Előző számunkban megkezdett elemzésünk végén összefoglaljuk az egyéni vállalkozók közterheit, s példákkal illusztráljuk az adózó szempontjából optimális megoldásokat.
Vállalkozói adóalap
A vállalkozói adóalap a vállalkozói jövedelemnek a közcélú adomány, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári adomány címén igénybe vehető kedvezménnyel csökkentett része.
Közcélú adomány
Közcélú adomány címén az erre vonatkozó igazolás alapján levonható
- a kiemelkedően közhasznú szervezet részére befizetett összeg 150 százaléka, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka;
- a közhasznú szervezetnek, illetve a közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetett összeg, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka,
- illetőleg ezek együttes előfordulása esetén legfeljebb a jövedelem 25 százaléka.
Ha az egyéni vállalkozó az adományt tartós adományozási szerződés alapján nyújtja a közhasznú szervezetnek, akkor a tartós adományozás külön kedvezménye címén az adomány további 20 százalékával csökkentheti az adóalapját. A tartós adományozási szerződés alapján történő befizetés 120, illetőleg kiemelkedően közhasznú szervezet esetében 170 százalékával csökkenthető a jövedelem. Fontos szabály, hogy ha az egyéni vállalkozó a közhasznú szervezetnek felróható ok miatt nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét, akkor a korábban érvényesített külön kedvezménnyel (az adomány 20 százalékával) növelnie kell az adóalapot. Ha azonban a szerződés az egyéni vállalkozónál felmerülő ok miatt nem teljesül, akkor az adóalapot a korábban érvényesített külön kedvezmény kétszeresével kell növelni.
Felmerülhet a kérdés, hogy a közcélú adományozás kedvezményével magánszemélyként az összevont adóalapját vagy mint egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói jövedelmét csökkentse-e az adózó. Abban az esetben, ha a vállalkozás veszteséges, de van vállalkozói kivét, érdemesebb az adomány kedvezményét az összevont adóalap adójánál érvényesíteni. Amennyiben viszont nincs vállalkozói kivét, de a vállalkozás nyereségesen működik, tehát van pozitív vállalkozói adóalap, akkor a kedvezményt azzal szemben kell érvényesíteni. Előfordulhat olyan eset is, hogy egyaránt van vállalkozói kivét és pozitív a vállalkozói jövedelemadó-alap is, ekkor próbaszámításokat kell végezni, hogy a kedvezmény melyik esetbe vehető teljes mértékben igénybe.
Az adomány költségként nem érvényesíthető (ha a tevékenység érdekében merülne fel, akkor költségként lehetne elszámolni, de ekkor adományként már nem vonható le), illetve ugyanezen adományösszegre magánszemélyként nem érvényesíthet adókedvezményt a vállalkozó. A közcélú adományok levonhatóságához a vállalkozónak rendelkeznie kell erről szóló igazolással, illetve teljesülnie kell a közcélú adományokra vonatkozó feltételeknek.
Levonható a vállalkozói jövedelemből az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a nem pénztártag egyéni vállalkozó támogató által befizetett összeg is, azonban ebben az esetben sem vonható le több, mint a jövedelem 20 százaléka. Több jogcímen történő támogatáskor (önkéntes pénztári támogatás, közcélú adomány) a jövedelemcsökkentés legfeljebb a jövedelem 25 százaléka lehet.
A közcélú adományok ilyenfajta kedvezményezésének azért van mégis értelme, mert így a vállalkozó "olcsóbb" pénzből tud adományozni, illetve előfordulhat, hogy magánszemélyként a kedvezményi korlátozások miatt már nem tudna kedvezményt érvényesíteni, de vállalkozóként még kedvezményhez juthat.
Vállalkozói személyi jövedelemadó
A vállalkozói személyi jövedelemadót a vállalkozói adóalap után kell fizetni, mértéke 18 százalék.
