A munkaadók számára még ma is tudathasadásos állapotot teremt az üzemi és a közalkalmazotti tanácsok működése, noha november 16. és 27. között harmadik alkalommal kerül sor választásokra. Összeállításunkban a munkaadói állásfoglalásokon túl a szakszervezetek véleményét is közreadjuk, valamint jogi útmutatóval is segítjük az eligazodást.
Az eddigi tapasztalatok szerint még mindig nem egyértelmű, legalábbis a gyakorlatban, hogy mi szakszervezeti és mi üzemi tanácsi feladat, és tegyük hozzá, nem ad ehhez elegendő útmutatót a Munka Törvénykönyve sem. Megoszlanak a munkaadói vélemények arról is, hogy hasznára van-e az üt a munkaadónak, képes-e hatékonyan közvetíteni a dolgozók és a munkaadók között, oda és vissza. S miközben a munkaadók többsége elismeri: munkavállalói partnerre szükség van, különösen konfliktushelyzetben, tisztában vannak az üt-választások politikai súlyával is. Számolniuk kell ugyanis azzal, hogy a választásokon megfelelőképpen reprezentált szakszervezetekkel kell majd együttműködniük az érdekegyezetés fórumain.
Részvétel a vezetésben vagy érdekvédelem?
A választások időszakában újra és újra felbukkan a munkaadók örök problémája, hogy mi az üzemi tanácsok feladata, és ennek tisztázásához kevés a Munka Törvénykönyve. Végső soron úgyis a helyszínen kell kialakítani az üt és a munkaadó együttműködését, hiszen nincsenek központi üzemi tanácsok, ez az a fórum, amely csak mikroszinten létezik és próbálja igazolni létjogosultságát. A munkaadóknak tisztán kell látniuk, hogy az üt feladata: a dolgozókat képviselni a cég vezetésében, az üt pedig nem az érdekegyeztetés színtere, ott a szakszervezetekkel kell együttműködnie. Legalábbis ez volt a jogalkotók szándéka, és azon a felismerésen alapult, hogy a munkavállalóknak joguk van ahhoz, hogy bizonyos vállalati döntésekben részt vegyenek, hiszen a másik oldalról képesek látni a cég ügyeit.
A munkaadói érdek-képviseleti szervezetek helyesebbnek látják, ha pozitív oldalról közelítenek a kérdéshez, és azt javasolják tagjaiknak: támogassák az üzemi tanácsok létrejöttét, de semmi esetre se zárkózzanak el tőle. Van realitása annak, hogy az üzemi tanács tagjai szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal hozzá tudnak járulni egyes döntésekhez, hasznosítható véleményt tudnak mondani a koncepciók, tervek megvalósításáról. A munkaadó úgymond szondázhatja rövid és hosszú távú terveit, véleményeket gyűjthet megvalósításuk realitásáról.
Nem jellemző a konfliktus
Az üt-k eddigi működésének tapasztalatairól a Vállalkozók Országos Szövetségénél úgy nyilatkoztak: nincs olyan viszszajelzésük a tagszervezetektől, hogy az üt-k valamilyen módon akadályozták volna a munkaadói döntéseket. Szirmai Péter társelnök azonban nyomban hozzá is tette: ebből nem következik az ellenkezője, tehát az, hogy egyértelműen hasznosnak lehet minősíteni a testületek működését. Szerinte a vállalkozók akkor fogják valóban hasznosnak tartani az üt-k tevékenységét, ha olyan problémákkal szembesülnek, amelyek megoldásánál valóban az üzemi tanácsokkal kell együttműködniük. A VOSZ információi szerint ilyen konfliktusok, például sztrájkok nem jellemzők a kis- és középvállalkozói körben. Természetesen előfordulhatnak, de tipikusnak semmiképpen sem nevezhetők.
A munkaadók közül sokan most is, néhány héttel az üt-választások előtt, tanácstalanok a tekintetben, hogy milyen feladat hárul rájuk a választásokban. A munkaadói szervezetek ezért felkészültek a tanácsadásra, szükség esetén a jogi segítségnyújtásra is. Így van ez a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségénél is, amelyhez sűrűn érkeznek kérdések ebben a témában. Még a külföldi tapasztalatokkal bőven rendelkező nagy multinacionális cégek magyarországi képviseletei, tagvállalatai is érdeklődnek arról, hogy milyen esetleges speciális kötelezettségeik vannak. Rájuk egyébként ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármely más magyar cégre.
Szabályok szankciók nélkül
A törvény kimondja, hogy üzemi tanácsot kell választani minden, 50 főnél több dolgozót foglalkoztató cégnél, illetve üzemi megbízottat kell választani a 15-nél több, ám 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztatóknál. Tizenöt fő alatt nem kell választani semmilyen munkavállalói képviselőt. Ha a dolgozók nem kezdeményeznek, és nem is kezdődnek meg a tárgyalások a választásokról, nem áll fel a jelölőbizottság, nem alakul meg az üzemi tanács, ezt a törvény mégsem szankcionálja.
