Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény (Törv.) XI. fejezete módosította a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) rendelkezéseit. A változások a törvényt nem átfogóan érintették, azonban pontosították a nehezen vagy sokszor félreértelmezhető rendelkezéseket, s pótolták a szabályozás eddigi hiányosságait.
Évközi adóbevezetés
A Htv. korábbi szabályai nem rendelkeztek arról, milyen eljárást kell követni a helyi adó(k) év közbeni bevezetésekor. Ezt a hiányt pótolta a Törv. 140. §-a [a Htv. 3. §-ának új, (5) bekezdése]. Ennek megfelelően, ha a Htv. az év első napján fennálló állapothoz köti az adóalanyiságot és az önkormányzat év közben vezeti be az adót, a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményének.
Építményadó
A Htv. 14. §-a korábban nem szabályozta, hogy mi a követendő eljárás az építmény jellemzőinek az adókötelezettséget érintő változásakor, kizárólag az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére tartalmazott rendelkezéseket.
A Törv. 141. §-a a Htv. 14. §-ának címét az adókötelezettség változásával kiegészítette, és ennek megfelelően egy új, második bekezdést iktatott a jogszabályba. Az új szabály azt az esetet rendezi, amikor a változás – például a hasznos alapterület módosulása, az építmény átminősítése – év közben következik be. Ilyenkor az adókötelezettséget érintő változást az adóhatóság a változást követő év első napjától veszi figyelembe. (Érdemi változást nem jelentett, de megemlítjük, hogy a fenti, második bekezdés beiktatása miatt a korábbi azonos számú bekezdés számozása értelemszerűen harmadik bekezdésre módosult.)
Tételes átalányadózás
A Htv. 2000. január 1-jéig nem tartalmazta a tételes átalányadózásra vonatkozó szabályokat. A Törv. ezt a hiányt is pótolta, amikor beépítette a Htv.-be a 40/A §-t, amely a tételes átalányadózókra vonatkozó különös adózási mód cím alatt – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényre (Szja-tv.) való hivatkozással – kiterjeszti ezt a fajta adózási módot a helyi adókra is.
Egyéni vállalkozó
A – szintén 2000. január 1-jétől módosított – Szja-tv. alapján az átalányadózás szabályainak alkalmazására addig van lehetőség, amíg az adóévben az egyéni vállalkozói bevétel nem haladja meg a 4 millió forintot, a vállalkozói igazolványa szerint az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a 15 millió forintot, és az egyéni vállalkozó nem létesít munkaviszonyt [Szja-tv. 52. § (1) bekezdésének a) pontja, 50. §-ának (4) bekezdése].
Mezőgazdasági kistermelő
A mezőgazdasági kistermelő abban az esetben választhatja az átalányadózást, ha a mezőgazdasági termelésből származó bevétele nem haladja meg a 4 millió forintot [Szja-tv. 52. § (1) bekezdésének b) pontja].
Adókötelezettség
A fentiekben meghatározott tételes átalányadózást választó vállalkozó adókötelezettsége a telephelye, illetve amennyiben telephellyel nem rendelkezik, a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén áll fenn [Törv. 143. §-a, Htv. 40/A §-ának (1) bekezdése]. A Htv. 40/A §-ának (2) bekezdése az adóévben fennálló, állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettséggel kapcsolatban ad lehetőséget a tételes átalányadózás választására.
Az adó összege
A Htv. 40/A §-ának (3) bekezdése a tételes adó éves összegét az iparűzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértékéhez viszonyítja. Ennek megfelelően, amennyiben ez a mérték az adott önkormányzat illetékességi területén nem éri el az 1 százalékot, úgy az iparűzési adó éves tételes összege 5000 forint, egyébként pedig 10000 forint.
Év közbeni változások
A korábbiakban említettük, hogy a Htv. 140. §-a 2000. január 1-jétől szabályozza az év közbeni változás esetén követendő eljárást. A tételes átalányadózás vonatkozásában az évközi változások – a vállalkozás év közben történő megkezdése, az adó önkormányzat általi év közbeni bevezetése, végül a vállalkozás év közbeni megszüntetése – az adó számítási módját érintik. Mindhárom esetben a fizetendő adó összege a Htv. 40/A § (3) bekezdésében meghatározott tételes adó éves összegének napi időarányosítással meghatározott része [Htv. 40/A §-ának (4) bekezdése].
