A munkával töltött idő vizsgálatakor nem árt tisztázni, hogy a jogszabályok értelmezése alapján milyen mozgástere van a munkaadónak, illetve a munkavállalónak.
Munkaidő
A munkaidő nem más, mint a munkavégzésre előírt idő, ami az előírt munkakezdéstől a befejezésig tart megszakítások és munkaidőbe be nem számító szünetek nélkül. A munkaidő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) alapján főszabályként napi 8 óra. A munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása a 8 óránál rövidebb, vagy a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakörben hosszabb, de napi tizenkét órát meg nem haladó munkaidőt is megállapíthat.
Elképzelhető, hogy a munkaidő alatt a munkáltató a munkavállalót nem látja el munkával, ezt állásidőnek nevezzük.
A munkaidő ellenőrzésekor problémát vethet fel, hogy munkaidő a munkahelyre való belépéssel, vagy a munka tényleges elkezdésével kezdődik-e. A gyakorlat szerint a munkahelyen belül történő utazás a munkaidő része, éppen ezért a beléptetőrendszereket nem is a munkagépnél, hanem a munkahely, üzem, irodaház bejáratánál helyezik el. A munkahelyen belüli ún. lógásokat" a munkáltató a munkavállaló hatékony ellenőrzésével, teljesítménybérezéssel, megfelelő munkarenddel küszöbölheti ki. Nem része a munkaidőnek a munkába járás és a hazautazás ideje.
Az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerződés – legfeljebb napi hat óra időtartamig – megszabhatja a munkaidőn belül az ártalmas (veszélyes) tevékenységre fordítható időt, és egyéb korlátozást is előírhat.
Munkaidőkeret
A munkaidő, a napi munkaidő tartamának alapulvételével, heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves keretben is meghatározható. A munkaidőkeretet a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg.
A napi munkaidő azonban nem haladhatja meg a tizenkét órát, és annak két hónap, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb négy hónap, több munkáltatóra kiterjedő vizsgálatakor kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén legfeljebb hat hónap átlagában – az idénymunkát kivéve – a teljes munkaidőnek meg kell felelnie.
A folytonos munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét az általános szabályok szerint kell meghatározni, illetve beosztani.
A munkaidő beosztása
A munkarendet a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. Ha a munkarend többféle munkaidő-beosztást enged, vagy azt keretjelleggel állapítja meg, a munkaidő-beosztást a munkáltató legalább egy héttel előbb és legalább egy hétre köteles közölni a munkavállalóval. Ennek hiányában az utolsó időszak munkaidő-beosztása az irányadó.
A munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb és – a részben vagy egészben készenléti jellegű munkakört kivéve – tizenkét óránál hosszabb nem lehet.
Pihenőidő
Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a munkavállaló részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
Ha a három vagy több műszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt a munkaidő nem szakítható meg, továbbá a készenléti jellegű, illetve az olyan munkakörben, ahol az étkezés munkaidőn belül is biztosítható, a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni.
A munkaközi szünet minden egybefüggő három túlóra után is megilleti a munkavállalót.
A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani. Ettől a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása eltérhet, de legalább nyolc óra pihenőidőt ilyen esetben is biztosítani kell.
A kollektív szerződés előírhatja, hogy a készenlétet követően a munkavállalót pihenőidő nem illeti meg.
A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább 42 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, ebbe lehetőleg a vasárnapnak bele kell esnie.
Munkaszüneti nap
Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.
Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán ezen a napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.
A Munka Törvénykönyvének a módosítását a parlament a közeljövőben fogja tárgyalni. A tervezett módosítás érinti a munkaidő-beosztást is, a módosítástervezet szerint kötött munkaidő-beosztás helyett a jövőben rugalmasabb lenne. A munkavállalók érdekképviseletei már most tiltakoznak, szerintük a munkavállalók jogai csorbulnak, és a módosítás nincs összhangban a jogharmonizációs kötelezettségekkel sem.
Nyilvántartás
Az 1999-es törvénymódosítás vezette be azt a szabályt, amely alapján a munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, szabadságának kiadásával és az egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat (Mt. 140/A §). A nyilvántartás formájára nincs szabály, ezt a munkáltatók döntik el.
