190 talált cikk a kötelezettségszegés kifejezésre

Kérdés: A 2020. szeptember 9. napjától foglalkoztatott közalkalmazott kisebb dührohamokat kap a munkavégzése alatt, kollégáit becsmérli, csapkod. Két hétig a pszichiátriai zárt osztályon volt kezelésen a viselkedése miatt, majd gyógyszerbeállítás után visszaállt a munkába. A gyógyszerek letompították, ezért nem tudja megfelelően végezni a munkáját. A viselkedése nem változott. Az üzemorvos nem állapítja meg a munkakörére való alkalmatlanságát. Milyen módon szüntetheti meg a munkáltató ebben az esetben a dolgozó közalkalmazotti jogviszonyát?

Kérdés: A munkavállaló pár hónapot dolgozott a cégnél, mielőtt bejelentette várandósságát. Kilenc éve van otthon a három gyerekkel, és most járt le a GYES folyósításának időtartama. A gyermek nem fogyatékos, nem áll fenn semmilyen olyan körülmény, ami miatt ellátásban részesülnének utána. A munkavállaló szeretne visszajönni hozzánk dolgozni négy órában, de majd csak szeptemberben tud, mert nem tudja hova rakni a hároméves gyereket, aki még nem jár óvodába. Elkezdtük kiadni a bent maradt szabadságait, illetve megemeltük a munkabérét. Kötelesek vagyunk-e szeptemberig fizetés nélküli szabadságon tartani őt, és szeptembertől foglalkoztatni? Mivel három gyermeke van, alapesetben a gyermek hatéves koráig el kellene fogadnunk a négyórás munkaidőben történő foglalkoztatását. Amennyiben nincs ilyen kötelezettségünk, nem szeretnénk fenntartani a jogviszonyát, mert nem tudunk várni szeptemberig. Élhet-e a munkáltató felmondással? Ha igen, milyen opció a legbiztonságosabb a közös megegyezés mellett?

Kérdés: Önkormányzatunknál 2025. szeptember 8-tól közalkalmazotti jogviszonyban áll egy művelődésszervező. A próbaidő leteltekor közölte a munkáltató vele, hogy aktívabb érdeklődést, pontosságot, jobb kommunikációt kér tőle a partnerek és a munkáltató irányába, és ha ezen javítani tud, folytatja vele a közalkalmazotti jogviszonyt. A közalkalmazott szóbeli figyelmeztetésben részesült. Ezt követően az általa elkészített 2025. évi beszámolót és 2026. évi munkatervet a képviselő-testület számottevő hiányosságok (főleg az egyikből a másikba átmásolt szövegek és a lényegi tartalom hiánya) miatt nem fogadta el. Településünk legnagyobb rendezvényének szervezését sem kezdte el, mellyel jelentős időhátrányban vagyunk. Részéről nemtörődömség, hanyag magatartás tapasztalható. A képviselő-testület úgy döntött, mivel nem elfogadható ez a hozzáállás, támogatja a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését. Sajnos február végén munkájából hazafelé közúti balesetet szenvedett, mely miatt 100%-os táppénzre jogosult. A munkáltató felmondást vagy azonnali hatályú felmondást szeretne alkalmazni vele szemben a táppénzt követően. Ebben az esetben a közalkalmazott által munkaügyi bíróságon megtámadott munkáltatói döntésnek milyen következményei lehetnek? Ha a munkaadót elmarasztaló jogerős ítélet születik, milyen összegű kártérítésre számíthatunk?