A vállalkozói személyi jövedelem után negyedévente, a negyedévet követő 12-éig adóelőleget kell fizetni. Az adóelőleg összegét az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap 18 százalékából kiindulva kell kiszámítani. Ezt az összeget csökkenteni lehet az adókedvezményekkel, valamint az e jövedelem után már befizetett adóelőleggel. Az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításánál az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos részét és az adóévre áthozott veszteség időarányos részét lehet figyelembe venni.
Vállalkozói adókedvezmények
A vállalkozói személyi jövedelemadó adókedvezménnyel csökkenthető, legfeljebb azonban az adó összegéig. Következésképpen abban az adóévben, amelyben az egyéni vállalkozónak nincs vállalkozói személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettsége, a kedvezményét nem tudja érvényesíteni. Fontos korlátozás, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetni, kivéve akkor, ha az egyéni vállalkozónak 100 százalékos adókedvezményre van jogosultsága. Az szja-törvény háromféle vállalkozói kedvezményt ismer: a beruházási kedvezményt, a térségi adókedvezményt és a kamarai tagdíj kedvezményét.
A beruházási adókedvezmények jogcímei:
- az 1 milliárd forint feletti termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók adókedvezménye,
- az 1 milliárd forint feletti kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházást megvalósítók adókedvezménye,
- a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók adókedvezménye,
- a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházást megvalósítók adókedvezménye.
A térségi adókedvezmények jogcímei:
- a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben gépberuházást megvalósítók adókedvezménye,
- a vállalkozási övezetben épületberuházást megvalósítók adókedvezménye,
- a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben infrastrukturális beruházást megvalósítók adókedvezménye.
A gazdasági kamarákról szóló törvény alapján kamarai tagdíj címén megfizetett összeg 50 százaléka, de legfeljebb tízezer forint vonható le a vállalkozói személyi jövedelemadóból.
Vállalkozói osztalékalap
A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből (a vállalkozói adóalap csökkentve az adókedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadóval, vállalkozói adóalap hiányában ez nulla) kiindulva kell meghatározni. Ezt az összeget lehet csökkenteni, illetve növelni különböző tételekkel.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkentő tételek
Csökkenti az adózás utáni vállalkozói jövedelmet annak az üzemi célú tárgyi eszköznek, nem anyagi dolognak az értékéből – amelynek az értékcsökkenési leírása az adóévben kezdődött el – az a rész, amely az értékcsökkenési leírásként elszámolt értékrészt meghaladja. A személygépkocsi nem minősül kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek, ezért az előzőek szerint az adózás utáni vállalkozói jövedelem nem csökkenthető abban az esetben sem, ha a vállalkozó egész évben megfizeti a cégautóadót.
Csökkentő tételt képeznek az adóévben kifizetett olyan összegek, amelyek a vállalkozói személyi jövedelemadó-alap megállapításánál költségként nem számolhatók el (bírság, késedelmi pótlék stb.).
Ugyanez érvényes a beruházási költséget képező kiadásra, ha a tárgyi eszköz és a nem anyagi javak üzembe helyezése még nem történt meg. (Mindez azt jelenti, hogy nem kell a vállalkozói osztalékalap azon része után 20 vagy 35 százalék adót fizetni, amelyet a tárgyévben tárgyi eszközre és a nem anyagi javak beruházására fordítottak, ám a beruházás üzembe helyezése még nem történt meg.)
Csökkentő tétel az egyéni vállalkozó pénztartalékolása esetén a tartalékolt pénz éves átlagos állományának az előző évi tartalékhoz viszonyított növekménye is.
Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növelő tételek
Növeli az adózás utáni vállalkozói jövedelmet a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén – kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja –, a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor az első évben el nem számolt értékcsökkenési leírás 100 százaléka, a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor 66 százaléka, a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor 33 százaléka. A tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor ez a mérték nulla (azaz a harmadik évet követően e címen nem kell az osztalékalapot növelni).
A tárgyi eszköz és a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében növelni kell a vállalkozói osztalékalapot a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon részével, amellyel az egyéni vállalkozó – ezt az évet megelőző években – a vállalkozói osztalékalapját csökkentette. Ha azonban a tárgyi eszköz üzembe helyezése elmarad, akkor a vállalkozói osztalékalapot a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentés évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) növelni kell a vonatkozó beruházásra elszámolt azon összeggel, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette. Ezt a növelést – akár az említett időpontot megelőzően is – mindenképpen végre kell hajtani az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor.
