A Munka Törvénykönyvéhez képest a közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény kedvezőbb szabályokat tartalmaz a végkielégítésre vonatkozóan, hiszen a hosszabb szolgálati időt magasabb végkielégítéssel honorálják a közszférában, mint a gazdálkodó szervezeteknél. Mikor és mennyi végkielégítés jár a foglalkoztatottaknak, valamint a kifizetett összegnek milyen adó- és járulékvonzatai vannak? Cikkünk aktualitását többek között az adja, hogy a költségvetési törvény (1998. évi XC. tv.) április 1-jétől módosította a közszférában fizetendő végkielégítések mértékét.
KÖZALKALMAZOTTAK
Mikor jár végkielégítés?
A végkielégítés célja kettős: egyrészt korlátozza a munkáltatót a létszámcsökkentéssel együtt járó döntések meghozatalában, hiszen ez jelentős pénzügyi teher számára, másrészt megfelelő anyagi biztonságot teremt a közalkalmazottnak az új munkalehetőség keresésének időszakában.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) szerint végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya
- felmentés,
- rendkívüli lemondás, vagy
- a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.
Nem jogosult végkielégítésre az a közalkalmazott,
- akit tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt mentenek fel (kivéve, ha a felmentés indoka egészségügyi ok volt),
- aki legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére vagy rokkantsági nyugdíjat kap,
- akinek további közalkalmazotti jogviszonya szűnik meg (további munkaviszony minden, a főfoglalkozás mellett létesített munkavégzésre irányuló jogviszony),
- akinek a közalkalmazotti jogviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltató fenntartója nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát, és az új munkáltatóval munkaviszonyt létesít.
Amennyiben a közalkalmazottal ugyanaz a munkáltató, egymást követően többször létesít határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt, a felügyeletet gyakorló miniszter vagy a kollektív szerződés előírhat végkielégítésre való jogosultságot. A végkielégítés azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amelyre a közalkalmazott – a határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyok együttes időtartama alapján – határozatlan idejű jogviszony felmentéssel való megszüntetésekor jogosult lenne. Ennek az az oka, hogy egyes közalkalmazotti rétegeknél (például a színészeknél) tipikus az ismétlődően határozott időre szóló jogviszony létesítése. Ugyanakkor amennyiben a határozott időre foglalkoztatott közalkalmazott jogviszonya a kinevezésben rögzített időpontban szűnik meg, nem jár neki végkielégítés. Ez a szabály méltánytalan helyzetet eredményezett akkor, ha a közalkalmazottal egymást követően többször, határozott időre létesítettek jogviszonyt. Ezért a fenti rendelkezést a jogalkalmazási tapasztalatok kényszerítették ki, és 1996. április 27-étől szerepel a Kjt.-ben.
A fenntartói jog átadása gazdálkodó szervezetnek
Amennyiben a munkáltató fenntartója nem állami szervnek vagy nem helyi önkormányzatnak adja át fenntartói jogát, akkor a közalkalmazotti jogviszony megszűnik, mégpedig úgy, mintha a munkáltató jogutód nélkül szűnne meg. A munkáltató az átadást megelőzően legalább hatvan nappal köteles erről értesíteni alkalmazottait, és ezzel egyidejűleg írásban tájékoztatja őket arról, hogy az új munkáltató vállalja-e továbbfoglalkoztatásukat. Amennyiben vállalja, akkor az alkalmazottnak is nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e továbbfoglalkoztatásához. Hozzájárulása esetén az új munkáltatóval már nem közalkalmazotti jogviszonyt fog létesíteni, hanem munkaszerződést fog kötni. Amennyiben a közalkalmazott 30 napon belül nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, mintha nem járulna hozzá a továbbfoglalkoztatásához.
A közalkalmazotti jogviszony az átadás időpontjában szűnik meg. Amennyiben a közalkalmazottat munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatják, nem illeti meg a fiktív felmentési időre járó átlagkereset, illetve végkielégítés. Bár a közalkalmazotti jogviszonyt úgy kell tekintetni, mintha azt is az új munkáltatónál töltötte volna le a közalkalmazottból lett munkavállaló, az új munkáltató a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében a közalkalmazottként eltöltött időt csak a munkaszerződés megkötésének napjától köteles figyelembe venni. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közalkalmazotti jogviszony időtartama alapján hozzá kell számítani a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában irányadó szabályok szerint számított felmentési idő és végkielégítés mértékét.
