Vagyoni jogok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. május 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 28. számában (2000. május 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az új szerzői jogi törvény vagyoni jogokra vonatkozó részében jelennek meg kiváltképp a gazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteihez igazodó szabályozási újdonságok. E változások körében a törvény forgalomképessé tette a vagyoni jogokat, tágabb teret biztosítva a szerződési szabadság érvényesülésének.

 

A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és minden egyes felhasználás engedélyezésére.

A mű felhasználása

A szerzőn kívül más személy a törvény eltérő rendelkezése hiányában csak felhasználási szerződésben rögzített engedély alapján és annak keretei között használhatja fel a művet. Amennyiben a műnek sajátos címe van, ezt is csak a szerző engedélye alapján lehet felhasználni. A műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosítása és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga szintén a szerzőt illeti meg.

Öröklés

A vagyoni jogok örökölhetők, azokról a szerző rendelkezhet a halála esetére. Ily módon a vagyoni jogok átszállhatnak törvényes öröklés vagy végrendeleti öröklés útján, örökösödési szerződéssel, illetve halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel. Azok a személyek, akik a szerzői vagyoni jogokat öröklés útján szerezték meg, e jogokról egymás javára rendelkezhetnek. Ez azt jelenti, hogy ha többen öröklik a szerzői vagyoni jogokat, a hagyatéki eljárásban bármelyik örökös lemondhat az említett jogról az örököstársa javára. A vagyoni jogok csak a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel ruházhatók át, illetve szállnak át egyéb módon. Aki a törvényi feltételek mellett szerzett meg valamely szerzői vagyoni jogokat, az e jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában azokkal szabadon rendelkezhet.

Díjazás

A mű szerzőjét a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg. Amennyiben a szerző és a felhasználó megállapodása a díjazás mértékére nem terjed ki, a díjazásnak a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A felhasználásért járó díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a felhasználási szerződés érvényessége jogszabály alapján meghatározott alakhoz, például írásbeli alakhoz kötött, a díjazásról való lemondás is csak ebben a megszabott alakban érvényes.

Az általános rendelkezések szerint a szerzőt megfelelő, a törvényben meghatározott esetekben akkor is díjazás illeti meg a mű felhasználásáért, ha a felhasználás engedélyezésére nem volt kizárólagos joga. A szerző nem kizárólagos engedélyezési jogosultsága esetén is csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le a díjazásról.

Jogosulatlan felhasználás

Jogosulatlannak kell minősíteni a mű felhasználását különösen akkor, ha a felhasználó törvényi felhatalmazás vagy az arra jogosulttal kötött szerződésben foglalt engedély hiánya ellenére vagy a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. Általános szabály szerint a felhasználó köteles tájékoztatni a szerzőt vagy jogutódját, illetve a közös jogkezelő szervezetet a felhasználás módjáról és mértékéről.

Kit illet a befolyt díj?
Az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet a hozzá befolyt díjakból azt a részt, amely a felosztást illetően más szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez tartozó szerzőknek, szerzői jogi jogosultaknak, valamint az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak jár, átutalja a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek. A kép- és hangfelvételek másolására tekintettel járó díjigényüket a jogosultak csak közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesíthetik. Erről a díjról csak a felosztás időpontját követően, a rájuk eső összeg erejéig mondhatnak le.

A magáncélú másolásból befizetett díjakból hanghordozók esetén a költségek levonása után 50 százalék a zeneszerzőket és az írókat, 30 százalék az előadóművészeket, 20 százalék a hangfelvételek előállítóit illeti meg. Képhordozók esetében a befolyt díjak a költségek levonása után fennmaradt összegéből 13 százalék a filmelőállítókat, 22 százalék a filmalkotások mozgóképi alkotóit, 4 százalék a képzőművészeket, az iparművészeket és a fotóművészeti alkotások szerzőit, 16 százalék a filmírókat, 20 százalék a zeneszerzőket és a zeneszövegírókat, valamint 25 százalék az előadóművészeket illeti meg. A törvény az előzőekben vázolt megosztási arányoktól eltérést enged meg annyiban, hogy az érintett közös jogkezelő szervezetek részére lehetőséget biztosít arra, hogy minden év március 31-ig a megosztás arányait rendezzék, és e törvény rendelkezéseitől, illetve a korábbi megállapodástól eltérően szabályozzák.

