Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett súlyos ipari balesetek országhatárokat nem ismerő hatásai felhívták a fejlett nyugati országok figyelmét arra, hogy az ilyen katasztrófák megelőzését feltétlenül be kell építeniük az iparpolitikai és környezetvédelmi stratégiájukba.
Seveso I.
A súlyos ipari balesetekből fakadó környezeti ártalmak elleni védekezés fontos lépcsőfoka volt a 82/501/EEC vagy Seveso I. irányelv (egy súlyos következményekkel járó ipari baleset olasz helyszínéről kapta a nevét), az ipari balesetek országhatáron túl terjedő hatásairól szóló 1992-ben, Helsinkiben elfogadott ENSZ/EGB egyezmény.
Az egyezmény rögzíti a veszélyhelyzetre való felkészülés, a lakossági tájékoztatás, a közös riasztási-értesítési rendszer alapelveit, kiegészítve a kölcsönös segítségnyújtás, az információáramlás, a kutatás terén előírható közös feladatokkal.
Az egyezmény rendelkezik az illetékes hatóságokról és a nemzetközi kapcsolattartó pontokról a Magyar Köztársaság csatlakozását követően ez a hazai szerv a Határon Túli Ipari Balesetek Nemzeti Központja – mely jelenleg az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon működik.)
Seveso II.
1996-ban a 96/82/EK tanácsi irányelv újrafogalmazta a Seveso I. irányelvet. (Ez a Seveso II. irányelv, ami 1997. február 3-án lépett életbe. )
Ez az irányelv képezi az alapját a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezetének.
Az irányelvet az alábbi alapvető követelmények tették szükségessé:
- a hatékonyság növelése, ezen belül is a környezet és az emberi egészség fokozott védelme;
- a veszélyes tevékenységek ellenőrzése, a tagállamok együttműködése;
- a lakosság tájékoztatása annak érdekében, hogy az emberek tabuk nélkül megismerhessék a környezetüket.
Az irányelv részletesen tartalmazza a veszélyes létesítményeket üzemeltetők feladatait, az ellenőrzésben részt vevő nemzeti hatóságok kötelezettségeit, a megelőzésre, a tervezésre vonatkozó főbb követelményeket.
Az irányelv mellékleteiben találhatók a veszélyes anyagok küszöbparaméterei, a számvetések képletei, az üzemeltető által készítendő okmányok tartalmi összetevői és a nyilvánosság tájékoztatását célzó meghatározások.
A Seveso II. Magyarországon
A már említett katasztrófavédelmi törvény IV. fejezete foglalkozik a nemzetközi szabályozók hazai adaptációjával. A vonatkozó jogi szabályozás magyarországi bevezetésének határideje 2002. január 1.
A veszélyes létesítményre építési engedély, használatbavételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak, a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedélye alapján lehetséges. Az engedélyhez az üzemeltetőnek kérelmet kell benyújtania a hatósághoz, amelyhez csatolnia kell a biztonsági jelentés vagy elemzés egy-egy példányát.
A veszélyes létesítmények megvalósítását, bővítését, megszüntetését, illetve a veszélyességi övezetek határait fel kell tüntetni a külön jogszabályok szerinti területfejlesztési és településrendezési terveken.
Biztonsági elemzés és jelentés
Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri a jogszabályban meghatározott alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felső küszöbértéket, az üzemeltetőnek biztonsági elemzést és biztonsági jelentést kell készítenie, melyet az illetékes hatóságnak be kell mutatnia. A hatóság annak valóságtartalmát ellenőrizheti.
A biztonsági jelentés nyilvános; a polgármesternek – a fővárosban a főpolgármesternek – biztosítania kell, hogy abba bárki betekinthessen. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkot is tartalmaz, a hatóság engedélyezheti, hogy az üzemeltető által készített, a biztonsági jelentésnek csak a titkot tartalmazó rész nélküli kivonata bocsátható nyilvánosságra.
Védelmi tervek
A védelmi tervek célja:
- a technológiai folyamat leírása és szabályozása a veszélyeztető hatások minimálisra történő csökkentése, az emberi, környezeti, valamint az anyagi javak kárainak redukálása érdekében;
- a lakosság és a környezet súlyos balesetek hatásai elleni védelmére szükséges intézkedések megvalósítása;
- a szükséges információk eljuttatása a lakosság és a területileg érintett hatóságok részére;
- a súlyos baleseteket követő környezet-helyreállítás előkészítése.
Belső védelmi tervek
A biztonsági elemzésben, illetve a biztonsági jelentésben szereplő veszélyek elhárítására az üzemeltető belső védelmi tervet készít, amely tartalmazza azoknak az eszközöknek és annak az üzemi vezetési rendszernek a leírását, amellyel magas színvonalon lehet biztosítani az emberi egészség és a környezet védelmét. Az üzemeltető köteles;
- megküldeni a hatóságnak, valamint a megyei, illetőleg a fővárosi védelmi bizottságnak a tervek egy-egy példányát;
- adatokat szolgáltatni a hatóság megyei, illetve körzeti szerve számára külső védelmi tervek kidolgozásához;
- minden intézkedést megtenni a baleset megelőzésére, a veszély elhárítására, az esetleges baleset hatásainak enyhítésére.
