1945 talált cikk a munkakör kifejezésre

Kérdés: Tanyagondnoki munkakörben dolgozó közalkalmazott munkaidőn kívüli munkavégzést is folytat a városunkban (pl. buszvezetői szolgáltatást nyújt rendezvények esetén). Ezen óraszámokat milyen jogcímen számolhatjuk el neki havonta, túlóraként? Ez rendkívüli munkaidőre járó bérpótléknak számít? Valamint 2026. január 1-jétől jár-e neki 15%-os kiegészítő bérpótlék ezen rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék után? A 257/2000. Korm. rendelet 15. §-a (6h) bekezdésének d) pontja alapján – a 2/a. számú melléklet szerinti pedagógus-munkakörben foglalkoztatott és a 15/C. § szerinti pótlékra jogosult közalkalmazott kivételével – az Mt. 140–144. §-a szerinti bérpótlékok után 15%-os kiegészítő bérpótlék illeti meg.

Kérdés: 2014. július 1. óta közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkavállaló 2023. április 29-től 2025. augusztus 21-ig CSED-en, GYED-en, majd GYES-en volt. 2025. augusztus 22. napjától a távollét idejére járó szabadságának kivételét követően a közalkalmazott kérésére – gyermeke bölcsődei beszoktatása és a gyermek körüli teendők ellátása miatt – heti 40 órás munkaideje heti 20 óra részmunkaidőre került módosításra. 2025 októberében a munkáltató két különböző munkakört is felajánlott a közalkalmazottnak, tekintettel arra, hogy korábbi munkakörében nem tud neki munkát biztosítani. Ezeket nem fogadta el, ezért a munkáltató egy közel azonos munkakörbe helyezte vissza a közalkalmazottat, amelyben a gyermeke születése előtt volt, jelezve, hogy ebben a munkakörben történő foglalkoztatása hosszú távon bizonytalan. 2026. február 13. napján a munkáltató kezdeményezte a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, tekintettel arra, hogy nem tud megfelelő mennyiségű munkát biztosítani. A munkáltató ajánlatában, bár jelenleg négy órában van foglalkoztatva a közalkalmazott, felajánlott 4 hónap nyolcórás jogviszony távolléti díjának megfelelő összeget, amellett, hogy jogviszonya kb. másfél hónap múlva szűnne meg, melynek időtartamára a szabadság kiadását követően teljes egészében felmentené (a négyórás munkabérének megfelelő összegű juttatást kapna a felmentés idején). 2026. február 16-án a munkáltató új ajánlatot tett, hogy 5 hónap nyolcórás jogviszony távolléti díjnak megfelelő összeget fizetne ki a jogviszony megszűnésével kapcsolatban, amellett, hogy jogviszonya kb. másfél hónap múlva szűnne meg. A közalkalmazott ezt nem fogadta el. Egyúttal kérelmet nyújtott be a munkáltatóhoz, amelyben indoklás nélkül kérte a munkaideje heti 40 órára történő visszaállítását, és szóban kérte, hogy a jogviszonya megszüntetésével kapcsolatban a nyolcórás bérének megfelelő végkielégítést és a felmondásai idő alatt is ennek megfelelő összegű járandóságot kapjon. A munkáltató köteles-e, és ha igen, mely időponttól a közalkalmazott munkaidejét heti 40 órára módosítani, tekintettel arra is, hogy az álláshely státusza szervezeti változások miatt megszüntetésre kerül? A munkáltatónak a végkielégítést, illetve a felmondási időre járó bérét a nyolcórás vagy a négyórás foglalkoztatotti jogviszonynak megfelelően kell kifizetni?

Kérdés: A gyermekgondozási szabadságon lévő munkavállaló visszatérésekor kell-e bérkorrekcióban részesíteni az adott illetőt, ha van azonos munkakörben dolgozó más munkavállaló, és náluk nem történt az elmúlt években bérfejlesztés, a cég többi részlegén viszont igen? Mi történik abban az esetben, ha az azonos munkakörbe új munkavállaló érkezik már sokkal magasabb alapbérrel? Akkor a visszatérő munkavállalónak tett ajánlatnak is tükröznie kell azt a mértékű növekedést, amit az újonnan érkező kolléga megkapott? Azaz, ebben az esetben a munkáltató köteles felajánlani a munkakörben az átlagos bérfejlesztésnek megfelelő mértéket?

Kérdés: A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának értelmezésére tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség terjedelméről.
1. Másik jogviszonyból származó jövedelem értékelése. Ha egy felmondással érintett felsővezető a munkáltatói felmondás közlését megelőzően (kb. egy hónappal) létesített más társasággal munkaviszonyt, lényegesen alacsonyabb munkabér ellenében, úgy a bíróság az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának alkalmazásakor figyelembe veszi ezt a jövedelmet a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség körében? Másként kérdezve: az a tény, hogy a munkavállaló már a felmondás közlése előtt rendelkezett a hivatkozott jogviszonnyal, kizárja, hogy a párhuzamosan fennálló munkaviszonyból származó jövedelem beszámítson a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettségbe?
2. Fennálló munkaviszony és új álláskeresési kötelezettség. Ha a munkavállaló már a felmondás közlése előtt létesíti a fentebb említett, kevésbé jövedelmező „mellékállását”, teljesítettnek tekinthető-e az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjában foglalt kötelezettsége, vagy köteles új munkát keresni a kárenyhítési kötelezettségének teljesítése érdekében, hiszen ezzel az állással már rendelkezett a felmondás közlése előtt, vagy amiatt köteles új munkát keresni, mert a mellékállásból származó munkabér lényegesen alacsonyabb annál a munkabérnél, melyet a felmondott munkaviszonya alapján kapott?
3. A vezető állású munkavállaló életszínvonal-csökkentési kötelezettsége. Az irányadó bírói gyakorlat elvárja-e, hogy kárenyhítési kötelezettsége teljesítése érdekében – a megszokott életszínvonalát jelentősen csökkentve – olyan munkakört is vállaljon, amely nem felel meg korábbi tapasztalatainak és képességeinek? Ha pedig nem nyer felvételt semmilyen felsővezetői munkakörbe, létezik olyan időtartam, amelynek elteltével a bírói gyakorlat megkívánja, hogy kevésbé szenior munkakörökre is pályázzon a munkavállaló?

