A vállalatok béremelési gyakorlata igen eltérő. Amiben a többség egyezik: év elején bért emel dolgozóinak. A mértékek sokszínűségére jellemző, hogy az átlagos béremelések többszöröse is előfordul, míg számos cég – gazdasági helyzete okán – nem képes magasabban díjazni munkatársait. A jövőt tekintve mind a munkaadók, mind a szakszervezetek egyelőre tanácstalanok: miként vegyék majd figyelembe az átlagos emelések számításakor a minimálbér kötelező emelését?
Megalapozott béremelési ajánlások
– Hosszabb távon az infláció, a termelékenység és a termelés bővülése határozzák meg a keresetkiáramlást, ha korábban voltak is tényezők, amelyek eltérítették ettől az iránytól a folyamatokat – állítja Pirisi Károly, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Ez látszik érvényesülni az év első két hónapjának adatai szerint is, bár ezekből még nem lehet az egész évre vonatkozó következtetéseket levonni. A tendenciát azonban jól érzékeltetik az elmúlt néhány év számai, főként ami a versenyszférát, a magángazdaságot illeti. A közszféra keresetalakulása ugyanis nem lehet meghatározó e kérdésben, hiszen ott a fizetéseket törvénnyel állapítják meg – igaz, az antiinflációs politika jegyében a kormányzat törekszik arra, hogy a béremelések ezeken a területeken is alkalmazkodjanak a makrogazdasági mutatókhoz, s növekedésüket a GDP várható növekedése alapján kalkulálja.
A versenyképesség és a termelés növekedésének meghatározó szerepét a versenyszférában Pirisi Károly szerint jól tükrözi, hogy a százszázalékos külföldi tulajdonban lévő cégeknél – amelyek az összes bérkifizetés 14 százalékát adták 1998-ban – az átlagkereset a nemzetgazdasági átlag 125 százaléka volt. Ez a különbség nem véletlen, hiszen köztudott, hogy e cégek rendelkeznek megfelelő exportpiacokkal, árbevételük megalapozott, s ez vezérli körükben a bérkiáramlást. Az 1999-es adatok is e tendencia erősödését mutatják, hiszen a külföldi tulajdonban lévő cégek aránya a bruttó bérfizetésből 17 százalékra nőtt, miközben az általuk fizetett keresetek átlagos értéke 126,9 százalékra emelkedett.A többségi külföldi tulajdonú cégek esetében ez a bérelőny 115,8 százalékról 117-re emelkedett 1998-ról 1999-re. Eközben a magyar tulajdonban lévő vállalatoknál a százszázalékos átlagbérnek csak a 89,3, illetve tavaly annak 88,6 százalékát tudták teljesíteni. A Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese szerint ez az elmaradás abból következik, hogy a magyar tulajdon olyan iparágakban képvisel nagyobb súlyt, ahol a gépesítés relatív lehetőségei alacsonyak (szolgáltatások), illetve privatizációs extraköltség jelentkezik, aminek nincs meg a megfelelő tőkefedezete.Pirisi Károly – aki szakértőként részese a szociális partnerek érdekegyeztetésének – fontosnak tartja az éves béremelési ajánlásokat. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében, amikor a bérmegállapodások rendszere nem túl kiterjedt a gazdaságban, ez az emelési mérték irányadó szerepet játszik, fontos orientációs pont a cégeknek. Ezen belül jelentős a szerepe a kormányzati előrejelzéseknek, illetve azok pontosságának.Akár követhető példa is lehetne Magyarország számára az évek óta sikeres belga bérmegállapodási rendszer, ahol a követendő keresetemelési mértéket a munkaadók, a munkavállalók és a kormányzat képviselői az ország legfontosabb exportpiacainak versenyképességi mutatóit figyelembe véve szabják meg. Azt tekintik alapnak, hogy miként alakultak a bérek, a termelékenység és a gazdasági növekedés Németországban és Hollandiában. A megállapodásokat két évre kötik, és azoktól 1 százalékkal lehet eltérni anélkül, hogy adó-, illetve egyéb szankciókkal járna az emelés. E példa már csak azért is jól alkalmazható lenne, mert Belgium a magyarországihoz hasonló nyitott gazdasággal rendelkezik, és az állam eladósodottsága miatt folyamatosan 4-5 százalékos elsődleges költségvetési egyenleget kell biztosítania, ami ugyancsak megfelel a magyarországi helyzetnek.Tíz százalék felett
Az év első hónapjaiban az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva országos szinten az átlagkereset-növekedés nagymértékű, 3 százalékos elmaradása volt megfigyelhető. Ez azonban a költségvetési intézményrendszerben elmaradt bérfejlesztésekkel magyarázható, hiszen a vállalkozási szektorban az első kéthavi keresetindex 2 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál – mondta Őri János, a Gazdasági Minisztérium bérpolitikai főosztály osztályvezetője.