Ha a létesítményben vagy a védelmet ellátó szervezetben olyan változás történik, amely növeli a súlyos ipari baleset kockázatát, az üzemeltetőnek ennek megfelelően meg kell újítania a belső védelmi terveket.
Az üzemeltető a megyei katasztrófavédelmi szerv ügyeleti szolgálata útján köteles haladéktalanul tájékoztatni a hatóságot, továbbá az illetékes védelmi bizottság elnökét, valamennyi érintett települési önkormányzat polgármesterét:
- a veszélyes tevékenységgel összefüggő súlyos balesetről vagy rendkívüli eseményről;
- a súlyos baleset, rendkívüli esemény körülményeiről;
- a súlyos balesetben, rendkívüli eseményben szereplő veszélyes anyagokról;
- a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges adatokról;
- a megtett intézkedésekről.
Ha az üzemeltető nem teljesíti a kötelezettségeit, vagy hatósági engedély nélkül kezdi el a veszélyes tevékenységét, a hatóság megtilthatja a veszélyes tevékenység folytatását.
Külső védelmi tervek
A külső védelmi tervet a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi szerve készíti el az illetékes polgármesterrel együttműködve. A külső védelmi terv kialakításakor véleményezési joga van az ÁNTSZ megyei, fővárosi szervének, valamint az illetékes környezetvédelmi hatóságnak.
A terv a 20/1998. (IV. 10.) BM rendeletben meghatározott települési veszélyelhárítási terv része (melléklete), s tartalmazza:
- a veszélyhelyzetben beavatkozásra és az üzemen kívüli kárelhárítási munkálatok irányítására és összehangolására jogosult személyek nevét és beosztását;
- a riasztásra vonatkozó intézkedések komplex rendszerét;
- a külső védelmi terv megvalósulásához szükséges anyagi-technikai és pénzügyi források koordinációját;
- az operatív beavatkozás tartalmát, az intézkedések időrendjét;
- a lakosság és az anyagi javak védelme érdekében szükséges magatartási szabályokat.
A Seveso II. uniós tapasztalatai
A Magyar Köztársaság uniós csatlakozásának egyik elengedhetetlen feltétele a Seveso II. irányelv bevezetése, az abban foglaltak beépítése mind az államigazgatási eljárásrendbe, mind az általános iparpolitikai rendszerbe makro- és mikroszinten egyaránt.
A magyar fél csatlakozási stratégiája kialakításakor különös jelentősége van az Európai Unió országaiban alkalmazott módszerek s az azokból nyert tapasztalatok vizsgálatának. A tagállamok egy része semmilyen derogációval nem kíván élni, holott erre szükség lenne. Ez hazánk számára nem megoldás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy jelenleg a kapcsolódó átfogó ellenőrzések negatív eredményei alapján mintegy 6 országgal szemben folyik eljárás különböző szabálytalanságok miatt.
A másik megoldás az irányelv fokozatos bevezetése (még ha ez átmeneti mentességeket igényel is). Figyelembe véve a mai gazdasági helyzetet, s az érintett vállalatok lehetőségeit, hazánk számára is ez a követendő magatartás.
A küszöbszámok ismeretében elmondható, hogy a bevezetési procedúra jelentős terheket ró nemcsak az üzemeltetőre, hanem a külső védelmi tervek költségeit viselő államra is.
A külső tervek finanszírozása terén is változatos képet mutat az európai gyakorlat. Németországban például (ahol is a jogi szabályozás átfogja a teljes igazgatási vertikumot) a tartományi joggyakorlat egyértelműen csak a belső védelmi tervek elkészítésére kötelezi az üzemeltetőt, ennek megfelelően az állam általában pénzügyileg nem járul hozzá a külső védelmi tervekben foglaltak (védőfelszerelések, lakossági tájékoztatás stb.) végrehajtásához. Néhány nagyobb vállalat ugyanakkor (vélhetően PR" megfontolásokból is) anyagilag is hozzájárul a kerítésen kívüli" biztonsághoz.
Nálunk a külső védelmi tervekben előírt feladatok végrehajtásához szükséges anyagi feltételeket – az európai gyakorlatnak megfelelően – az államnak kell megteremtenie. Itt jegyezzük meg, hogy a veszélyes anyagokat gyártó, tároló és felhasználó üzem – kizárólag önkéntes alapon – hozzájárulhat a tervben foglalt feladatok költségeihez.
Veszélyes anyagok szállítása
A témánkhoz szorosan kapcsolódik a veszélyes anyagok szállítása, amelyet a kidolgozás alatt álló Nemzetközi Katasztrófavédelmi Stratégia is kiemelten kezel. Fontos ez a kérdés azért is, mivel az országban egyidejűleg jelen lévő potenciális veszélyforrások miatt növekszik a dominóhatások lehetősége.
