Fiatalok munkába állása

Sok fiatal azért nem jut munkához, mert képzettségét nem igényli a munkaerőpiac, az oktatási intézmények gyakran nem veszik figyelembe a gazdaság tényleges szükségleteit a szakirányok, a képzési létszámok meghatározásakor – hangzott el többek között az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának a közelmúltban megtartott országos fórumán.

A15-24 év közötti fiatalok körében a nemzetközi összehasonlításra alkalmas módszer szerinti felmérés alapján 12,6 százalékos a munkanélküliségi ráta. Ez jóval magasabb, mint az országos 7 százalék körüli érték, szám szerint ez körülbelül 80 ezer fiatal munkanélkülit jelent. Közülük minden harmadik már több mint egy éve nem jut munkához – érzékeltette a jelenlegi helyzetet Lindnerné Eperjesi Erzsébet, a KSH osztályvezetője. Ezt Harrach Péter szociális és családügyi miniszter is elismerte, miközben azzal egészítette ki a képet, hogy a hazai szakképzési rendszer csak lassan követi a munkaerőpiac gyorsan változó igényeit. A kereslet és a kínálat közötti strukturális eltérést jól jelzi, hogy a szakképesítéssel rendelkező, munkaviszonyban álló fiataloknak csak a fele dolgozik tanult szakmájában.

Az elmúlt két évben a munkáltatók 60 százaléka foglalkoztatott pályakezdő fiatalokat. A következő években viszont a munkáltatók kevésbé igénylik majd a frissen végzetteket. A nagyobb foglalkoztatókra ez a megállapítás kevésbé érvényes, ezek várhatóan továbbra is érdeklődnek majd a pályakezdők iránt. Főként az ezernél több dolgozót foglalkoztató vállalatokra és fejlődő térségekre igaz mindez – tette hozzá Soós Adrianna, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárhelyettese egy általuk végzett felmérés alapján.

Jellemzően a szakképzett pályakezdőket keresik a vállalatok. A szakmai képzettségen túl viszont egyre nagyobb szerepe van más ismereteknek is, így például a csoportban való munkavégzés képességének, valamint a kommunikációs készségnek is. A kamarai felmérés szerint az érettségivel rendelkező, de fizikai munkakörökben alkalmazható szakmunkásokat keresik legjobban a munkáltatók.

A szakképzettség szerepe

A képet tovább árnyalta Tímár Jánosnak, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem tanárának az a megállapítása, hogy a szakképzetlen dolgozók foglalkoztatási szintje az utóbbi években tapasztalt 70 százalékról 36 százalékra csökkent. A felsőfokú és középfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatottsága viszont már ma sem sokkal alacsonyabb Magyarországon, mint Nyugat-Európa fejlett államaiban.

Ennek oka szerinte az, hogy a képzett dolgozók kiszorítják a munkaerőpiacról a képzetleneket. Egyetemet, főiskolát végzetteket foglalkoztatnak technikusi, sőt fizikai munkakörben. Több mint százezer olyan diplomás van, akinek munkaköre nem igényel felsőfokú végzettséget. Közülük negyvenezren fizikai munkát végeznek, egy részük segédmunkásként dolgozik. Az előadó szerint multinacionális cégek olyan szalagmunkára, amelyre Németországban vagy Amerikában képzettség nélkül veszik fel az embereket, Magyarországon szakmunkásokat, technikusokat alkalmaznak.

Mi a megoldás?

A helyzet megváltoztatására – ami mindenki szerint megalapozott lépéseket igényel – számtalan javaslat hangzott el. Székely Judit, az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az 5-6 százalékos gazdasági növekedés legalább 1 százalékos foglalkoztatottilétszám-növelést követel meg. A pótlólagos munkaerőigény kielégítésének egyik formája lehet szerinte az iskolából kikerülő fiatalok minél nagyobb arányú foglalkoztatása. Az új iparágak, termelési technológiák munkaerő-szükségletét leghatékonyabban és legkedvezőbb befektetéssel az iskolákból megfelelő szakképzettséggel kikerülő, minőségi dolgozókkal lehet kielégíteni. Az igazgatónő szerint nagy szükség van egy folyamatosan aktualizált monitoring rendszerre, amely naprakészen jelzi, mennyiben felel meg a képzési, átképzési rendszer a munkaerő-piaci igényeknek.

