A közelmúlt eseményei megtanítottak bennünket arra, hogy komolyan kell venni a természeti vagy egyéb eredetű katasztrófák elleni védekezést. A tavaszi tiszai árvíz miatti feladatok koordinálásában részt vett szerzőnk összefoglalja az esetből levonható tanulságokat is.
Az Országgyűlés 1999 júniusában fogadta el a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényt. A törvény 25. §-ának (1)–(4) pontja alapján a polgári védelem hivatásos szervei és az állami tűzoltóság összevonásával 2000. január 1-jei hatállyal létrejött a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) és területi szerveiként a megyei és fővárosi igazgatóságok.
Az új hivatásos katasztrófavédelmi szervezet feladatai túlmutatnak a hagyományos polgári védelmi feladatokon. A főigazgatóság országos szinten gyakorolja a katasztrófák elleni védekezés irányítási és koordinációs feladatait, ellátja a polgári védelmi feladatok végrehajtásának irányításából, valamint a tűzoltóságok tevékenységének központi szakmai felügyeletéből adódó feladatokat, a törvény végrehajtására kiadott kormány- és belügyminiszteri rendeleteknek megfelelően.
A magyar közigazgatás, ezen belül az önkormányzatok továbbra is a rendszer aktív részesei. A jelenlegi struktúra biztosítja a lakosság és az anyagi javak védelmét, képes hatékonyan közreműködni a katasztrófák megelőzésében, az ellenük való védekezésben, majd az ezt követő helyreállításban.
Katasztrófavédelmi szervek
A hivatásos katasztrófavédelmi szervek országos szintű központi szerve a belügyminiszter közvetlen irányítása alatt működő BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, amelynek alapvető feladata a katasztrófavédelemmel összefüggő tervezési, szervezési, felkészülési szakmai elvek kidolgozása, az ezen elvekhez kapcsolódó tervek és intézkedések létrehozása, a katasztrófavédelmi tevékenységben érintett országos hatáskörű szervek, az önkéntes társadalmi szervezetek, a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek, a gazdálkodó szervezetek közreműködési feladatainak koordinálása. A megyei, fővárosi igazgatóságok végzik a területi és helyi szintű feladatokat az alárendeltségükben működő polgári védelmi kirendeltségekkel és irodákkal együtt.
Operatív irányítás
Katasztrófák bekövetkezésének veszélye esetén a kormány katasztrófavédelemmel kapcsolatos döntései előkészítéséért, a döntések összehangolásáért a Kormányzati Koordinációs Bizottság felelős, melynek elnöke a belügyminiszter, tagjai az érintett minisztériumok közigazgatási államtitkárai. Tanácskozási jog illeti meg a rendvédelmi szervek (ORFK), a Magyar Honvédség első embereit (MHBK), továbbá a mentőszolgálat (OMSZ), az ÁNTSZ, a vízügyi, a közlekedési, a hírközlési országos hatáskörű szervek vezetőit.
A bizottság állandó jelleggel titkárságot, veszélyhelyzeti központot, katasztrófák bekövetkezése esetén Operatív Törzset működtet. Az Operatív Törzs az érintett minisztériumoknál (belügy: földrengés, nukleáris, migrációs; közlekedési és vízügyi: árvíz; egészségügyi: humán járványok; környezetvédelmi: víz- és légszennyeződés; gazdasági: ipari baleset kompetenciával) felállítandó munkabizottságok megalakulásáig látja el az operatív döntés-előkészítési feladatokat. A Kormányzati Koordinációs Bizottság döntéseinek szakmai megalapozását a Tudományos Tanács végzi, a bizottság részletes feladatait kormányrendelet szabályozza.
A megyei szintű védelmi feladatok összehangolásáért mind a felkészítés, mind a védekezés, mind a helyreállítás időszakában a megyei védelmi bizottság, helyi szinten a helyi védelmi bizottság felelős.
