Minimálbér-emelés

A munkaadók és a munkavállalók képviselőinek egy része úgy látja, a kormány azzal, hogy előre bejelentette a minimálbér emelésének rendkívüli mértékét, megnehezítheti a tárgyalásokat az Országos Munkaügyi Tanácsban, hiszen így a kormányzati tárgyalócsoportnak már szinte nem maradt mozgástere. Sőt egyes információk szerint a kormány már eldöntöttnek tekinti a legkisebb bér ügyét.

Járai Zsigmond pénzügyminiszter nemrég úgy nyilatkozott: nem hiszi, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői ne egyeznének bele a minimálbér 40 ezer forintra emelésébe.

A szociális partnerek többsége a nehézségek ellenére is szükségesnek tartja a minimálbér emelését, ám úgy vélik, ez csak akkor vezethető be, ha a kormány egyidejűleg komoly kompenzációs csomagot fogad el. A járulékterhek tervezett csökkentése – álláspontjuk szerint – ehhez kevés.

Igaz, vannak olyan álláspontok is, amelyek szerint túlzott a kormány jövő évi minimálbérterve. A kormány egyébként már meghatározta a 2001. évi legkisebb bért is, az 50 ezer forint lenne.

Másként hat

Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat szerint – amelynek tárgyalását már megkezdte a parlament – a kormány a minimálbér-emelés miatt a munkaadóknál jelentkező költségtöbblet enyhítése érdekében határozta el a munkáltatói társadalombiztosítási járulék csökkentését évi három-három százalékkal. A legutóbbi elképzelések szerint azonban a tervezettnél nagyobb nyugdíjemelés lenne jövőre, és ennek fedezetét abban látja a kormány, hogy mégsem 3, hanem csupán 2 százalékkal csökkenne a tb-járulék. Ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy a kis- és közepes vállalkozások 10 millió forintig terjedő adókedvezménye is kompenzációja részben a minimálbér megemelésének.

A minimálbér emelése gazdasági áganként másként hat, hiszen ez az adott ágazat munkaerő-igényességétől és a minimálbéren foglalkoztatottak arányától függ. A Pénzügyminisztériumban (PM) elkészített előterjesztés szerint e lépés előnyös azokban az ágazatokban, ahol jelenleg kevés a minimálbéren foglalkoztatottak száma. Itt ugyanis főképp a járulék mérséklésének kedvező hatása érvényesül. Ez a helyzet például azokban az ágazatokban, ahol jelentős a multinacionális vállalatok súlya, mint például az autógyártásban, az elektronikában, de idesorolható a bankszektor is.

A minimálbér ilyen mértékű emelése problémát okoz viszont azokon a területeken, ahol alacsony az átlagkereset, illetve magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. Jellemzően ez a helyzet a könnyűiparban, a hagyományos szolgáltatások területén, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban.

A kormány elképzelései szerint a jövő évi emelés után 2002-ben 50 ezer forintra emelnék a minimálbért, igaz, ez már szükségessé teszi a ma hatályos járulékfizetési szabályozás újragondolását.

Jelenleg – a PM adatai szerint – a nemzetgazdaságban összesen mintegy 2,7 millió fő dolgozik, ebből 1,9 millió a versenyszektorban és több mint 750 ezren pedig a közszférában.

Az összlétszámból mintegy 666 ezer embert – 24,7 százalékot – érint a minimálbér-emelés. A szociális terület számára jelenti majd e terv megvalósítása a legjelentősebb változást, hiszen ott az 57 ezer foglalkoztatott 47,2 százaléka dolgozik jelenleg a minimálbér alatti juttatásért. Nem sokkal jobb a helyzet a textiliparban sem, ahol 46,8 százalék, és a mezőgazdaságban, ahol 41 százalék számára jelentené a változtatás a bérek automatikus emelkedését (l. 1. számú táblázat).

A lépés legkevésbé a vegyipart, a gépipart, illetve a villamosenergia-ipart érintené.

Települési különbségek

A területi hatásokat vizsgálva egyértelműen a főváros és környéke, valamint az iparilag fejlett régiók, illetve megyék – ahol jelentős a külföldi tőke aránya – vannak kedvező helyzetben. A munkanélküliséggel sújtott régiókban, illetve ahol jelentős a mezőgazdaság, az érintettek aránya 30 százalék feletti (l. 2. számú táblázat).