A múlt évi I-II. havi 14,3 százalékkal szemben most 16,2 százalékos a növekedés. Több hónap elteltével, valószínűsíthetően gyorsulással már nem kell számolni, azonban az éves index leszorítása a 10 százalék körüli mértékre meglehetősen kétségesnek mutatkozik a szakember szerint.A keresetek ilyen mértékű növekedése annak következménye, hogy a gazdaság dinamikusan bővül, ezen belül a feldolgozóipar "szárnyalása" viszonylag mérsékelt létszámgyarapodás mellett zajlik. Az egy dolgozóra vetített termelési mutatók javulása nyilvánvalóan nem hagyhatja érintetlenül a kifizetett béreket. Egyrészt az egyéni teljesítmények javulása, bizonyos bérezési formákban automatikusan emeli a kereseteket. Másrészt a bővülő termelés és értékesítés a vállalati jövedelmet is növeli, ebből pedig többet lehet béremelésre fordítani.Az év elején közölt adatok szerint a viszonylag magas bérindexek ellenére az egységnyi termelésre jutó bérmutatók a feldolgozóiparban, de az ipar egészében is csökkenést (azaz javulást) mutatnak. Ez a hazai termelés versenyképessége szempontjából igen kedvező fejlemény.Őri János ugyanakkor megjegyezte, hogy a gazdaságnak olyan szektoraiban is jelentős, sőt az átlagot meghaladó keresetnövekedés történt az év elején, ahol a teljesítmények változása egzakt módon nem követhető nyomon. Így például a pénzügyi szférában és a gazdasági szolgáltatások területén 20 százalék, illetve azt meghaladó a nominális bérnövekedés.A szakember elmondta, hogy a reálkereset 1997-től folyamatosan olyan módon emelkedik, hogy közben a keresetek nominális növekedése évről évre mérséklődik. Ez csak úgy valósulhat meg, illetve tartható fenn, ha az infláció üteme csökken.Érdekes, hogy a versenyszférában az elmúlt három évben a bruttó átlagkereset dinamikájának mérséklődése különösen kiegyenlített mértékű volt, eltérően a költségvetési intézményi szektortól, amelyre inkább a hullámzó "teljesítmény" megjelölés igaz. Az utóbbi években kialakult tendencia feltehetően az idén is folytatódik, tehát a növekedési ütemek további mérséklődésére számíthatunk. Az éves szinten várható mértékek azonban ma még kellő biztonsággal nem jelezhetők előre.A gazdaság versenyszektora, ezen belül a magántulajdonú vállalkozások bérpolitikája, ma már öntörvényűnek nevezhető. Ugyanis az adott gazdasági lehetőségek, a munkaerő-piaci helyzet, valamint a szakszervezetekkel történő megállapodások határozzák meg a béreket. A bővülő termeléshez szükséges megfelelő képzettségű és számú munkaerő megszerzése – különösen az ország egyes térségeiben – ma már nem is egyszerű feladat, s ez a keresetek növekedése irányába hat – hangsúlyozta Őri János.Hiányzó hatásvizsgálatMég az idei béremelések összegzése sem teljes, a bérek jövő évi tervezéséhez szükséges keretek kialakításáról pedig végképp semmit sem lehet tudni, hiszen mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal tárgyalási pozícióit az határozza majd meg, valóban 40 ezer forintra emelkedik-e a minimálbér. Ungvárszki Ágnes, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) közgazdasági igazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy a legkisebb bér ilyen drasztikus emelése nemcsak azokra a cégekre hat, amelyek ténylegesen minimálbéren foglalkoztatnak, hanem azok jövőjét is befolyásolja, akiket elvileg nem érint ez a fizetési kategória. Számos olyan társaság van ugyanis, ahol a felsőbb fizetési kategóriákat a minimálbér százalékában határozzák meg, így bérköltségeiket automatikusan növeli a változtatás. A minimálbér drasztikus növelése áttételesen ott is problémákat okoz, ahol ilyen egyenes összefüggés nincs, de elviselhetetlen bérfeszültséget indukál. A leginkább érintett kis- és középvállalkozói körben a kormányzati intézkedés elbocsátásokhoz vagy a feketefoglalkoztatás térhódításához vezethet.
