Minden önkormányzat alapvető érdeke, hogy magához vonzza a befektetőket, fejlessze a térség gazdaságát. Ehhez azonban meg kell találni az optimális kereteket. Többrészes összeállításunk áttekinti a területfejlesztéshez kapcsolódó lehetőségeket, forrásokat, szervezeti megoldásokat. Elemzésünket a makrokörnyezet bemutatásával kezdjük.
Magyarországon napjainkban a privatizáció gyakorlatilag befejeződött, de a hazai tőkehiány miatt a jövőbeni fejlődés továbbra is függ a külföldi tőke magatartásától. A tőkebefektetések fokozására vonzó körülményeket kell teremteni a tőke és a tőkés számára. Ilyenek elsősorban a politikai stabilitás, a gazdasági folyamatok kiszámíthatósága, a világos jogi szabályozások, a szabad verseny és az ezekből adódó tervezhetőség, valamint az esélyegyenlőség a támogatások eléréséhez.
Uniós csatlakozás
Magyarország 1994. március 31-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Tagsági kérelmének vizsgálata kilenc másik társult ország kérelmével egyidejűleg kezdődött. Magyarország csatlakozása olyan történelmi folyamat részének tekintendő, amelyben a közép-kelet-európai országok túljutottak a kontinens több mint negyvenéves megosztottságán, és a béke, a stabilitás és a jólét övezetéhez kívánnak csatlakozni, amelyet az Unió teremtett.
Az Európai Tanács 1993 júniusában a koppenhágai ülésen kijelentette, hogy a csatlakozni kívánó közép-kelet-európai országok az Európai Unió tagjai lehetnek, amint képessé válnak a tagsági kötelezettségekből adódó politikai és gazdasági feltételek teljesítésére.
Ezek a feltételek két nagy csoportban határozhatók meg: a politikai és a gazdasági kritériumok csoportjában.
Politikai kritériumok
A tagjelölt országnak stabilan kell működtetnie a demokráciát, a jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségek védelmét biztosító intézményrendszert. A nemzeti jogrendszerben és a gyakorlatban meg kell valósítania az "acquis communataire"-t (közösségi jog/joganyag), mely által a közösségen belüli gazdasági versenyben létrejön egy működő, versenyképes gazdasági struktúra.
Gazdasági kritériumok
A gazdasági feltételek közé tartozik a működőképes piacgazdaság megléte és képesség az Unión belüli versenykihívásnak való megfelelésre. A Koppenhágai Európai Tanács az alábbiakban határozta meg a működő piacgazdaság feltételeit:
- liberalizált árak és kereskedelem mellett a kereslet és kínálat egyensúlya a piaci erők szabad kölcsönhatása nyomán jöjjön létre;
- a piacra való belépésnek (új vállalatok alapítása) és kilépésnek (csőd, felszámolás) ne legyenek korlátai;
- legyen működő jogrendszer, amely magában foglalja a tulajdonjogok szabályozását is;
- a törvények és szerződések bíróságilag érvényesíthetők legyenek;
- valósuljon meg a makrogazdasági stabilitás, árstabilitás, fenntartható államháztartás és külkereskedelmi mérleg;
- jöjjön létre széles körű konszenzus a gazdaságpolitika alapvető elveiről;
- fejlett legyen a pénzügyi szektor, amely a megtakarításokat a termelőberuházások felé irányítja.
A másik nagyon lényeges gazdasági kritérium a belépéshez a tagsággal járó kötelezettségek, az acquis vállalásának képessége, hogy a csatlakozni szándékozó ország képes legyen elviselni az EU versenynyomását. Ez a kritérium a politikai, gazdasági és pénzügyi unió célkitűzéseivel való azonosulást jelenti, és szoros összefüggést mutat az ország életszínvonalával.
Megfelelési kritériumok
A központi kérdés az, hogy a belépni szándékozó ország vállalkozásai rendelkeznek-e a szükséges alkalmazkodóképességgel, illetve az állam hogyan segíti a vállalkozásokat ebben a folyamatban. A megfelelési kritériumok az alábbiak:
- legyen megfelelő fokú makrogazdasági stabilitás és működő piacgazdaság, melyben a gazdasági szereplők stabil, előre látható körülmények között hoznak döntéseket;
- legyen megfelelő mennyiségű és minőségű humán és fizikai tőke, beleértve az infrastruktúrát (energiaellátás, szállítási logisztika, közlekedés), innovációt (kutatás-fejlesztés, oktatás, távközlés, információáramlás);
- milyen mértékben képes az állami politika befolyásolni, segíteni a vállalkozások versenyképességét állami támogatásokkal, kereskedelmi és versenypolitikai intézkedésekkel, a kis- és középvállalkozások támogatásával;
- milyen volt a csatlakozást megelőzően az adott ország EU-ba való gazdasági integrációjának mértéke, üteme;
- a kis- és középvállalkozások aránya annak tükrében, hogy ők profitálnak legjobban a számukra előnyös piaci lehetőségekből, ha a megfelelő támogatások rendelkezésre állnak.