A munkaadók számára fontos információ, hogy a választásokat nem a munkáltatónak kell kezdeményeznie, ez nem az ő feladata, noha felelőssége van benne és a finanszírozása is reá hárul. A választásokat általában a korábban esetleg más működő tanács tagjai, esetleg a szakszervezet kezdeményezik. De előfordulhat, hogy a cégnél eddig nem volt üzemi tanács – az ilyen helyszíneken mindenképpen szükség van az útmutatásra. Alapvetően tehát önszerveződésről van szó, amelynek során összeáll a dolgozói kollektíva, és javasolja, hogy hozzanak létre választási bizottságot és tartsanak üt-választásokat.
Ebben a kezdeti szakaszban a dolgozóknak maguknak kell eldönteniük, hogy legyen vagy ne legyen üt, ebben az időszakban a munkáltatóra nem hárul semmilyen feladat és ez így is helyes – állítja Geiger Éva, a MGYOSZ szakértője. A cél az, hogy a munkaadó lehetőleg ne is szóljon bele az előkészületi munkálatokba, elsősorban azért, nehogy az legyen a látszat, hogy a saját embereit akarja bejuttatni az üzemi tanácsba. Az eredeti koncepció szerint ennek valóban alulról jövő kezdeményezésnek kell lennie.
Kötelező segítség
Amennyiben azonban létrejön a jelölőbizottság és megkezdődnek az üt-választások, a munkaadónak ettől a ponttól kezdve technikai eszközökkel kell segítenie a lebonyolítását. Erre a törvény is kötelezi a munkaadót, azonban ezt diktálja a józan ész is, hiszen mivel a munkaadónak kerül pénzébe a választás, jobban jár, ha minél gyorsabban, minél kisebb zökkenőkkel lebonyolódik. A jogszabály szerint a munkaadóknak technikai eszközöket, például helyiséget, szükség esetén telefont kell adniuk és minden egyéb, a választási procedúrához nélkülözhetetlen anyagi feltételt elő kell teremteniük. A Munka Törvénykönyve szerint a munkaadónak nemcsak a választást kell finanszíroznia, hanem az üt-k működésével kapcsolatos minden más költség is a munkaadót terheli. Amennyiben az üt-választás sikertelen – esetleg éppen azért, mert nem álltak rendelkezésre a szükséges technikai eszközök – az új választások is a munkaadó kiadásait növelik. A VOSZ-nál arról számoltak be, hogy a munkaadók nem panaszkodnak különösen amiatt, hogy a jogszabály rájuk hárítja ezeket a költségeket. Ez arra enged következtetni, hogy még elviselhető mértékű számukra ez a többletkiadás.
Kimutatások a választáshoz
A technikai feltételek megteremtésén túl a munkaadónak egyéb kötelezettségei is vannak. Feladata, hogy listákat állítson össze a választási bizottság számára – ezek alapvetők a választás kimenetele szempontjából. A társaságnál alkalmazásban levő dolgozók ugyanis két csoportra oszthatók: olyanokra, akik választhatnak, és olyanokra, akik választhatók. A törvény szerint valamely régebben működő cégnél az a személy választhat, aki jogképes és legalább hat hónapja azon a munkahelyen dolgozik. Azokról a dolgozókról, akik megfelelnek ennek a kritériumnak, listát kell állítani. Külön jegyzéket kell készíteni azokról a dolgozókról, akik nem választhatók, vagyis ők maguk szavazhatnak, csak nem lehetnek üzemitanács-tagok. Ez azoknak az alkalmazottaknak a köre, akik munkáltatói jogkörrel rendelkeznek. Idesorolják azokat a dolgozókat, akik beosztásuk révén a munkaerő mozgásával kapcsolatos döntéseket hozhatnak – felvesznek és elbocsátanak dolgozókat, illetve kártérítési eljárást indíthatnak. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akiknek hatásuk van a vállalati átszervezésekre, átcsoportosításokra, illetve döntést hozhatnak a cég tulajdonbeli változásával kapcsolatban. A Munka Törvénykönyve megfogalmazza, hogy nemcsak a felsorolt személyek, hanem közeli rokonaik sem választhatók. Idetartozik a házastárs, a gyerek, a szülő, sőt a házastárs közeli rokonai is. Ez utóbbi esetenként nehezen kikutatható, hacsak nem volt már korábban ismert a cégnél. A választások akkor nevezhetők sikeresnek, ha a dolgozók több mint fele részt vett a voksoláson. A munkáltatóra hárul az a kötelezettség is, hogy listát készítsen arról, ki az, aki a választások időpontjában betegállományban van, gyed vagy gyes miatt, esetleg tartós külföldi kiküldetés miatt van távol, vagy éppen katona. Erre a helyes létszám megállapítása miatt van szükség, hiszen a felsoroltakat le kell vonni a teljes dolgozói létszámból, nehogy az ő hiányuk okozza a választás eredménytelenségét.