Rimányiné Somogyi Szilvia, a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ igazgatója arról szólt, hogy ha egy befektető megjelenik a megyében, nemcsak a telephely megkeresésében segítenek neki, de ezzel egy időben megkezdik a felkészülést munkaerőigényének kielégítésére is. Komplex követéses rendszerük az általános iskolától az elhelyezkedésig kíséri a fiatalokat.

Részmunkaidős foglalkoztatás

Menyhártné Zsíros Mária, a Dunaferr Rt. humánpolitikai vezérigazgató-helyettese elmondta: a pályakezdőknek és a vállalatoknak is kedvező lehet a részmunkaidős foglalkoztatás, mert így mindkét fél kipróbálhatja a másikat, hogy az mennyire felel meg az igényeknek. Ma még a nyugdíjszámítás bonyolultsága és az esetleges hátrányok miatt nem alkalmazható kellően széles körben ez a foglalkoztatási forma. A személyzeti vezető szólt arról, hogy vállalatuknál saját anyagi eszközökből foglalkoztatási alapítványt működtetnek. Az elbocsátás helyett ez az alapítvány tartja állományban azokat a dolgozókat, akiket átmeneti időre nem tudnak foglalkoztatni. Részt vehetnek képzésben, átképzésben, s amennyiben a piaci körülmények lehetővé teszik, ismét munkához jutnak. Azoknak a dolgozóknak a végkielégítése, akik nem veszik igénybe ezt az alapítványi lehetőséget, nem lehet nagyobb a Munka Törvénykönyvében biztosított mértéknél.

A vezérigazgató-helyettes szerint kedvező, hogy a szakképzési hozzájárulás egyre nagyobb részét használhatják fel a vállalatok saját hatáskörükben, gyakorlati oktatásra. Javasolta, hogy ehhez hasonlóan, a szolidaritási járulék egy része is maradhasson a cégeknél, ha azt a foglalkoztatás javítására, a munkanélküliség mérséklésére használják fel.

Szakmaváltás

Böhm Zsuzsa, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés szakértője kifejtette: olyan szakképzési irányokat kellene meghatározni, amelyek követik a valós foglalkoztatási igényeket. Az átképzések jelentős többletráfordítást igényelnek a társadalomtól is. A szakértő szerint a képzésnek arra is fel kellene készítenie a fiatalokat, hogy szükség esetén szakmát váltsanak. A tanulási képesség lehet az alapja a munkaerő mobilitásának, a többszöri szakmai pályamódosításnak. A szakképzésben az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gyakorlati oktatásra, törekedve arra, hogy a fiatalok ne elavult technikát, technológiát tanuljanak, hanem a munkaerőpiac igényeinek megfelelő, korszerű ismereteket.

A munkaerő-kereslet és -kínálat közös nevezőjének megtalálására helyezte a hangsúlyt Gyarmatiné Rácz Ágnes, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének főigazgatója, aki szerint így boldogulhatnak az egyének, s a társadalom és a gazdaság is előbbre juthat. A munkaadói igény a közoktatásban is megjelenhet. Már a képzés elején kell hogy elkezdődjön a nyelvtanulás, a kommunikációs, szocializációs készség, az informatikai ismeretek, a teammunka képességének megalapozása. A szakképzés befolyásolásához a munkaadók rendelkezésére állnak bizonyos eszközök, de fontos lenne mindez a felsőoktatásban is. Természetesen tiszteletben kell tartani a felsőoktatási intézmények autonómiáját, viszont több főiskola, egyetem már igényli is ezt az együttműködést.

Molnár Szabolcs, a Hallgatói Önkormányzat Országos Konferenciájának képviseletében rámutatott: a felsőoktatásban egyre több új szakot indítanak, de ezeket általában nem a foglalkoztatók kezdeményezik, hanem a felsőoktatási intézmények. Az egyes szakmák képzési keretszámait a Felsőoktatási és Tudományos Tanács javaslata alapján határozza meg a kormány. A tanács döntéseit viszont alapvetően nem a munkaerő-piaci szükségletek vagy felmérések, prognózisok határozzák meg, hanem a felsőoktatási intézmények lobbija – jegyezte meg az előadó. Ezen mindenképpen változtatni kell – javasolta, több más hozzászólóhoz hasonlóan.