A múlt havi számunkban megjelent Dolgozó nők című összeállítás áttekintette az Európai Unióban a női foglalkoztatással kapcsolatban érvényesülő követelményrendszert. Mostani cikkünk alapján képet alkothatunk arról, hogyan áll jelenleg a mai magyar szabályozás ezen a területen.
Alkotmányos alapelvek
A magyar jogi szabályozás lényegét tekintve megfelel az Európai Unió elvárásainak, egy lényeges eltéréssel: a nemek közti megkülönböztetésre vonatkozó magyar joganyag antidiszkriminációs, vagyis úgynevezett negatív megközelítésre épül, tehát tiltja a nemek közti megkülönböztetést, ugyanakkor ezen nem lép túl, nem alkot pozitív szabályokat az elv megvalósulása érdekében.
Diszkriminációs tilalom
A nemek közti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát az alkotmány 66. §-ának (1) bekezdése mondja ki. E szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári, politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. A hátrányos megkülönböztetés minden formája tilos, beleértve a nemek szerinti megkülönböztetést. Az alkotmány 70/B §-ának (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy az egyenlő munkáért mindenkinek, mindenféle megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) is a személyhez fűződő jogok megsértésének minősíti a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetését, különösen a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyon, születési elvek alapján történő különbségtételt.
Európai Szociális Karta
A közelmúltban Magyarország is ratifikálta az Európai Szociális Chartát, amelynek rendelkezéseit 1999. augusztus 7-től hazánkban is kötelező alkalmazni. Ez a nemzetközi egyezmény több, a nők számára nélkülözhetetlen garanciális szabályt is tartalmaz.
Különleges védelem
A szerződő felek, így Magyarország is alapelvként rögzíti, hogy a dolgozó nőknek anyaság esetén (a többi dolgozó nőnek pedig egyéb más esetekben) a munkájuk során joguk van a különleges védelemhez. Az anyáknak és a gyermekeknek – tekintet nélkül családjogi helyzetükre és családi kapcsolataikra – joguk van a megfelelő szociális és gazdasági védelemre.
Az egyezmény külön cikket szentel a dolgozó nők védelemhez való jogának tényleges biztosítására. E szerint Magyarország is kötelezettséget vállalt arra, hogy fizetett szabadság, megfelelő társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítja, hogy a nők gyermekük születése előtt és után összesen legalább 12 hét szabadságot kapjanak. Jogszerűtlen felmondásnak tekintendő továbbá, ha a munkaadó a szülési szabadság idején, vagy olyan időpontra mond fel a nőnek, amikor a felmondás a korábbiakban meghatározott szabadság alatt lépne hatályba.
Biztosítani kell, hogy a szoptató anyák erre a célra kellő munkaidő-kedvezményt kapjanak. Az iparban szabályozni kell a dolgozó nők foglalkoztatását az éjszakai műszakban. Tilos a női dolgozók foglalkoztatása a föld alatti bányászatban, és szükség szerint minden más olyan munkakörben, amelynek veszélyessége, egészségtelen vagy fárasztó volta miatt ez indokolt.
Magyarország már hosszú ideje megfelel az Európai Szociális Charta előírásainak, ezek a kérdések a jogi szabályozás területén már mind megoldottak, így az egyezmény ratifikálása – bár garanciális jelentőségű a női munkavállalók tekintetében – lényeges változást nem idézett elő a nők helyzetében.
Munkajogi szabályozás
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) – az alkotmányos alapelveknek és a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően – szintén rögzíti a diszkrimináció általános tilalmát, tiltja a munkavállalók közötti indokolatlan különbségtételt, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt történő megkülönböztetést. Nem tekinthető azonban hátrányos megkülönböztetésnek az olyan különbségtétel, amely egyértelműen a munka jellegéből vagy természetéből következik. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 97. számú állásfoglalása szerint különösen ilyennek tekintendő az alkalmazásnál az olyan munkakörök kizárólag férfiakkal való betöltése, ahol a munka jellege vagy természete és a munkakörülmények kizárják a nők foglalkoztatását. Más esetben a nő alkalmazása például terhessége miatt sem tagadható meg. A magyar törvényi szabályozás külön kiemeli, hogy a munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani – kizárólag a munkában eltöltött idő, a szakmai képességek, a gyakorlat, illetve a teljesítmény alapján – a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépésének a lehetőségét.