A választás lebonyolításánál a munkaadónak már nincsen feladata, ez a választási bizottság dolga, és a Munka Törvénykönyve részletes útmutatást ad hozzá a szavazatszámlálástól kezdve az urna felbontásáig. A procedúra választási jegyzőkönyvvel zárul, ezzel kapcsolatban azonban a jogszabály úgy rendelkezik, hogy ha eredménytelen volt a választás, akkor a legközelebbi voksolásig a munkaadónak kell őriznie. A jogalkotók valószínűleg azért rendelkeztek így, mert viták származtak belőle.
A munkaadók számára fontos információ lehet, hogy a választásokat nem okvetlenül munkaidőben kell megtartani.
Szabadidőben is lehet voksolni?
Erről meg kell egyezni a választási bizottsággal, és hozzá kell igazítani a cégnél szokásos, illetve szükséges munkarendhez. A helyi specialitások ugyanis a legkülönfélébbek lehetnek attól függően, hogy hány műszakban folyik a munka a cégnél. Folyamatos üzem esetén például nem lehet leállítani a munkát a választások miatt, ebben az esetben akár arról is meg lehet állapodni, hogy szombaton legyen a szavazás. A helyzetet bonyolítja kissé, ha a cég nagy, és több önálló telephellyel rendelkezik. Ebben az esetben a törvény úgy rendelkezik, hogy az önálló cégekhez hasonlóan kell eljárni, és külön egységnek tekinteni a telephelyeket, mindenhol a létszámnak megfelelő üt-tagot kell megválasztani. Azt azonban kimondja a törvény, hogy egy időben kell ezeknél a választásokat megtartani, természetesen nem feltétlenül ugyanabban az órában, de lehetőleg közeli időpontban, amire feltehetően a befolyásolás lehetőségének elkerülése érdekében van szükség. Amennyiben több üzemitanács-tagot, illetve üzemi megbízottat választottak meg, akkor a jogszabály szerint központi tanácsot kell létrehozni, ez azonban már delegálás útján történik.
Mit tehet az üt?
A Munka Törvénykönyve megfogalmazza, hogy az üt milyen kérdésben élvez együtt döntési jogot, miről köteles a munkáltató véleményt kérni, illetve miről kell tájékoztatnia az üzemi tanácsot. A testületet együtt döntési jog illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználásánál, az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében. Az üt egyetértése szükséges a munkavédelmi szabályzat kiadásához. A munkáltató egyes témakörökben még a döntés előtt köteles kikérni az üt véleményét. Ilyen például, ha a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedést tervez, különös tekintettel az átszervezésre, privatizációra. Véleményt nyilváníthat az üzemi tanács a személyügyi nyilvántartással és tervekkel kapcsolatban is.
A munkáltató feladata, hogy anyagilag biztosítsa az üzemi tanács működését. Az üt-tagokat és -vezetőket pontosan ugyanazok a munkajogi védelem illeti meg, mint a szakszervezeti tisztségviselőket. Élveznek tehát munkaidő-kedvezményt, felmondás-áthelyezés tekintetében is a szakszervezeti tisztségviselőkhöz hasonló védelem jár nekik. Ez természetesen további költségeket okoz a munkaadóknak, akik ez ellen méltán tiltakoznak.
A MGYOSZ-hoz beérkezett jelzések szerint a munkaadóknak alapvetően az okoz nehézséget, hogy megkettőződnek feladataik az üzemi tanácsok működésével: gyakran ugyanazokat a kérdéseket kell megtárgyalni, illetve tájékoztatást kell róluk adni, mint amelyeket a szakszervezetek is igényelnek. A törvény ugyan igyekszik szétválasztani az üt-k, illetve a szakszervezetek feladatkörét, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez nem könnyű. A megkettőzöttség többletmunkát és többletidőt igényel. Kétszer annyi embernek jár kedvezmény, kétszer annyian esnek ki a munkából, amelyet ráadásul a munkaadónak fizetnie kell. Az MGYOSZ maga is többször tett javaslatot arra, hogy ezeket a feladatokat pontosan válasszák szét. Az ÉT valamennyi fórumát megjárták ezek a kezdeményezések, a parlamenten keresztül azonban eddig egyet sem sikerült átverekedni.
