Kollektív szerződések

A társadalmi-gazdasági fejlődés meghatározói – többek között – a rendezett munkaügyi kapcsolatok, üzemi, ágazati és országos szinten egyaránt. Ezt a munka világának szereplői folyamatos párbeszéddel érhetik el. A munkaadók és munkavállalók közötti megállapodásokat leginkább a kollektív szerződésekben szentesítik.

Mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára biztonságot ad egy olyan kölcsönösen előnyös szerződés, amely elengedhetetlen a gazdálkodó szervezet kiegyensúlyozott – békés – működéséhez, a munkaügyi kapcsolatok és a megfelelő emberi környezet kialakításához. Munkaadói szemszögből nézve a kollektív tárgyalásokat és megállapodásokat – mint az többször bebizonyosodott – nem lehet "külső beavatkozással" erőltetni, mert az így kötött egyezségek nem a közös érdekfelismerésen alapulnak, ennek megfelelően nem is hozzák a várt eredményt.

A szerződések regisztrációja

Hosszabb (többéves) vita után, a kormány és a szakszervezetek kezdeményezésére, a munkaadók 1997 végén hozzájárultak ahhoz, hogy sor kerüljön a kollektív szerződések regisztrációjának, egységes nyilvántartási rendszerének bevezetésére.

Az Európai Unió mindegyik tagállamában ismert a kollektív szerződések regisztrációja, amit természetesen saját belső viszonyaiknak megfelelően alakítottak ki. Két fő irányzat különböztethető meg: az egyikben a kollektív szerződést kötő felek – meghatározott határidő szerint – bejelentést tesznek az illetékes szervezetnek, és alapadatokat, alapinformációkat közölnek. A kollektív megállapodás teljes tartalma így nem kerül a nyilvánosságra.

A másik esetben a kollektív szerződéseket letétbe helyezik mellékleteikkel, függelékeikkel együtt. Így a tágabb nyilvánosság is megismerheti – például a munkaügyi vitában illetékes szerv –, illetve kutatható, elemezhető stb. A magyar rendszert a két fő irány kombinálásával alakították ki.

A végső döntésben azok a vélemények játszottak szerepet, amelyek szerint csak a bejelentett kollektív szerződések adatainak a feldolgozásával érhető el, hogy a szociális partnerek és a jogalkotásért felelős szervek figyelemmel kísérhessék a munka világának folyamatait. Az ismeretek birtokában tudják segíteni a munkaügyi kapcsolatok megfelelő alakulását.

Az azonban már a regisztrációt elrendelő miniszteri rendelet idején is világos volt, hogy csak olyan intézkedést szabad kezdeményezni, amelyik a két fél szerződéses kapcsolatát nem sérti, s egyiküket sem riasztja el a kollektív megállapodások aláírásától.

Ismert az a tény is, hogy a kollektív szerződés normatív részét a Munka Törvénykönyve rendezi, de a kollektív szerződés különböző szintjeit, a szerződést kötők kapcsolati rendszerét e jogszabály már nem szabályozza egyértelműen. Keveredtek a fogalmak a "több munkáltatóra" vonatkozó, az "ágazati/szakmai" megállapodások körül, és az is előfordul, hogy egy-egy munkáltatói csoport nem homogén, hanem több szakmában, ágazatban is érdekelt.

Vitatott volt a letétbe helyezés célja is. A szakszervezetek azért tartották fontosnak, hogy elemzések készülhessenek, a kormányzatnak azért fontos, hogy a kutatásokat segítse elő, míg a munkáltatók a letétbe helyezést abban az esetben tartották indokoltnak, ha a kollektív szerződés olyan középszintű (szakmai) megállapodást tartalmaz, amely a későbbiekben az adott szakmára kiterjeszthetővé válik.

A regisztrációt előíró rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a nyilvántartásba vett kollektív szerződések elemzéseit, az abból levonható következtetéseket a szociális partnerek rendelkezésére bocsátják.

Jelenleg az 1998-ban bejelentett és feldolgozott kollektív szerződésekről vannak átfogó információk.

Általános tapasztalatok

Előrebocsátható, hogy sem a szakszervezetek, sem a munkaadók tájékozódását nem segíti elő, ha közel kétéves időszak telik el a bejelentés és a feldolgozás között.

A regisztrálás bevezetésének alapvető célja vész így el, nevezetesen az, hogy a megfelelő információkkal a partnereket szerződéskötésre ösztönözze. Ezt a kérdést a felügyeletet ellátó kormányzati szerveknek kell megfelelően rendezniük.

A feldolgozást valóban nehezítette, hogy a beküldött regisztráló adatlapok 45 százaléka hibásan érkezett be. A problémák elsősorban a kis létszámú gazdálkodó szervezeteknél és a költségvetési intézményeknél jelentkeztek. A nagy létszámú, feltehetően tradicionálisan kollektív szerződést kötő cégeknél nem okozott gondot az adatlapok kitöltése.

A tanulságként levonható legjellemzőbb hibák:

• gyakran munkaadói utasítást minősítenek kollektív szerződésnek, hiányzik a szakszervezeti partner,
• jogosulatlan fél írta alá, illetve töltötte ki az adatlapot, például üzemi tanács, munkaközösség,
• a kollektív szerződés egyes tartalmi pontjai jogszabállyal ellentétesek, vagy hatályon kívüli jogszabályra hivatkoznak stb.