Települési szinten a polgármester kompetenciájába tartoznak a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatok.
A polgármester feladatai
A polgármesterek tevékenysége a rendszer legtörékenyebb, egyben legfrekventáltabb eleme. A polgármesterek találkoznak testközelből a válsághelyzettel, ők töltik be a katalizátor szerepét a lakosság és a katasztrófavédelmi szervek között. Sok esetben az adott település sorsa, is az ő operatív döntéseiktől, mozgósítóerejüktől függ. A jogalkotó nagy figyelmet szentel ez irányú munkájuk segítésére, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek szakemberei is kiemelten kezelik támogatásukat, különösen a védekezés és a helyreállítás időszakában.
A polgármester feladata e témakörben három fő vonulatra osztható, így a felkészülés és megelőzés, a védekezés és a helyreállítás időszakában.
A munkavégzés során támaszkodhat a vele együttműködő megyei védelmi bizottságra, de a feladatok oroszlánrészét saját hatáskörében kell hogy rendezze. Többek között kezdeményezheti a település katasztrófa sújtotta területté nyilvánítását is.
Pénzeszközök
A védekezés és a helyreállítás fontos területe a polgármester részére biztosított állami pénzeszközök felhasználása és elosztása. Itt szeretném röviden elemezni az állami pénzek, az úgynevezett "vis maior" támogatás jelenlegi, a katasztrófavédelmi jogszabályokban lefektetett rendszerét.
Az állam viseli alapvetően a védekezés költségeit, a kormány dönt a központi költségvetés felhasználásáról. A már említett Kormányzati Koordinációs Bizottságnak jelentős szerepe van a finanszírozási struktúrában, egyrészről javaslatot tesz a védekezési költségek biztosítására, elosztására, a "vis maior" támogatás igénybevételére, összehangolja a helyreállítási feladatokat, a kárfelmérést, a "vis maior" támogatás felhasználását, másrészről javaslatot tesz a "vis maior" támogatás ellenőrzésére.
A megyei védelmi bizottság felelős a támogatás jogszerű felhasználásáért, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság irányítja a károk felmérését és ellenőrzi a pénzeszközök felhasználását.
Az "évezred árvize"
Mivel aktív részese voltam a 2000. év tavaszán az "évezred árvize" során a Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra háruló országos szintű védelmi feladatok koordinálásának, szeretnék ezzel a témával is foglalkozni.
A Tiszán minden eddiginél magasabb vízszint miatt szükségessé vált többek között a nemzetközi segítség igénybevétele is. Itt jegyzem meg, hogy a Magyar Köztársaság Románia és Jugoszlávia kivételével kormányközi katasztrófa-segítségnyújtási egyezménnyel rendelkezik a környező országok vonatkozásában.
A védekezési tapasztalatokból az alábbi főbb következtetések vonhatók le:
- a káresemények jelentős része a jól felkészített önkormányzati vezetők irányításával települési szinten eredményesen kezelhető, természetesen a kritikus időszakban a tevékenység központi segítséget igényelhet;
- a későbbiekben a különösen veszélyeztetett önkormányzatoknál célszerű tárolni különböző alapvető árvíz-védekezési eszközöket és felszereléseket (pl. homokzsákot, kézi szerszámokat, fóliát, szivattyúkat stb.);
- a polgármesteri apparátust a legfrekventáltabb településeken meg kell erősíteni (lebiztosítással) szakemberekkel, akik egyrészről segítenék a polgármestert szakmai döntéseiben, másrészről besegítenének a nagy tömegű közerő mozgatásában;
- a jogszabályi környezet tekintetében szükségessé válik annak vizsgálata, hogy valamilyen módon szankcionálni kellene azokat a személyeket, gazdálkodó szervezeteket, amelyek vétenek a megelőzést szolgáló szabályok ellen (pl. beszántják a belvízelvezető árkokat, engedély nélkül az ártérre építkeznek, a településeken nem tesznek eleget a minimális belvízvédelmi előírásoknak – nem tisztítják a vízelvezető árkaikat stb.);
- feltétlenül szükségessé válik a veszélyeztetett településeken bizonyos tartalékképzés a lakóingatlanok vonatkozásában, országos szinten pedig valamilyen közalapítvány létrehozása a megelőzés, a védekezés és a helyreállítás költségei egy részének fedezésére;
- a nyugati gyakorlatnak megfelelően adókedvezményben kellene részesíteni a jogi és magánszemélyeket, akik a katasztrófavédelemmel összefüggő fejlesztést, beruházást hajtanak végre.