A reprográfiából befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből 30 százalék a könyv- és folyóirat-kiadókat illeti meg. A nekik járó részt az érdek-képviseleti szervezeteiknek kell átutalni. A fennmaradó 70 százalékból az irodalmi és a zenei művek szerzőit, valamint a zeneműkiadókat 60 százalék, a képzőművészeket és a fotóművészeket 10 százalék illeti meg. Ez utóbbi 10 százaléknak megfelelő részt a képzőművészek szerzői jogainak közös kezelését végző szervezethez kell átutalni.

Az előzőekben vázolt felosztási arányokat is meg lehet változtatni, amennyiben az érintett közös jogkezelő szervezet, illetve az érdek-képviseleti szervezetek minden év március 31-ig ettől eltérő megállapodást kötnek.

Többszörözés

A szerzői jogi törvény példálózó jelleggel sorolja fel a mű felhasználásának tipikus eseteit. Többszörözésnek minősül a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon (akár véglegesen, akár időlegesen), valamint a rögzítésről egy vagy több másolat készítése. Többszörözésnek minősül különösen a mű nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítése és az erről való másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, valamint a mű digitális formájú tárolása, az elektronikus eszközön és a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása.

Építészeti alkotások esetében többszörözésnek minősül a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is. A szerzőt illeti meg az a kizárólagos jog, hogy művét többszörözze és hogy erre másnak engedélyt adjon.

A technikai fejlődés és a számítógépes hálózatok elterjedése miatt kialakult helyzetet szabályozza a törvény, amikor lehetővé teszi, hogy a hangfelvétel előállítója, a multimédiamű létrehozója és az elektronikus adattár öszszeállítója követelje, miszerint a már nyilvánosságra hozott, nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek hangfelvételen, videofelvételen, digitális hordozón terjesztett multimédiaműben vagy elektronikus adattárban való újabb többszörözését és példányonkénti terjesztését megfelelő díjazás ellenében a számára is engedélyezzék. Ilyen esetekben a felhasználási szerződést az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezettel kell megkötni.

Díjfizetési kötelezettség

A többszörözési jog megilleti a megrendelésre készült művek előállítóit is, de csak külön díjfizetés ellenében. Az átdolgozási jogra és annak gyakorlására az előzőekben tárgyalt szabályok nem alkalmazhatók.

Azoknak a műveknek a szerzőit, akiknek alkotását kép- vagy hanghordozón forgalomba hozzák, vagy a rádió- és televíziószervezetek műsorában sugározzák, illetve a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalják, a kép-, illetve hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. A fenti esetekben nemcsak a művek szerzői, hanem a műben szereplő előadóművészek, hangfelvételek előállítói is díjazásra tarthatnak igényt. A díj mértékét az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg. A díjszabás megállapítása előtt véleményt kell kérni az érintett szerzők egyéb közös jogkezelő szervezeteitől, valamint az előadó-művészi és hangfelvétel-előállítói jogok közös kezelését végző szervezetektől is.

A díjat hazai gyártás esetén az üres kép- és hanghordozó gyártója köteles megfizetni a forgalomba hozataltól számított 8 napon belül az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez. A külföldön gyártott üres kép- és hanghordozók utáni díjat a vám fizetésére kötelezett személynek kell megfizetnie az előbbiekben említett szervezethez, a vámkezeléstől számított 8 napon belül.

Nem kell díjat fizetni abban az esetben, ha az üres kép- és hanghordozót export céljából hozzák forgalomba. Szintén mentes a díjfizetési kötelezettség alól az olyan kép- és hanghordozók forgalomba hozatala, amelyeket kizárólag olyan készülékekhez - például: stúdióberendezéshez, diktafonhoz - használhatnak fel, amelyek rendeltetésszerű felhasználásuk esetén nem alkalmasak művek, előadó-művészi teljesítmények, illetve hangfelvételek másolatainak magáncélú készítésére.

