1999. január 1-jétől új szabályok szerint zajlanak majd a munkaügyi perek. Nem haszontalan már most megismerkedni a változások lényegével és következményeivel, hiszen bárki könnyen válhat munkaügyi vita részesévé.
Az 1997. évi LXXII. törvény – a jogszabály-módosítás markáns módját választva – új XXIII. fejezetet emelt a Polgári Perrendtartásba (Pp.) a régi helyett. Ezáltal – legalábbis formailag – semmi nem marad meg a munkaügyi perekre vonatkozó eddigi különleges perjogi szabályokból. Tartalmilag persze nem történt ilyen radikális változás, s a most újraszabályozott rendelkezések továbbra is együtt érvényesülnek a Pp. általános szabályaival. Viszonyukra változatlanul jellemző, hogy a munkaügyi perre vonatkozó speciális törvényi rendelkezés hiányában ez utóbbi normák érvényesülnek a bírósági procedúrában.
Mi kerül a munkaügyi bíróság elé?
A jogszabályváltozásnak köszönhetően az eddigiekhez képest szélesedik azoknak az eseteknek a köre, amelyek alapot adhatnak munkaügyi per kezdeményezésére. A törvénymódosítás hatálybalépésével munkaügyi pernek minősül nemcsak a munkaviszonyból, a közalkalmazotti, a közszolgálati jogviszonyból, illetve a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából, valamint a bedolgozói jogviszonyból eredő bírósági eljárás, hanem idetartozik a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogra, a kollektív szerződés megkötésére jogosult felek, illetőleg ezek és harmadik személy között a kollektív szerződés fennállására, továbbá a kollektív szerződésből eredő jogra, végül a sztrájkkal, egyéb munkaharccal vagy szervezkedési szabadsággal kapcsolatos jogellenes magatartásra alapított igény érvényesítése. Munkaügyi pernek tekintendő – s így a munkaügyi bíróság elé tartozik – a munkavállaló és a munkáltató közötti olyan jogvita is, amely közvetlen kapcsolatban áll a közöttük levő munkaviszonnyal.
A változás egyik oldalról csupán az igényérvényesítés formáját érinti, hiszen például a munkaszerződés létrejöttét megelőző tárgyalásokból fakadó igény eddig is érvényesíthető volt a bíróság előtt, de nem munkaügyi, hanem polgári per keretében. Más a helyzet a sztrájkon kívüli munkaharccal, illetve a szervezkedési szabadsággal. Ezekben az esetekben most nyílik meg a perindítás lehetősége. Ebbe a körbe tartozhat például a kizárás, illetve a munkavállalói érdekképviseletek alapításának, működésének akadályozása miatt jogvita. (A kizárás a sztrájk ellenpóllusa, lényege, hogy a munkáltató nem engedi be a munkahelyre a munkavégzés céljából oda igyekvő dolgozóit.)
Fizetési meghagyás
A Pp. általános szabályai szerint az igényérvényesítés egyszerűsített módja a fizetési meghagyásos eljárás, amikor a bíróság tárgyalás nélkül, határozatban kötelezi az ellenérdekű felet a vele szemben előterjesztett igény teljesítésére, mégpedig anélkül, hogy különösebben megvizsgálná az igény jogosságát. Ez alól kivétel az az eset, amikor a bíróság megítélése szerint a követelésnek nincs jogalapja, fennállása kétségesnek mutatkozik vagy a követelés jogszabály megkerülésére irányul. Ilyen esetben az ügy a peres eljárás szabályai szerint folytatódik.
A jogerőre emelkedett fizetési meghagyásnak ugyanaz a hatálya, mintha ítélet született volna az ügyben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az abban foglalt kötelezettség végrehajtható, másrészt, hogy később már nem lehet vitássá tenni a fizetési meghagyással elbírált" kérdést (anyagi jogerő).
Fizetési meghagyás kibocsátását a munkaügyi bíróságtól is lehet kérni, amennyiben az igény pénzkövetelésre vonatkozik. A munkaügyi bíróság elé tartozó ügyekben nem érvényesül az az általános megkötés, amely szerint kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege nem haladja meg a százezer (1998. január 1-jétől a kétszázezer) forintot. Nincs helye azonban fizetési meghagyásnak, ha az igény tárgya jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben alkalmazott jogkövetkezmény, illetve a fegyelmi vétség miatt alkalmazott szankció.