Áthelyezés
Az áthelyezés mint közalkalmazottijogviszony-megszüntetési, illetve -létesítési forma azért előnyös a közalkalmazottnak, mert az ezt megelőző közalkalmazotti jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el. Tehát az új munkáltatónál az áthelyezést megelőző közalkalmazotti jogviszonyt kell figyelembe venni a besorolásnál, a fizetési fokozat megállapításánál, a felmentési időnél, a végkielégítésnél és a jubileumi jutalom számításánál is.
Rendkívüli lemondás
Mivel a közalkalmazott kizárólag a munkáltató súlyosan kötelezettségszegő magatartása alapján élhet a rendkívüli lemondás jogával, a munkáltatónak viselnie kell az ezzel járó anyagi következményeket is. Annyi időre járó átlagkeresetét köteles megfizetni alkalmazottjának, amenynyi a felmentéskor járna neki. Emellett a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját is a közalkalmazottra irányadó felmentési idő figyelembevételével kell megállapítani, ráadásul a közalkalmazottat végkielégítés is megilleti, mégpedig kétszer annyi, mint amennyi a felmentésekor járna neki.
Jogellenes megszüntetés
Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a közalkalmazottat – kérelmére – eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni. Ezen túlmenően meg kell téríteni elmaradt illetményét (egyéb járandóságát) és felmerült kárát. Az Alkotmánybíróság a 4/1998. (III. 1.) AB határozatában alkotmányellenesség miatt 1999. február 28-i hatállyal megsemmisítette azokat a rendelkezéseket [többek között a Kjt. 34. §-ának (2) bekezdését], amelyek lehetővé tették, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltató a kétszeres végkielégítés felajánlásával mentesüljön az alkalmazott visszahelyezésének kötelezettsége alól. Ezért március elsejét követően, amennyiben az alkalmazott kéri, feltétlenül vissza kell helyezni eredeti munkakörébe.
Amennyiben a közalkalmazott pernyertessége esetén sem kéri a bíróságtól az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, az elmaradt illetményén (egyéb járandóságán), valamint felmerült kárán kívül a felmentés esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összegre vagy kéthavi átlagkeresetének megfelelő összegre is jogosult.
Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony nem felmentéssel szűnt meg, a felmentési időre járó átlagkereset és a felmentés esetén járó végkielégítés is megilleti az alkalmazottat.
A jogosultság feltétele, a végkielégítés mértéke
A végkielégítés mértékét alapvetően a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő határozza meg. Bár korábban már egyéves közalkalmazotti jogviszony elérése után is jogosultságot szerzett végkielégítésre a közalkalmazott, most már minimum három év közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő szükséges ehhez. A végkielégítés mértéke a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő növekedésével arányosan emelkedik, maximuma a közalkalmazott átlagkeresetének nyolchavi összege.
A jogosultság megállapításánál azt az időtartamot is figyelembe kell venni, amelyet a jogutódlás folytán a közalkalmazotti törvény hatálya alá kerülő munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazott a jogelőd munkáltatónál munkaviszonyban töltött el.
A jogosultság megállapításánál – az áthelyezést kivéve – nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, valamint figyelmen kívül kell hagyni a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, illetőleg a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka, valamint a javító-nevelő munka időtartamát, kivéve a közeli hozzátartozó, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát.
Április elsejétől kezdődően a végkielégítés mértéke, ha a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő legalább
- három év: egyhavi,
- öt év: kéthavi,
- nyolc év: háromhavi,
- tíz év: négyhavi,
- tizenhárom év: öthavi,
- tizenhat év: hathavi,
- húsz év: nyolchavi
átlagkeresetének megfelelő összeg.
Ez a mérték négyhavi átlagkereset összegével emelkedik, amenynyiben a közalkalmazott az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül válik végkielégítésre jogosulttá. A fentiekben meghatározott mérték kétszerese jár annak az alkalmazottnak, akinek jogviszonya rendkívüli lemondás folytán szűnik meg.