Nehéz helyzetben lesznek az idén a munkaadók és a munkavállalók az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT) a minimálbér-tárgyalásokon, hiszen egyes információk szerint a kormány elhatározása a 40 ezer forintról tulajdonképpen már döntés, annak ellenére, hogy ennek meghatározása az OMT hatásköre. Lapzártánkkor még nem született döntés arról, mikor kezdődjenek meg a minimálbérrel kapcsolatos tárgyalások az OMT-ben.

Több év lemaradása

A minimálbér rendezésével az 1980-as évek végén kezdett foglalkozni az akkori kormány, ami azt jelenti, hogy 1988 óta folyamatosan növekszik a legkisebb bér. Az első években, 1989-ben és 1990-ben egy éven belül több alkalommal is változott ez az összeg.

Egyes években – 1990-91 – a minimális bér növekedése meghaladta a bruttó bér dinamikáját, míg később már némiképp elmaradt e mögött. Ez volt jellemző főképp az 1992-96-os évekre. Emiatt a legkisebb bérek reálérték-csökkenése jelentősebb volt, mint az átlagkereseteké, és így egyre inkább elmaradt a létminimumtól. Természetesen a szakszervezetek a növekvő megélhetési költségekre hivatkozva mindig sürgették az alsó határ megemelését, ám a munkaadók ellenezték ezt.

Ez főképp az alacsony bérszínvonalú iparágak képviselői körében volt jellemző, és az ma is. A szakszervezetek fő érvei között a szociális megfontolásokon túl az volt a meghatározó, hogy a legkisebb bér alacsony színvonala adó- és járulékfizetés elkerülésére adhat lehetőséget. Sok munkaadó – főleg kisvállalkozó – ugyanis a munkaszerződésbe a minimálbért írja be, és a munkabér fennmaradó részét zsebbe fizeti, elkerülve a bruttó béreket terhelő járulékok befizetésének kötelezettségét.

Az utóbbi években figyelhető meg az a jelenség, hogy a munkaadók a minimális bérért foglalkoztatás mellett különféle szerződésekkel – vállalkozói, alvállalkozói szerződések, meghatározott idejű szerződések – foglalkoztatnak, így kerülve el a bérterheket. A szakszervezetek szerint ez szintén növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát.

Az MSZOSZ éppen a zsebből zsebbe fizetés meghonosodására hivatkozva javasolta többször – és szorgalmazza jelenleg is – a háromszintű, differenciált minimálbér bevezetését a jelenlegi egyszintű helyett. Ez a gyakorlatban módot adna arra, hogy más-más legkisebb bért fizessenek a cégek például a segédmunkásnak, a szakmunkásnak, illetve a diplomásnak. E javaslatot azonban a háromoldalú tárgyalásokon sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem támogatták, és ma sincs napirenden.

A minimális bérek évenként sorra kerülő emelésének történetében változást jelentett az 1999-es év, amikor a kormány a korábbi évektől eltérő gyakorlatot honosított meg. Ekkor ugyanis a Fidesz parlamenti frakciójának támogatásával a kormány már augusztus végén gyakorlatilag meghatározta a minimális bér összegét. Ez 25 ezer forint volt.

Akkor ez a bejelentés nagy felháborodást keltett a munkaadók és a munkavállalók körében. Borsik János, a munkavállalók akkori soros elnöke úgy nyilatkozott, hogy sem a mérték, sem a bejelentés módja nem fogadható el. Károlyi Miklós, a munkaadók soros elnöke pedig újszerűnek minősítette a kormányzat, illetve a Fidesz megoldását. Az OMT-ben lefolytatott viták során aztán – némiképp dacból is – a partnerek 25 500 forintban állapodtak meg.

A tavalyi meglepetés után az idén már nem volt semmi szokatlan abban, hogy a kormány bejelentette – egyesek szerint javaslatát, mások szerint – döntését. Igaz, a végkifejlet még kérdéses, de sem a munkaadói, sem a munkavállalói szervezetek nem vonják kétségbe azt, hogy a minimálbér-emelésre szükség van, ha másért nem, az EU-csatlakozás miatt. Az EU-ban ugyanis a minimálbér 60 százaléka az átlagbérnek, ám nálunk ez az arány alig haladja meg a 30 százalékot.