Kártérítés
Abban az esetben, ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése miatt tényleges károsodás történt, a károsodott személy kártérítést követelhet, de e nélkül is élhet a személyiségi jog védelmének polgári jogi eszközeivel. Minden vitás esetben a munkáltató köteles bizonyítani, hogy diszkriminációmentesen járt el, a munkavállalónak elég csupán hivatkoznia arra, hogy hátrányos megkülönböztetés érte.
Egyenlő bér
Sem az alkotmány, sem a Munka Törvénykönyve nem foglalkozik az egyenlő bér kérdésével. A hátrányos megkülönböztetést tiltó törvényi rendelkezés általános szabályokat tartalmaz, nem ad választ például az elv érvényesítésével kapcsolatos gyakorlati problémákra. A közalkalmazotti és köztisztviselői körre vonatkozóan törvényileg meghatározott olyan illetmény- és előmeneteli rendszer működik, amely elvileg kizárja a férfiak és nők eltérő bérezését, hiszen e munkakörökben a besorolás alapja az iskolai végzettség, illetve a közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő.
A szabad béralkuval rendelkező piaci szférában a munkabért a felek szabadon állapítják meg, de természetesen rájuk is vonatkoznak a korábbiakban vázolt tilalmak. Mindezek ellenére a statisztikai adatok tanúsága szerint a gyakorlatban a köz- és a piaci szférában egyaránt tiltott diszkrimináció érvényesül.
Fokozott munkajogi védelem
A törvény kötelező előírása alapján a nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely rá nézve bármely hátrányos következménnyel járhat. Nőt csak alkatának megfelelő munkakörben szabad foglalkoztatni, a terhes, illetőleg szoptató nő munkakörülményeit pedig az állapotának a legmegfelelőbben kell kialakítani, lehetővé téve részére a gyermek ápolását, illetve gondozását. A nő nem foglalkoztatható olyan munkakörben, illetőleg olyan munkakörülmények között, amelyben a munkavégzés az egészségére, testi épségére vagy a gyermekeire fokozott veszélyt jelent.
Terhes nő esetében a foglalkoztatási tilalom a rendeletileg [33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről] meghatározott munkakörök és munkakörülmények mindegyikére kiterjed. Amennyiben az ilyen munkakörben foglalkoztatott nő nem jelenti be a terhességét, a munkáltatót nem terheli felelősség.
A törvény kötelező előírása alapján a nő terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára és túlmunkára nem vehető igénybe.
Rugalmas szabályok
A munkajogi szabályozás több, viszonylag rugalmas, individualizált" védelmet is biztosít a nők számára. Így a terhes nők áthelyezése, illetve megváltoztatott feltételek melletti foglalkoztatása a terhes nő kezdeményezésétől függ; a foglalkoztatási feltételek átmeneti megváltoztatásához, azaz az új munkahely, munkakör kiválasztásához a terhes nő beleegyezése szükséges. Ugyanez a jog illeti meg a nőt a gyermeke születése után, annak egyéves koráig is. Csecsemő örökbefogadása esetén az örökbe fogadó nőnek járnak ezek a kedvezmények.
A törvény kompenzálja az így esetleg előálló bércsökkenést is azzal, hogy a nő keresete az áthelyezésével nem csökkenhet akkor sem, ha rövidebb idejű vagy több műszakosból egy műszakos munkakörbe helyezik át. Abban az esetben, ha a munkáltató sem ideiglenes áthelyezéssel, sem a munkafeltételek megfelelő módosításával nem tud a nő egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, a nőt a munkavégzés alól fel kell mentenie, és erre az időre részére állásidőre járó munkabért kell fizetnie.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 57. számú állásfoglalása szerint, mivel a törvény kifejezett rendelkezése értelmében az új munkakör kijelöléshez a munkavállaló hozzájárulása szükséges, a munkáltató adott esetben köteles több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával és a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával összefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembevételével is messzemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján várható el, hogy a neki az előbbiek szerint felajánlott, az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez – a körülményeire figyelemmel – aránytalan sérelmet nem okoz neki.