Kérdés: Egyházi fenntartású általános iskolánkban 2018. február 15-től áll alkalmazásban egy munkavállalónk iskolagondnok munkakörben, aki 2026 első felében betölti a nyugdíjkorhatárt. A Púétv. 132. §-a alapján felmentési idejének megállapítására a Kjt. 2023. december 31-i rendelkezései az irányadók. A köznevelési dolgozó munkaviszonyának megszüntetése a nyugdíjkorhatár betöltésével időszerűvé válik. Meglátásunk szerint ez a folyamat az Mt. alapján közös megegyezéssel, illetve a munkavállaló vagy a munkáltató felmondásával történhet. A Púétv. alapján hivatkozott Kjt. 33. §-a megszüntetési eljárásként felmentést, továbbá hatvannapos felmentési időt nevesít, illetve ezt kiegészítendő további hónapokat bizonyos közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartamokat követően. Mi alapján számítható ki az említett dolgozó felmentési ideje, ha a munkaviszonya nem felmentéssel szűnik meg, és nem is dolgozott közalkalmazotti jogviszonyban az intézményben? Van-e különbség a felmentési idő kiszámításánál abban az esetben, ha a munkáltató vagy a munkavállaló kezdeményezi a felmondást?

Kérdés: A munkáltatónál több esetben előfordul, hogy a munkavállalók bizonyos eszközöket (pl. gépkocsi, IT-eszköz) magáncélra is használhatnak. Ez a magánhasználat lehet általános (pl. céges mobiltelefont minden munkavállaló használhat magáncélra is), vagy speciális feltételhez kötött (pl. csak bizonyos szintű vezetők kapnak személyi használatú és korlátozás, illetve külön térítés nélkül magáncélra is használható személygépkocsit). Milyen megítélés alá esik az a károkozás, amit a munkavállaló olyankor okoz a céges eszközben (jellemzően gépkocsi), amikor hivatalosan is magáncélra használta azt? Az Mt. 179. §-a szerinti kárfelelősségnek alapfeltétele, hogy a kárt munkaviszonyból származó kötelezettségszegéssel okozza a munkavállaló, azonban, ha nem munkaidőben és nem a munkájával összefüggésben használja az eszközt, amikor a károkozás történik, fennállhat-e a felelőssége a munkavállalónak az Mt. 179. §-a szerint (az egyéb feltételek fennállását most jelen esetben hagyjuk figyelmen kívül)? Helytálló lehet-e, ha ezekben az esetekben a munkáltató nem az Mt., hanem a Ptk. szerint állapítja meg a kárfelelősséget, amely alapján nem feltétel, hogy a károkozó magatartás egyben kötelezettségszegő is legyen? Például, ha a munkavállaló a személyi használatú gépkocsiban nem a munkaidejében és nem a munkavégzéséhez, hanem magántevékenységéhez kapcsolódóan okoz kárt. Továbbá mely felelősségi szabály irányadó, ha a munkavállaló munkába járáshoz kap gépkocsit (de ez egyebekben nem személyi használatú, mert amint beér vele a munkahelyére, már munkavégzéshez használják a gépkocsit adott esetben más munkavállalók is), és az otthoni parkolás során, egyéb tevékenysége végzése közben kárt okoz a parkoló gépkocsiban (pl. nekitolja a hétvégi kerti munka közben a fűnyírót)?

Kérdés: A közalkalmazott nyolcórás teljes napi munkaidőben, bentlakásos intézményben dolgozik, és rendszeresen hamarabb – a munkaidő vége előtt 15–50 perccel – megy el, amikor nincs ott a munkáltatói jogkörgyakorló. Más munkanapokon betartja a munkaidőt. Eltávozását nem ismeri el, előzetesen nem jelzi, indokot utólag sem mond. Mindez néhány alkalommal kamerafelvétellel bizonyítható. A munkáltató milyen szankciót alkalmazhat? Figyelemfelhívás már történt. E közalkalmazott illetményébe munkáltatói döntésen alapuló pótlék került beépítésre. Ami miatt ugyanakkor megkapja ezt, az ún. rendkívüli behívás, másfél év alatt egyszer sem került elrendelésre. Visszavonható-e ez a pótlék? Indokolás szükséges-e?