MGYOSZ-felmérés

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) a közelmúltban megkérdezte a tagvállalatait a 40 ezer forintos minimálbér ügyéről – közölte Ungvárszky Ágnes, a szervezet gazdasági szakértője. A véleményekből kitűnik, hogy a cégek jelentős része csak úgy tudná ezt az emelést elfogadni, ha a kormány valamiképp kompenzálná.

A cégek a 3 (s így természetesen a 2) százalékos tb- járulék-csökkentést nem tekintik kompenzációnak, hiszen az élőmunka terheinek mérséklése a kormányprogram egyik eleme, s a két dolgot – a kormányprogram teljesítését és a minimálbér jövő évi emelésének ügyét – nem szerencsés összekeverni. Álláspontjuk szerint kívánatos lenne a fix összegű egészségügyi hozzájárulást mérsékelni, illetve jelentős mértékben csökkenteni az egészségügyi tb-járulékot. A minimálbér okozta költségnövekedést mérsékelhetné a munkáltatók által fizetett munkaerő-piaci járulék csökkentése is.

Sok válasz utalt rá, hogy a cégvezetők szerint az ilyen mértékű minimálbér-emelés ellehetetlenítené a vállalkozást, így csak jelentős kompenzáció garantálásával tudnák támogatni.

Valamit valamiért

A mezőgazdaságban – ahol a foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka 40 ezer forintnál kevesebbért dolgozik – a tervezett minimálbér-emelés 10-11 milliárd forint többletköltséget jelentene, amit segítség híján elbocsátások árán tudna csak finanszírozni az ágazat. Ám reményt ad a Vállalkozásfejlesztési Tanács augusztusi ülésén elhangzott javaslat, amelynek lényege a bérterhek csökkentése – mondta Szeremi Lászlóné, a MOSZ szakértője.

E szerint a 3900 forintos egészségügyi hozzájárulást az 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél 2100 forintra csökkentenék, s e vállalkozói körben megszüntetnék a 11 százalék egészségügyi hozzájárulást. E javaslatot a Gazdasági Minisztérium is támogatta, ám még ezek bevezetése után is 5-6 milliárdos többletteher maradna. (Azóta már kiderült, hogy a kormány e javaslatokat nem fogadja el.) Így mindenképpen szükség lenne egy kompenzációs rendszer kidolgozására. A MOSZ elképzelései szerint a megoldás az lehetne, ha létrehoznának egy ugyanekkora összeget tartalmazó alapot, amely pályázati úton adna támogatást a minimálbér-emelés miatt nehéz helyzetbe került gazdálkodóknak. Ezzel a jelenlegi állapot nem javulna ugyan, de nem is romlana – vélekedett Szeremi Lászlóné.

Az IPOSZ is úgy látja kivitelezhetőnek a tervezett minimálbér-emelést, ha a kormány komoly kompenzációs tervet fogadna el. Mint a szervezet illetékese elmondta, az utóbbi években megközelítően 10 százalékkal nőtt a minimális bér, s némely ágazatban már ez is gondokat okozott. A mostani, csaknem 50 százalékos emelést csak úgy tartja elképzelhetőnek, ha a mintegy 10 és 50 százalék közötti különbözetet a munkáltatók számára teljes egészében kompenzálná a kormány. Ellenkező esetben a kisvállalkozók jelentős része tönkremenne. Kompenzáció lehetne szerintük a tb- és adócsökkentés, illetve az egészségügyi hozzájárulás megszüntetése.

A szintén kisvállalkozásokat képviselő Kisosz ügyvezető elnöke, Antalffy Gábor szerint az említett kompenzáció mellett szükséges lenne az adójóváírás igénybevételét biztosítani a vállalkozók számára. Az adójóváírás mértéke az egyéni vállalkozóknak nem lehetne több – a Kisosz szerint – havi háromezer forintnál, ha az éves jövedelem nem haladja meg az egymillió forintot. Célszerű lenne az is, ha a minimálbéren foglalkoztatottak számára, akiknek éves jövedelme 480 ezer forint, visszaállítanák a 0 százalékos szja-kulcsot – mondta a Kisosz elnöke.