Kitelepítés
Részben újszerű problémaként vetődött fel a kitelepítés, kimenekítés kérdésköre. Az események bizonyították, hogy az érintett lakosság kitelepítése, annak ellenére, hogy a megyei védelmi bizottság – konzultálva a vízügyi szakemberekkel – elrendelte a szükséges rendszabályokat, néhány településen szinte megoldhatatlan feladat elé állította a polgármestereket.
Úgy tűnik, hogy az emberek veszélyérzékenysége minimális, nem beszélve a hosszú évek alatt összegyűjtött vagyonuk elvesztése iránt érzett félelmükről. Mindenképpen megoldást kell találni erre a problémára, egyfelől a jogi megalapozás oldaláról, másfelől az effektív szakmai oldalról is, alapos és széles körű tervező-szervező munka kell hogy megelőzze a gyakorlati végrehajtást, részletre menően megvizsgálva az összes befolyásoló tényezőt.
Védekezés-újjáépítés
A védekezés és helyreállítás során elengedhetetlenül szükséges a struktúra áttekintése és racionalizálása. Egységes normarendszert kell létrehozni – hasonlóan például az amerikai modellhez, ahol minden eszköznek, munkának, szolgáltatásnak államilag szavatolt ára van –, hogy a védekezés és a helyreállítás során felmerülő, központilag biztosított pénzek elszámolása során a kimutatott összegek ugyanazt a mennyiséget és értéket jelentsék a Felső-Tiszán és a Körösök vidékén is.
Kardinális kérdésként merül fel a biztosítók részvétele a költségviselésben. Ezekre és a hasonló kérdésekre keresi a választ, dolgoz ki szakmai javaslatokat, készít elő jogszabálytervezeteket az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.
Stratégia és veszélyeztetettség
Új kihívásként jelentkezik a Magyar Köztársaság katasztrófaveszélyeztetettségre, a katasztrófák hatásai elleni védekezésre vonatkozó nemzeti stratégia kimunkálása, együttműködve az érintett szervekkel és szervezetekkel. Ennek egyik fontos sarokköve az ország meglevő katasztrófaveszélyeztetettségének pontosítása, a szükséges korrekciók elvégzése, különös tekintettel az elmúlt években bekövetkezett eseményekre (árvíz, belvíz, rendkívüli időjárás) és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló EU tanácsi irányelvekre (SEVESO II.).
A települések besorolása
A települések polgári védelmi besorolását a 134/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelettel módosított 114/1995. (IX. 27.) Korm. rendelet állapította meg, amely szerint a település besorolására a polgármester tesz javaslatot a megyei, fővárosi védelmi bizottság részére. A veszélyeztetettség mértékét a veszélyeztető tényezők komplex hatáselemzése alapján kell megállapítani, és minden évben pontosítást kell elvégezni.
Ennek megfelelően a közeljövő feladata a települések megfelelő besorolási szabályainak, a kapcsolódó védelmi követelmények újragondolása. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a települések besorolása, az ehhez megállapításra kerülő védelmi követelményrendszer az alábbiak szerint alakul. E követelmények pontosítását követően lehet a veszélyeztetés új mértékét meghatározni, ennek megfelelően kialakítani az elégséges védelemhez szükséges azon tervezési, szervezési, irányítási és beavatkozási tevékenységet, amely minimálisan szükséges ahhoz, hogy a veszélyeztetettség függvényében differenciáltan biztosítható legyen az élet és anyagi javak védelme, és ez a hivatásos katasztrófavédelmi szervek legnagyobb kihívása napjainkban és a jövőben is.