Reprográfia

Vannak azonban olyan művek is, amelyeket nem hang- és képfelvételek útján, hanem fénymásolással vagy más hasonló módon papíron, avagy egyéb hordozón többszöröznek magáncélú felhasználásra. Az ilyen, gyűjtőnéven reprográfiával többszörözhető művek szerzőit, valamint a műveket könyvként, kottaként vagy folyóiratban kiadókat szintén megfelelő díjazás illeti meg. A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának kell megfizetnie a közös jogkezelő szervezethez, a forgalomba hozataltól számított 8 napon belül. Itt is érvényesül az a szabály, hogy külföldi gyártás esetén a díjfizetési kötelezettség a jogszabály szerint vámfizetésre kötelezett személyt terheli, a vámkezeléstől számított 8 napon belül. Ezen túlmenően a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjfizetésre. Aki tehát fénymásolási vagy más hasonló papíron, avagy egyéb hordozón történő sokszorosítási szolgáltatást végez díj ellenében, a törvény rendelkezése értelmében díjfizetésre lesz köteles.

A reprográfiára vonatkozó törvényi szabályozás azonban csak 2000. szeptember 1-jén lép hatályba, a díjfizetési kötelezettség is csak ekkor kezdődhet. A reprográfiára szolgáló készülékek felsorolását külön jogszabály fogja megállapítani. A gyártó, az importáló és a díj ellenében reprográfiát szolgáltató személy által fizetendő díjat a közös jogkezelő szervezet állapítja meg. A díj mértékének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a készülék használati módját, teljesítményét, az ellenérték fejében történő üzemeltetés esetében pedig a működés helyét is. Nem kell díjat fizetni, ha a reprográfiára alkalmas készüléket export céljából hozzák forgalomba.

A reprográfia után járó díjazás iránti igényüket a szerzők és kiadók csak közös jogkezelő, illetve érdek-képviseleti szervezeteik útján érvényesíthetik. Az őket megillető díjról csak a felosztás időpontját követő hatállyal a rájuk jutó öszszeg erejéig mondhatnak le. Amennyiben a szerzők és a kiadók díjigényük érvényesítésére nem alakítanak külön közös jogkezelő szervezetet, az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok kezelését végző szervezet látja el az ezzel a díjazással összefüggő közös jogkezelést is. Ebben az esetben a díjszabásról a könyv- és folyóirat-kiadók, valamint a zeneműkiadók érdek-képviseleti szervezeteinek véleményét is be kell szereznie.

Tájékoztatás, adatszolgáltatás

A magáncélú másolással járó díjak megállapítása érdekében a törvény tájékoztatási kötelezettséget ír elő az üres kép- vagy hanghordozó vagy reprográfiára alkalmas készülék üzletszerű gyártója, illetve a kép- vagy hanghordozó, vagy készülék behozatala miatt jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy részére. A kötelezett minden naptári hónap 10. napjáig köteles tájékoztatni a közös jogkezelő szervezetet a forgalomba hozott vagy behozott mennyiségről, továbbá a hordozó vagy a készülék fajtájáról.

A közös jogkezelő szervezet jogosult további felvilágosításokat kérni a forgalomba hozatali adatokról és a beszerzési forrásokról, a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőtől pedig további adatokat kérhet a díj megállapításához.

A tájékoztatási, felvilágosítási és adatszolgáltatási kötelezettség teljes vagy részleges elmulasztása esetén a kötelezettnek az egyébként járó díjazáson felül a közös jogkezelő szervezet többletköltségének fedezésére szolgáló költségátalányt is meg kell fizetnie. A költségátalány összege megegyezik a mulasztást elkövető által fizetendő díj összegével.

A terjesztés joga

A törvény a szerző kizárólagos jogának tekinti, hogy a művét terjessze vagy a terjesztésre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül, ha a mű eredeti példányát vagy többszörözött példányait a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, akár forgalomba hozatallal, akár forgalomba hozatalra való felkínálással.

Terjesztésnek minősül különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházása, a műpéldány bérbeadása, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatala.