Szakszervezetek kényes helyzetben

Az MSZOSZ szükségesnek tartja és támogatja a minimálbér emelését, ám ennek végrehajtásához a tervezett 3 százalékos tb-járulék-csökkentés elégtelen – mondta Hódi Zoltán ügyvivő. A bérfeszültség elkerülése végett szükség lenne arra is, hogy a reálbér olyan mértékben növekedjen, amit szélesebb társadalmi rétegek is érzékelnek. Így az MSZOSZ a bértárgyalásokon arra törekszik, hogy az átlagkereset-növekedés megfelelő szintű legyen.

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) támogatja a kormány elképzelését a minimálbér emelésére, ám csak feltételekkel – közölte Borsik János elnök. Emellett ugyanis el kell kezdeni a legkisebb bér feletti bérek rendezését is, ami az EU-beli bérekhez való felzárkózáshoz elengedhetetlen. Erre a GDP és a termelékenység növekedése adhat lehetőséget. A 40 ezer forint támogatása mellett ugyanakkor a szakszervezet nem tudja elfogadni azt a módot, ahogyan a kormány ezt az ügyet az idén is kezeli. Borsik János szerint a kormány és a parlament törvényt sért akkor, amikor kivonja az OMT-ből az adó- és járuléktörvények módosításának megtárgyalását, hiszen ez alapvetően befolyásolja a munkajövedelmek alakulását, s így erről konzultálnia kellene a szociális partnerekkel.

Nehéz helyzetben van a közszféra, hiszen a tárgyalások a középtávú felzárkózási programról már az év elején megkezdődtek a Miniszterelnöki Hivatallal – ahol a tárgyalásokat Stumpf István miniszter vezette –, ám már több hónapja megrekedt e munka. Így nem lehet pontosan tudni, mire számíthat jövőre az ágazat, mik a kormányzat tervei. Eddig ugyanis csak ígéretek hangzottak el. A közszféra számára kívánatos lenne a minimálbér ilyen mértékű emelése, hiszen ez a területen foglalkoztatott 800 ezer dolgozó egynegyedét érinti.

Ám önmagában ez a lépés nem elegendő – vélekedett Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke – hiszen a közszféra bérei eleve elmaradnak az elvárhatótól. Így a minimálbér emelésén kívül szükséges az e fölötti bérek rendezése is.

A kormány által a jövő évre tervezett 8,75 százalékos átlagos emelés kevésnek tűnik, főképp ha a kormány az idei gyakorlatot folytatja, és ennek csak egy részét finanszírozza. Mindenképpen szükséges a minimálbér okozta feszültség enyhítése – hangsúlyozta Szabó Endre. Hasonlóképpen látják a helyzetet az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnél is, ahol szintén a bérek torlódásától, illetve az ebből eredő feszültségektől tartanak. Aggályosnak nevezte a szakszervezeti vezető azt a tavalyi kormányzati gyakorlatot, hogy a béremeléseknek csak egy részét finanszírozta a költségvetés, másik részét az intézményeknek kellett kigazdálkodniuk. Az idén jó lenne ezt elkerülni – vélik e szakszervezetnél is.

Nyitott kérdések

A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából a közelmúltban felmérés készült a minimálbér-emelés tervéről, amelyet – mint az a válaszokból kiderül – a felnőtt lakosság négyötöde támogat. Igaz, ezen belül az idősebbek, az alacsony iskolai végzettségűek nagyobb arányban helyeselték a tervet, míg a vállalkozók többsége szerint ez nem lenne helyes lépés. A megkérdezett 1524 személy túlnyomó többsége úgy vélekedett, az ilyen mértékű emelés negatív hatása az lehet, hogy a munkaadók nem fizetik a megemelt bér után járó járulékokat, hanem új kiskapukat keresnek annak érdekében, hogy elkerülhessék fizetési kötelezettségüket. Sokan félnek a legkisebb bér emelésének attól a negatív hatásától is, hogy a munkaadók a korábban tervezettnél jóval több embert fognak elbocsátani, éppen a megemelkedő bérköltségek miatt. Félő az is, hogy ez az intézkedés a munkaerőpiacról kiszorult embereket érinti majd hátrányosan. Azaz nekik már semmi esélyük sem lesz az ismételt elhelyezkedésre.