A középtávú foglalkoztatási prioritások értékelését az Európai Bizottság Szociális és Foglalkoztatási Főigazgatósága a múlt évben indítványozta azoknak az országoknak, amelyek az Unióhoz csatlakozni kívánnak. Az Országos Munkaügyi Tanács az előterjesztést március 31-i ülésén tárgyalta.
Az értékelés célja lényegileg az Európai Unió által feltett négy alapvető kérdés megválaszolása volt. E kérdések mögött sorakoznak fel azok a követelmények, amelyeket az EU a csatlakozó országokkal szemben támaszt.
Mindenekelőtt azt vizsgálták, hogy a már kialakult munkaerő-piaci struktúrák megfelelnek-e az egységes piacon való részvételnek.
Kíváncsiak voltak arra is, hogy a munkaerő-piaci és a foglalkoztatáspolitikai intézmények elég fejlettek-e ahhoz, hogy lehetővé tegyék az Uniós Szerződés foglalkoztatáspolitikai fejezetének megfelelő stratégia mielőbbi alkalmazását.
Kérdés, vajon az országban az egész rendszer elmozdul-e az EU foglalkoztatási koordinációs folyamatában való elkötelezett részvétel irányába.
Végül vizsgálat tárgya volt, hogy melyek a humánerőforrás-fejlesztési stratégia prioritásai, amelyek alapul szolgálhatnak az Európai Szociális Alap (ESF) szerinti, vagy ESF típusú intézkedési tervek és programok kidolgozásához.
(Az Európai Szociális Alap az Európai Unió négy strukturális alapjának egyike, s az egyes tagországok közötti, különböző jellegű fejlődésbeli eltérések kiegyenlítése a feladata. Célja a foglalkoztatottak térbeli és ágazati mobilitásának támogatása, a munkanélküliség mérséklése, a munkavállalási feltételek javítása, a munkanélküliek képzése, továbbképzése.)
Közös igyekezet
Az elkészült értékelésből kitűnik, hogy az EU-s szakértők a hazai szemlélettől jelentősen eltérő vizsgálati módszereket alkalmaztak, s mert nem eléggé ismerték az itteni helyzetet, ezért némely megállapításaik esetlegesek. A hazai alkotótársak pedig azzal hagyták kezük nyomát az értékelésen, hogy igyekeztek a valós helyzetet pozitív megközelítéssel bemutatni.
Így aztán a gazdasági helyzet elemzése enyhén szólva is halványra sikeredett, amelyben az egyetlen, problémaként említett kategória a minimálbér nemzetgazdasági kereseti szinthez viszonyított arányának elmúlt évtizedbeli csökkenése. A gazdaság jelenlegi állapota – a leírás szerint – úgy alakult ki, hogy az 1968-as "új gazdasági mechanizmust" az 1990-es rendszerváltás és a privatizáció követte, amelyek következményeként egy csapásra kialakultak a kapitalista termelés feltételei. Ezután azonnal bekövetkezett 1998 (röviden megemlítették a csúszó leértékelés 1995-ös bevezetését és a forint 96-os konvertibilissé válását, a gazdasági megszorító intézkedésekről, Bokros-csomagról szó sem esett), amikor is a gazdasági mutatók már a stabilitás jegyeit tükrözik. Jóllehet, az anyag a foglalkoztatáspolitika prioritásainak értékelését hivatott elvégezni, az azonban nem lehet kétséges, hogy tisztességesen elkészített foglalkoztatáspolitika kizárólag sokoldalúan elemzett gazdasági helyzet talaján alakítható ki. Ha tehát a középtávú prioritásokat valóban az anyagban foglalt helyzetértékelés alapján határozták volna meg (ami szerencsére nem valószínű), akkor bizony kétséges volna, hogy e foglalkoztatáspolitikai elképzelésekkel valóban elérhetnénk-e az uniós standardot.
A közös értékelés további részei már némi szakmai profizmust mutatnak mind a munkaerő-piaci helyzet elemzését illetően, mind a munkaerő-piaci feladatok meghatározásában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a leírtak maradéktalanul megfelelnének egy jól előkészített középtávú foglalkoztatáspolitikai koncepció összes követelményének. A feladatmeghatározások ugyanis – nem megtörve a középtávú tervek hosszú évtizedekre visszanyúló hagyományát – konkrét teendők célszerű összefoglalása helyett megelégszenek a jól hangzó célok óhajszintű felsorolásával, a célok elérését szolgálni hivatott eszközök meghatározása helyett beérik a bevált "kiemelt jelentőséget tulajdonít", "fő feladatának tekinti" és hasonló szófordulatok alkalmazásával.
Szakmai kérdések
Egyszeri érdeklődő olvasó sem igazán tud mit kezdeni olyan deklarációkkal, mint például az az intézményi irányítást tárgyaló fejezet összefoglalójaként közrebocsátott mondat, hogy "A fő feladat a foglalkoztatáspolitika kidolgozásában és megvalósításában érintett valamennyi intézményi szereplő hatékony koordinálása a kitűzött célok elérése érdekében."