Haszonkölcsönbe adás

A filmalkotás, a hangfelvételben rögzített mű, valamint szoftver esetében a terjesztés joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is. A haszonkölcsönbe adás esetén a haszonkölcsönbe adó személy díjazásban ugyan nem részesül, azonban ennek a jognak jogosulatlan gyakorlása jelentősen sérti a szerző vagyoni jogait, hiszen csak ő jogosult eldönteni, hogy művét ingyenesen vagy díj fejében kívánja a nyilvánosság elé tárni. Az építészeti, iparművészeti és az ipari tervezőművészeti alkotások körében a bérbeadással történő terjesztés joga csak a tervekre vonatkozik. Ha a műpéldányt a szerző, a szerzői jog jogosultja vagy e személyek kifejezett hozzájárulásával harmadik személy adásvételi szerződés vagy tulajdonjog átruházására alkalmas más szerződés útján a tulajdonjog átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga a továbbiakban nem gyakorolható az így forgalomba hozott műpéldányra. Kivételt képez ez alól a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga.

Bérbeadás

Ha a filmalkotás vagy a hangfelvételen rögzített mű szerzője a műre vonatkozó bérbeadási jogát a film vagy a hangfelvétel előállítójára ruházta, illetve egyébként engedélyezte számára a bérbeadási jog gyakorlását, akkor a szerző megfelelő díjazást követelhet a film, a hangfelvétel előállítójától, a mű bérbeadással történő terjesztése ellenében. Erről a díjigényről a szerző nem mondhat le, azonban az előállítóval szemben csak a közös jogkezelő szervezet útján léphet fel az érvényesítés érdekében.

Díjazás

Az irodalmi, a fotóművészeti, az építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások tervei, valamint a nyilvánosan tartott beszéd esetében a nyilvánosság számára történő haszonkölcsönbe adás után a szerzőket megfelelő díjazás illeti meg. A haszonkölcsönbe adás a nyilvános könyvtárak útján történik, amelyek a mű egyes példányait a tagok részére szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez viszont nem terjed ki a filmalkotásra, a hangfelvételben foglalt műre, valamint a szoftverre. A haszonkölcsönbe adás ellenértékéért járó díj iránti igény csak közös jogkezelés útján érvényesíthető.

Előadáshoz való jog

A törvény alapján a szerző kizárólagos joga, hogy a művét nyilvánosan előadja, vagy hogy erre másnak engedélyt adjon.

Előadásnak minősül a mű jelenlévők számára történő érzékelhetővé tétele, különösen a mű előadása közönség jelenlétében, személyes előadó-művészi teljesítménnyel, ilyen például a színpadi előadás, a hangverseny, a szavalóest, a felolvasás. Ezeket összefoglaló néven élő előadásnak hívjuk.

Előadásnak minősül továbbá az is, ha a művet bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel érzékelhetővé teszik. Nyilvánosnak minősül az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze.

A korábban már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű nyilvános előadásához a szerző engedélyét megadottnak kell tekinteni, ha az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet által megállapított díjat a közös jogkezelő szervezetnek befizették. Zeneművek nyilvános előadása esetén a szövegírónak csak abban az esetben jár díj, ha a zenemű védelem alatt áll. E szerzői művek előadásakor a tervezett felhasználást és a már megkezdett felhasználás megváltoztatását a mű felhasználója köteles az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek előzetesen bejelenteni. Ez a szervezet a mű felhasználását a helyszínen ellenőrizheti. Amennyiben a felhasználó nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, és a mű felhasználásáról a közös jogkezelő szervezet csak az ellenőrzés során szerez tudomást, a felhasználó az egyébként járó díjazáson felül a közös jogkezelő szervezet ellenőrzési költségeinek fedezésére költségátalányt köteles fizetni, amelynek összege megegyezik a fizetendő díj összegével.

Az előzőekben tárgyalt szerzői engedély megadásának vélelme és a szövegírónak járó díjazás szabályai nem alkalmazhatók a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik előadása esetén.

A személyes előadó-művészi teljesítménnyel megvalósuló nyilvános előadás jogdíját az előadástól számított 3 napon belül kell megfizetni. Kivételt képez ez alól a vendéglátó-ipari zeneszolgáltatás jogdíja. Minden más esetben a díjfizetéssel legalább negyedéves időszakra előzetesen kell jogot szerezni a mű felhasználására. Negyedévnél rövidebb, idényjellegű üzemeltetés esetén a felhasználói díjat az üzemeltetés teljes tartamára kell megfizetni.