A szükséges integrációs feladatok elvégzése mellett (mint például a bankbiztosítási szektor, az általános forgalmi adó harmonizációja, a nyilvános és jogszerű szerződések megkötése az állami feladatoknál stb.) az ország gazdaságának olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy termékei megfeleljenek az EU műszaki követelményeinek, amit elősegít az acquis átvétele, a szükséges intézményesített struktúrák működtetése, melyet megfelelő normarendszer támogat.
A tagsággal járó kötelezettség, hogy az Unió eddig elért eredményeit (acquis) a közösséghez csatlakozó minden országnak kötelessége elfogadni.
Fokozatosság
Az acquis bevezetése fokozatosan, még a csatlakozás előtt meg történik. A legtöbb ország számára jelentős változásra van szükség a környezetvédelem, energiagazdálkodás, ipar, mezőgazdaság, távközlés, szállítás, társadalompolitika, vámeljárások, igazságszolgáltatás és a belügyek területén. A belépésre váró országok politikai erőfeszítéseit támogatják a PHARE-források, a nemzetközi pénzintézetek. A csatlakozás után a vezető szerepet a strukturális alapok veszik át.
Magyarország számára a megfelelő ütemű gazdasági fejlődés egyetlen útja, ha a szigorú feltételek teljesítésével az első körben csatlakozhat az EU tagországaihoz. A világpiac és a gazdaság iszonyatos tempót diktál, és lemaradni egyenértékű a tartós és fokozódó esélyegyenlőtlenséggel. A Magyarország belépését előkészítő időszakban központi kérdés lesz az EU által biztosított pénzeszközök elérése a saját források gazdaságot élénkítő és építő felhasználása mellett.
Uniós ajánlások
Az ország gazdaságának fejlődését meghatározhatja egy, a gazdasági élet összetevőire és szereplőire kiható és átfogó területfejlesztési koncepció, amely feladatait az EU-hoz csatlakozás elvárásainak megfelelően jelöli ki.
Az Európai Tanács koppenhágai ülése számos politikai feltételt határozott meg, amelyeknek a tagságra jelentkező közép-kelet-európai országoknak meg kell felelniük. Az Európai Bizottság 1997. évi értékelésében megállapította, hogy a magyar intézményi rendszer zökkenőmentesen működik, Magyarország magán hordozza a biztos intézményi háttérrel rendelkező demokrácia jegyeit, amelyek biztosítják a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletét és védelmét. Az Európai Bizottság Magyarország gazdasági helyzetének és kilátásainak vizsgálatakor megállapította, hogy Magyarország működő piacgazdaságnak tekinthető, a liberalizáció és a privatizáció jelentősen előrehaladt, a magánvállalkozások száma erőteljesen nőtt.
A hosszabb távú stabilitás és a tőkepiacok fejlődése érdekében azonban a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer gyors fejlesztésére van szükség. Az ipar és a bankok szerkezetváltása jól halad. A magyar vállalatok már meglehetősen versenyképesek az EU piacokon. Magyarország folyamatos elkötelezettsége az alapos piaci reformok mellett, valamint azon képessége, hogy meghozza a nehéz döntéseket, amikor azok szükségesek, fontos pozitív tényező. Magyarország folyamatosan nagyarányú külföldi közvetlen befektetésekkel rendelkezik, és középtávon képes megküzdeni az Unión belüli versenyhelyzettel és piaci hatásokkal, feltéve hogy a gyors beruházási növekedés makrogazdasági feltételei megmaradnak.
A gazdaság átmeneti időszakában az egyik legfontosabb probléma az egyensúly és a növekedés ellentmondása. A gazdaságpolitika számára a legnagyobb kihívást a fenntartható, vagyis az egyensúlyt őrző növekedés jelenti. A kilencvenes évek második felében a kormányzat stabilizációs intézkedéseket hozott, aminek eredményeképpen a gazdaság egyensúlyi mutatói javultak. A gazdaságpolitika célja a növekedés biztosítása az egyensúly megőrzése és az infláció további mérséklése mellett. A makrogazdasági stabilitást, azaz az alacsonyabb inflációt és munkanélküliséget, valamint a nagyobb ütemű növekedést strukturális reformok bevezetésével lehet elérni.
