómentes.

A kifizető jellemzően a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott, névre szóló üdülési csekket adhat, amelynek ellenértékéből adott engedmény az üdülési csekk értékének 50 százalékáig, de – több kifizető esetén is – legfeljebb évi 20 ezer forintig mentes az adó alól. (A kettős korlátból mindig az alacsonyabbat kell figyelembe venni.) Ha a magánszemély az üdülési csekket teljesen ingyenesen kapja, akkor az az értékrész, amely az adómentes részt meghaladja, a juttatónál természetbeni juttatásként adózik.

Az adómentesség akkor érvényesíthető, ha a juttatásban részesülő magánszemély nyilatkozatot tesz a kifizetőnek az adatairól, az adott adóévben a nyilatkozatot megelőzően ellenérték nélkül átvett, illetőleg engedménnyel vásárolt üdülési csekkek értékéről, a megfizetett ellenértékről. Ha a magánszemély korábban több kifizetőtől is kapott ellenérték nélkül, vagy engedménnyel üdülési csekket, akkor részletezve fel kell tüntetnie az egyes kifizetőktől – azok nevének említése nélkül, de az akkor adott nyilatkozat dátumának megjelölésével – átvett tételeket. Ha korábban nem részesült üdülésicsekk-juttatásban, akkor erről kell a nyilatkozatnak szólnia. A nyilatkozat átvételét annak másolatán a kifizetőnek cégszerű aláírással kell igazolnia, a magánszemélynek pedig ezt a másolatot az elévülési idő lejártáig őriznie kell.

Fontos, hogy a kifizetőnek a kedvezményes üdülési csekkek értékéről az adóévet követő január 31-éig adatot kell szolgáltatnia az APEH számára.

Sport

A szabadidősport szereplőinek nyújtott juttatások körében adómentes a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést. Az adómentesség feltétele az, hogy a kifizető a sportintézmény költségvetéséhez valamilyen formában hozzájáruljon – sportpályát béreljen, belépőjegyet vásároljon –, és a juttatás valamely sportrendezvényhez kapcsolódjon. (Ezenkívül a sportszervezetek adhatnak – meghatározott feltételek mellett – a verseny- és diáksport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevőinek adómentes természetbeni juttatást.)

Egyéb juttatások

Vannak olyan juttatások, amelyeket meghatározott gazdasági körülmények között élő csoportok, közösségek szokásjog alapján, gyakran nemzetközi kapcsolatrendszerből eredően vívtak ki tagjaiknak, így ezek hagyományosan adómentesek. Idetartozik:

• az illetményföld-juttatás, ha a 6000 m2-t nem haladja meg,
• az a kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztóiár-kiegészítésben részesül (pl. nyugdíjasok, tanulók utazási kedvezményei), valamint
• a közlekedési és postai kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztói árkiegészítésben nem részesül.

A társadalmi, üzleti kapcsolatok körében adható adómentes juttatások szabályai 2001-től változtak, jelentősen szigorodtak. A kifizető által adható ajándékokról, adómentes reklám szabályairól következő számunkban az adóköteles természetbeni juttatásoknál írunk, s külön foglalkozunk a természetben adott adóköteles – köztük a reprezentációs – juttatásokkal és a cégautó adózási kérdéseivel.