Jelenleg hazánkban – bár alapvetően rendelkezésre állnak a szükséges jogszabályok – hiányoznak a megfelelő műszaki és szakmai feltételek.
A közeljövő fontos feladata az EU-csatlakozással összefüggő normák beépítése a magyar gyakorlatba, az ehhez kapcsolódó pénzügyi háttér megteremtése, az ellenőrzésben részt vevő szervek és szervezetek egyidejű és egységes fellépése, amihez megfelelő szankcionáló-eszközökkel is rendelkezni kell.
A prognózisok azt mutatják – figyelemmel az ország tranzitjellegére –, hogy közútjaink terhelése egyre növekszik. Speciális helyzet alakult ki a hazai szállítási kultúrában: amíg Nyugaton a szállítók az autópályát választják, addig Magyarországon az alacsonyabb rendű útvonalakon, a településeken keresztül áramlik – többnyire ellenőrizetlenül – a veszélyes áru, kockáztatva több ezer ember biztonságát.
E problémára sürgősen megoldást kell találni akár úgy, hogy – a kemény szankcionálás mellett – kedvezményeket kapjanak a szállítók (olcsóbb úthasználat, állami támogatás korszerű speciális szállítóeszközök vásárlására stb.).
Hasonlóan nyugtalanító a vasúti szállítás helyzete. Az elmúlt időszak balesetei az emberi mulasztás mellett a vasúti pályák és a kapcsolódó berendezések állapotára vezethetők vissza.
Alapfogalmak
Belső védelmi terv
A belső védelmi terv a katasztrófahelyzetekben vagy a bekövetkezett katasztrófák esetében a létesítményeken belüli élet- és vagyonmentésre, a kimenekítésre, valamint a károk enyhítésére vonatkozik.
Biztonsági elemzés
A biztonsági elemzés az üzemeltető által készített okmány, amely tartalmazza a veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó általános célkitűzéseit, továbbá bemutatja azt az irányítási, vezetési és műszaki eszközrendszert, amely mind az ember, mind a környezet magas szintű védelmére hivatott.
Biztonsági jelentés
Az üzemeltető által készített biztonsági jelentés annak bemutatására szolgál, hogy az üzemeltető rendelkezik baleset-megelőzési politikával és az annak végrehajtását szolgáló biztonsági, irányítási módszerrel, hogy azonosította a jelentős baleseti veszélyforrásokat, megtette a szükséges megelőző intézkedéseket, s hogy a létesítményeinek biztonsága, megbízhatósága kettes fokozatú.
A biztonsági jelentés szól arról is, hogy az üzemeltető működőképes belső vészhelyzeti tervekkel rendelkezik. A jelentésben elegendő információt kell szolgáltatni a külső vészhelyzeti tervek elkészítéséhez és a hatósági, szakhatósági vélemények kialakításához.
Dominóhatás
A dominóhatás a veszélyes létesítményben bekövetkező olyan baleset, amely a közelben lévő más veszélyes üzemre átterjedve a súlyos balesetek valószínűségét és lehetőségét megnöveli, vagy a bekövetkezett baleset következményeit súlyosbítja.
Katasztrófa
Katasztrófáról akkor beszélünk, ha az emberek élete, egészsége, anyagi értékei, a lakosság alapvető ellátása, a természeti környezet, a természeti értékek olyan módon vagy mértékben vannak veszélyben, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli, adott esetben a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésével.
Külső védelmi terv
A külső védelmi terv rendelkezik arról, hogy a veszélyes létesítmény környezetében élő lakosság mentése, az anyagi javakban, a környezetben bekövetkező károk enyhítése érdekében milyen rendszabályokat kell bevezetni, milyen irányító és végrehajtó szervezetet kell létrehozni, milyen adatszolgáltatásra van szükség.
Üzemeltető
Üzemeltetőnek minősül bármely gazdasági társaság, természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely veszélyes létesítményt vagy veszélyes ipari üzemet működtet, illetve fenntart.
Veszélyes anyag
Veszélyes anyagnak tekintendő a jogszabályhoz kapcsolódó táblázatban megjelölt küszöbértéket (kritikus tömeget) elérő anyag, keverék vagy készítmény, amely mint nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termék van jelen, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről feltételezhető, hogy baleset bekövetkezésekor létrejöhetnek.
Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset olyan mértékű veszélyes anyag kibocsátásával, tűzzel vagy robbanással járó rendkívüli esemény, amely a veszélyes létesítmény üzemelése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és amely a létesítményen belül és azon kívül közvetlenül vagy lassan hatóan, súlyosan veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetve a környezetet.
Veszélyes ipari üzem
A veszélyes ipari üzem egy adott üzemeltető irányítása alatt álló azon területek egésze, ahol egy vagy több veszélyes létesítményben – ideértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrát is – a veszélyes anyagok a jogszabályban meghatározott küszöbértéknél nagyobb mennyiségben vannak jelen