Ilyen strukturális reform az államháztartás reformja, melynek célja, hogy az állam tevékenységének újraszabályozása feleljen meg a piacgazdaság támasztotta követelményeknek, az új jogi és szabályozási mechanizmusok pedig segítsék a vállalatok hatékony működését. Az államháztartási reform az adóztatás igazságosabb elosztásával és az adóalap kiszélesítésével a vállalkozások versenyképességét javítja.
A közlekedési és a kommunikációs infrastruktúra javítása segíti a vállalatok hatékonyabb tevékenységét és az ország EU-integrációját is.
A hatékony piacgazdaság intézményi és szabályozási rendszerének megerősítése fontos része egy olyan környezet kialakulásának, ahol az utóbbi években megalakult nagyszámú kisvállalkozás és magáncég működik. Szükség van olyan hatékony versenypolitikára, mely tartalmazza a monopóliumokra vonatkozó szabályokat is. A nagyszámú új kis- és középvállalkozás támogatási és finanszírozási kérdése és a bankok fejlesztése a hitelezési ügyletek területén elképzelhetetlen az intézményi és jogi infrastruktúra és a jelzálog-hitelezés előmozdítása nélkül.
Ha a vállalkozások hatékonyan akarnak versenybe szállni, szükségük van jól képzett munkaerőre. A magyar gazdaságnak olyan strukturális átalakulásra van szüksége, amelynek hatása van a foglalkoztatás természetére. Az oktatásnak alkalmazkodnia kell ezekhez az igényekhez. Az aktív munkaerő-piaci politikának szintén fontos szerepe van ezekben a változásokban. A munkások földrajzi mobilitásának javítása a lakáspiac működésének javítását is jelenti. Regionális fejlesztések szükségesek a lokalizált munkanélküliséggel sújtott területek problémájának kezelésében.
Látható, hogy olyan átfogó, több integráló rendszer működtetése szükséges az egységes piacon való versenyképesség megtartásához, ahol az értékek és a szabályozási elvek az EU ajánlásával összhangban vannak. Az EU területfejlesztési politikáját az alábbi célkitűzések határozzák meg:
- gazdasági és szociális együttműködés,
- tartós fejlődés = globális gondolkodás, globális érvelés,
- az európai térség kiegyenlített gazdasági versenyképességének támogatása,
- folyamatos gazdasági integráció, intenzívebb politikai együttműködés a tagországok között,
- a területfejlesztésben egyre nagyobb szerepet betöltő lokális és regionális hatóságok,
- az Európai Uniónak a kiterjesztése és a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztése.
A gazdasági, szociális és térségi fejlődést pozitíven befolyásolják ezek a keretfeltételek, melyek nagy nyitottsághoz, a régiók közötti kapcsolatok szorosabbá tételéhez vezetnek, megnövelik a jelentőségét, és fokozzák a térségi dimenziók hatását a fejlődésben és a fejlesztésben.
Magyarországi területfejlesztési koncepció
Az EU-irányelveket teljes mértékig szem előtt tartva készült el Magyarország területfejlesztési koncepciója, amelynek célja:
- átfogó irányelvek és célok meghatározásával biztosítani és ösztönözni az összehangolt nemzeti területi politika kialakítását, elősegíteni a térségi és helyi közösségek területfejlesztési kezdeményezéseinek összhangját az országos célkitűzésekkel,
- információkat biztosítani az egyes térségek fejlesztési koncepcióinak, programjainak, terveinek kidolgozásához és megvalósításához a társadalom, a gazdaság, valamint a természet és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében,
- az Európai Unió regionális politikájához való illeszkedés elősegítése, valamint a regionális együttműködésben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítása.
- Az Európai Unió ajánlásával összhangban levő értékek és szabályozási elvek a következők:
- a környezettel való gazdálkodás elve,
- a területi esélyegyenlőség elve,
- az önfenntartó fejlődés elve.