Az egyéni vállalkozó pénztartalékolása esetén a tartalékolt pénz éves átlagos állományának előző évi pénztartalékhoz viszonyított csökkenése szintén növelő tétel, csakúgy, mint az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor a megszüntetés időpontjában nyilvántartott pénztartalék teljes összege.
A vállalkozói osztalékalap adója
A vállalkozói osztalékalap után 20, illetőleg 35 százalék adót kell fizetni. A 20 százalékos adómérték a vállalkozói osztalékalap azon részére vonatkozik, amely nem több, mint a vállalkozói kivét és az adóévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének szorzata. Az osztalékalapnak ezt meghaladó része után az adó mértéke 35 százalék. Az egyéni vállalkozónak ezt az adót a vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig (a tárgyévet követő február 15-éig) kell megfizetnie.
A vállalkozói osztalékalap után megállapított adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására előírt határidőig (tárgyévet követő év február 15-ig) kell megfizetnie.
Az osztalékelőleg fogalma egyéni vállalkozó esetében nem értelmezhető, egyébként is értelmetlen lenne év közben ilyen magas adóteherrel (18 százalék, illetve 35 százalék) jövedelmet kivenni.
Az egyéni vállalkozó közterhei
Az alábbiakban összefoglaljuk az egyéni vállalkozó közterheit.
Személyi jövedelemadó
A személyi jövedelemadó legjellemzőbb jogcímei:
- a vállalkozói kivét után fizetendő progresszív adó,
- a vállalkozói jövedelem után fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó,
- a vállalkozói osztalékalap után fizetendő 20, illetve 35 százalékos osztalékadó,
- az alkalmazott és a segítő családtag részére kifizetett munkabérből és költségtérítésből levont adóelőleg, valamint a részükre biztosított adóköteles természetbeni juttatások utáni 44 százalékos adókötelezettség,
- a megbízási díjakból levont adóelőleg,
- a saját vállalkozói jövedelem, vállalkozói kivét utáni adóelőleg és adó.
Általános forgalmi adó
Annál az adóalanynál, aki nem az adómentes tevékenységre jelentkezett be, áfafizetési kötelezettség, illetve visszaigénylési jogosultság keletkezhet.
Az alanyi adómentes tevékenységet folytató vállalkozónál is fennállhat áfafizetési kötelezettség:
- a termékértékesítésnek minősülő tevékenységek után, ha a beszerzését terhelő áfa levonható volt,
- az importált termék után.
- A tárgyi adómentes tevékenységet folytató vállalkozó is fizetési kötelezettség alá eshet
- az importszolgáltatás esetében,
- az importtermék után.
Társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, baleseti járulék
A járulékfizetési kötelezettségek szabályairól az 1997. évi LXXX. törvény és a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) kormányrendelet rendelkezik.
A biztosított egyéni vállalkozó (nem kiegészítő tevékenységű) a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem (főállású esetén legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg) után 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.
A biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felső határ összegének figyelembevételével 8 százalék nyugdíjjárulékot és 3 százalék egészségbiztosítási járulékot fizet.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 5 százalék baleseti járulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
Az alkalmazott és a segítő családtag bére és egyes természetbeni juttatásai után a vállalkozót terheli a 33 százalékos társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége.
A foglalkoztatott magánszemélyektől és a saját vállalkozói kivétből levonandó 8 százalékos nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag esetén 2 százalékos központi nyugdíjjárulékot és 6 százalékos magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) és 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot az egyéni vállalkozónak kell levonnia és befizetnie.
A nem kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozót vállalkozói kivétje után ugyancsak terheli a társadalombiztosítási, a nyugdíj- és az egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség.
A kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozó a vállalkozói kivétje után 5 százalékos baleseti járulékot köteles fizetni.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget az 1998. évi LXVI. törvény tartalmazza. Tételes (fix összegű) egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az egyéni vállalkozónak saját maga után, az alkalmazottja után, a megbízási, felhasználási szerződésen alapuló és a segítő családtagi jogviszony után, amennyiben az e jogviszonyból származó jövedelem eléri a minimálbér havi összegének 30 százalékát.
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege: havi 3900 Ft (napi 130 Ft).
Százalékos (11 százalékos) egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az egyéni vállalkozónak a 35 százalékos adóterhet viselő osztalékalap után (melyet először az 1999. évi osztalék után kell megfizetni 2000-ben).
Az egyéni vállalkozónak, ha fizeti a cégautó utáni adót, akkor az adótétel 25 százaléka az egészségügyi hozzájárulás összege.
Munkaadói és munkavállalói járulék
Ezt a fizetési kötelezettséget az 1991. évi IV. törvény szabályozza. A munkaadói és munkavállalói járulék az alkalmazottnak és a segítő családtagnak adott juttatás után merülhet fel.
A munkaadói járulék a munkavállaló részére a munkaviszony alapján kifizetett bruttó munkabér, végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, a személyi jövedelemadó-köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és az alkalmazottnak biztosított cégautó adójának 25 százaléka után fizetendő, mértéke 3 százalék.
A munkaviszonyból származó bruttó keresetből munkavállalói járulékot kell levonni (öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjastól nem kell levonni), amelynek mértéke 1,5 százalék.
Befizetési határidő a tárgyhót követő 20. nap.
Az egyéni vállalkozónak saját jövedelme után nem kell fizetnie sem a munkaadói járulékot, sem a munkavállalói járulékot (a saját jövedelem vállalkozási jogviszony, ami nem minősül munkaviszonynak).
Szakképzési hozzájárulás
A szakképzési hozzájárulást az 1996. évi LXXVII. törvény szabályozza.
A vállalkozót, ha alkalmazottat foglalkoztat, a bruttó (levonások nélküli) bérköltség után 1,5 százalékos (agrártevékenység esetében 1,3 százalékos) szakképzési hozzájárulási kötelezettség terheli, amelyet a tárgyévet követő év február 15-ig kell teljesíteni az adóhatósághoz.
Rehabilitációs hozzájárulás
A rehabilitációs hozzájárulásról a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41/A §-a rendelkezik.
Rehabilitációs hozzájárulásra az a munkaadó köteles, akinél az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszám 5 százalékát.
Nem kell hozzájárulást fizetnie annak a munkaadónak, akinél az átlagos statisztikai állományi létszám a 20 főt nem haladja meg.
A hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám után a tárgyévet megelőző második év – KSH által közzétett – nemzetgazdasági éves bruttó átlagkeresetének 3 százaléka.
Egyéb fizetési kötelezettségek
Az előzőeken felül az egyéni vállalkozónak a következő adók tekintetében keletkezhet fizetési kötelezettsége:
- helyi adó (iparűzési adó, vállalkozók kommunális adója),
- fogyasztási adó (jövedéki adó, környezetvédelmi termékdíj, gépjárműadó, turisztikai hozzájárulás, kulturális járulék, játékadó).
Az említett adókon, kötelezettségeken kívül a vállalkozót bizonyos támogatások is megilletik, például a fogyasztóiár-kiegészítés.
Mennyi legyen a vállalkozói kivét és a vállalkozói osztalékalap utáni adó összege?
A vállalkozó adófizetési kötelezettsége három tényezőtől függ, amelyek a következők: a bevétel, a költség, a kivét nagysága. Ezek közül a bevétel és a költségek mértéke adott, hiszen azokat a vállalkozó csak kismértékben tudja befolyásolni. A vállalkozó döntésétől függ azonban, hogy milyen nagyságú vállalkozói kivétet érvényesít. A vállalkozói kivét nagysága erőteljesen befolyásolja a költségeket és ezen keresztül a vállalkozás jövedelmét, illetőleg a vállalkozásból kivonható jövedelmet és a fizetendő adók mértékét.