A peres felek
A munkaügyi perben is érvényesülnek a Pp.-beli általános szabályok, amelyek a per résztvevőiről rendelkeznek, s megszabják, hogy ki lehet peres fél az eljárásban. E szerint az szerepelhet félként a perben, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (perbeli jogképesség). Ahhoz, hogy valaki pert indíthasson vagy perelhető legyen, perbeli jogképességgel kell rendelkeznie. Csak a munkaügyi perben érvényesülő speciális szabály, hogy a jövőben a szakszervezet, a munkáltatói érdekvédelmi szervezet vagy az üzemi tanács akkor is félként szerepelhet a perben, ha nem rendelkezik az előbbiek szerinti perbeli jogképességgel.
A perbeli jogképesség mellett jelentősége van a perbeli cselekvőképességnek is. A perben ugyanis – személyesen vagy meghatalmazottja útján – az járhat el félként, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg aki a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet a per tárgyáról. Amennyiben a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, nevében törvényes képviselője jár el. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a fél jogi személy. Az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések az irányadók abban a kérdésben, hogy kit kell a fél törvényes képviselőjének tekinteni. E szabályok igazítanak el abban is, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége külön felhatalmazásra a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez.
Képviselet
A munkaügyi perekben sem kell feltétlenül személyesen eljárnia a félnek, meghatalmazottal is képviseltetheti magát. A fél törvényes képviselőjének is lehet a perben meghatalmazottja. Több személy részére adott meghatalmazás esetében a meghatalmazottak bármelyike képviselheti a felet, egy-egy perbeli cselekménynél azonban csak egyikük járhat el, függetlenül attól, hogy a fél hogyan rendelkezett.
A perben meghatalmazottként járhat el a fél hozzátartozója (hozzátartozó az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa), pertársa, pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, az ügyvéd és az ügyvédi iroda.
A helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben meghatalmazás alapján eljárhat az önkormányzat nevében a képviselő-testület, illetve a helyi kisebbségi önkormányzat tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője is. Ugyanez érvényesül a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézőjére a hivatalt érintő perekben. A szövetkezet pereiben a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is elláthatja a szövetkezet jogi képviseletét. A munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben képviselő lehet a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja.
A törvénymódosítás nyomán bővül az érdek-képviseleti szervek képviseleti joga. Eddig a szakszervezet képviselhette a tagjait a bíróság előtt. 1999-től a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet is eljárhat meghatalmazottként tagjait érintő munkaügyi perben.
Lényeges dolog, hogy továbbra sem kötelező a jogi képviselet sem az első-, sem a másodfokú munkaügyi perekben. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek azonban már mindenképpen ügyvéddel (jogtanácsossal) kell képviseltetnie magát. A jogi osztályt működtető gazdálkodó szervezetek szempontjából fontos tudnivaló, hogy jogi előadó nem járhat el a Legfelsőbb Bíróságon.
Meghatalmazás
A munkaügyi perekben is érvényesül az az általános szabály, hogy közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni a képviselő meghatalmazását. A teljes bizonyító erejű magánokiraton két tanú igazolja, hogy a fél előttük írta alá a meghatalmazást. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz azonban nem szükségesek tanúk, amennyiben azt a fél saját kezűleg írta alá. A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített (és a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság által felülhitelesített) magánokiratba kell foglalni.
A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat. Jogi személy általános meghatalmazást is adhat a képviselőjének. Ez generálisan jogosítja fel a képviselőt arra, hogy valamennyi perben ellássa a megbízó képviseletét az adott bíróságon.
A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, a pert követő végrehajtási eljárásra, végrehajtási perekre. A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.
A bíróság
Amíg a polgári perekre egyre inkább jellemzővé válik, hogy első fokon egy hivatásos bíró tárgyalja az ügyet, addig a munkaügyi perekben változatlanul a társas bíráskodás érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a bíróság háromfős tanácsban jár el, amelynek elnöke hivatásos bíró, a többiek pedig ülnökök. Mindegyikőjükkel szemben érvényesülnek azonban a bírák kizárására vonatkozó szabályok. A törvény szerint – az általánosan érvényesülő kizárási okokon túl – nem vehet részt az ügy elbírálásában az a személy (és hozzátartozója vagy volt házastársa), aki a keresettel megtámadott intézkedést tette, határozatot hozta. Az sem bíráskodhat, aki bármilyen módon részt vett a per tárgyául szolgáló fegyelmi vagy a pert megelőző egyeztetési eljárásban.
Hatáskör, illetékesség
A munkaügyi perek nem az általános hatáskörű, hanem a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartoznak. A munkaügyi perre a munkáltató székhelye, illetőleg a munkáltató olyan telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a munkavállaló a munkaszerződése alapján munkát végez vagy végzett. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati viszonyával összefüggő perben kizárólag a sérelmezett döntést hozó első fokon eljárt szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bíróság, míg a polgári, illetve a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a rendőrség nem nyílt hivatásos állományú tagjainak perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jár el első fokon.