A mű sugárzása

Szintén a szerző kizárólagos jogát képezi, hogy a művét sugárzással nyilvánossághoz közvetítse, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Sugárzásnak minősül a mű távollévők számára történő érzékelhetővé tétele, amely a hangoknak, képeknek vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül való átvitelével valósítható meg.

A műhold útján történő sugárzás is sugárzásnak minősül, ha a műsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A műhold útján sugárzott műsor akkor tekinthető közvetlenül foghatónak, ha a rádió- vagy televíziószervezet felelősségével és ellenőrzése alatt műsort hordozó jeleket juttatnak el a műholdhoz, majd onnan a földre megszakítatlan közvetítés útján, azzal a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse.

A kódolt sugárzás is sugárzásnak minősül, melynek az a jellemzője, hogy a műsort hordozó jeleket a nyilvánosság körében csak akkor lehet közvetlenül fogni, ha a műsort közvetítő szervezet kódoló alkalmazásával ezt arra alkalmassá teszi. Kódolót csak az eredeti rádió- vagy televíziószervezettel kötött megállapodás alapján, közvetlenül a szervezettől, vagy annak hozzájárulásával mástól beszerezve lehet használni. A szerzői mű kódolt sugárzás útján történő felhasználásáért az eredeti rádió- vagy televíziószervezet és a kódolót alkalmazó nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemlegesen felel.

Sugárzásnak tekinthető továbbá az az eset is, amikor a sugárzott műsor jeleit a közvetítő szervezet kódolja, és a nyilvánosság számára a mű zavartalan érzékelése csak kódolóval lehetséges. Ezt a kódolót a nyilvánosság a közvetítő szervezettel kötött különmegállapodás alapján közvetlenül a szervezettől vagy hozzájárulásával mástól szerezheti be. A kódolt sugárzás fogalomkörébe tartozik az is, ha a műsort hordozó jeleket bármilyen más módon átalakítják annak céljából, hogy a műhöz való hozzáférést valamely szervezet körére korlátozzák.

A szerzői mű minden olyan jellegű rögzítéséhez, amely ismételt sugárzást tesz lehetővé, a szerző külön engedélye szükséges. Az így rögzített felvétel minden egyes felhasználásáért a szerzőt külön díjazás illeti meg. Utólagos jogot biztosít a törvény a szerző részére arra az esetre is, amikor művét nem sugárzással vagy vezeték útján közvetítik a nyilvánosság részére, hanem más egyéb módon.

A szerző joga ilyenkor is kiterjed a mű nyilvánossághoz való közvetítésére, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a művet vezeték útján vagy más hasonló módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a hozzáférés helye és ideje egyénileg megválasztható (internet).

Az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának és egyéb módon a nyilvánossághoz való közvetítést célzó felhasználásának engedélyezésére a szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval. Kivételt képez ez alól a színpadra szánt irodalmi művek és zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása. A szerzői jogok közös kezelését végző szervezettel kötött szerződésben kell megállapodni az említett felhasználásokért fizetendő díjak mértékében is.

A szerzőnek kizárólagos jogát képezi az is, hogy a sugárzás útján nyilvánossághoz közvetített művét sugárzással továbbközvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. A szerzői hozzájárulás csak abban az esetben tekinthető megadottnak, ha a továbbközvetítő szervezet az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek a megállapított díjat befizette. A szerzők és más jogosultak a továbbközvetítéssel kapcsolatos díjigényüket csak közös jogkezelés útján érvényesíthetik.

Átdolgozás

A szerző kizárólagos jogosultsága, hogy művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozásnak minősül a mű más nyelvre történő fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása, és a mű minden olyan megváltoztatása is, melynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre. A szerző maga tehát szabadon átdolgozhatja az általa alkotott művet, más személy viszont köteles a szerző hozzájárulását kérni.

A szerzői jogi védelmi időn belül a szépirodalmi regényt nem lehet írójának hozzájárulása nélkül színpadra átdolgozni. Jogsértésnek minősül a prózai színpadi mű zenés színpadi műre való átdolgozása vagy a zenemű más stílusban történő átdolgozása.