Az igazgató úgy véli, hogy a hirtelen nagymértékű kiigazítás a munkavállalóknak sem érdekük, mert számukra előnytelen munkaadói reakciókat válthat ki.Az emelést ugyan a kormányzat szorgalmazza, ám az MGYOSZ közgazdasági igazgatója szerint az olyan jelentős költségvetési többletkiadásokkal jár majd, hogy a látszólag népszerű intézkedés végül akár a szándékokkal ellentétes hatást is kifejthet. Emlékeztetett egyebek között arra, hogy számos szociális juttatás összege függ a minimálbértől. – Ott, ahol a kormány lépni akar, inkább más módon, például az adómentesség kiterjesztésével, a járulékrendszer módosításával kellene ezt megtenni – szögezte le az igazgató. Példaként hozta fel, hogy számos nyugat-európai országban a minimálbér és az ahhoz közeli jövedelmek esetében más, csökkentett járulékkulcsokat alkalmaznak. Álláspontja szerint aktuális lenne az egészségügyi hozzájárulás eltörlése is, hiszen az bizonyos méretkategóriában és ágazatokban a minimálbér emelésével egy időben elviselhetetlen terheket okoz majd.A tervezett intézkedés tovább rontja az élőmunka-igényes, ám az alacsony bérek révén eddig versenyképes ágazatok piaci pozícióit. Nézete szerint az Európai Unió bérarányaihoz csak fokozatosan szabad közelíteni.A bérek idei alakulására vonatkozóan az igazgató elmondta, hogy a GKI-val közös tavaszi felmérésük szerint az MGYOSZ vállalatai az év során 9-10 százalékos bérnövekedésre és 8-9 százalékos inflációra számítanak. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a béremelkedést a cégek 2-3 százalékponttal alábecsülik.A felmérés tanúsága szerint ugyanakkor a jövedelmezőség tekintetében a vállalatok nem túlságosan bizakodóak: az exportárakban nem számítanak emelkedésre, költségeiket illetően viszont igen.Az adó- és a bérrendszer vizsgálata
Az MSZOSZ az idén 10-11 százalékos keresetnövekedésre számít, ami azt jelenti, hogy a reálbér emelkedése nem lesz akkora, mint amit a konföderáció el akart érni – mondta Hódi Zoltán, a szövetség ügyvivője. Rámutatott, hogy a béreket illetően már évek óta igen nagy szóródás tapasztalható, s a kereseti különbségek az eltérő ütem miatt tovább növekednek. Rendre a pénzintézeti szférában a legnagyobb a változás, de a jól prosperáló vegyipar, járműipar, gépipar szintén kiemelkedő jövedelem-emelkedést mutat. A feldolgozóipar ezen ágaiban a termelékenységi mutatókkal együtt a bérek is jobbak lettek.
A szakszervezeti vezető elmondta azt is, hogy nemcsak az ágazatok, de a fizikai és a szellemi állománycsoportok között is tágul a szakadék. A bérnövekedés rendre azokon a területeken kisebb, ahol amúgy is elmaradás tapasztalható. Hódi Zoltán szerint az EU-csatlakozásig mindenképpen változtatni kell ezen a helyzeten.Ebben az évben az MSZOSZ nemrégiben készült elemzése szerint átlagosan 1-1,5 százalékos reálbér-növekedés valószínűsíthető, szemben a szakszervezetek által célul kitűzött 3,5 százalékkal. Arra a kérdésre, hogy a félévi inflációs adatok ismeretében a versenyszférában mód lesz-e korrekcióra, Hódi Zoltán elmondta: újabb bértárgyalásokra nem lehet számítani, hiszen azok – a hosszadalmas procedúra miatt – nem férnének bele az évbe. Ágazati, vállalati szinten azonban áttekintik a bérek alakulását, egyes helyeken félévkor, másutt pedig negyedévente, megállapodástól függően.A jövő évre, illetve a minimálbér emelésére vonatkozóan az MSZOSZ ügyvivője kifejtette: a szakszervezeti szövetség természetesen érdekelt a minimálbér lényeges emelésében, ám egyelőre hiányoznak azok a hatástanulmányok, amelyekből kiderül: mivel járna a kabinet által jelzett nagymértékű változtatás. Éppen ezért szorgalmazzák, hogy a kormány mielőbb tegyen le az asztalra egy ilyen hatásvizsgálatot.Hódi Zoltán elmondta: nem mindegy, mit történik jövőre az adó- és járulékrendszerben, hiszen a közterhek csökkentése nélkül egyes ágazatok bizonyosan nem tudják majd kigazdálkodni a magasabb minimálbért. Nézete szerint a járulékterheket legalább 3-5 százalékponttal kellene csökkenteni, s mérsékelni szükséges a szolidaritási járulékot is.A minimálbér emeléséről tehát csak az adórendszerre vonatkozó elképzelésekkel együtt érdemes tárgyalni.