Mit jelent ez? A vállalkozói kivét, illetve ennek társadalombiztosítási terhei növelik a vállalkozás költségeit, vagyis csökkentik a vállalkozói adóalapot. A kivét növekedésével csökken a vállalkozás adóalapja és az osztalékadó alapja, de növekszik a kivétet terhelő progresszív adó nagysága és a kivét után fizetendő társadalombiztosítási járulékok mértéke. Ez a növekedés megfigyelhető az alábbiakban ismertetett 1. számú példában is. Látható azonban, hogy a vállalkozói kivét hiába marad a minimálbér szintje alatt, az arra jutó társadalombiztosítási járulékokat mindenképpen meg kell fizetnie a vállalkozónak, így érdemes legalább a minimálbér szintjén tartani a vállalkozói kivét összegét, ez ugyanis csökkenti az adóalapot és egyben növeli a 20 százalékos osztalékalap nagyságát is. (Ekkor azonban a kivét után progresszív személyi jövedelemadót és 11 százalékos egyéni társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, amelyek nem számolhatók el költségként.)
A vállalkozói kivét és az ahhoz tartozó kötelezettségek lehetséges módjait a következő példák szemléltetik.
1. számú példa
Első példánkban a bevétel: 1 500 000 Ft,
a jegybanki alapkamat: 12%,
a költség: 300 000 Ft.
További feltételek:
- a példában a költségek már tartalmazzák a vállalkozói kivét összegét, valamint annak társadalombiztosítási járulékait,
- a vállalkozói kivét társadalombiztosítási terhe a 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot és a 12 x 3900 forintos tételes egészségügyi hozzájárulást együttesen tartalmazza,
- a vállalkozói kivét progresszív adójánál figyelembe lett véve a nyugdíjjárulék 25 százalékos engedménye.
Megfigyelhető a példában, hogy miként alakul az egyéni vállalkozó által fizetendő kötelezettségek és az elkölthető jövedelem nagysága, azzal a feltételezéssel élve, hogy az egyéni vállalkozó éves bevétele 1,5 millió forint, költségeinek nagysága 300 ezer forintot tesz ki. A fizetendő adót csak a vállalkozói kivét nagyságának változása befolyásolja.
Az első esetben nincs vállalkozói kivét, így a 300 ezer forintos költségekhez mindössze a minimálbér után fizetendő 33 százalékos tb-terhek adódnak hozzá, így a költségek összege 447 780 forint lesz. A vállalkozás által fizetendő 18 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadó nagysága 189 400 forint. A 20 százalékos osztalékalap nulla, így a vállalkozó a számára szükséges összeget csak 35 százalékos osztalék formájában veheti ki, amit további 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás terhel. A vállalkozó által szabadon elkölthető pénzmennyiség 465 923 forint.
A második esetben a vállalkozói kivét a minimálbér szintjén mozog, 300 ezer forint. Ekkor a vállalkozó által megfizetett összes kötelezettség (vállalkozói szja, progresszív szja, egyéni tb-terhek, 20, 30%-os osztalékadó, 11%-os tb) 487 417 forint, míg ez az összeg az előző esetben 586 297 forint volt. Ennek következtében a vállalkozó szabadon elkölthető pénzösszege közel 100 ezer forinttal emelkedik, és 564 803 forint lesz.
A harmadik esetben a vállalkozói kivét nagyságát tovább emeltük 500 ezer forintra, ezzel csökken a vállalkozói adóalap. A 20 százalékos osztalékalap nagysága 120, a 35 százalékos osztalékalap nagysága 280 324 forint. A vállalkozó által fizetendő összes kötelezettség nagysága 676 149 forint, melynek eredményeként a szabad pénzösszeg nagysága 592 375 forint. Ebből jól látható, hogy amennyiben növeljük a vállalkozói kivét összegét, úgy csökken a vállalkozói adóalap, nő a 20 százalékos osztalékalap és 35 százalékos osztalékalap nagysága.