Területfejlesztési stratégiai alapelvek
Szubszidiaritás
EU-méretekben a szubszidiaritás a hatáskörök elosztását szabályozó elv, mely szerint a döntéseket azon a hatalmi szinten kell meghozni, amely az Unió polgáraihoz közelebb esik. Azokon a területeken, ahol nem határoztak meg közös politikát, vagyis ahol az Uniónak nincs kizárólagos hatásköre, a döntési jogkör csak akkor érvényesíthető, ha a kívánt cél tagállami szinten nem érhető el.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) értelmezése szerint a szubszidiaritás elve alapján folyamatosan törekedni kell a területfejlesztési döntések decentralizálására, a területi döntéshozók eszközrendszerének megerősítésére. Az EU-konformitás érdekében – a lokális, megyei programok mellett – egyre nagyobb teret kell biztosítani a több megyét magában foglaló regionális, valamint a nemzetközi határokon átnyúló interregionális együttműködésnek.
Ezen elv értelmében a központi szervek feladata a regionális politika országos céljainak, eszközeinek, működési kereteinek meghatározása, vagyis a központi döntéshozók az országosan kiemelt prioritások tekintetében hoznak döntéseket, együttműködve a helyi döntéshozókkal.
Decentralizáció
A decentralizáció elve a hatáskörök decentralizációját, annak ésszerű mértékét, az együttműködés fő szabályait határozza meg. A döntések lehetőleg azon a szinten szülessenek, ahol a problémák, és ennek érdekében a polgárokat és szervezeteiket be kell vonni az őket érintő döntések meghozatalába. Ez a döntési szintek önrendelkezését teszi szükségessé.
Partnerség
A partnerség elve a területfejlesztésben érdekelt és részt vevő szervezetek kapcsolatát szabályozza, melynek érvényesülnie kell a szervezetek összetételében, működésében, a szereplők kapcsolatrendszerében.
Nyilvánosság és részvétel
A nyilvánosság és részvétel elve értelmében, a regionális politikában biztosítani kell a széles körű társadalmi nyilvánosságot és részvételt a demokratizmus szabályai szerint. A legmagasabb szakmai színvonalú terv sem valósulhat meg, ha a helyi társadalom nem azonosul a célokkal.
Területfejlesztés, területrendezés
Az országos területfejlesztési koncepció kidolgozásának munkálatai 1995-ben elkezdődtek, és már információs háttéranyagként szolgáltak a területfejlesztési törvény megalkotásához. Az Országgyűlés 1996. március 19-én elfogadta a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényt, mely – először az ország történetében – meghatározza a Magyar Köztársaságban folyó területfejlesztési tevékenység kereteit, intézményrendszerét, a különböző kormányzati szervek, az önkormányzatok, nonprofit és társadalmi szervezetek feladatait, és ezáltal megteremti az átfogó, a piacgazdálkodáshoz alkalmazkodó területfejlesztési tevékenység feltételeit. A törvény szövege rögzíti, hogy a fejlesztés alapját országos és térségi szintű területi tervezési dokumentumok, területfejlesztési koncepciók és rendezési tervek képezik.
A területfejlesztési célok megvalósításának érdekében elvégzendő feladatok:
- a területfejlesztést szolgáló állami eszközök koordinált rendszerének kialakítása,
- a decentralizált döntési körben működő eszközök arányának növelése és a programfinanszírozási rendszer bővítése,
- az Európai Unióban alkalmazott tervezési, finanszírozási, programozási és megvalósítási gyakorlat elsajátítása és alkalmazásának bevezetése,
- az Európai Unió strukturális alapjaihoz kapcsolódó cél-, eszköz- és intézményrendszer, valamint ezek megvalósítása feltételrendszerének kidolgozása. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény jelentős változásokat indukál a területfejlesztési politika döntési mechanizmusában. Ezek az intézményrendszer decentralizációját, demokratizálását és koordinációs erejének növelését jelentik.
A törvény alapján kialakul a területfejlesztés új, középszintű intézményrendszere:
- a kistérségi önkormányzati területfejlesztési társulások egymással összefüggő hálózata,
- a megyei területfejlesztési tanácsok,
- a regionális fejlesztési tanácsok.
A megyei területfejlesztési tanács a helyi önkormányzatok, a gazdasági élet szereplői és a kormányzat partnerségére épül.
Regionális területfejlesztési politika
A területfejlesztési koncepció a gazdasági szerkezetváltásban a régiók szerepének növelésére helyezi a hangsúlyt. A kis és nagy régiók közötti együttműködés az európai integráció egyik fontos alkotóeleme. Az európai piacgazdaságok integrálódása többnyire nem felülről lefelé irányítottan, hanem a helyi szinteken, önszerveződő alapokon megy végbe, melyben a kormányzatok feladata a folyamatok segítése.