Bejelentés
A Htv. szerint a tételes átalányadózást az adóévre lehet választani, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló adóbevallással egyidejűleg kell megtenni az illetékes önkormányzati adóhatósághoz. A Htv. itt is külön szabályozza a tevékenységet év közben megkezdő vállalkozó bejelentési kötelezettségét, illetve azt az esetet, ha az önkormányzat év közben vezeti be az adót. A bejelentést ezekben az esetekben az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni [Htv. 40/A §-ának (5) bekezdése].
Adatszolgáltatás és nyilvántartás
Adatszolgáltatás
A Htv. korábban hatályos 51. §-a szerint, ha az önkormányzat bevezette a helyi adót, az adóalany köteles volt a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi – az önkormányzat felhívásában szereplő – adatot megadni, az adott év január 1-jei állapota alapján. Ezt a rendelkezést a Törv. 144. §-a sem változtatta meg – tehát az adatszolgáltatási kötelezettség változatlanul fennáll –, azonban kiegészítette azzal, hogy amennyiben az önkormányzat év közben vezeti be az adót, úgy az adatszolgáltatáskor a rendelet hatálybalépése napjának megfelelően kell megadni az adatokat [Htv. 51. §-ának új (1) bekezdése].
Nyilvántartás
Az adatszolgáltatási kötelezettség körében bevezetett változás mellett a Törv. hivatkozott szakasza a Htv. 51. §-át egy (2) bekezdéssel egészítette ki, amely az önkormányzatok nyilvántartásának tartalmát határozza meg. Az önkormányzati adóhatóság a hatáskörébe tartozó adók, valamint adók módjára behajtandó köztartozások vonatkozásában az adó megállapításához szükséges adatokat, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott adóazonosító jelet és természetes azonosító adatokat tartja nyilván.
Értelmező rendelkezések
A Törv. 145. §-a módosította a Htv. 52. §-ának 3., 36., 37. pontjait, illetve további értelmező rendelkezéseket iktatott be a jogszabályba (Htv. 52. §-ának 42-44. pontjai). A módosítás a rendelkezéseknek azt a körét érintette, ahol az ellenőrzések során a legtöbb probléma adódott. Ennek megfelelően változott az eladott áruk beszerzési értékének, valamint az anyagköltségnek a meghatározása is (36. és 37. pont).
Vagyoni értékű jog
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a vagyoni értékű jogok közé tartozik – a kezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga (értve ezalatt a külföldiek ingatlanhasználati jogát is), a földhasználat, valamint a lakásbérlet mellett – a vagyonkezelői jog is. Korábban ez a jogosultság nem minősült vagyoni értékű jognak.
Az eladott áruk beszerzési értéke
Kettős könyvvitel
Az eladott áruk beszerzési értéke a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – beszerzési értéke.
Egyszeres könyvvitel, pénzforgalmi nyilvántartás
Az egyszeres könyvvitelt, valamint – az Szja-tv. hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók az eladott áruk beszerzési költségeként vehetik figyelembe a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadást, csökkentve azt a leltár szerinti záró árukészlet értékével és növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével. Korábban a beszerzési költség meghatározásának kiindulópontja a tárgyévi árukészlet-beszerzésre fordított kiadás volt.
Az áru és az árukészlet között az a különbség, hogy az árukészlet minden esetben az Szvt. szerinti, kereskedelmi árukészletnek minősülő, vásárolt készlet (a Htv. 52. §-ának a módosítással nem érintett 38. pontja), míg az áru nem feltétlenül éri el, azonban meg is haladhatja a kereskedelmi mennyiséget. A jövőben tehát az egyszeres könyvvitelt vezető adóalanyok a hivatkozott korlát nélkül számolhatják el az áruk beszerzési értékét.