Véleményünk szerint az talán a legdöntőbb általános probléma a feldolgozás vonatkozásában, hogy lényegesen több kollektív szerződés van hatályban a gazdaságban, mint amennyit regisztrálásra bejelentettek.

Ennek legvalószínűbb oka, hogy a rendeletet nem jól értelmezték, s a bérmegállapodást, a munka díjazására, az átlagkeresetekre, a minimálbérre vonatkozó egyezséget nem tekintették kollektív megállapodásnak.

Munkaadói tapasztalatok

A működő gazdasági szervezetek száma 1998-ban meghaladta a 747 ezret. Ebből a 300 főt meghaladó szervezetek száma 1175 volt, s összesen 3300 kollektív szerződést regisztráltak.

Érdekesek a tapasztalatok: az 50 fősnél kisebb munkahelyeken több mint 1100 kollektív szerződést kötöttek, az 50 és 300 fő közötti területeken közel 1700 megállapodás jött létre, míg a kollektívszerződés-kötés szempontjából igazán tradicionálisnak számító 1175 nagyvállalatnál 683 kollektív szerződést jelentettek be.

Ha a munkavállalók létszámát vesszük alapul, akkor a versenyszférában a foglalkoztatottak mintegy 45 százaléka tartozott hatályos kollektív szerződés alá.

Józan megfontolásból a 300 fő feletti cégeknél lenne elvárható és célszerű, hogy teljeskörűen rendezettek legyenek a munkaügyi kapcsolatok, azonban a felmérés nem ezt mutatja. Hogy ez a következtetés helytálló-e, azt az 1999. évről készülő felmérés fogja majd igazolni.

Uniós összehasonlítás

Az OECD, illetve az EU országaiban a munkaügyi kapcsolatok helyzetét lefedettségi mutatóval szokták jellemezni. A kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók száma, azaz a lefedettség nem mindig egyezik meg a szakszervezeti szervezettség arányaival. Ennek alapvető oka, hogy a szakszervezetek által kötött megállapodások munkahelyi szinten azokra a munkavállalókra is kiterjednek, akik nem tagjai a szakszervezeteknek. Valamint egyes országokban a kollektív megállapodások jellemzően szakmai (azaz közép-) szinten születnek, s ilyenkor a lefedettség és a szervezettség élesen elkülönül egymástól.

Három ország kivételével, az alacsony szakszervezeti tagság mellett, a kollektív szerződésekkel való lefedettség is alacsony, vagy a magyarországinak megfelelő, míg általánosan a foglalkoztatottak 70 százaléka valamilyen kollektív megállapodás védelme alatt áll.

A magyarországi 1998-as felmérések alapján a lefedettség nemzetgazdasági szinten megközelíti az 50 százalékot, míg a szakszervezeti szervezettség mintegy 38 százalékos.

A bejelentett szerződések jellemzői

Ha az érintettek arányaiban vizsgáljuk a versenyszférában megkötött kollektív szerződéseket, akkor jellemző a munkahelyi szintű megállapodás. Ez azt jelenti, hogy a bejelentett kollektív szerződések hatáskörébe tartozó foglalkoztatottak 68 százaléka egy munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés hatálya alatt állt.

Szakmánként változó, hogy a kollektív szerződés tartalmaz-e bérmegállapodást, vagy sem. Míg a feldolgozóiparban érintettek aránya e téren 36-37 százalék, addig például a postánál vagy az energiaiparban meghaladja a 70 százalékot.

A bérmegállapodások alapvetően az alapbéremelésre irányulnak.

A munkaadói érdekképviseletek által kötött kollektív szerződések a foglalkoztatottak 25 százalékát érintik. Ez 14 szakmát jelent a gyógyszeripartól a villamosenergia-iparig.

A foglalkoztatottak 7 százalékára olyan kollektív szerződések vonatkoznak, amelyeket több munkáltató egymással szövetkezve kötött. Ez leginkább a feldolgozóiparban jellemző.

Elfogadhatatlan ajánlat

A regisztrált kollektív szerződések feldolgozását, az azokból leszűrhető tapasztalatokat az érdeklődők számára hozzáférhetővé kell tenni, például internetes honlapon.

A munkaügyi kapcsolatok további rendezettségét elősegíti a kormányzati és szakszervezeti szakértők véleménye szerint, ha a kollektív szerződések nyilvántartási rendszerét továbbfejlesztik. Többek között megfontolásra ajánlják:

• a kollektív szerződések általános letétbe helyezési kötelezettségét,
• a nyilvántartás során a jogszerűségi ellenőrzés bevezetését, amit a hatálybaléptetési nyilvántartáshoz kötnének,
• a munkaügyi ellenőrzés tárgya legyen az is, hogy a munkáltató eleget tett-e bejelentési kötelezettségének.

Munkaadói szempontból e javaslatokkal nem lehet egyetérteni. Hangsúlyozzuk, hogy csak a kölcsönös érdekeltség felismerése visz előre. Mindennemű kötelező adminisztratív előírás e téren, a jogszerűségi vizsgálatnak való kitétel sérti a megállapodások szabadságát, és nem segíti elő a kollektív megállapodások számának, tartalmának, minőségének a fejlődését.

MGYOSZ