Kifizetési szabályok
Amennyiben a közalkalmazotti jogviszony felmentés következtében szűnik meg, a munkáltató a végkielégítést – eltérő megállapodás hiányában – a felmentési idő utolsó napján (tehát nem az utolsó munkában töltött napon) köteles kifizetni. Ez a szabály hátrányosabb a Munka Törvénykönyvében meghatározottaknál, tekintettel arra, hogy az Mt. 87. §-a alapján valamennyi díjazást és javadalmazást, így a végkielégítést is a munkavállaló utolsó munkában töltött napján kell kifizetni. A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésekor viszont szinte biztos, hogy nem a felmentési idő utolsó napja lesz a munkavállaló utolsó munkában töltött napja, figyelembe véve a Kjt.-nek a munkavégzés alóli mentesítésre vonatkozó előírásait (az ettől eltérő megállapodást természetesen nem tiltja a törvény). A végkielégítést a munkáltató költségére a közalkalmazott tartózkodási helyére kell megküldeni. Valószínű ugyanis, hogy a felmentési idő utolsó napján ugyan a közalkalmazotti jogviszony még fennáll, azonban a közalkalmazott a munkavégzés alóli mentesítése miatt már nem végez munkát, így nem tartózkodik a munkahelyén. Természetes, hogy a végkielégítés folyósításából és annak átvételéből eredő esetleges többletköltségek nem terhelhetik a végkielégítésre jogosult közalkalmazottat, ezeket a költségeket a munkáltatónak kell állnia.
| Például: |
|---|
| Az alkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 3 évvel ezelőtt azért szűnt meg, mert a fenntartói jogot az önkormányzattól egy gazdálkodó szervezet vette át. Az új munkáltatóval a volt közalkalmazott ekkor határozatlan idejű munkaszerződést kötött. A közalkalmazottnak a munkaszerződés megkötésekor 8 éves közalkalmazotti jogviszonya volt, amit úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatónál már 8 éves munkaviszonnyal rendelkezett volna, kivéve a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében. Amennyiben az új munkáltatóhoz átkerülő közalkalmazott munkaviszonyát az új fenntartói jogot átvevő munkáltató meg akarja szüntetni, a felmondási idő és a végkielégítés számításánál először ki kell számítania, hogy a fenntartói jog átadása időpontjában mennyi felmentési idő és végkielégítés illetné meg a közalkalmazottat. A 8 éves közalkalmazotti jogviszony után a felmentési idő három hónap, a végkielégítés is három hónap. Ezt követően ki kell számítani, hogy a fenntartói jogot átvevő új munkáltatónál eltöltött idő után mennyi felmondási idő és végkielégítés illeti meg a dolgozót. Itt azonban a 8 éves közalkalmazotti jogviszonyt nem lehet számításba venni. Így a munkáltatónál három év munkaviszony után a felmondási idő 35 nap, a végkielégítés egy hónap. Azt követően, hogy mind a két jogviszonyban kiszámították a felmondási (felmentési) és végkielégítési időt, a kapott értékeket össze kell adni. Ennek megfelelően az új munkáltatónál a felmondási idő három hónap plusz 35 nap, a végkielégítés öt hónap plusz egy hónap. |
KÖZTISZTVISELŐK
A jogosultság feltétele, a végkielégítés mértéke
A köztisztviselők végkielégítése – hasonlóan a közalkalmazottakéhoz – a közszolgálati jogviszonyban töltött időtől függ. Ennek megfelelően a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) szerint a jogosultsághoz minimum három év köztisztviselői közszolgálati jogviszonyban töltött idő szükséges.
A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább
- három év: egyhavi,
- öt év: kéthavi,
- nyolc év: háromhavi,
- tíz év: négyhavi,
- tizenhárom év: öthavi,
- tizenhat év: hathavi,
- húsz év: nyolchavi,
a felmentés kezdetekor járó illetményének megfelelő összeg.
A közszolgálati jogviszony akkor szüntethető meg felmentéssel, ha
- a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;
- az Országgyűlés, a kormány, illetve az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;
- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;
- átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;
- a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;
- a köztisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági nyugdíjban részesül.
A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. Ismételten létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszűnésekor a végkielégítés alapjául a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény alapján járó korábbi végkielégítést követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni. A helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel való megszűnésekor a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni a végkielégítés összegének meghatározásánál.
