Az Európai Unió csaknem húsz évvel ezelőtt kibocsátott egy irányelvet, azzal a szándékkal, hogy a munkavállaló jogait, érdekeit védje abban az esetben, ha a munkáltatója fizetésképtelenné válik. Ennek az irányelvnek a figyelembevételével az EU-országok – s később Magyarország is – megalkották saját szabályaikat.
Magyarországon a kormány és a szociális partnerek között folyó hosszas vita után 1994-ben született meg a Bérgarancia Alapról szóló LXVI. törvény. Ennek lényege az volt, hogy a munkaadók járulékbefizetéseiből (a bérköltség 0,3 százalékából) önálló alapot hoztak létre a felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezetek bértartozásainak a rendezésére.
Az igényelhető támogatás odaítélési rendszere több ízben változott ugyan, de a törvény működésének egy éve után – majd azt követően is – azt tapasztaltuk, hogy a befizetések túlméretezettek a tényleges felhasználáshoz képest.
1994 és 1998 év között a munkaadók 9 milliárd forint járulékot fizettek be e célra.
Hogyan működik?
Megindult az újabb vita a tripartit tárgyalásokon az alap léte és működése kérdésében. A költségvetés ragaszkodott a befizetésekhez, a szakszervezetek tágítani szerették volna az alaphoz való hozzájutás feltételeit. A munkaadói oldal pedig a befizetések csökkentését, majd annak eltörlését kezdeményezte.
A munkaadók számára megszületett a siker. 1998-ban megszűnt a járulékfizetési kötelezettség. Majd a Bérgarancia Alap elvesztette önállóságát, feloldódott a Munkaerőpiaci Alapban, a támogatások odaítélése is decentralizálódott.
A sok változtatás után, hogyan működik jelenleg Magyarországon a Bérgarancia Alap?
- A Munkaerő-piaci Alapban (melynek legfőbb járulékbefizetője a munkaadó) szükség szerint különítenek el támogatási keretet a bértartozások megfizetésére.
- Az a cég kaphat támogatást, amelyik a csődtörvény hatálya alá tartozik, felszámolás alatt áll, és legalább 12 hónapja működik.
- A bíróság által kijelölt felszámoló igényelheti az alapból az érintett személyek részére a bértartozások kifizetését.
- Csak munkaviszony alapján kifizetett bérekre vonatkozik, de ebbe a kategóriába beletartozik a felmondási időre és a betegszabadság idejére kifizetett összeg is.
- A személyenkénti kifizetés a minimálbér ötszörösénél nem lehet nagyobb, akármennyi is a ki nem fizetett járandóság.
- A támogatás visszafizetendő a felszámolás során pénzzé tett vagyonrészekből. A szabályok szerint az így befolyó összegből először a béreket kell rendezni, majd az alappal szemben fennálló tartozást. Ha nincs vagyon vagy nem is képződik, akkor az alap a vissza nem térített támogatást leírja.
- A felszámolót csak akkor terheli felelősség, ha jogtalanul igényel és fizet ki támogatást. Ez esetben a kétszeres jegybanki kamattal köteles az igényelt összeget visszafizetni az alapba.
Az Európai Unió közösségi vívmányainak átvételéről szóló nemzeti program felülvizsgálatakor kiderült, hogy bérgarancia-rendszerünket összhangba kell hozni az előbbiekben már említett irányelvekkel.
Miben térünk el az EU-tól?
Az Európai Unió országai – saját adottságaiknak, jogalkotási és jogalkalmazási szokásaiknak megfelelően – különbözőképpen szabályozzák a bérgarancia kérdését, de a következőktől nem lehet eltérni:
- a garancia kezdeményezettje maga a munkavállaló, míg nálunk a fizetésképtelen munkaadó, illetve a felszámoló,
- a vállalkozói vagyontól elkülönítetten kezelendő a garanciaalap,
- az inszolvencia irányelv kulcskérdése a fizetésképtelenség meghatározása, hogy mikor indítható az eljárás, nálunk csak a bérfizetés esedékességét követő nyolc nap után,
- a munkáltatóknak hozzá kell járulniuk a garanciát biztosító pénzügyi eszközök képzéséhez, ez alól kivétel, ha ezt közpénzekből biztosítják,
- nem lehet korlát, hogy mióta működik a cég,
- a jogosultság szempontjából nem lehet érdemi korlátozást tenni a munkaadói, illetve a munkavállalói körben, nálunk a megbízási, vállalkozói szerződésekre, nonprofit szervezetekre nem vonatkozik a törvény,
- ugyanakkor ki lehet zárni az alkalmazási körből a munkavállalók egyes csoportjait, ha védelmük más módon biztosított (pl. köztisztviselők, bírák, ügyészek stb.),
- az irányelv a munkavállalói igények biztosításáról szól, ezért meg kell határozni a biztosítottak körét. Például tanulószerződés, közmunkaprogram, közhasznú munkavégzés, szövetkezeti tag – ha munkát végez –, bedolgozói jogviszony stb.