Kérdés: Munkavállalónknak pénzügyi ügyintéző munkakörben határozatlan idejű munkaszerződése van. Elment szülni, majd GYED-en volt. Lejárt a GYED-ellátása január 11-én, és nem jelentkezett, sem azzal, hogy kérje a fizetés nélküli szabadságot, sem azzal, hogy vissza kíván jönni. Nem hivatalos úton tudta meg a munkáltató, hogy már nem is ott lakik, ahol korábban, a lakcímváltozását sem jelentette be a munkáltatójának. Tizenöt munkanap kiadatlan szabadsága van. Hogyan kell ebben az esetben eljárni? Meg tudjuk szüntetni a munkaviszonyát? Amennyiben igen, mi a menete, amennyiben nem, akkor mit csináljunk?

Kérdés: Egyházi fenntartású szociális intézmény vagyunk, ahol az egyik munkavállalónk alkoholproblémája miatt kórházba került, és elindították a gondnokság alá helyezését. Jelenleg táppénzen tartja a háziorvos. Mint munkáltató mikor tudom és hogyan megszüntetni a munkaviszonyát? Mi a teendőm, ha esetleg nem helyezik gondnokság alá, és vissza akar jönni dolgozni, milyen orvosi alkalmassági vizsgálatot kell kérjek? A hölgy gondozónőként dolgozott. Évekkel ezelőtt volt már alkoholproblémája, utána évekig „tiszta” volt, most ismét visszaesett.

Kérdés: Bölcsődei dajkánk 2020. november 1-jén kezdett dolgozni „C” besorolással. Szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik ruhakészítő szakmában, illetve egy 33149901 gyermek- és ifjúsági felügyelő OKJ-s szakképesítéssel. Értelmezésünk szerint, mivel nem rendelkezik érettségivel, „C” helyett csak „B” besorolású lehetne. Helyes-e az értelmezésünk, továbbá vissza lehet-e sorolni „C” helyett „B”-be? Ha igen, mikortól? Ha nem lehet, akkor gyakorlatilag ez a dajka 5 éve a magasabb pótlékot kap, mint a társai, akik rajta kívül helyesen mindannyian „B”-be vannak sorolva. Ez így nem igazságos a többiekre nézve. Mi lenne a helyes eljárás ebben az esetben? Az 5 évi pótlékkülönbözet hozzávetőlegesen 272.000 Ft.

Kérdés: Társaságunknál van két munkavállaló (egy igazgató és az asszisztense), akik minősíthetetlen és toxikus magatartása már elviselhetetlen. Ők ketten folyamatosan támadják az osztályunkat (a számviteli osztályt), személyeskedő, rágalmazó leveleket írnak hol nekünk, hol a hátunk mögött a munkáltatói jogok gyakorlójának, a vezérigazgatónak. Semmilyen módon nem tudjuk magunkat megvédeni, mert az indokaink süket fülekre találnak, még akkor is, amikor bizonyítjuk, hogy a belső szabályzataink és a jogszabályok szerint jártunk el. Mindezt büntetlenül tehetik, mert a vezérigazgató is őket támogatja. Azt azonban ő is elismerte, hogy a munkánkkal meg van elégedve. Cégünknél az egyenlő bánásmód abszolút nem érvényesül. Egy egész számviteli osztály – három könyvelő, egy könyvelő és bérszámfejtő, egy főkönyvelő – akar már távozni miatta, de a cégvezető még mindig úgy gondolja, hogy nem vagyunk elég kollegiálisak, és legyünk lojálisak a céghez. Már ott tartunk, hogy engedélyt kell kérni ahhoz, hogy betarthassuk a jogszabályokat, nehogy valamivel megsértsük azt a két embert. Milyen lehetőségünk van munkajogi szempontból? Megtehetjük-e, hogy az egész osztály egyszerre „áll fel”, akár azonnali hatállyal, hivatkozva a toxikus környezetre és a kialakult helyzetre? Néhányunknak az állandó stressz már testi betegségben is jelentkezik. A munkaszerződésünkben, belső szabályzatainkban nincs semmilyen kikötés vagy tiltás azzal kapcsolatban, hogy egyszerre távozzunk, nincs tanulmányi szerződésünk sem. Milyen esélyünk lenne egy munkaügyi perben a cég ellen?