Kivétel
A Törv. szerinti változás eredményeként a jövőben nem minősül az eladott áruk beszerzési értékének a saját előállítású (áruvá, göngyöleggé minősített) félkész és késztermékeknek az Szvt. szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, valamint az az érték sem, amelyet anyagköltségként vagy alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni. Bár a korábbi szabályozás a fenti kivételeket kifejezetten nem tartalmazta, a beemelésükre éppen azért volt szükség, hogy a vállalkozások elkerüljék az úgynevezett kettős elszámolást és az ahhoz kapcsolódó adószankciókat.
Anyagköltség
A változás lényege, hogy az anyagköltség tekintetében a Törv. a kettős könyvvitelt vezetőknél az eladott áruk beszerzési értékének meghatározásakor használt – az Szvt. szabályozását meghaladó – pontosítást iktatta be a Htv. 52. §-ának 37. pontjába is, az egyszeres könyvvitelt vezetőknél pedig az anyagkészlet-beszerzésre fordított kiadás helyett az anyagbeszerzésre fordított kiadás megfogalmazás szerepel.
Kettős könyvvitel
A fentiek alapján a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál anyagköltség a vásárolt anyagoknak – az Szvt. szerint – anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke.
Egyszeres könyvvitel, pénzforgalmi nyilvántartás
Az egyszeres könyvvitelt, valamint – az Szja-tv. hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében anyagköltség a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, amelyet csökkenteni kell a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, és növelni a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Korábban az anyagköltség számítási alapjaként az anyagkészlet-beszerzésre fordított kiadás szerepelt, jelenleg pedig az anyagbeszerés. A különbség azonos az eladott áruk beszerzési értékénél az árukészlet-beszerzés és az árubeszerzés vonatkozásában utalt eltéréssel. Eszerint anyagkészlet az Szvt. szerint annak minősülő készlet.
Kivétel
Az anyagköltség fogalma alól a Törv. kiemeli a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és az alvállalkozói teljesítések értékét, ezeket tehát értelemszerűen nem lehet anyagköltségként figyelembe venni.
Saját vállalkozásban végzett beruházás
A Htv. eddigi értelmezése nem tartalmazta a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalmát. A meghatározást a Htv. 52. §-a 36. és 37. pontjának fentiekben részletezett kiegészítése tette szükségessé. A Htv. 52. §-ának új, 42. pontja szerint saját vállalkozásban végzett beruházás a számviteli törvény értelmében tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása – ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdőnevelési, erdőfenntartási, erdőfelújítási munkákat – akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja.
Számviteli fogalmak
Készlet
Készlet a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszköz, amely rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesz részt, és a tevékenység folyamán eredeti megjelenési alakját elveszti, illetve a tevékenység során változatlan állapotban marad [Szvt. 23. §-ának (2) bekezdése].
Beszerzési költség
Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba való beszállításig felmerült és az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, az alapozási, a szerelési, az üzembe helyezési, a beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat) foglalja magában [Szvt. 35. §-ának (1) bekezdése].
Tárgyi eszköz
Tárgyi eszközök azok az anyagi eszközök (földterület, telek, ültetvény, műszaki berendezés, gép, jármű stb.), amelyek tartósan – közvetlenül vagy közvetetten – szolgálják a vállalkozási tevékenységet attól függetlenül, hogy azokat üzembe helyezték-e vagy sem – tárgyi eszköz alatt értve a koncessziós szerződés alapján beszerzett, illetve megvalósított eszközöket is [Szvt. 22. §-ának (5) bekezdése].
Építési tilalom
A Htv. értelmező rendelkezései között 2000. január 1-jéig nem szerepelt az építési tilalom fogalma, annak ellenére, hogy a telekadó alól éppen az építési tilalom alatt álló telek mentesült – és mentesül jelenleg is – a tilalom ideje alatt [Htv. 19. §-ának a) pontja].
A Htv. 52. §-ának új, 43. pontja szerint az építési tilalom az építésügyi hatóság által elrendelt építési tilalom, továbbá a helyi építési szabályzatban az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási tilalom.
Tömegközlekedés
A Htv. 52. §-ának új, 44. pontja értelmében a helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedés, a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrend szerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés. Az értelmező rendelkezéseknek ezzel a fogalommal való kiegészítését a közszolgáltató szervezet értelmezése tette szükségessé, amelynek a 44. pont szerinti meghatározás az egyik tartalmi eleme.
Kovács Károlyné