Ez a tendencia addig folytatódik, amíg a vállalkozás el nem éri azt a pontot, ahol a 35 százalékos osztalékalap nagysága nulla lesz. Ez után a pont után ugyanis a vállalkozói kivét növelésével, habár csökken a vállalkozói adóalap, de már nem növekszik tovább a 20 százalékos osztalékalap és nem csökken a 35 százalékos osztalékalap nagysága. Ettől a ponttól csökken a vállalkozó szabadon elkölthető jövedelme is. Ez a pont ebben az esetben 710 500 forintos vállalkozóikivét-nagyság körül mozog, ekkor a 20 százalékos osztalékalap elvi nagysága 170 520, amely majdnem megegyezik az osztalékalap nagyságával. A szabadon elkölthető pénzösszeg nagysága 609 947 forint. Ha a vállalkozói kivét nagysága az előbbitől csak kismértékben tér el, akkor csak igen kis mértékben fog csökkeni a szabadon felhasználható jövedelem nagysága.
A fentiekből következik, hogy a vállalkozói kivét összegét mindenképpen érdemes legalább minimálbéren meghatározni, azonban a kivét éves nagyságát célszerűbb év végén meghatározni, amikor már többé-kevésbé ismert a vállalkozás éves eredménye, ekkor lehet ugyanis optimalizálni a fizetendő adó nagyságát.
| 1. számú példa | ||||
|---|---|---|---|---|
| Megnevezés | ||||
| Bevétel | 1 500 000 Ft | 1 500 000 Ft | 1 500 000 Ft | 1 500 000 Ft |
| Költség | 447 780 Ft | 747 780 Ft | 1 011 800 Ft | 1 291 765 Ft |
| Vállalkozói kivét | 0 Ft | 300 000 Ft | 500 000 Ft | 710 500 Ft |
| Kivét tb-terhe | 147 780 Ft | 147 780 Ft | 211 800 Ft | 281 265 Ft |
| – kivét progresszív adója | 0 Ft | 54 000 Ft | 100 000 Ft | 158 940 Ft |
| – kivét egyéni tb-terhe | 0 Ft | 33 000 Ft | 55 000 Ft | 78 155 Ft |
| – kivét nettója | 0 Ft | 213 000 Ft | 345 000 Ft | 473 405 Ft |
| Adózás előtti eredmény | 1 052 220 Ft | 752 220 Ft | 488 200 Ft | 208 235 Ft |
| 18%-os vállalkozói személyi jövedelemadó | 189 400 Ft | 135 400 Ft | 87 876 Ft | 37 482 Ft |
| Osztalékalap | 862 820 Ft | 616 820 Ft | 400 324 Ft | 170 753 Ft |
| 20%-os osztalékalap | 0 Ft | 72 000 Ft | 120 000 Ft | 170 520 Ft |
| 20%-os adó | 0 Ft | 14 400 Ft | 24 000 Ft | 34 104 Ft |
| osztalék | 0 Ft | 57 600 Ft | 96 000 Ft | 136 416 Ft |
| 35%-os osztalékalap | 862 820 Ft | 544 820 Ft | 280 324 Ft | 233 Ft |
| 35%-os adó | 301 987 Ft | 190 687 Ft | 98 113 Ft | 81 Ft |
| 11%-os egészségügyi hozzáj. | 94 910 Ft | 59 930 Ft | 308 36 Ft | 26 Ft |
| osztalék | 465 923 Ft | 294 203 Ft | 151 375 Ft | 126 Ft |
| rendelkezésre álló jövedelem | 465 923 Ft | 564 803 Ft | 592 375 Ft | 609 947 Ft |
2. számú példa
Második példánkban az egyéni vállalkozó 1999. évi vállalkozói bevétele 6 000 000 Ft, vállalkozói kivét nélküli költségeinek összege 3 500 000 Ft, a jegybanki alapkamatláb 2000. január 1-jén 13%. Mennyi a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó összege, ha
- nincs vállalkozói kivét;
- 300 000 Ft a vállalkozói kivét éves összege;
- 600 000 Ft a vállalkozói kivét éves összege;
- 1 000 000 Ft a vállalkozói kivét éves összege?