Milyen törvényváltoztatás várható?
- A magyar szabályokat úgy kell megváltoztatni, hogy a bérgarancia-rendszer kedvezményezettje az a munkavállaló legyen, akinek a munkáltatója fizetésképtelen.
- A törvény módosításánál a munkaviszonyban állók körét ki kell terjeszteni az egyéni vállalkozókra és a nonprofit szervezetek munkavállalóira is.
- A kormányzati tervezet szerint a törvény hatálya alól kivehetők – egyéb biztosíték megléte esetén – a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak, a bedolgozók, az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottak, a tanulószerződési jogviszonyban lévők, a gazdasági társaság és a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonya.
A kivételek meghatározásánál a szakmai vitákon nézetkülönbségek vannak. Döntően a szövetkezeti "dolgozó" tagok, az őstermelők és az egyéni vállalkozók megítélésénél. Azok a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetek, akik e kört képviselik, nem tartják helyesnek, ha a garanciarendszerből kiveszik ezen munkavállalókat.
- Változást igényel, hogy a csődtörvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél már az egyszerűsített felszámolás és a csődeljárás megindításánál is mód nyíljon az alap igénybevételére. Jelenleg csak a felszámolási eljárás ad erre alapot.
- Amennyiben a munkabéreket nem tudják kifizetni, akkor már a fizetésképtelenség kezdő időpontjában kötelezve lesz a felszámoló, vagyonfelügyelő stb. a támogatás igénylésére.
- A törvényben pontosan szabályozni kell, hogy mi minősül munkabértartozásnak, főleg melyik juttatás számít annak. Oda tartozó: a betegszabadság idejére kifizetett járandóság, a végkielégítés, a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén járó kártérítés.
- Az alap fedezetet nyújt mindazokra az igényekre, amelyek a munkáltató fizetésképtelenségének bekövetkezését meg- előző hat hónapban keletkeztek, és az utolsó három hónapért járó munkabéreket garantálja.
- A törvénymódosításnak arra is ki kell terjednie, hogy megemelkedjen a rendszer által finanszírozható mérték felső határa. A minimálbér helyett a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetet célszerű figyelembe venni.
A munkaadók szempontjából minden változtatás úgy ítélhető meg, hogy mennyibe fog ez kerülni? Az igénybővítés meghatározásánál figyelemmel kell lenni a költségkihatásokra. A munkáltatók elutasítanának minden olyan törekvést, ami többletbefizetési kötelezettséggel járna.
A jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint erről most nincs szó, mert van annyi tartalék a Foglalkoztatási Alapban, hogy a jogharmonizáció követelményeit is figyelembe véve, több évre biztosított a garanciarendszer működése.
Véleményünk szerint a garanciarendszer kiterjesztése csak azokra vonatkozhat, akik befizetői a Foglalkoztatási Alapnak.
MGYOSZ
| Integrációs módosítás |
|---|
|
Megkezdődött a Munka Törvénykönyve integrációs módosításának
egyeztetése. A szakszervezetek a tervezet visszavonását követelik, a munkáltatók viszont – bár számukra sok korlátozás várható - elfogadják az uniós irányelvek alkalmazását. A tervezetet várhatóan ősszel tárgyalja majd az Országgyűlés. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy még az idén az európai normákhoz igazítja a Munka Törvénykönyvét. Ennek megfelelően európaivá válnak a csoportos létszámcsökkentésre, a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok, s szabályozottá válik a munkaerő-kölcsönzés is. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályozás eddig is előírta, hogy a munkáltató elbocsátási szándékát köteles írásban bejelenteni a munkavállalói érdekképviseletnek, és köteles erről konzultálni is. A leépítéssel érintett létszámba a jövőben nemcsak a nyugdíjasokat, hanem már a vezetőket sem számítják majd be. Újdonság, hogy amennyiben a munkáltató és a munkavállalók megbeszélésén megállapodásra jutnak, az kollektív szerződésnek számít, s betartása akár bírói úton is kikényszeríthető. A tervezet tovább szigorítja a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályokat, amelyek szerint azonos munka esetén a bérben nem lehet különbséget tenni a munkavállalók között. Újdonság a fordított bizonyítás elvének bevezetése, miszerint a munkaadónak kell bizonyítania, hogy nem történt diszkrimináció. A bizonyítási eljárás azonban nem járhat mások jogainak megsértésével. A módosítás lényeges pontja a munkaidő beosztásának rugalmasabbá tétele is. A napi munkaidő továbbra is nyolc óra marad, ám a javaslat szerint a munkaidőnek a túlmunkával együtt négy hónap átlagában ki kell adnia a heti 48 órát. Bizonyos esetekben, többek között idénymunkánál, a heti 48 órának hat, illetve 12 hónap átlagában kell kijönnie. F. L. |