Áthelyezés
Áthelyezésnél közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban, átminősítésnél pedig a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.
A végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha azért mentik fel, mert nem járult hozzá az áthelyezéséhez, kivéve ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg. Ilyen indok lehet például, ha
- a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80 százalékánál,
- a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört ajánlanak fel,
- a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,
- az új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselőnél a másfél órát meghaladja.
A közigazgatási szerv akkor is felmentheti a köztisztviselőt, ha egészségi alkalmatlansága következtében nem képes ellátni feladatait. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban a továbbfoglalkoztatás lehetőségét, elsősorban az egészségi állapotnak, képzettségnek és besorolásának megfelelő betöltetlen munkakör felajánlásával. A köztisztviselőnek ilyenkor is megmarad a választási lehetősége, hogy hozzájárul-e vagy sem az áthelyezéshez. Az utóbbi esetben felmentik, s az egyébként irányadó végkielégítés felére szerez jogosultságot. Fel kell ajánlani az olyan betöltetlen álláshelyet is, amelyik a köztisztviselő képzettségének és egészségi állapotának megfelel ugyan, a besorolásának viszont nem. Amennyiben a köztisztviselő az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá, akkor felmentésekor a végkielégítés egészére lesz jogosult.
A munkáltató jogállásának változása
Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltató szervezeti vagy jogállásváltozása miatt a Ktv. hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra, a munkáltató a szervezeti jogállás megváltozását megelőzően legalább 60 nappal köteles értesíteni a változásról a köztisztviselőt. Ezzel egyidejűleg írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató vállalja-e a köztisztviselő továbbfoglalkoztatását. Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a köztisztviselőnek 30 napon belül írásban kell nyilatkoznia arról, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz. Hozzájárulása esetén költségvetési szervhez áthelyezik, más munkáltatóval pedig munkaszerződést köt.
Amennyiben a köztisztviselő nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatásához, közszolgálati jogviszonya úgy szűnik meg, mintha a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt mentették volna fel.
Amennyiben a köztisztviselő munkaszerződést köt, a megkötést megelőző közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el. A felmondási idő és a végkielégítés tekintetében azonban az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát a munkaszerződés megkötésétől kell számítani. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez hozzá kell számítani a megelőző közszolgálati jogviszony időtartama alapján számított felmentési időt és a végkielégítés mértékét.
Ugyanezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkáltató egy része (szervezeti egysége) szűnik meg, és ezzel egyidejűleg a feladat ellátására a Ktv. hatálya alá nem tartozó szervet létesít.
Jogellenes felmentés
A végkielégítés akkor is megilleti a köztisztviselőt, ha közszolgálati jogviszonya a munkáltató jogellenes felmentése folytán szűnt meg. Amennyiben a bíróság a köztisztviselő keresetére hatálytalanítja a jogellenes felmentést, a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. Ha viszont a köztisztviselő nem kívánja jogviszonyának fenntartását, ezt úgy kell tekinteni, mintha közszolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Ilyenkor bár közös megegyezés a megszüntetési jogcím, mégis végkielégítést kell fizetni neki.
Kifizetési szabályok
Az utolsó munkában töltött napon a közigazgatási szerv köteles elszámolni, s a köztisztviselő illetményét s egyéb járandóságát kiadni. Amennyiben a közigazgatási szerv e kötelezettségét nem teljesíti, a köztisztviselő bírósághoz fordulhat. Tehát a felmentési időre járó illetményt a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést viszont a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban – a köztisztviselő kérelmére – úgy is dönthet, hogy a végkielégítést is az utolsó munkában töltött napon fizeti ki.
Amennyiben a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít, a korábbi közigazgatási szerv megküldi a személyi anyagát (adatnyilvántartó lap; önéletrajz; erkölcsi bizonyítvány; esküokmány; kinevezés; besorolásról, visszatartásról, valamint az áthelyezésről szóló irat; minősítés, a közszolgálati jogviszony megszüntetéséről szóló irat; hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó irat) az új munkáltatónak.
Ki nem jogosult végkielégítésre?
Nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselő, ha
- a felmentés a gyakornoki idő alatt történt, ugyanis a gyakornok még egyetlen előmeneteli feltételnek sem tett eleget, ezért nem indokolt számára is ugyanazokat a kedvezményeket biztosítani, mint az előmeneteli rendszerben már elindult köztisztviselőnek,
- legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult, szolgálati vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül;
- egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel;
- közszolgálati jogviszonya azért szűnik meg, mert a munkáltató szervezeti vagy jogállásváltozása miatt a Ktv. hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra, és az új munkáltatóval foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít.
A tartalékállomány
Amennyiben a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából azért mentik fel, mert
- a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik, vagy
- létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség, vagy
- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták, illetőleg
- átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált,
akkor legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni, feltéve hogy a képzettségének megfelelő másik munkakör felajánlása nem vezet eredményre. A tartalékállomány célja, hogy a köztisztviselőnek másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást, kinevezett vezető esetén másik vezetői állást ajánljanak fel. Amennyiben a köztisztviselő nem járul hozzá a tartalékállományba helyezéséhez, vagy kérésére törlik a tartalékállományból, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. A közszolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.
A tartalékállományba helyezés alatt a felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a köztisztviselő a felmentési időre járó illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult, a végkielégítés kizárólag a felmentési idő utolsó napján fizethető ki.
A tartalékállományra vonatkozó rendelkezéseket 1998. szeptember 1-jétől kell alkalmazni, azonban nem új intézmény létrehozásáról van szó, hanem egy már működő személyzeti információs rendszer funkciójának kibővítéséről. A közigazgatási szervek tájékoztatást adnak a Belügyminisztériumban kezelt központi közszolgálati nyilvántartás számára a betölthető álláshelyeikről, az azok betöltésével kapcsolatos szakmai követelményekről, illetve a létszámleépítés, feladatmegszűnés, átszervezés, jogutód nélküli megszűnés miatt felmentett köztisztviselő adatairól abból a célból, hogy a felmentett vezető, köztisztviselő számára másik közigazgatási szervnél másik vezetői, illetve ügyintézői állást lehessen felajánlani.
Ha a tartalékállományba helyezés időszaka alatt másik megfelelő betöltetlen munkakört ajánlanak fel a köztisztviselőnek – beleegyezése esetén –, intézkedni kell áthelyezéséről. Ezzel egyidejűleg vissza kell vonni a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést, ami azonban nem érinti a felmentési idő alatt a felmentés visszavonásig már kifizetett illetmény jogalapját. Az áthelyezéshez természetesen a köztisztviselő hozzájárulására is szükség van.
A tartalékállomány alatti kvázi állásközvetítés legfeljebb hat hónapig tarthat, ami megegyezik a felmentési idővel. Ha ezalatt az idő alatt nem sikerül a nyilvántartás segítségével másik állást felajánlani, ki kell fizetni a végkielégítést.
A tartalékállomány információs bázisa a már működő központi közszolgálati nyilvántartás (KÖZIGTAD).
Németh Gergely| Adó- és járulékterhek |
|---|
|
Szja: A kollektív szerződés alapján folyósított végkielégítés munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek számít. A törvényben meghatározott mértékű, állami végkielégítésre speciális megosztási szabályok vonatkoznak. E szerint az állami végkielégítés egy hónapra jutó összegét annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap eltelik a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. A törvény szerinti végkielégítésből 20 százalék adóelőleget kell levonni, amelyet olyan arányban kell az egyes adóévekben figyelembe venni, ahogyan a magánszemély megosztja a végkielégítés összegét. Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel adott végkielégítés adómentes. A végkielégítés nem számít bérjövedelemnek (Szja-tv. 3. § 21. pont, 26. §). Társasági adó: A végkielégítés személyi jellegű kifizetésnek minősül, így összege elszámolható költségként (1991. évi XVIII. tv. 2. számú melléklet 12. pont). Tb-járulék: Foglalkoztató: a bruttó kifizetés járulékot képez, amely után 33 százalékos társadalombiztosítási (22 százalék nyugdíj-biztosítási + 11 százalék egészségbiztosítási) járulékot kell fizetnie. Biztosított (alkalmazott): a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy 8 százalékos, a magánnyugdíjpénztár tagja 2 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot, illetőleg mindkét esetben 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot kell fizessen (1997. évi LXXX. tv. 4., 18., 19., 20., 24. §). |