Munkaviszony keretében alkotott mű

Az előző rendelkezésektől eltérő szabályozás érvényesül abban az esetben, ha a szerző munkaviszony keretében alkotta a művét. Ekkor a mű elkészítése munkaviszonyból folyó kötelességének tekinthető, ezért az általános szabályoktól eltérően, a kizárólagos vagyoni jogok a mű átadását követően a szerző jogutódjaként a munkáltatót illetik meg. A munkaviszony alanyai a vagyoni jogosultságok tekintetében a jogszabálytól eltérően is megállapodhatnak. Abban az esetben, ha a szerzői vagyoni jogokat az átadást követően a munkáltató szerzi meg, ezek a vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.

Ha a munkáltató a megszerzett vagyoni jogosultsága alapján a mű felhasználására másnak engedélyt ad, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogait másra átruházza, a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. A munkaviszony keretében alkotott mű szerzője a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult mindarra a díjazásra, amely a törvény alapján a felhasználási jogának átruházását követően is megilleti. Amennyiben a munkaviszony keretében alkotott mű felhasználása csupán a munkáltató belső tevékenységi körében valósul meg, akkor a szerzőt külön díjazás nem illeti meg. Munkája ellenértéke ebben az esetben a munkabére.

Ha a létrejött szerzői alkotás elkészítése a mű szerzőjének munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadásával a szerző nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Amennyiben a szerző a mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozatot tesz, akkor a munkáltató köteles a műhöz kapcsolódóan a szerző nevének a feltüntetését mellőzni. A szerző szintén kérheti neve feltüntetésének mellőzését, ha a művön a munkáltató - a munkaviszonyból eredő jogaival élve - változtat, és e változtatással a szerző nem ért egyet.

A törvény a munkaviszony keretében alkotott művekhez kapcsolódó jognyilatkozatok érvényessége tekintetében feltételként állítja a nyilatkozat írásba foglalását. A munkaviszony keretében, munkaköri kötelezettség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó szabályozást megfelelően kell alkalmazni a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló, illetve szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott személy, illetve a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag által alkotott művekre is.

Védelmi idő
A szerzőt megillető vagyoni jogok időben korlátozottak. A törvény rendelkezése szerint e jogok a szerző életében és halálától számított 70 éven át részesülnek védelemben. Ha a műnek egy szerzője van, a 70 éves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától kell tekinteni. Ha a művet szerzőtársak alkották, akkor a 70 éves védelmi idő az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kezdődik.

Amennyiben a szerző személye nem ismert, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 70 év. Amennyiben azonban a védelmi idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt úgy kell számítani, mint az ismert szerző esetén. Ha az ismeretlen szerző művét több részben hozták nyilvánosságra, az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani. Ez azt jelenti, hogy a nyilvánosságra hozatal évét követő év első napjától minden nyilvánosságra hozott résznek külön-külön kezdődik a 70 éves védelmi ideje.

Együttesen létrehozott mű esetén - tehát amikor a megalkotásban együttműködő szerzők jogait külön-külön nem lehet meghatározni - a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 70 év.

Filmalkotásnál a 70 éves védelmi idő az utoljára elhunyt szerző halálát követő első év napjától kezdődik. Abban az esetben, ha a védelmi időt nem a szerző, illetve az utoljára elhunyt szerző vagy szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani - tehát ismeretlen szerző alkotása, illetve együttesen létrehozott mű esetében -, és a művet a létrehozását követő év első napjától számított 70 éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a mű nem részesülhet szerzői jogi védelemben.

Azt a személyt, aki ismert szerző nyilvánosságra nem hozott művét a védelmi idő elteltét követően, illetve ismeretlen szerző nyilvánosságra nem hozott művét és együttesen alkotott, de nyilvánosságra nem hozott művet a létrehozását követő év első napjától számított 70 év elteltét követően hoz nyilvánosságra, a szerző vagyoni jogaihoz igazodó terjedelmű jogi védelem illeti meg. E védelem időtartama azonban kevesebb, mint a szerzőt megillető védelmi idő. A védelem a mű nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 25 évig terjed.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. május 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.