Kiküldetés, túlmunka
A munkavállaló nőt gyermeke 3 éves koráig a kiküldetés tekintetében is a fentiekhez hasonló jogok illetik meg, mivel beleegyezése nélkül ilyen jellegű feladat végzésére ezen időszakban nem kötelezhető. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez a rendelkezés a férfiakra hátrányos, mivel őket nem illeti meg ez a kedvezmény. Hasonló jellegű, ám a férfiakat sem kirekesztő szabályozás vonatkozik a túlmunkára, miszerint a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló gyermeke 4 éves koráig csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára.
Szabadság
A munkaviszony szünetelésének idejére is jár szabadság a szülési szabadság tartamára, valamint a 12 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére.
A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a 16 évesnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermek után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg. Ezt a kedvezményt a családok többségében a nők veszik igénybe.
Szülési szabadság
A terhes, illetőleg szülő nőt ezenkívül 24 hét szülési szabadság is megilleti, amit úgy kell kiadni, hogy abból 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. A szülési szabadság a gyermek halva születése esetén az ettől számított 6 hét elteltével, a gyermek halála esetén a halált követő 15. napon megszűnik. A szülési szabadság a gyermek állami gondozásba adását követő napon szűnik meg, de a szülést követően ez esetben a szülési szabadság nem lehet rövidebb 6 hétnél. Amennyiben a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét a szülést követő egy éven belül, a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
Fizetés nélküli szabadság
A munkáltató ezen túlmenően – a szülési szabadság letelte után – a munkavállaló kérelmére köteles fizetés nélküli szabadságot engedélyezni a gyermek gondozása céljából a gyermek 3., tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak 10. életéve betöltéséig, továbbá a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a gyermek 12. éves koráig (a betegség tartamára).
Munkaidő-kedvezmény
A törvényi szabályozás alapján a nőnek a szoptatás első 6 hónapjában naponta 2x1 óra, ezt követően a 9. hónap végéig 1 óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben illeti meg az anyát. Erre az időre az anyának távolléti díjat kell fizetni.
Felmondási tilalmak
A nőket érintő legfontosabb garanciális munkajogi szabályozást a nők érdekkörébe eső felmondási tilalmak jelentik. Így a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a beteg gyermek ápolására történő táppénzes állományba helyezés, a terhesség, a szülést követő 3 hónap, illetve a szülési szabadság, a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság időtartama alatt. Ezek a tilalmak nem vonatkoznak azonban természetesen a rendkívüli felmondásra, és nem zárják ki a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetést sem.
Gyermekápolási táppénz
Táppénzjogosultság
Abban az esetben, ha a biztosított a gyermeke betegsége miatt keresőképtelen, a táppénzjogosultság időtartamát a gyermek kora határozza meg, valamint az, hogy a biztosított egyedülálló-e. A gyermekápolási táppénzt természetesen a szülők bármelyike igénybe veheti, a gyakorlatban mégis általában az anyák élnek ezzel a lehetőséggel.
Táppénzes idő
A gyermek 1 éves koráig időbeli korlátozás nélkül jár táppénz a gyermek szoptatása, ápolása címén. Az 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolására évenként és gyermekenként 84 naptári napra, 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek esetén 42, egyedülállónak 84 naptári napra, 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek esetén 14, egyedülállónak 28 naptári napra jár táppénz.
A gyermekápolási táppénz szempontjából egyedülálló:
- aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve ha élettársa van,
- az, akinek férje sorkatonai szolgálatot teljesít,
- akinek a házastársa munkaképtelen,
- akinek a házastársa előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti.