Annak érdekében, hogy Magyarország is közeledjen ehhez az európai gyakorlathoz, tudatos területi politikával kell segíteni a mind több kooperációs kapcsolat kialakulását különösen a tudomány, a technológia és az innováció területén. Kormányzati kezdeményezés nélkül alakulnak ki azok a helyi innovációs központok, spontán szerveződések, melyek egyre szerteágazóbb kommunikációjuk, együttműködésük során mind kevésbé törődnek az ország, a megye, az Unió földrajzi és intézményi határaival. A gazdasági szereplők, intézmények szerteágazó információs-kooperációs kapcsolataiból épülnek ki azok a különböző nagyságú regionális gócok, melyek egy része már most képes a nemzetközi innováció adaptálására a helyi termelésben és szolgáltatásban, az ipari és technológiai övezetek létrehozásában.
A regionális politika fő célja, mint minden modern működő piacgazdaságban, hogy a régiókban minél kedvezőbb feltételeket teremtsen az innovatív gazdasági tevékenységek kiteljesedéséhez, illetve mérsékelje a természeti adottságokból, földrajzi elhelyezkedésből, gazdasági folyamatokból adódó negatív jelenségeket. A regionális stratégia része a válságrégiók további leszakadásának mérséklése a modernizációt ösztönző új intézmények és eszközök kiépítése. Erre azért van szükség, mert a rendszerváltás után a területi differenciálódás még az ágazatinál is nagyobb volt, a külföldi tőke is elsősorban a fővárosba és az ország fejlettebb infrastruktúrájú nyugati vidékeire koncentrálódott. A kialakult területi egyenlőtlenségek a gazdaság szerkezetváltását követték.
Régiók kialakulása
Az új vállalkozások földrajzi elhelyezkedését a település előnyei, mint például az infrastrukturális fejlettség, a lakosság kora, képzettsége, vállalkozói hajlama, a piacgazdasághoz való alkalmazkodóképessége, kulturális értékei befolyásolták. Így fejlődtek ki az ország dinamikus régiói, például a Budapest-Bécs, a Balaton-Székesfehérvár-Budapest tengely mentén.
A régiók fejlődését segítik az úgynevezett tudás- és munkaigényes ágazatok, mint például a feldolgozóipar betelepülése. A híradás-technikai, a gyógyszeripari cégek magas szakmakultúrája és a műszaki megújulási képessége lehetővé tette, hogy viszonylag rövid idő alatt a transznacionális nagyvállalatokhoz kapcsolódjanak, környezetükben korszerű beszállítói hálózat jöjjön létre.
A szolgáltatás, a kereskedelem, a szállítás, a közlekedés és az informatika elsősorban Budapestre és a városi közlekedési csomópontokba koncentrálódott, így a modernizációs, innovációs folyamatok kialakulásában a kulcsszerepet a városok, városhálózatok játsszák.
Láthatóan a súlypont egyre jobban eltolódik Budapestről a jelentős kulturális értékekkel rendelkező nagyvárosaink felé, mint Győr, Pécs, Debrecen, Szeged, Székesfehérvár és egyre élesedő verseny látható a makrotérségek nagyvárosai között az innovációs szerepkörökért. Budapest jelentősége természetesen nem csökkent, hanem a tágabb európai nyílt piacgazdasági hadszíntéren mérettetik meg.
Világosan felismerhetők azok a tendenciák, amelyek Magyarország településszerkezetének változásában körvonalazódnak a gazdaság szerkezetének átalakulása hatására. Ahogy az EU tagországai között kialakultak és egyre intenzívebb fejlődést mutatnak a regionális együttműködések, Magyarországon is elsősorban ott jönnek létre helyi modernizációs és innovációs központok, ahol valamilyen országhatáron kívülre irányuló tevékenységhez kapcsolódhatnak.
Háttér a helyi területfejlesztéshez
Amint a fentiekből kitűnik, az Európai Unió ajánlásaira, területfejlesztési alapelveire és stratégiájára épülő országos területfejlesztési koncepció, valamint ennek jogi, szabályozási és működési keretet adó területfejlesztési törvény megfelelő hátteret biztosít az ország gazdasági növekedéséhez, valamint a működő tőke fogadásához. Az eredményes és hatékony területfejlesztéshez azonban szükséges a befektetők természetének alapos ismerete, valamint a befektetők és az őket fogadó környezet szoros és konstruktív együttműködése.