Az előbbinél súlyosabb problémaként említhetjük, hogy az anyagban előfordulnak olyan megállapítások is, amelyek nem fedik a valóságot. Ilyen például az adórendszert tárgyaló fejezetnek az a bekezdése, melyben – hivatkozva az 1998-ról 1999-re 6 százalékkal, azaz 39 százalékról 33 százalékra csökkenő társadalombiztosítási hozzájárulásra (!!! – járulék helyett!) – azt a megállapítást teszi, hogy a kormányzat jelentősen csökkentette a munka (munkaerő, esetleg foglalkoztatás helyett!) költségét. Eléggé közismert tény, hogy a foglalkoztatást terhelő különféle munkáltatói költségek eredője a tavalyi évben sem lefelé mozdult el. Vonatkozik ez különösen arra az esetre, ha nem egy mindent elfedő átlagot, hanem a foglalkoztatásban kiemelt szerepet játszó kis- és középvállalkozói szektort vizsgáljuk.
Ugyancsak elfogadhatatlan az a szemlélet, amellyel a feketegazdaság visszaszorítását célzó intézkedések közül elsőként és legfontosabbként a vállalkozókat érintő szigorúbb ellenőrzési rendszert említi. Természetesen a hatékony ellenőrzés nélkülözhetetlen a feketegazdaság elleni intézkedések sorában. De köztudott, hogy az ellenőrzések legfeljebb a szürkegazdaság szféráját érik el (munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatás, zsebbe való fizetés, bizonyos dokumentumok hiánya stb.), de az igazi "nagyhalak" közelébe sem férkőznek. Ezzel szemben a kisvállalkozások tömegének kell bonyolultabb adminisztrációt vezetnie, állítólag azért, hogy ellenőrizhető legyen. Az állandó leépítés állapotában lévő ellenőrzési szervezet pedig még a jelenlegi szinthez szükséges kapacitással sem rendelkezik. Vajon hogyan tesz majd eleget az emeltebb színvonalú ellenőrzési kötelezettségnek?
A foglalkoztatás növeléséről és a munkaerő-piaci részvétel fokozásáról készített fejezet lényegében az Európai Unióban kialakított foglalkoztatási irányvonalak mentén körvonalazza a középtávú feladatokat, de – úgy tűnik – az éves Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben foglaltaknál is gyérebb tartalommal.
Kiemelt területek
Az Országos Munkaügyi Tanácsban a közös értékeléssel kapcsolatban felmerült, hogy a gazdaság fejlesztését egységes kormányzati anyagban kell kimunkálni, amiben a foglalkoztatáspolitika megfelelő alakítását prioritásként kell kezelni. A szociális partnerek szerint az anyag nem vizsgál korrelációt a gazdasági növekedés üteme és a foglalkoztatásbővítő beruházások színvonala között, nem fogalmaz meg foglalkoztatáspolitikai követelményeket a Magyarországon beruházó vállalkozásokkal szemben, nem ad választ sem a bővülő munkaerő-kínálat (100 ezer fő) elhelyezésének gondjára, sem arra, hogy miként teremti meg a tervezett 2000 új munkahelyet. Nem vázolja a foglalkoztatáspolitikával is összefüggő munkajogi harmonizáció lépéseit, nem értékeli helyén a bérek és a foglalkoztatási színvonal összefüggéseit. Végül, de nem utolsósorban messze nem a fontosságának megfelelően tárgyalja a regionalitásra vonatkozó problémákat.
Mindezek mellett az értékelés következtetései azt állapítják meg, hogy a Közös Értékelésben foglaltakból következő magyar foglalkoztatáspolitikai prioritások összhangban vannak a magyar kormány készülő foglalkoztatásfejlesztési stratégiájával, valamint a 2000. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben megjelölt feladatokkal.
Társadalmi szempontból viszont nem elhanyagolható a kormány és az EU Bizottság azon megállapodása, mely szerint néhány területet figyelemmel kell kísérni és értékelni, néhányat pedig felülvizsgálni, s ezek végrehajtásáról évente számot kell adni az EU Bizottság előtt.
Előbbiek sorába tartozik a munkanélküli-ellátó rendszer 2000-ben hatályba lépett módosításainak hatáselemzése, a fiatalokat segítő munkaerő-piaci programok hatékonyságának vizsgálata, valamint a tartósan működtetett programok tapasztalatai. Ezen túl be kell számolni a munkaerő-piaci szervezet tevékenységéről, a regionális különbségek alakulásáról és a Munka Törvénykönyvének a foglalkoztatás biztonságával kapcsolatos módosítástervezeteinek hatásáról.
A felülvizsgálati körbe az EU irányvonalaiba tartozó témakörökön kívül a munkaerő-piaci információs rendszer működése, a munkaerő-piaci tervezés és irányítás feltételeinek továbbfejlesztése került.