A párbeszéd a fontos
Az Európai Unió és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO sem ad útmutatást azzal kapcsolatban, hogy a munkaadók és a munkavállalók kapcsolattartása milyen formában történjen. Csupán azt tartják fontosnak, hogy legyen meg a párbeszéd a dolgozók és a vezetők között, azt az álláspontot képviselik, hogy a helyi viszonyok döntsék el: az üzemi tanács vagy éppen a szakszervezet legyen a munkaadó partnere ebben a feladatban. Németországban például működik üzemi tanács, azonban itt egyértelmű a helyzet, mivel a szakszervezet nincs benn a munkahelyeken. Magyar sajátosság, hogy a cégeknél üzemi tanács és szakszervezet is működik. Az európai üzemi tanácsok általában olyan kérdésekben próbálnak aktívan közreműködni, amikor a munkaadók üzemek bezárásáról vagy áttelepítéséről döntenek. A konkrét példák azonban azt mutatják, hogy az üzemi tanácsok megakadályozni nem tudták ezeket a lépéseket, legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy időben információt kaptak róla.
Gyakori vád, hogy az üzemi tanács csak formális együttműködésre képes a munkaadóval, azonban kétségtelen, hogy a két partner viszonyától, valamint a megválasztott személyektől függ, hogy mennyire hasznos és aktív az együttműködés a munkaadó és az üzemi tanács között. Ha sikerül olyan dolgozókat beválasztani az üt-be, akik szakértelmüknél fogva tényleges partnernek, voltaképpen tanácsadónak bizonyulnak a cég vezetése számára, ott gyümölcsöző kapcsolat alakulhat ki. A munkaadó kihasználhatja, hogy saját munkatársától belülről kap segítséget üzleti terveinek, célkitűzéseinek megvalósításához. Ellenkező esetben valóban nem járhat kellő haszonnal az együttműködés egyik fél számára sem. Konkrét példát azonban a megkérdezett szervezetek nem tudtak hozni arra, hogy az üzemi tanács vagy valamely tagja akadályozta volna a munkaadót a döntésében.
A munkaadó kötelezettsége, hogy a szükséges információkat időben bocsássa az üt rendelkezésére. Normális párbeszéd esetén ez megoldható, azonban lehetnek olyan gazdasági szituációk, amikor a vezetésnek azonnal döntenie kell. Az élet tehát nem mindig ad időt arra, hogy a jogszabályoknak megfelelően informálja egyes lépéseiről a vezetés az üt-t. Az utólagos bejelentés azonban csak formálisnak tekinthető, hiszen ekkor már csak nyugtázhatja a történteket a tanács. Jelenleg az átalakuló gazdaságban gyakran megeshet, hogy egyik napról a másikra kell dönteni. Talán később, a nagy átalakulási folyamatok lecsengése után jobban bemérhető, szabályozhatóbb lesz a cégek üzleti stratégiája és taktikája is, amikor jut idő a lépések időben való bejelentésére. Ezek az esetenként be nem tartható határidők ma még a munkaadó szemére hányhatók. Konkrét szabályok rendelkeznek arról is, hogy tömeges létszámleépítés esetén tájékoztatniuk kell az üzemi tanácsot a munkaadóknak. Erre azért van szükség, hogy a dolgozók és a munkaadók időben tárgyalhassanak arról, miként lehet gondoskodni a munkahelyüket elveszítő dolgozókról. Emberi együttműködéssel – megfelelő lehetőségek, átcsoportosítás, képzés, új munkahelyek felkutatása – nagyon sok mindent el lehet érni, állítja Geiger Éva. Amikor vitás, problematikus helyzet alakul ki, illetve nagyon elmérgesedik a viszony a két fél között, akkor a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálathoz lehet fordulni.
Ki lesz a partner?
A munkaadói szervezetek véleménye ugyan megoszlik az üzemi tanácsok működésének hasznosságáról, egy dolgot világosan látnak: a választásokon egy fontos politikai vitakérdés is eldől. Ezek függvénye lesz, hogy az érdekegyeztetés különböző fórumain a munkavállalói oldalon ki fog szemben ülni velük a tárgyalóasztalnál. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ugyanis a szakszervezeteknek az üzemi tanácsi választásokon felmutatott reprezentativitása határozza meg az érdekegyeztető fórumon betöltött szerepüket. A munkáltatók szerint tehát közvetetten érintettek abban, hogy milyen eredményeket hoznak az üt-választások. Ez azonban még korántsem biztos, hogy így lesz az idén is, mert számos szakszervezet ellenzi az eddigi számítási módokat, és nem tudni, hogy egyetértésre tudnak-e jutni a választásokig.
Azért ez a vonulata a választásoknak talán mégsem a legfontosabb, hiszen a munkahelyi alapszintű érdekegyeztetésben egyelőre még nem sok szerepet játszanak a felsőbb szintek. Az üzemi tanácsok pedig számos problémát megelőzhetnek, ha megfelelő működési feltételeket kapnak, és mindkét oldal jól igyekszik felhasználni lehetőségeit.
Kurcz