Az egyszerűség érdekében a példában adókedvezményekkel és vállalkozói adóalapot módosító tételekkel nem számolunk.
A példából jól látható, hogy – a vállalkozás jövedelmezőségétől függetlenül – az összes adóteherben nagy különbségek lehetnek, a személyes kivét összegétől függően. Ez mindenképpen arra ösztönöz, hogy nagy körültekintéssel kell eljárni a személyes kivétnél. A vállalkozói adóalap összes adóterhe mindenképpen az szja-adótábla legmagasabb kulcsa és a kivétet terhelő tb-járulék együttes terhe alatt van, azaz ha valakinek egyéb forrásból származó adóköteles jövedelmei már ebbe a sávba esnek, akkor személyes kivétet nem célszerű könyvelni.
Nem lehet minden helyzetben egyaránt érvényes szabályokat adni, mivel a tényleges adóterhelésnél számolni kell az egyéb forrásokból származó jövedelmekkel, az adókedvezményekkel, a jövedelemkivétet terhelő társadalombiztosítási terhekkel, valamint a 35 százalékos osztalékalapot terhelő 11 százalékos egészségügyi hozzájárulással is. Befolyásolhatja a személyes kivétet az adóelőleg-fizetési kötelezettség is. Annyi bizonyos, hogy a személyes kivétet érdemesebb év végére időzíteni, mivel a vállalkozói jövedelem miatti adóelőleg mértéke (18%) minden esetben kisebb, mint a kivét miatti adóelőleg mértéke (ez minimum 20%). Aki mégis év közben szánja rá magát kivétre, annak az tanácsolható, hogy a negyedévek utolsó hónapjára halassza a kivétet – az előlegfizetés szempontjából ez a legkedvezőbb időpont.
Ha igazán körültekintően kíván eljárni az adózó, akkor célszerű év vége felé próbaszámításokat végezni (például az előző példa szerinti jövedelmezőség és jövedelemkivét-arányokat felhasználva), majd az egyes számítási eredményeket értékelve – esetleg további finomításokkal – meghatározni a "legjobb" jövedelemfelosztási (személyes kivét, osztalékalap stb.) stratégiát.
| 2. számú példa | a) | b) | c) | d) |
|---|---|---|---|---|
| Megnevezés | (Ft, illetve %) | |||
| 1. Bevétel | 6 000 000 | 6 000 000 | 6 000 000 | 6 000 000 |
| 2. Költség (vállalkozói kivét nélkül) | 4 000 000 | 4 000 000 | 4 000 000 | 4 000 000 |
| 3. Vállalkozói kivét (összevonandó adóköteles jövedelem) | 0 | 306 000 | 500 000 | 2 000 000 |
| 4. Vállalkozói adóalap (1.-2.-3.) | 2 000 000 | 1 694 000 | 1 500 000 | 0 |
| 5. Vállalkozói adó (0,18 x 4.) | 360 000 | 304 920 | 270 000 | 0 |
| 6. Vállalkozói osztalékalap (4.-5.) | 1 640 000 | 1 389 080 | 1 230 000 | 0 |
| 7. 20%-kal adózó osztalékalap (2 x 0,13 x 3., de legfeljebb 6.) | 0 | 79 560 | 130 000 | 0 |
| 8. 20%-os osztalékadó (0,2 x 7.) | 0 | 15 912 | 26 000 | 0 |
| 9. 35%-kal adózó osztalékalap (6.-7.) | 1 640 000 | 1 309 520 | 1 100 000 | 0 |
| 10. 35%-os osztalékadó (0,35 x 7.) | 574 000 | 458 332 | 385 000 | 0 |
| 11. A vállalkozói adóalap összes adóterhe ([5.+8.+10.] / 4.) | 46,7% | 46,0% | 45,4% | – |
| 12. Személyes kivét adója (ha nincs más jövedelem és nincs igénybe vehető adókedvezmény) | 0 | 61 200 | 110 000 | 660 000 |
| 13. Összes személyi jövedelemadó (5.+8.+10.+12.) | 934 000 | 840 364 | 791 000 | 660 000 |