Egyedülállónak minősülnek továbbá azok a házastársak is, akik a vakok személyi járadékára jogosultak.
Családtámogatási rendszer
A családtámogatási ellátások köre hazánkban viszonylag szélesnek mondható, ezek az ellátások a gyermekek születésétől tanulmányaik végeztéig segítik a szülőket a nevelésben. Ebbe a körbe tartozik az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási támogatás, a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás. Annak ellenére, hogy a jogi szabályozás szerint e támogatások nem kizárólag az anyákat illetik meg, a közfelfogásban ezek a támogatási formák mégis általában az anyasághoz kapcsolódnak, és ebből kifolyóan általában a nők veszik igénybe azokat.
Anyasági támogatás
Anyasági támogatásban részesül a szülést követően az a nő, aki a terhessége alatt legalább négyszer terhesgondozáson vett részt, azonban kivételt képez ez alól a koraszülés esete, amikor is a támogatásra jogosultsághoz elegendő az egyszeri terhesgondozás. A támogatás a jogosultat a gyermek halva születése esetén is megilleti. Bizonyos esetekben jogosult lehet e támogatásra az örökbe fogadó szülő és a gyám is. Az anyasági támogatás összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 150 százalékával.
Gyes, gyermeknevelési támogatás
Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő a gyermeke 3. életévének betöltéséig, valamint a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeke 10 éves koráig.
Gyermeknevelési támogatásra – a legfiatalabb gyermek 3. életévének betöltésétől annak 8 éves koráig – csak azok a szülők jogosultak, akik saját háztartásukban legalább 3 kiskorú gyermeket nevelnek.
Családi pótlék
Családi pótlék illeti meg a szülőket a saját háztartásban nevelt, még nem tanköteles gyermek után. Emelt pótlékra jogosult a szülő a saját háztartásban gondozott tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel. Az a szülő, aki saját háztartásában tanköteles gyermeket nevel, vagy akinek a gyermeke ugyan már nem tanköteles, de a 20. életévét még nem töltötte be, és általános iskolai, szakiskolai vagy középiskolai tanuló, a családi pótlékéval megegyező összegű iskoláztatási támogatásra jogosult.
Öregségi nyugdíj
A jelenlegi jogi szabályozás alapján öregségi teljes nyugdíjra az a nő jogosult, aki a 62. életévét betöltötte, tehát átlépte az öregségi nyugdíjkorhatárt és legalább 20 év szolgálati időt szerzett. Öregségi résznyugdíjra 20 évnél kevesebb, de legalább 15 évi szolgálati idővel lehet jogosultságot szerezni.
Nyugdíjkorhatár
Az általános szabályozástól eltérően a nők öregségi nyugdíjkorhatára
- az 1940. január 1. előtt születetteknél 55,
- az 1940-ben születetteknél 56,
- az 1941-42-ben születetteknél 57,
- az 1943-ban születetteknél 58,
- az 1944-ben születetteknél 59,
- az 1945-ben születetteknél 60,
- az 1946-ban születetteknél 61
betöltött életév.
Előrehozott öregségi nyugdíj
További szűkítést jelent a szabályozás terén, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban 5 évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nőnek, aki
- 1945. december 31. után született és legalább 38 év,
- 1945-ben született és legalább 37 év,
- 1944-ben született és legalább 36 év,
- 1943-ban született és legalább 35 év,
- 1943. január 1. előtt született és legalább 34 év
szolgálati időt szerzett.
A szolgálati idő számításánál, ha abból legfeljebb 3 év hiányzik, a hiányzó szolgálati időt az 1947. január 1. előtt született nőnél el kell ismerni, amennyiben gyermeket szült vagy saját háztartásában legalább 10 éven át nevelt. Ily módon gyermekenként 1 év, de legfeljebb 3 év pótolható. Amennyiben a gyermek tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos volt, a fenti kedvezmény gyermekenként 1,5 év.