I. csoport
Az I. csoportba kell sorolni:
- az atomerőmű 9 km-es, a kutatóreaktor 1 km-es körzetében lévő településeket;
- azokat a településeket, amelyek területén – a meghatározott normáknál nagyobb mennyiségben – veszélyes anyagokat állítanak elő, használnak fel vagy tárolnak, amelyek környezetbe kerülése katasztrófahelyzetet idéz elő;
- azokat a településeket, amelyek területén többfajta, egyenként nem I. csoportba sorolható veszélyforrás együttes hatása érvényesülhet, amelynek következtében komplex védekezést kell megvalósítani;
- azokat a településeket, amelyek közigazgatási, infrastrukturális és ipari központ jellegük következtében, továbbá a közúti és vasúti közlekedésben betöltött szerepük alapján fegyveres összeütközés során közvetlen hatások által veszélyeztetettek;
- az országhatártól számított 30 km-es sávon belül lévő településeket, amelyek területén veszélyes anyagokat előállító, felhasználó vagy tároló üzem működik, és katasztrófaveszélyeztetésük alapján a rendelet szerinti II. csoport 1. b) pontjába tartoznának;
- az olyan vízépítési műtárgyak körzetében lévő településeket, amelyeknél fegyveres összeütközés vagy terrorcselekmény következményeként elárasztás veszélye alakulhat ki.
Védelmi követelmények
Biztosítani kell:
- a lakosság központi riasztásának és tájékoztatásának feltételeit,
- a veszélyeztetettség jellegének és mértékének megfelelően a veszélyhelyzet értékelését szolgáló kiinduló adatok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez és feldolgozásához, valamint a mérgező vagy sugárzó anyagok helyszíni és laboratóriumi meghatározásához szükséges feltételeket,
- a mérgező vagy sugárzó anyagok hatásterületén élő lakosság légzésvédő eszközökkel történő ellátását, valamint tervezni kell a tartózkodásra szolgáló helyiségek e hatások elleni védelemre történő kialakításának feltételeit,
- a mérgező vagy sugárzó anyagok hatásterületén, valamint az elárasztásveszélyes területen a lakosság azonnali kitelepítésének, kimenekítésének és elhelyezésének feltételeit.
Meg kell tervezni:
- a veszélyeztetett területen található létfenntartáshoz szükséges anyagi javak helyszíni védelmét vagy lehetőség szerinti kiszállítását,
- a mérgező, fertőző vagy sugárzó anyagok közvetlen hatásainak megakadályozása érdekében a személyek, létesítmények, anyagok és eszközök szaktechnikai eszközökkel történő mentesítését (eltávolítás, elbontás) és fertőtlenítését,
- a fegyveres összeütközések által veszélyeztetett területeken a lakosság védőlétesítményekben (elsősorban óvóhelyeken) történő elrejtéséhez szükséges műszaki-technikai feltételeket,
- a fegyveres összeütközések időszakára a légitámadások hatékonyságának csökkentését szolgáló elsötétítés és fényálcázás műszaki-technikai feltételeit.
Létre kell hozni a veszélyeztetettség mértékének és jellegének megfelelő polgári védelmi szervezeteket, végre kell hajtani felkészítésüket és felszerelésekkel történő ellátásukat.