Perindítás
A munkaügyi per – más perekhez hasonlóan – keresetlevéllel indul. A felperesnek a keresetlevélben kell megjelölnie az általa érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. A keresetlevél szabja meg, hogy melyek azok a kérdések, amelyekről a bíróságnak döntenie kell. A beérkezett keresetlevelet a bíróság először abból a szempontból vizsgálja meg, hogy alkalmas-e a tárgyalásra, szükség van-e a tárgyalást megelőzően különintézkedésre (előkészítés, iratbeszerzés, hiánypótlás stb.) A munkaügyi bíróságnak arra is lehetősége van, hogy még a tárgyalás előtt – akár hivatalból – felfüggessze a keresettel megtámadott határozat vagy intézkedés végrehajtását. Erre nyilvánvalóan akkor kerül sor, ha a bíróság szerint a kereset alaposnak ígérkezik.
Időszerűség
A munkaügyi jogviták legtöbbször jellegüknél fogva is igen gyors elbírálást igényelnek. Ez tükröződik abban a szabályban, amely szerint a kifogástalan keresetlevél alapján a bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított 15 napon belül tárgyalást tűz ki az ügyben. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy 15 napon belül tárgyalást kell tartani.) Ezen túlmenően a munkaügyi bíróságnak törekednie kell arra, hogy – alapos tárgyalást követően – ésszerű időn belül befejeződjenek a perek. Vannak olyan esetek is, amikor az ügy elbírálása nem tűr halasztást. Ilyen a megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló per, amelyben a bíróság soron kívül jár el. A munkaügyi bíróság elnöke – kérelemre – más esetekben is elrendelheti a soron kívüli tárgyalást, ha az ügy körülményei ezt indokolják. (Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban a soronkívüliség sem jelenti az ügy azonnali tárgyalását, főleg ha a bíróságnak számtalan soron kívüli ügyben kell eljárnia.)
Tiltó rendelkezés híján a munkaügyi perben is alkalmazható az a Pp.-szabály, amely szerint ha a kereset jegyzőkönyvbe mondása alkalmával a felperessel együtt az alperes is megjelenik a bíróság előtt, a felek kérelmére a bíróság nyomban megtartja a tárgyalást. Ebben az esetben a keresetet a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni. Amennyiben az alperes nincs jelen a kereset jegyzőkönyvbe mondásakor, a bíróság köteles az előző rendelkezések szerint azonnal határnapot kitűzni a tárgyalásra, amelyre szóban meg kell idézni a felperest.
Amennyiben az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, a munkaügyi bíróság az idézéssel együtt rövid határidő kitűzése mellett felszólíthatja az alperest, hogy az erre megadott – rövid – határidő alatt írásban nyilatkozzon a keresetlevélre. Az alperesi nyilatkozat előnyös a felperes számára is, hiszen abból általában kitűnik az ellenfél jogi álláspontja, s mindaz, amire a védekezését alapítja. Ily módon gyorsabb és egyszerűbb lehet a tárgyalás.
Egyeztetés, tárgyalás
A törvénymódosítás új intézményt vezet be a per tárgyalásának első szakaszában. E szerint a tárgyalás – ha azon a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek – a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Evégett az elnök az összes körülmény szabad mérlegelésével megvitatja a felekkel a jogvita egészét. Ez természetesen nem jelent előre ítélkezést" (prejudikálást), csupán a feleknek a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb körű tájékoztatására, egyezségi kísérletre szorítkozik.
A tárgyalást megkezdő egyeztetés eljárásjogi szempontból egészíti ki a Munka Törvénykönyvében (Mt.) is megtalálható, bírósági peres eljárás előtti egyeztetés intézményét. A kötelező tárgyalási egyeztetés várhatóan hatékonyabb, eredményesebb eszköz lesz annak biztosítása érdekében, hogy amennyiben a feleknek a bíróság előtti peres eljárást megelőző egyeztetés kapcsán nem sikerült egyezségre jutniuk, egy a peres eljárás a lehetőségekhez képest optimális határidőn belül – lehetőleg egyezséggel – fejeződhessen be. (E mostani törvénymódosítás azt jelzi a felek – elsősorban a munkáltatók – részére, hogy a jövőben a peres eljárást megelőző kötelező egyeztetést se tekintsék pusztán formális jogszabályi kötelezettségnek, hanem valóban törekedjenek a megegyezésre – persze csak ha ez indokolt –, ezáltal megtakarítva a perköltséget.) Amennyiben az egyeztetés eredménytelenül zárulna, a bíróság nyomban megtartja a tárgyalást. Ez azt jelenti, hogy a feleknek az egyeztetés lehetőségétől függetlenül már az első tárgyalásra oly mértékben kell felkészülniük, hogy minden kérdésben érdemi nyilatkozatot tudjanak tenni.