Kérdés: A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók felmentési idejének számításával kapcsolatos a kérdésünk. A Púétv. 52. §-ának (2) bekezdése szerint, ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg, vagy a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött „x” idő után bizonyos időtartammal meghosszabbodik. A meghosszabbodáshoz csupán az adott munkáltatónál köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő számít bele, vagy a más munkáltatóknál ilyen (vagy a korábbi közalkalmazotti) jogviszonyokban töltött idő is? Ha már egy pedagógus egyszer saját kérelmére felmentésre került valamely munkáltatónál (akár ugyanazon munkáltatónál) a nyugdíjazására tekintettel, és megkapta a neki járó hosszabb felmentési időt, abban az esetben, ha a jogviszonya megszűnését követően nem sokkal újra ugyanazon munkáltatónál/más munkáltatónál végez munkát, és a jogviszonyát a munkáltató felmentéssel meg kívánja szüntetni arra tekintettel, hogy nyugdíjasnak minősül, jár-e neki ismételten a hosszabb felmentési idő, annak ellenére, hogy azt már korábban ugyanazon munkáltatónál/más munkáltatónál megkapta? Azaz minden egyes (nyugdíjas státusz miatti) felmentéssel történő megszüntetés esetén valamennyi köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő beszámít, vagy csak az utolsó folyamatos köznevelési foglalkoztatotti jogviszony időtartama?

Kérdés: FEOR 8-as főcsoportba tartozó munkakör lehet-e minimálbéres? Ha igen, milyen indoklás szükséges hozzá?

Kérdés: Ügyfelem óvodavezető volt. Az alapjogviszonyát (közalkalmazotti jogviszony) az óvodával létesítette, ugyanakkor a határozott idejű vezetői megbízást az önkormányzattól kapta, amelyet az önkormányzat (testületi döntéssel) idő előtt visszavont. A per tárgya kifejezetten a vezetői megbízás visszavonásának jogszerűsége, a követelés hathavi vezetői megbízási díj. A törvényszék álláspontja szerint az alperes nem az önkormányzat, hanem az óvoda (mint költségvetési szerv), és a Kp. 25. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással az önkormányzatot a perből elbocsátotta arra hivatkozva, hogy „a felperes munkáltatója” az óvoda. Helyes-e a Kp. 25. §-ának alkalmazása olyan esetben, amikor a vitatott közigazgatási tevékenységet (vezetői megbízás visszavonása) nem a munkáltató, hanem a fenntartó önkormányzat valósította meg? Ha igen, hogyan folytatódhat tovább a per, hisz a vezetői megbízás visszavonása/odaítélése nem óvodai hatáskör.

Kérdés: A munkáltató egy olyan gazdasági társaság, amely projektcég, tehát a munkavállalók programokban kerülnek foglalkoztatásra. A programban foglalkoztatottak létszámának csökkentése (tehát nem egy szervezeti egység létszámának csökkentése) miatt lehet-e működéssel összefüggő okból felmondani egy munkavállalónak? Mit kell nézni akkor, amennyiben egy munkavállaló a munkaköri leírása alapján „X” programban kerül foglalkoztatásra, és oda is kerül elszámolásra a munkabére, azonban a valóságban „Y” programban dolgozik? Ebben az esetben, ha „Y” programban történik valóban a létszámcsökkentés, és neki mondunk fel, nem lesz emiatt az jogellenes?

Kérdés: A munkáltató átszervezést hajt végre, és bizonyos munkakörökben foglalkoztatottak létszámát le akarja csökkenteni. Például hat takarító helyett csak négyet szeretne alkalmazni, nyolc informatikus helyett ötöt, mert annyi is elég lenne a feladat ellátására, és ezzel költséget is racionalizálna. Ilyen esetben meg kell-e indokolnia a munkáltatónak, hogy miért éppen annak a két személynek mondott fel, vagy ez nem szükséges? Elég-e a felmondásban arra hivatkozni, hogy munkáltató működésével összefüggő okból átszervezést hajt végre, létszámcsökkentésről határozott, és az adott munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése mellett döntött? Tipikusan ekkor a gyengébben teljesítők kerülnek a munkaszervezetből eltávolításra. Mi a teendő, ha a munkavállaló a felmondás közlésekor megkérdezi, miért éppen ő lett kiválasztva? Van-e válaszolási kötelezettsége a munkáltatónak?

Kérdés: Köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban dajka munkakörben, nyugdíjas státuszban áll alkalmazásban egy munkavállaló. 2025. évben töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Kötelező-e a jogviszony megszüntetése a nyugdíjkorhatár betöltésével? Amennyiben a munkavállaló a továbbiakban is dolgozni szeretne, azonban a munkáltató nem kívánja a további foglalkoztatását, milyen jogszerű munkáltatói intézkedések alkalmazhatók (pl. felmentés, felmondás, közös megegyezés)? Abban az esetben, ha a munkavállaló nem fogadja el a közös megegyezést, milyen egyoldalú munkáltatói megszüntetési lehetőségek állnak rendelkezésre? Milyen jogi lehetőségek állnak a nyugdíjas köznevelési dajka számára a jogviszony megszüntetésére?