II. csoport
A II. csoportba kell sorolni:
- az atomerőmű által közvetetten veszélyeztetett (9-30 km közötti területen lévő) településeket;
- azokat a településeket, amelyek területén olyan veszélyes anyagokat állítanak elő, használnak fel vagy tárolnak, amelyek üzemzavar esetén a közvetlen környezetben élő lakosság és anyagi javaira veszélyt jelentenek;
- azokat az árvizek által veszélyeztetett településeket, amelyek az árvizek előfordulásának gyakorisága, valamint az árvízvédelmi műtárgyak aktuális műszaki-technikai állapota alapján indokoltak;
- azokat a településeket, amelyek területén a veszélyes anyagok vasúti, közúti, vízi úti szállításával (tranzittárolással) kapcsolatos közlekedési csomópontok, átrakóhelyek találhatók.
Védelmi követelmények
Biztosítani kell:
- a lakosság riasztásának és tájékoztatásának feltételeit,
- a veszélyeztetettség jellegének és mértékének megfelelően a veszélyhelyzet értékelését szolgáló kiinduló adatok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez és feldolgozásához, valamint a mérgező vagy sugárzó anyagok helyszíni és laboratóriumi meghatározásához szükséges feltételeket,
- a mérgező vagy sugárzó anyagok hatásterületén élő lakosság menekülőeszközökkel történő ellátását, valamint tervezni kell a tartózkodásra szolgáló helyiségek e hatások elleni védelemre történő kialakításának feltételeit,
- a mérgező vagy sugárzó anyagok hatásterületén, valamint az elárasztásveszélyes területen a lakosság azonnali kitelepítésének, kimenekítésének és elhelyezésének feltételeit.
Meg kell tervezni:
- a veszélyeztetett területen található létfenntartáshoz szükséges anyagi javak helyszíni védelmét, vagy lehetőség szerinti kiszállítását,
- a mérgező, fertőző vagy sugárzó anyagok közvetlen hatásainak megakadályozása érdekében a személyek, létesítmények, anyagok és eszközök szaktechnikai eszközökkel történő mentesítését (eltávolítás, elbontás) és fertőtlenítését.
Létre kell hozni a veszélyeztetettség mértékének és jellegének megfelelő polgári védelmi szervezeteket, végre kell hajtani felkészítésüket és felszerelésükkel történő ellátásukat.
III. csoport
A III. csoportba kell sorolni azokat a településeket, amelyek a I-es és II-es csoportokba sorolt településeken lévő veszélyes anyagok környezetbe kerülése esetén a másodlagos hatások által veszélyeztetettek.
Védelmi követelmények
Biztosítani kell:
- a lakosság riasztásának és tájékoztatásának feltételeit,
- a veszélyhelyzet értékelését szolgáló kiinduló adatok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez, valamint a veszélyes anyag meghatározásához szükséges feltételeket,
- a veszélyes anyagok hatásterületén a lakosság kitelepítésének, kimenekítésének és elhelyezésének feltételeit.
Meg kell tervezni:
- a lakosságfelkészítésen belül a mérgező anyagok hatása elleni védelmet biztosító, házilagosan előállítható szükséglégzésvédő eszközök készítésének, valamint helyiségek e hatások elleni védelemre alkalmassá tételének megismertetését,
- a lakosságfelkészítésen belül a veszélyes anyagok közvetlen hatásainak megakadályozása érdekében a szükségeszközökkel történő személymentesítés módszereinek megismertetését.
Létre kell hozni a veszélyeztetettség mértékének és jellegének megfelelő polgári védelmi szervezeteket, végre kell hajtani felkészítésüket és felszerelésükkel történő ellátásukat.
Az I-III. csoportban biztosítani kell az illetékes környezetvédelmi felügyelőségek azonnali értesítését, szükség szerinti bevonását.
IV. csoport
A IV. csoportba kell sorolni az országhatártól számított 30 km-es sávon belül lévő valamennyi olyan települést, amelyet nem soroltak magasabb besorolási csoportba.
E besorolási csoportnak – az Alkotmányban rögzített, minősített időszakokon belül – a rendkívüli állapotra történő felkészülés időszakában van elsődlegesen jelentősége.