Nem kötelező a perbeli egyeztetés a dolgozó fegyelmi felelőssége alapján indult munkaügyi perben. Ehhez hasonló a helyzet az Mt. 109. §-a alapján alkalmazott jogkövetkezmények érvényesítése iránti perekben is. (Az Mt. említett rendelkezése szerint a kollektív szerződés – az eljárási szabályok meghatározása mellett – a rendkívüli munkáltatói felmondás mellett egyéb jogkövetkezményeket is megállapíthat a munkaviszonyból származó kötelezettségeit vétkesen megszegő dolgozóval szemben.)
Az egyeztetés azzal a következményekkel is járhat, hogy a felperes ráébred a kereseti kérelem alaptalanságára. Amennyiben valamilyen oknál fogva a felek nem tudják egyezséggel rendezni a vitát – amelynek tárgya ilyenkor legfeljebb a perköltség viselése lehet – a felperes elállhat a keresetétől. Teheti ezt annál is inkább, mert a munkaügyi perben nincs szükség arra, hogy az alperes hozzájáruljon az elálláshoz. Az elállás azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság megszünteti a pert. Ez azonban természetésen nem jelenti egyben azt is, hogy az alperes ne igényelhetné a keresettől való elállásig felmerült perköltségének megtérítését a felperestől. A bíróság a pert megszüntető végzésben rendelkezik a perköltség viseléséről.
Ideiglenes intézkedés
Bizonyos esetekben lehetőség van arra, hogy a bíróság ideiglenes jelleggel rendezze a felek közti vitás kérdéseket, amíg meg nem születik az ügyet lezáró érdemi határozat. A bíróság – kérelemre – ideiglenes intézkedéssel elrendelheti ugyanis a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság biztosítékadáshoz is kötheti az ideiglenes intézkedés elrendelését. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem legkorábban a keresetlevél benyújtásakor terjeszthető elő, amelyről a bíróság az első tárgyalás kitűzését megelőzően is dönthet. Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz. Előtte azonban személyesen meghallgatja a feleket, illetve lehetővé teszi, hogy írásban nyilatkozzanak a kérelemre. Bizonyítás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a kérelem e nélkül érdemben nem bírálható el.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elbíráló végzés ellen különfellebbezésnek van helye, amelynek azonban nincs halasztó hatálya a végrehajtásra. A végzés ugyanis előzetesen végrehajtható. Az ideiglenes intézkedésben megszabott kötelezettség teljesítési határideje a végzés írásbeli közlését követő napon kezdődik.
A végzés mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére – a másik fél meghallgatása után – hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi. Ha az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedésről szóló határozatát ítéletében (permegszüntető végzésében) nem helyezte hatályon kívül, az elsőfokú ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésével az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.
A törvény szerint különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül – s mint ilyen ideiglenes intézkedés alapjául szolgálhat – a munkaügyi perben a munkabér megfizetése, továbbá a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem. Ez természetes is, hiszen a munkabér, illetőleg a munkáltatói igazolások kiadása a munkavállaló egzisztenciális biztonságához kapcsolódik, ezért indokolt, hogy a bíróság – mintegy megelőlegezve a későbbi döntést – hozzájáruljon a létbizonytalanság megszüntetéséhez. A most érintett törvénymódosítás arra is ösztönzi majd a munkáltatókat, hogy különösen ügyeljenek a munkabér kifizetésére, valamint a munkáltatói igazolások kiadására. Ezek teljesítése nem jár nagyobb összegű vagy előre nem várt költséggel, elmaradásuk viszont igen jelentős összegű kártérítési kötelezettséget is eredményezhet.
Jogorvoslat
A bizonyítási eljárás befejeztével a bíróság ítélettel határoz az ügy érdemében. Az első fokon meghozott ítélet ellen fellebbezésnek van helye. A munkaügyi bíróság határozata elleni fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerinti megyei bíróság bírálja el. A fellebbezést azonban a munkaügyi bíróságokhoz kell benyújtani (eggyel több példányban, mint ahány ügyfél a perben szerepelt).
A másodfokú ítélet jogerős és végrehajtható, de bizonyos feltételek fennállta esetén felülvizsgálati kérelemmel megtámadható. Jogszabálysértésre hivatkozva ugyanis kérni lehet a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A munkaügyi pereket nem érinti az a jövőbeli korlátozás, amely szerint csak a Legfelsőbb Bíróság engedélye után terjeszthető elő felülvizsgálati kérelem, ha a vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés nem haladja meg a kettőszázezer forintot.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó munkaügyi bíróságnál kell benyújtani a határozat közlésétől számított hatvan napon belül, kettővel több példányban, mint a perben érdekelt felek száma. A kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
